Pálffy család

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pálffy Címer.png

A Pálffy család Magyarország híres arisztokrata családja, a 16. század 80-as éveitől a kiegyezésig a Habsburg dinasztia legjelentősebb támogatói. Szolgálataikért számos birtokot kaptak, elsősorban a Felvidék nyugati részein. A törökellenes harcok idején kiemelkedő szerepet játszottak a haza védelmében.

A család Kont Miklós unokájától, Kont Páltól származtatja nevét, akinek keresztnevéből (I. Pál fia II. Pál) ered az ősi családnév. Ezen Pál Corvin Mátyástól kapott címert a török ellen szerzett érdemeiért. Előnevük és az Erdődy Bakócz családéval egyező címerük közös származást feltételez. Péter fia II. Miklós alapozta meg a család hírét és vagyonát, aki nászajándékul kapta Vöröskő várát és később a hozzátartozó uradalmat megvásárolta a Fugger családtól. Innét vették második "vöröskői" előnevüket. 1598-ban Miklós örökösen megszerezte a pozsonyi várkapitányságot és a vele járó uradalmat, illetve ispánságot. Több vár és terület kapitánya is volt egyben. Fiaival a család idősebb és fiatalabb ágra vált szét. A fiatalabb 3 nagyobb ágra vált szét: malackaira, borostyánkő-stomfaira és vöröskőire.

Történelmi szerepük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A család eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Címer a bajmóci kápolnában

Történészek és geneológusok a 18. század vége-19. század eleje óta egymásnak ellentmondva vitatkoznak a Pálffy Család eredete felől. Két fő irányzat alakult ki.

Albrecht József, a Pálffy család hercegi ágának levéltárosa, 1840-re befejezett kézirata a családot Kont Páltól származtatta. Munkája hitelét az kezdte ki, hogy a Pálffy családfán az Ujlaky családot tévesen a felmenők közé sorolta.

A Kont eredet ellen szól a családi címer ábrázolása is. A kék alapon hármas zöld halmon törött kerék fölé emelkedő szarvas figurája ugyanis azonos a Mátyás király által Bakócz Miklósnak 1459. szeptember 3-án adományozott címeren lévővel. Ráadásul a II. Pálffy Miklóst bárói rangra emelő diploma az Erdődy-Dersffy felmenőket is említi. Ezek alapján inkább Bakócz Pál mutatkozna a Pálffy család ősének.

A Kont vagy Bakócz kérdésben, az sem egyértelmű hogy a Bakócz leszármazottaknak mi okuk lett volna új név felvételére? A Kont családbelieknél ez sokkal valószínűbb. Kont nádor leszármazottját Kont Istvánt felségárulásban bűnösnek találták és lefejezték. Az ő testvére Kont Pál változtathatta meg fia családnevét. Az új név felvételével elhatárolhatták magukat Kont Istvántól.

Botka Tivadar szerint ez az ok nem áll fenn, hiszen Pálffy (I.) Miklós dercsikai és rárói előnevet használó Kont ősapa, ez pedig csallóközi Kontokat jelölne.[1]

Nagy Géza Pallas Lexikonban közölt családfája szerint nem csallóközi, hanem inkább a Héder nemzetségbeli Kont Miklós fiának véli Kont Istvánt és Pált, akinek fia Pálffy (I.) Miklós már dercsikáról és ráróról írta magát és feleségül vette Kinizsi Katalint.

Fiuk Pálffy (I.) Lőrinc kapitány, aki az 1526-os mohácsi csatában esett el. Az ő felesége Újlaky Bánffi Anna, Bánffi János pozsonyi főispán II. Lajos király prefektusának a leánya. Kettőjük gyermeke Pálffy Pál, aki a török elleni kocsonai csatában esett el, nőül vette a zágrábi Erdődi (Tompa) Simon püspök Judit nevű nővérének a lányát Bitovetz (Vittovecz) Klárát. Pál házassága által felveszi az Erdődi Bakócz előnevet és joggal használhatja a Mátyás által Bakócz Miklósnak adományozott címert.

Két fia közül az egyik, Pálffy Péter, szerdahelyi Dersffy Zsófiát (Dersffy Miklós és Batthyány Zsófia leányát) vette el. Ekként minden korábbi kérdésre van magyarázat. Egyfelől a Dersffy Erdődy eredet okkal van említve a Pálffy (II.) Miklós bárói levelében. Másfelől a címer használata is jogos, sőt érthetővé vált az Újlakyak - Újlaky (Bánffi) tévesztés. Már ekkor rangos, vagy legalábbis udvarközeli a Pálffy család.

A család legkorábbi fennmaradt oklevele 1252-ből származik. Az udvarközeli körökből való házasodás, valamint a Kontok német eredete Szent István által behívott és letelepített lovagok körére mutat.

A történelmi környezet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A törökök 14. századi megjelenésével új hangsúlyt kap az ország és az uralkodó javainak katonai védelme. Az érdemek között első helyre került a vitézi helytállás. Az eredményes fellépés garantálta a királyi birtokok újraosztásából való részesedést. Az örökös nélkül elhalt hűbéresektől az uralkodóra visszaszálló és az uralkodó ellen fordultaktól elszerzett birtoktestek gyorsan kerülhettek át az arra érdemesekhez.

Szapolyai János öccse a király oldalán 1521-ben Belgrád alatt Nándorfehérvárral együtt esett el. II. Lajos király 1526-ban ott maradt Mohácsnál, ahol Habsburg Ferdinánd már a Pálffyakkal együtt harcolva a csatában elveszítette magyar támogatóinak színe javát, pontosan úgy, ahogy a harcokból taktikai okkal távolmaradt Szapolyi János azt előre kigondolta. Amíg a megcsappant haderejű Ferdinánd cseh örökéért megy, Szapolyai megszerzi Visegrádot és magához veszi a szent koronát Illegitim (nem a nádor által egybehívott) gyűlésen királynak választatja magát. I. Ferdinánd legitim, de csökkent létszámban megjelent nemesek főrendi gyűlése őt is királlyá választja.

Amikor I. Habsburg Ferdinándot 1526. december 17-én királlyá koronázták, a Pálffyak mögött már sikerek álltak. A két magyar király közti vetélkedés, Szapolyai János és I. Ferdinánd belháborújához vezetett. Ferdinánd a Pálffyakkal legyőzte és Lengyelországba űzte János királyt, ahol Szapolyai a lengyel uralkodótól kapott sereget Ferdinánd legyűrésére, de biztosra akart menni, ezért a törökkel is szövetkezett. Nehéz harcok után Váradon titkos békét kötöttek és kettéosztották az országot. A család nélkül maradt idős Szapolyai János vállalta, hogy halála után az egész ország Ferdinándé legyen.

1640-ben Szapolyai idős korában egy rövid érdekházasságot kötött, amiből fia született. Halálos ágyán még feleskette tanácsnokát György barátot, hogy csecsemő fiát János Zsigmondot juttassa trónra. György barát ehhez segítségül kéri Szulejmán török pasa hadát. Szulejmán még ide se ért, amikor Fráter György egyedül is győzött. Szulejmán azonban csellel bevette Budát. Ezzel az ország három részre szakadt. Eger kivételével sorra török kézre kerültek a végvárak. A király a Pálffyak várvisszaszerzéseinek köszönhetően előbb 5 majd 1562-ben 8 éves békét kötött a törökkel. Fráter György megpróbálta Erdélyt I. Ferdinánd királyságával egyesíteni. A török ezt megtudja és megtorló hadjáratot indít ellenük.

A Pálffy család első három legsikeresebb vitéze[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pálffy (II.) Miklós (győri hős) (1552-1600). A már említett Pálffy Pál Péter nevű fiának a gyermeke. Számos érdeme mellett vitathatatlanul a legnagyobb a Győr várának töröktől történt visszavétele. Nádorrá lesz grófi és örökös pozsonyi címeket nyer. Uradalmat kap, de mindezeket alig élvezhette, mert amikor még szükség lett volna harctéri vitézségére, egy ismeretlen betegség 48 éves korában elvitte. Így is ő rakta le az alapokat. Rangot és anyagi hátteret szerzett, amire azután az elkövetkező generációk karriert építhettek. Ő volt az első egész európai térségben, aki megállította a törökök sikersorozatát és számos helyen felmutatta, hogy sikeresen lehet küzdeni ellene. Élete során 26 csatát nyert a törökkel szemben. Rába melléki portyán sérült meg. Birtokai: Visegrád, Vác, Párkány, Esztergom, Komárom, Győr, Fülek, Drégely, Palánk, Nógrád, Tata.

Pálffy (III.) János (nádor) (1663-1751), Pálffy (V.) Miklós testvére, öccse (Mindketten IV. Miklós koronaőr és Harrach Mária Eleonóra grófnő gyermekei).

Palffy janos v.png

Ha János nagyapja Pálffy (II.) Miklós nagy hadvezér volt, akkor János még nagyobb. Miklós nagyapa nem a sérülésébe, hanem ismeretlen kórban halt meg 48 évesen, János viszont 87 éves koráig sértetlenül kerül ki a csatamezőkről. Nehéz eldönteni melyikük a nagyobb, de János hosszú élete alatt megőrzött egészsége okán is eredményesebb lehetett. Kezdetben a német gyalogezred önkéntese, majd Pálffy (III.) Károly vasas ezredében találjuk. Harcol a törökök, a franciák, a kurucok ellen. 1688-ban Lotharingiai Károly hadsegédje.

1710. március 28-án a felső-magyarországi hadak főparancsnoka. Sigbert Heister generális betegségét követően a császári hadak fővezére. 1705-ben Gidrafánál, majd Trencsénnél is szétverte a kurucokat. 1717-ben ott volt a békét megszegő törökök és kurucok péterváradi végső leverésénél. Neki köszönhető Belgrád visszavétele. Legfőbb érdeme mégis a (minden megtorlástól mentesítő) szatmári béke, valamint a pragmatica sanctio elfogadtatása horvát bánként(1722), majd a hazai főrendekkel (1723). Nádori tisztében ő koronázta királynővé Mária Teréziát 1741. június 26-án. Az "életünket és vérünket a királynőért" nemesi összefogást ő szervezi és bejelentésével, miszerint hadba száll eléri célját. 1742-ben a trónmentő seregek főparancsnokaként, 79 évesen is megállta a helyét. Amikor Nagy Frigyes német római császár másodszor is betört cseh területre a 80 éves Pálffy János ismét harcba ment volna, de Mária Terézia kíméletből lebeszélte erről.

Pálffy János jelszava: Omnia Cum Tempore, azaz „Mindent a maga idejében!”.

Pálffy (V.) Miklós (nádor) (1657-1732) Török elleni küzdelmek részese. Belgrád alatt 1693-ban maradandó lábsérülést szerzett. Érdemei közül a legnagyobb, hogy János testvérével a IV.Károly idején részt vett a pragmatica sanctio előkészítésében (titkos királyházi ülés). Még az 1722-1723-as országgyűlést megelőzően megnyerte a támogatására a főrendeket. Belgrádnál történt megsebesüléséig számos győztes csata résztvevője. Ott volt Bécs felmentésénél, Párkánynál, Esztergomnál és Kalánszeménnél (1691). Életét sérüléséig a hadi táborok jelentették. A hivatalnoki pályán is a legmagasabb országbíró, nádor tisztségekig jutott.

A töröktől visszafoglalt területek sorsát rendezte. A neoaquisitica commissio hatáskörét kibővítve az 1715. évi X. törvénycikke további három elbíráló bizottságot állít fel a feladatra.

Országbíróként 1723. évi országgyűlés határozata alapján saját rendeletében előírta a királyi kamarai, egyházi és magánlevéltárak iratanyagának levéltárba gyűjtését és szervezését. Ő maga a Pálffy irattárak anyagát gyűjtötte egybe. Személyesen járt közben más családoknál a siker érdekében és ezzel Pozsonyban lerakta az akkori Nemzeti Levéltár alapjait.

Bél Mátyás műveinek kiadását is támogatta és királyi kegydíjat is elért számára. Végül Miklós nádor híres volt még fogadási asztala választékáról és fejedelmi ízvilágáról.

Három kiemelkedő egyházi főméltóság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pálffy (III.) Miklós prépost (1599-1621) a győri hősként említett Pálffy( II.) Miklós gyermeke. II.Rudolf királytól pápai felmentéssel pozsonyi prépost 1610-ben. Forgách Ferenc esztergomi érsek utódjaként jelölik 1615-ben, de Pázmány Péter nyeri el előle a széket (1616. szeptember 18.) Bethlen felkelői ellen vívott csatában esik el Fülek alatt 21 évesen Pozsonyban helyezték örök nyugalomba (1621-ben)

Pálffy (IV.) Tamás nyitrai püspök (1619-1679). Rómában tanul, ott is szentelik fel és első miséjét is ott celebrálja. Korának legkiválóbb szónoka. Hamar eléri a főbb tisztségeket. 1647-ben zólyomi főesperes, később csanádi, 1660-ban egri 1670-ben nyitrai püspök. I. Lipót király is nagyra becsülte. A vezekényi csatában elesett négy Esterházy temetésén mondott beszéde nyomtatásban is megjelent. Az ő latin mottója "Victris aducatia fatia", azaz „a sors bátorsága győz”. Temették 1679-ben, a bécsi Szent József templomban.

Nándor Ferdinand egri érsek (1620-1680) Jezsuita (szigorú katolikus) rend tagja 1640-ben. Hamarosan kollégium rektora lesz, majd 72-ben csanádi 78-ban egri érsek, később jászóvári prépost is. Híres egyházi munkája a Directorium Ecclesiasticum (Nagyszombat, 1624.) A nagyszombat egyetem márvány emléktáblát állít tiszteletére. A jezsuiták temploma pedig hamvait őrzi.

A három leggazdagabb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 19. század elején sok Pálffy leszármazott előtt világossá vált az egyre hatékonyabb gazdálkodás szükségessége, a háborúk elmúltával a katonai pálya helyett már más út vezet a sikerhez.

Általában a legidősebb férfi utód volt a fő örökös és vagyonkezelő, hacsak az örökhagyó végrendeletében ezt másként nem szabályozta. Pálffy Pál vezette be testamentumában legelőször a családi seniorátus rendszert, ami az örökség elosztását és továbbadásának családon belüli feltételeit meghatározta. A 19 századig 17 senior nyert legfőbb jogot a szerzett vagyon felett. (neveik alul felsorolva szerepelnek) Korábban az első szülött fiú mindent vitt, a fiatalabb testvéreknek hasonló rangért és címekért újra meg kellet küzdenie. Annyi könnyítés adódott számukra, hogy a pályájukat valamelyik családi, rokoni ezredben és/ vagy családi rokoni feljebbvalójuk parancsnoksága alatt kezdhették meg. A török kiűzése után új viszonyok lettek. A szerzett vagyont csak veszíteni lehetett, vagy a termelés, termeltetés, vállalkozás keretében gyarapítani. A hagyományos mezőgazdasági hasznosítás mellett már kiegészítő gőzmalmot, vegyi üzemet, posztógyárat fafeldolgozót és ezekhez kiépített helyiérdekű vasutat és szállítmányozó vállalkozást is találunk a Pálffyak köreikben. Az államosításig ezek többnyire sikeresen is működtek. A leggazdagabbak mégis

Pálffy III. János nádor,

Pálffy V. Miklós nádor

Pálffy János Ferenc műgyűjtő (1829-1908) Európa és egyben a Pálffy család egyik leggazdagabb embere. mérhetetlen vagyona gyűjteményi részét végrendeletileg a köznek szentelte, de az örökösök ezt aligha gondolhatták megfelelő lépésnek, mert támadva végrendeletet a maguk javára fordítottak mindent, amit csak lehetett. Mentette a helyzetet, hogy az örökhagyó még életében közel kétszáz világértékű művet adományozott a hazai közgyűjteménynek. 178 képet a Szépművészeti Múzeumnak, főként Rembrandt, Tiziano, Troyon, Gustave Courbet, Gustave Courbet, Meindert Hobbema, Giovanni Antonio Boltraffio, Andrea del Sarto, Francesco Francia műveket. Karl von Piloty Nero szemléli az égő Rómát című festményét a Magyar Nemzeti Múzeumnak.

Egyéb érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Családjaikban a gyermekszám általában magas, néha a 15 főt is elérte. Többségében lányok, akik más (eleinte főúri) családokba mentek férjhez.

A Pálffyaké az egyetlen főnemesi család, akit a Habsburg királyi ház honosítva osztrák főrendek sorába emelt. Károly herczeg-et (1735-1815).: I. Ferencz elsőszülöttségi joggal, osztrák herczegi rangra emelte. Károly herceg királyi már biztosként vett részt a budai magy. tud. egyetem megnyitásán 1780 nyarán.

A 19. század első felében, a bécsi Theater an der Wien színház egyszemélyes igazgatója volt teanói Pálffy-Daun (Nándor) Ferdinánd herceg. Az ő utasítására a színház szakácsa oly édességet készített, ami később indiáner néven világhírű lett. Hernalsban óriási áldozatok árán díszkertet alkotott, amibe Európa minden részéből hozatott dísznövényeket. Kertjében a főúri körök, sőt az uralkodó család tagjai is gyakran megfordultak. Mária Luiza, Bonaparte Napóleon császár neje többször is.

A legkorábbi ismert irat 1252-ből származik. Levéltári iratanyaguk többsége, Pálffy V. Miklós nádor 1723-as országgyűlési döntést követő rendeletére (gyűjtése és adománya által) alapított Magyar Nemzeti Levéltár anyagában található. A család egyes ágainak dokumentumai pedig a Szlovák Nemzeti Múzeum Levéltárában vannak.[2], illetve másutt.

Uradalmaik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pozsony vármegye azon részén, mely a határszéltől a Kis-Kárpátok keleti lejtőjéig terjedt, a falvak túlnyomó többsége a gróf Pálffy család tulajdona volt. Pálffy Pál gróf főispáné volt Stomfa, illetőleg a Besztercétől Nagy-Lévárdig és Gajárig terjedő vidék. Szerdahelyt Pálffy Pál gróf, a későbbi nádor, 1635-ben királyi engedéllyel magához váltotta. Detrekőt is III. Ferdinánd király neki adta. Modortól egész a Kis-Dunáig szintén a Pálffy család volt a földesúr. A negyedik járásban, Szerdahelytől egész Somorjáig terjedő vidék Pálffy főispán birtokában volt, hozzá még Királyfalva, Keresztúr, Botszeg, Nagyfödémes, Felkürt, Vereknye, Zonc, Péntek-Súr, Hegysúr, Macháza.

Pálffy család birtokában voltak az alábbi uradalmak, várak és kastélyok:

A pozsonyi vár uradalma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Somorja és Dunaszerdahely városa, Benkepatony, Bögölypatony, Csécsénypatony, Csentőfa, Dióspatony, Egyházaspaka, Hegysúr, Kislúcs, Lögérpatony, Ógelle, Pénteksúr, Pósfa, Zonc és Bodak.

Borostyánkői (Stomfai) uradalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Stomfa, Gajar, Beszterce, Hochštetno, Kislévárd, Lozornó, Láb, Mászt, Paistun, Zohor.

Vöröskői uradalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vöröskő, Szuha, Alsódiós, Cseszte, Ompitál (mezővárosok), Bogdanóc, Klucsován, Zvoncsin, Borova, Dubova, Helmes, Hosszúfalu, Istvánfalu, Kápolna, Kossolna, Pudmeric, Selpic, Vistuk

Szentgyörgyi uradalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Királyfalva, Németgurab, Grinava és Csütörtök (mezővárosok), Alsószeli, Csataj, Dunaújfalu, Horvátgurab, Sárfő egészen, továbbá Felistál, Nyárasd, Vámosfalu, Misérd, Szemet, Torcs fele része, és Éberhárd, Kürt, Lak, Paka, Brukk részei.

Detrekői uradalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Almás, Csütörtök, Detrekőszentmiklós, Detrekőszentpéter, Haszprunka, Jakabfalva, Kiripolc, Konyha, Magyarfalva, Pernek, Rohrbach, Szolosznica, Podhradia (Pozsony (Óváros)), Rovina, Dimburg.

Dévényi uradalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tartozékok: Dévény, Récse, Dévényújfalu, Hidegkút, Potzneusiedl.

Bazini uradalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredetileg a Pálffy és az Illésházy családoké volt, később a királyé, majd ismét a gróf Pálffyaké: Cajla ma Bazin része, Gocnód, Kissenkvic, Limpach, Nagysenkvic, Schwanzbach, Tótgurab.

Szomolányi uradalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gróf Erdődy család birtokában maradt a 18. század végéig, majd a Pálffy család birtokába került, miután Pálffy Ferenc, Erdődy Jozefa férje, magához váltotta (1777–1781): Felsődiós, Dejte, Felsődombó, Jaszlóc, Igrám, Kátlóc, Losonc, Nahács, Pagyeróc.

Éleskői uradalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy része, Czobor Erzsébet férjére Thurzó Györgyrere, majd örökség révén, Erdődy Kristófra szállt (1765), másik része vétel utján a Batthyány család birtokába került, akiktől a Zichyek örökölték: Búrszentjános, Búrszentmiklós, Búrszentgyörgy, Kukló, Laksárújfalu, Székelyfalva és Závod

Nyárasdi uradalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lozornói uradalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dévényi uradalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Váraik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Árva, Bajmóc, Bény, Borostyánkő, Detrekő, Dévény, Fehérkő, Jókő (Nyitra), Szomolány, Trencsén, Vöröskő.

Kastélyaik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Budapesten három, Visegrád, Gönc, Lovasberény mellett még Tura Erdélyben volt kastélyuk. Volt rezidenciájuk Velencében, és Párizsban is. Bécsben két kastély, Marschegg, Prágában két, Pozsonyban négy, a Felvidék más részein hat jelentősebb: Gidrafa, Királyfa, Malacka, Pozsonyszentgyörgy, Somorja, Stomfa

Államosítás és emlékezet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második világháború után a család kezén maradt birtokokat is államosították. Magyarországon a Pálffyak örökségét kevésbé helyezik előtérbe. A budapesti Pálffy palotát az eredetileg Schlesinger Ervin könyvtárosról nevezték el újra. A szlovákiai Pálffy vagyon nagy részét az Európai Unió nemrég kiemelten védendő Európai műkincsnek nyilvánította. Bécsben és Pozsonyban az Uniós adminisztráció egy egy hivatala is Pálffy palotában működik.

A család kiemelkedő tagjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Erdődi Pálffy (I.) Tamás főispán (1534-1581) Palota kapitánya, Zólyom vármegye főispánja.[3]
  • Erdődi Pálffy (II.) Miklós (1552-1600) gróf, hadvezér, a "győri hős"
  • Pálffy (II.). Pál nádor, 1590-1653 a seniorátus alapítója, 1. senior volt 1653. nov. 5-től 1653. nov. 26-ig
  • Pálffy (IV.) Miklós (?-1679) koronaőr. 2. senior 1653. dec. 23.-1679. aug. 12-ig,
  • Pálffy Antal János főispán (1642-1694) 3. senior 1679. aug. 21-től 1694. nov. 29-ig
  • Erdődi Pálffy (V.) Miklós (1657-1732) 4. senior hadvezér, államférfi, Magyarország nádora. Ínyenc volt, asztalának látványa és gazdag ízvilága messze földön híressé tette.
  • Erdődi Pálffy (III.) János (1664-1751) 5. senior császári hadak főparancsnoka, 1741-től Magyarország nádora, a pozsonyi vár örökös kapitánya, horvát bán.[4]
  • Pálffy (I.) István kapitány (1586?–1636) főúr és hadvezér.
  • Erdődi Pálffy Ferdinánd (1619-1680) csanádi és egri püspök, Heves vármegye főispánja.[5]
  • Erdődi Pálffy (IV.)Tamás (1620-1679) esztergomi kanonok, nagyprépost, pozsonyi és jászói prépost, váci, egri, majd nyitrai püspök, kancellár.[6]

18-19. század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Erdődi Pálffy (VII.) Miklós (1710-1773) főkancellár, országbíró
  • Erdődi Pálffy (II.) Lipót (1716-1773) főhadvezér.
  • Pálffy (III.) Károly Pál Engelbert (1735-1774) 6. senior 1751. márc. 24-től 1774. szept. 14-ig,
  • Pálffy (IV.) János főispán (1728-1791) 7. senior. 1774. szept. 14-től - 1791. máj. 14-ig.
  • Pálffy (I.) Károly herceg (1735-1816) 8. senior 1791. máj. 14-től - 1816. máj. 25-ig
  • Pálffy (III.) Lipót dandártábornok (1764-1825) 9. senior 1816. máj. 28-tól 1825. febr. 24-ig,
  • Pálffy József Ferenc herceg főispán (1764-1827) 10. senior 1825. aug. 16-tól 1827. ápr. 13-ig
  • Pálffy Ernő (1769-1832) 11. senior 1827. ápr. 13-tól 1832. nov. 30-ig
  • Pálffy-Daun Nándor Ferginand teanói herceg (1774-1840) 12. senior 1832. nov. 30-tól 1840. febr. 4-ig Pozsony vármegye főispánja, a bécsi színház vezetője.
  • Pálffi Albert (1820-1897) szerkesztő, író, politikus, az MTA tagja.
  • Pálffy Károly János(1776-1858) 13. senior 1840. febr. 4-től 1858. jan. 21-ig
  • Pálffy (I.) Fidél (1788-1864) 14. senior 1858. jan. 21-től 1864. márc. 12-ig
  • Pálffy Antal herczeg 15. senior 1864. márc. 12-től 1879. nov. 24-ig
  • Pálffy-Daun Nándor Lipót teanoi herczeg helytartó (1807-1900) 16. semior 1879. nov. 24-től 1900. dec. 8-ig
  • Pálffy (IV.) István (1828- ) 17. senior 1900. dec. 9-től.
  • Pálffy (II.) Fidél (1895-1946) magyar arisztokrata, szélsőjobboldali politikus, a Szálasi-kormány földművelésügyi minisztere.

20. század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pálffy család témájú médiaállományokat.
  • Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. Pest, 1857-1868. Kötet:
  1. Az előnevek csallóközi helységnevek. Botka Tivadar (Századok 1873, 574.)
  2. Machajdíková, E. 2008: Sprievodca po archíve Slovenského národného múzea. Bratislava, 124-125.
  3. Jedlicska 1897, 4.; Takáts 1922, 433-488.
  4. Magyar katolikus lexikon
  5. Magyar Nemzet 2004. november 6., 39.
  6. Szinnyei; Kollányi 1900, 261-263.