Groll Adolf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Groll Adolf (Adolphus a S. Georgio, keresztneve Georg) (Kremsier, 1681. – Győr, 1743. november 24.) győri püspök.

Élete [szerkesztés]

Szegény sorsú szülőktől származott. Felsőbb tanulmányait a kegyesrendieknél Bécsben végezte, s 15 éves korában ezen tanítórend újoncává, 1698-ban felszentelt áldozó pappá avatták. A keleti nyelveket tanulta, a zsidó és arab szerzők munkáit magyarázta és fordította. Több éven át a gimnázium felsőbb osztályaiban tanított;, később az egyetem hitszónoka lett. Rumeln püspök az egyházmegye kormányzati ügyeiben tanácsosává választotta. Rumeln halála után a tanítórend bécsi kollégiumának igazgatója lett. A rendnek 1724-ben Rómában tartott általános gyűlésére ő volt a tartománya követe, itt a gyülekezet az összes rend főnökévé választotta. 1730-ban bécsújhelyi, 1733-ban pedig győri megyés püspökké nevezték ki. Megtanulta a magyar nyelvet, és körútja alkalmával mindenütt magyarul hirdette az Isten igéjét.

1743. november 24-én halt meg Győrben. Gyászbeszédet mondott fölötte magyar nyelven Stehenits Károly kanonok, német nyelven Kapeller Jaroslav kegyesrendi tag; a két beszéd együtt megjelent Győrben 1743-ban.

Munkái [szerkesztés]

  • Testis et doctor. (Bécs, 1709.) (Egymás után kétszer.)
  • Ad ve Aluph. (Frankfurt, 1711.) (Zsidó nyelven.)
  • Rudimenta doctrinae christianae pro ecclesia et dioecesi Jaurinensi. (Győr, 1734.)
  • Monita ad confessarios. (U. ott, 1735.)
  • Psalmi Davidis cum exegesi ac phraseologia in textum hebraeum. (Bécs, 1757.)

Forrás [szerkesztés]