Monyorókerék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Monyorókerék (Eberau)
Monyorókerék1v.jpg
Monyorókerék főtere
Monyorókerék címere
Monyorókerék címere
Közigazgatás
Ország  Ausztria
Tartomány Burgenland
Kerület Németújvári járás
Rang mezőváros
Alapítás éve 1221
Polgármester Walter Strobl (ÖVP)
Irányítószám 7521
Forgalmi rendszám GS
Népesség
Teljes népesség 966 fő (2009)[1] +/-
Népsűrűség 31 fő/km²
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság 215 m
Terület 30,7 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Monyorókerék (Ausztria)
Monyorókerék
Monyorókerék
Pozíció Ausztria térképén
é. sz. 47° 06′ 24″, k. h. 16° 27′ 39″Koordináták: é. sz. 47° 06′ 24″, k. h. 16° 27′ 39″
Monyorókerék weboldala

Monyorókerék (németül Eberau, horvátul Eberava) mezőváros Ausztriában, Burgenland tartományban, a Németújvári járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Németújvártól 24 km-re északkeletre, a magyar határ mellett, Szentpéterfával átellenben, a Pinka jobb partján fekszik. Bilaterális határátkelőhely volt Magyarország felé.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar neve kerek mogyorócserjésre utal, német nevét a birtokos Ellerbach család Eberhart nevű tagjáról kapta.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Területén már a rómaiak idején is volt település. Határában római sírkövek és pénzek kerültek elő.

Monyorókerék várát 1221-ben "Urk-Burg" néven említik először. A mai Erdődy-kastély egy 14. századi, Ellerbach Vilmos által 1369 után épített vízivár felhasználásával épült a 17. században. A vízivár pedig egy korábbi, 1292-ben "Castellanus de Monuroukerek" néven említett, de 1300 körül elpusztult vár alapjaira épült. 1292-ben a Chem nembeli Bernhard gróf volt a várnagya. 1396-tól az Ellerbach család, majd 1496-tól az Erdődyek birtoka volt. 1556-ban a Zrínyiek zálogbirtoka lett, akik 1558-ban áttértek a protestáns hitre. A várban tartotta esküvőjét Zrínyi Miklós 1564. szeptember 21-én Rosenbergh Évával.[2] Itt működött a 16. században az ország egyik legrégibb nyomdája, Manlius Jánosé. Itt jelent meg 1587-ben az ország első, német nyelvű újságja a Neue Zeitung aus Ungarn. 1587 őszén Manlius itt jelentette meg német nyelven Zrínyi György titkárának, Erhard Pöckhlnek haditudósítását a keresztény seregeknek a szigetvári pasa fosztogató csapatai ellen augusztus 9-én vívott győztes csatájáról, Ugyancsak itt adták ki Beythe István kotta nélküli, haránt alakú énekeskönyvét, valamint Frankovics rézmetszetekkel illusztrált orvosi könyvének második kiadását. 1592-ben Manlius átköltöztette műhelyét Németlövőre. A 17. század végén megyegyűlést tartottak itt. A várkastély a második világháborúban súlyos károkat szenvedett, berendezése elpusztult. A várost egykor három árokból és két palánkból álló sáncrendszer védte, melynek nyomai ma is felismerhetők.

A vár melletti település 1221-ben II. András királynak a szentgotthárdi apátság részére írt adománylevelében szerepel először írott forrásban "Terra Monyorokerek, Mónyorokerekkw a Pingua mellett" formában. 1297-ben "Poss. Monorókerec", 1369-ben "Monorokerek", 1386-ban "Manerokereke", 1448-ban "Monyorokerek", 1462-ben "Opidum Monyarokerek" néven említik. Német neve csak 1489-ben bukkan fel először "Opidum Ebraw" alakban.[3]

1221-ben Kázmér fia Csépán fia Istváné, akinek kihalásával ekkor a királyra szállt.[4] Ezután II. András király Pornóval, Hétfőhellyel és két másik faluval együtt a szentgotthárdi apátságnak adta. III. András király 1297-ben más birtokokért cserébe Héderváry Jakab mesternek a Németújvári grófok ősének adományozta. 1369-ben I. Lajos király mint királyi birtokot a hozzá hű udvari vitézének, Ellerbach Vilmosnak adta, egyúttal adómentességet adott lakói számára. Az új birtokos nyomban hozzákezdett egy új vízivár építéséhez. A település 1448-ban vásártartási jogot kapott, majd 1462-ben lakóit Hunyadi Mátyás felmentette a vám és harmincad fizetés alól. Már ekkor mezővárosként említik. 1472-ben Ellerbach Bertold a város nyugati részén a kólomi Szent Bereck templom mellett a Boldogságos Szűz tiszteletére kolostort alapított, melyet fiai János és István 1482 körül újjáépítettek.[3]

1496-ban a monyorókeréki uradalmat Erdődy Bakócz Tamás esztergomi érsek vásárolta meg, majd 1517-ben birtokainak felosztása után Monyorókerék unokaöccsének Erdődy Péternek jutott. 1556-ban Erdődy Péter a monyorókeréki uradalmat Zrínyi Miklósnak adta zálogba. A Zrínyiek 1613-ig maradtak Monyorókerék urai. 1545-től délről horvát menekültek telepedtek le tömegesen az uradalom területén. 1558-ban Zrínyi felvéve a protestáns hitet elüldözte a pálos szerzeteseket a kolostorból, az épületet pedig leromboltatta. Ma már falmaradványai sem láthatók a kólomi temető területén, ahol egykor állott. 1613-tól Monyorókerék miután Erdődy Tamás bán a Zrínyiektől visszaszerezte újra az Erdődyek birtoka. 1728-ban a család egy monyorókeréki és egy vörösvári ágra szakadt.

1881-ben felépült a régi iskola épülete. 1888-ban itt alapították meg a Pinkavölgyi Takarék és Önsegélyező Egyletet. 1890-ben megkezdődött a kivándorlás a tengerentúlra. Monyorókerék plébániáját 1905-ben alapították, addig Szentpéterfához tartozott. 1910-ben 2036 lakosából 1609 német, 258 magyar, 167 horvát 2 egyéb nemzetiségű volt. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Szombathelyi járásához tartozott. A békeszerződések Ausztriának ítélték, de a határ végleges meghúzására csak 1922-ben került sor miután népszavazáson a szomszédos Szentpéterfa is a Magyarországhoz tartozás mellett döntött. 1924-ben megalakult az önkéntes tűzoltóegylet. 1944-1945-ben 700 fő magyar zsidó munkaszolgálatost vezényeltek a községbe a keleti fal sáncainak építésére. Az elhunyt 30 ember emlékére emléktáblát avattak 2012. november 12-én a városka főterén. 1945 áprilisában a település átmenetileg hadszíntérré vált, a szőlőhegy lejtőin védelmi vonalakat építettek ki. 1948-ban megszűnt az átjárás a határon. 1954-ben felépült a főiskola épülete. 1957-ben megalapították az SV Eberau sportklubot. 1968-ban új népiskola épült a településen. 1971-ben közigazgatási reform eredményeképpen hozzácsatolták Pinkakertes, Horváthásos, Kólom, Alsó- és Felsőbeled, valamint Pinkatótfalu községeket. 1980-ban elfogadták a település új címerét. 1988-ban megnyílt a központi óvoda. 1991-ben újra megnyílt a határátkelőhely[5] Szentpéterfa felé, amely 2007-ig üzemelt, a Schengeni egyezmény életbe lépésekor bezárták. A jeles alkalomra "Helló szomszéd" emlékpadot avatták fel Szentpéterfával közösen.[6] 1993-ban Alsó- és Felsőbeled egy önálló községben egyesült és kivált a közös közigazgatási egységből. Ugyanebben az évben Monyorókerék újra mezővárosi rangot kapott.

1997-ben épült a közös szennyvíztisztító a magyarországi Szentpéterfán. A tisztító fejlesztése és bővítése 1,6 millió euróba kerül, melyet 78 százalékban közösségi támogatással fedeznek. Az építkezés 2012. júniusban kezdődik és már ősszel el is készül.[7]

2001-ben 1081 lakosa volt, melyből 983 német, 50 magyar, 23 horvát és 25 egyéb nemzetiségű volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az Erdődy-kastély 14. századi eredetű. Az Ellerbach család építtette 1369 után egy korábbi vár maradványaira. A 17. században az Erdődyek korszerű várkastéllyá építették át. A várkastélyt 1772-ben Erdődy Sándor újíttatta fel. Eredetileg négy árok és három sánc övezte. Hét egykori bástyája közül már csak a harmadik áll. A második világháborúban súlyos károkat szenvedett, berendezése elpusztult. Ma is magántulajdon, ezért nem látogatható.
  • Szent József tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 15. századi, 1745 körül bővítették.
  • A plébánia épülete 1905-ben épült, műemléki védettségű. Tervezője Pauer Alajos plébános volt.
  • A főutcán még ma is áll a város egykori ítélkezési jogára utaló pellengér.
  • Szentháromság-oszlop.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Osztrák Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2009. január 9.)
  2. Turul. 1924. A Zrínyi család történetéhez,
  3. ^ a b Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
  4. Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301-1457.
  5. Egy referencia az érdekességről
  6. Egy referencia az érdekességről Vas Népe - Közelebb Európához, 2007. december 21.
  7. (2012. március 6.) Eberau és Szentpéterfa együtt fejleszt. volksgruppen.orf.at. Hozzáférés ideje: 2012. április 10.  

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]