Ágoston Péter (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ágoston Péter
Született 1874. március 25.
Zsombolya
Elhunyt 1925. szeptember 6. (51 évesen)
Párizs
Nemzetisége magyar
Foglalkozása jogtudós,
politikus,
egyetemi tanár

Ágoston Péter (Zsombolya, 1874. március 25.Párizs, 1925. szeptember 6.) jogtudós, egyetemi tanár, miniszter, radikális, majd szociáldemokrata politikus.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Római katolikus vallású, édesapja Ágoston Ferencz, édesanyja Csertán Gizella[1]. 1901-től a nagyváradi jogakadémián tanított (1903-tól már egyetemi magántanári képesítéssel). Az első világháborút megelőzően cikkeket írt a Világ, a Népszava, a Huszadik Század és a Szocializmus c. lapoknak.

1917-ben jelent meg "A zsidók útja" című könyve, amely széles körben keltett élénk visszhangot és közvetlen indítékul szolgált a Huszadik Század című folyóirat "A zsidókérdés Magyarországon" címmel rendezett nagy jelentőségű ankétjához. Ágoston szembefordul a megelőző nemzedék meggyőződésével, midőn kijelenti: a zsidókérdés megint égető kérdéssé lett hazánkban, s hogy az asszimilációt erősen gátolta, hogy a zsidóság egyetlen tömbként tagozódott be a magyar társadalomba.

Az 1918. októberi polgári forradalmat követően a nagyváradi Nemzeti Tanács elnökévé választottá. Később Bihar vármegye kormánybiztos-főispánja lett, 1919. január 1-jétől pedig Budapesti Egyetem jogtudományi karára nevezték ki egyetemi tanárnak. 1919. február 20-tól március 20-ig a Berinkey-kormányban volt belügyi államtitkár. A Magyar Tanácsköztársaság alatt külügyi népbiztoshelyettesként dolgozott, diplomáciai tevékenysége során megpróbált közeledni az antanthatalmakhoz. Ebből a célból az antant megbízottaival Bécsben és Budapesten folytatott megbeszéléseket, melyben egy számukra elfogadható kormány megalakításáról tárgyaltak. 1919. augusztus 1-jén megalakult a Peidl-kormány, ennek augusztus 6-áig volt külügyminisztere (az Antant határozott kérésére nevezték ki), majd 1919. november 15-én letartóztatták és 1920 decemberében, a népbiztosperben halálra ítélték. A Szovjetunió kiváltotta őt is a fogolycsere-akció alkalmával. 1922. februárjában került Moszkvába, ahonnan 1924-ben Londonba ment, végül Párizsba érkezett. A történelmi materializmus elveit próbálta alkalmazni jogtörténeti és történeti műveiben, kissé vulgárisan. Fordítóként Rab Pál néven ültette át Engels, K. Kautsky, F. Mehring és A. Bebel műveit magyarra. Cikkei szignálására A. P. és drap aláírást is használt.

Szabadkőműves pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ágoston Péter már az 1907. év júliusában jelentkezett a László király páholyba, amelybe 1908. elején vették fel. 1910. január 8-án a nagyváradi szabadkőművesek több páholy részvételével megtartott tanácskozást szerveztek a választójog, a szekularizáció és a felekezetmentes ingyenes népoktatás érdekében. A vándorgyűlés egyik vezéregyénisége Ágoston Péter volt. 1911-ben megválasztották a páholy főmesterévé. A László király páholy a magyar szabadkőművesség radikális vonalához tartozott, s amikor a Nagypáholy 1912-ben körlevéllel fordult a páholyokhoz, felszólítva őket, hogy hagyjanak fel a politizálással, Ágoston és hívei kiléptek és új páholyt alapítottak Bihar néven. 1917 elején a Nagypáholy Szövetségtanácsának megbízásából Németországba látogatott, sorra járta a legfontosabb szabadkőműves páholyokat, hogy megnyerje őket az áhított világbéke ügyének. Sajnos a helyzetből fakadóan kevés sikerrel.

Munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A tulajdonjog alaptanai, (Budapest, 1903);
  • A sztrájk büntetése, Nagyvárad, 1908.; [1]
  • A munka rabsága (Nagyvárad, 1909); [2]
  • A vármegye, Budapest, 1912.; [3]
  • A magyar világi nagybirtok története (Társad. tud. Kvtár Új sorozat, Bp., 1913); [4]
  • A mi útjaink (Magyarország jövője) (Nagyvárad, 1916); [5]
  • A zsidók útja, Budapest, 1917.; [6]
  • A háború okozói (Munkás kvtár 26. sz. Bp., 1919)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ágoston Péter fogolytörzskönyve

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Róla szóló irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ormos Mária : A katedrától a halálsorig, Ágoston Péter, 1874—1925, Napvilág Kiadó, Budapest, 2011.
  • Asztalos Sándor: Nincs kegyelem, dokumentumregény Ágoston Péterről, Temesvár, 1929.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • MÉL
  • Kupán Árpád: Változatos életpálya a viharos változások korában (Ágoston Péter élete 1.), Várad folyóirat, 2007. 9. szám, [7]
  • Kupán Árpád: Változatos életpálya a viharos változások korában (Ágoston Péter élete 2.), Várad folyóirat, 2007. 10. szám, [8]
  • Ágoston Péter. szk.wikispaces.com (Szabadkőműves Wiki). (Hozzáférés: 2012. június 3.)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]