Pálffy család

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Címer a bajmóci kápolnában

Erdődi Pálffy család Magyarország híres arisztokrata családja, a 16. század 80-as éveitől a kiegyezésig a Habsburg dinasztia legjelentősebb támogatói. Szolgálataikért számos birtokot szereztek, elsősorban a Felvidék nyugati részein. A törökellenes harcok idején kiemelkedő szerepet játszottak a haza védelmében.

A család Kont Miklós unokájától, Kont Páltól származtatja nevét, akinek keresztnevéből (I. Pál fia II. Pál) ered az ősi családnév. Ezen Pál Corvin Mátyástól kapott címert a török ellen szerzett érdemeiért. Előnevük és az Erdődy családdal hasonlatos címerük közös származást feltételez. Péter fia Miklós alapozta meg a család hírét és vagyonát, aki 1583-ban megvásárolta a Fugger-családtól Vöröskő várát. Innen vették második előnevüket. 1598-ban Miklós örökössen megszerezte a pozsonyi várkapitányságot és a vele járó uradalmat, ill. ispánságot. Több vár és terület kapitánya is volt egyben. Fiaival a család idősebb és fiatalabb ágra vált szét. A fiatalabb 3 nagyobb ágra vált szét: malackai, borostyánkő-stomfai és vöröskőire.

A család egyes ágainak iratai megtalálhatóak a Szlovák Nemzeti Múzeum Levéltárában[1], ill. másutt.

Híres tagjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar történelem kiemelkedő szereplői a 18. századig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

18.-19. század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Erdődi Pálffy Ferdinánd (1774-1840) bányamérnök, a bécsi színház vezetője.
  • Pálffi Albert (1820-1897) szerkesztő, író, politikus, az MTA tagja.
  • Pálffy Fidél (1895-1946) magyar arisztokrata, szélsőjobboldali politikus, a Szálasi-kormány földművelésügyi minisztere.

A 20. századtól[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pálffy család témájú médiaállományokat.
  • Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. Pest, 1857-1868. Kötet:
  1. Machajdíková, E. 2008: Sprievodca po archíve Slovenského národného múzea. Bratislava, 124-125.
  2. Jedlicska 1897, 4.; Takáts 1922, 433-488.
  3. Magyar Nemzet 2004. november 6., 39.
  4. Szinnyei; Kollányi 1900, 261-263.
  5. Magyar katolikus lexikon