Üstökösréce

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Üstökösréce
Netta rufina m2.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lúdalakúak (Anseriformes)
Család: Récefélék (Anatidae)
Alcsalád: Réceformák (Anatinae)
Nemzetség: Bukórécék (Aythyini)
Nem: Netta
Faj: N. rufina
Tudományos név
Netta rufina
Pallas, 1773
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Üstökösréce témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Üstökösréce témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Üstökösréce témájú kategóriát.

Az üstökösréce (Netta rufina) a lúdalakúak rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európában, Ázsiában vizek közelében fészkel, télen Észak-Afrikáig is eljut. A Kárpát-medencében fészkelő faj, első alkalommal a Fertő mellett költött 1983-ban. Nyugati irányból terjeszkedik, a jelentősebb dunántúli vizes élőhelyeken időközben rendszeresen fészkelő fajjá vált, az utóbbi években jelezték a Kiskunságból és a Hortobágyról is.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 53-57 centiméter, a szárnyfesztávolsága 84-88 centiméter, testtömege 900-1400 gramm. A tojó valamivel kisebb, mint a hím.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elsősorban növényevő. Táplálékszerző magatartása az ún. úszórécék (úszva, esetleg fejüket a víz alá merítve táplálkoznak) és a bukórécék (teljes testükkel a víz alá merülve, a fenékről táplálkoznak) jellegzetességeit egyaránt mutatja. Rendszerint a sekély vízben, szegélyekben legeli a vízinövényzetet vagy az elszaporodó algákat, de előfordul, hogy víz alá bukva szerzi vízinövényekből, magvakból álló táplálékát. Elkapja az ebihalat és a vízirovarokat is. Enyhe teleken Közép-Európában – Magyarországon is – néhány példány áttelelhet, de jellemzően elvonul. A Fertőnél, hazánkban egyedüli jelentős vonulóhelyén tavasszal májusban akár 600-1200 példány is látható egyszerre, őszi vonulása alkalmával ritkább. Ma már, 25 évvel első hazai költése után az országban bárhol felbukkanhat, sőt fészkelhet is az arra alkalmas költőhelyeken.

A hím
és a tojó

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Két hím és egy tojó.

A fészket főleg a tojó építi vízparthoz közeli szigeteken, töltéseken, esetleg sekély vízű partmenti nádasokban. A Fertőn és a Hanságban, ahol rendszeresen fészkel, tojásos fészekaljai rendszerint sirálytelepeken kerülnek meg, ahol a tojók dankasirályok közt – élvezve a telep nyújtotta védelmet – gyomos növényzet (náddal keveredett bürök, csalán stb.) kotlanak. Tojásos fészekalját találták már nádkévék közt is. A fészekalj 6-12 tojásból áll, költési idő 26-28 nap. Kirepülési idő 40-45 nap. Amint az a réceféléknél aránylag gyakran előfordul a tojók gyakran vezetnek más fajhoz tartozó fiókákat és szintén gyakran megfigyelhetőek üstökösréce fiókák más récefajok fiókái között. Leggyakrabban a mindenütt gyakori tőkés réce fiókáival keverednek. Ennek oka, hogy a tojók a tojásrakás időszakában előszeretettel tojnak bele egy vagy több tojást más (esetleg más fajú) tojók fészkébe. Ez a viselkedés a saját maga által kotlott fészekalj esetleges pusztulása esetén is biztosíthatja néhány saját genetikai állományú fióka felnevelkedését.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]