Kocsi Csergő Bálint

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Somogyi József szobra a pápai Köztársaság Ligetben

Kocsi Csergő Bálint (Kocs, 1647. augusztus – 1698[1]), református tanár, a magyarországi barokk gályarab-irodalom egyik jeles írója.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csergő István és Végh Katalin házasságából született 1647 augusztusában Kocson, Komárom vármegyében. Innen származik előneve, azonban gyakran csak Kocsi Bálintnak írják. 1664 májusában a debreceni iskolába küldték szülei. Itt elvégezve tanulmányait, 1670-ben Munkácsra ment tanítónak, de a jezsuiták és Báthori Zsófia üldözései elől már három hónap múlva visszatért Debrecenbe. Itt tanult, közben utazott is Erdélyben. 1671 májusában Pápára hívták meg iskolaigazgatónak. 1674. március 5-ére a pozsonyi vérbíróság elé idézték. Mivel a katolikus hitre való áttérés aláírását megtagadta, számos hittársával együtt bilincsbe verve Lipótvárra, majd Triesztbe vitték, onnan pedig Nápolyba hurcolták gályarabságra. 1676. február 11-én Ruyter holland admirális a többiekkel együtt kiváltotta, így Svájcba tudott menekülni. Végül a protestans államok közvetítése révén 1678-ban visszatérhetett Magyarországra, és ismét folytatta tanári hivatalát Pápán. Ugyanebben az évben székfoglaló beszédet is tartott. (..) Egy 1698-as katolikus egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint Győr vármegyében Pázmándon volt lelkész. / Hivatkozás. PL: Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)Gecsényi L.: Győr megye gazdasági-társadalmi helyzetének néhány kérdése a XVII–XVIII. sz. furdulóján (385. oldal) / Valószínűleg Pápán halt meg. Thaly Kálmán szerint azonban 1705 őszén, amikor Bottyán János kuruc tábornok Pápát ostrommal bevette, a szolgálatába vette mint titkárt, Börölley Mihály társával együtt. Csergő lehetett a gyakran emlegetett Bálint deák, a tábornok hadi parancsainak, proklamációinak, hivatalos rendeleteinek és menleveleinek egyik fogalmazója. Híven szolgálta a tábornokot haláláig, sőt annak özvegye, gróf Forgách Julianna szolgálatában is megmaradt, és a szatmári békekötést is túlélte.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Narratio brevis de oppressione libertatis eccl. Hung.: Az egész üldöztetési pernek, fogságuknak, gályarabságuknak történetét részletesen, megható közvetlenséggel írja le latinul. (Kézirata a Nemzeti Múzeumban).
  • Fő műve: Lampe, Historiae Ecclesiae Reformatae in Hungaria et Transilvania, 1728. (Az előbbi műből kilenc könyv szerepel itt is: 746-919. lapok)
    • Magyar fordítása: Kősziklán épült ház ostroma, Kocsi Csergő Bálint latin munkája után fordította felső-csernátoni Bod Péter. Lipcse, 1866. (A fordítás Bod Péter munkája 1738-ból, aki az eredeti latin szöveget részben át is dolgozta. A fordítás azonban az akkori sajtóviszonyok miatt nem jelenhetett meg. Kiadta Szilágyi Sándor bevezetéssel s jegyzetekkel, a három utolsó könyvvel, X-XII. fejezet, melyeket Bod nem ismert, a Nemzeti Múzeumban levő kéziratból megtoldva. Bod eredeti kézirata elveszett, négy másolatával s az eredeti latin szöveggel van a munka egybevetve.)

Levele 1675. október 5. (Másolat után a Sárospataki Füzetekben 1863. 756. l.)

Alakja az irodalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kocsi Csergő Bálint témájú médiaállományokat.

Életét, hányattatásait Moldova György regényben örökítette meg "Negyven prédikátor" (1973) c. művében, felhasználva a pozsonyi perről készített feljegyzéseit.

lásd még: A barokk kor magyar irodalma

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Győri L. János: „Egész Magyarországnak és Erdélységnek... világosító lámpása” – A Debreceni Református Kollégium története, 161 old

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VI. (Kende–Kozocsa). Budapest: Hornyánszky. 1899.  Online hozzáférés
  • Győri L. János: „Egész Magyarországnak és Erdélységnek... világosító lámpása” – A Debreceni Református Kollégium története, Tiszántúli Református Egyházkerület kiadása, Debrecen 2008, ISBN 963-871-340-2