Lipari-szigetek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lipari-szigetek
Vulcano da osservatorio di lipari.jpg
Vulcano látképe Lipariról
Közigazgatás
Ország Olaszország
Régió Szicília
Megye Messina
Népesség
Teljes népesség ismeretlen +/-
Földrajzi adatok
Fekvése Földközi-tenger
Szigetek száma 8
Nagyobb szigetek Lipari, Vulcano, Salina, Filicudi, Alicudi, Stromboli és Panarea
Terület 37,45 km²
Világörökség-azonosító 908
Elhelyezkedése
Aeolian Islands map.png
é. sz. 38° 32′, k. h. 14° 54′Koordináták: é. sz. 38° 32′, k. h. 14° 54′
A Wikimédia Commons tartalmaz Lipari-szigetek témájú kategóriát.
Lipari-szigetek
Világörökség
Aeolian Islands hun.jpg
A Lipari-szigetek áttekintő térképe
Adatok
Ország Olaszország
Világörökség-azonosító 908
Típus Természeti helyszín
Kritériumok VIII
Felvétel éve 2000
Elhelyezkedése
Lipari-szigetek  (Olaszország)
Lipari-szigetek
Lipari-szigetek
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 38° 32′, k. h. 14° 54′
Kilátás Vulcanóról, a Gran Cratere pereméről. Balra, a háttérben Salina, középen Lipari, jobbra Panarea látszik

A Lipari-szigetek (más néven „Éoli-szigetek”, olaszul Isole Eolie) vulkanikus szigetvilág a Tirrén-tengerben, Szicíliától északra. Népszerű turisztikai célpont, évente mintegy 200 ezren látogatnak el a szigetekre.

A szigetcsoport névadója egyben legnagyobb tagja, Lipari. A „Lipari-szigetek” elnevezés a hely turisztikai népszerűsítése miatt terjedt el, mivel ezt a nevet könnyebb kiejteni, mint azt, hogy „Éoli”.

A többi sziget: Vulcano, Salina, Filicudi, Alicudi, Stromboli és Panarea. Utóbbi szomszédságában a Basiluzzo nevű kopár szirt emelkedik néhány kisebb társával a tenger színe fölé. Lipari városának mintegy 11 000 lakója van, közigazgatasi szempontból – Salina kivételével – valamennyi sziget hozzá tartozik. A szigetek legfőbb látványosságai Stromboli és Vulcano aktív tűzhányói, de Vulcano melegvízű fürdőiről is („fango”) híres. A fő szigetet történelmi emlékei tették ismertté.

Földtan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Valamennyi sziget 400–1000 méter magasra emelkedik ki az 1000–2000 méter mély tengerből. Ezeket a negyedidőszaki tűzhányókat földrajzilag az Appenninek belső vulkáni övezetébe soroljuk. A szigetcsoport vulkánjai földtani értelemben meglepően rövid idő alatt és egymáshoz viszonylag közel rendkívül változatos összetételű lávákat produkáltak a riolittól a bazaltig. Ennek alapján egyértelmű, hogy kialakulásuk meglehetősen összetett földtani folyamatok eredménye. A kutatók többsége szerint ennek fő tényezője az Afrikai lemez betolódása nyugat–északnyugat felé, az Eurázsiai lemez alá, a gyakorlatban azonban a két nagy litoszféralemez határán letöredezett mikrolemezek (mikroblokkok) bonyolult mozgásainak eredményeit láthatjuk.

A vulkanológusok két fő eruptív (vagyis kitörési) ciklust különböztetnek meg:

  • az elsőben épült fel Panarea, Alicudi, Filicudi, Lipari és Salina,
  • a második periódusban született meg Vulcano és Stromboli, miközben továbbfejlődött Salina, Lipari és Filicudi.

Az első fázis kőzetei mészalkáli jellegűek, növekvő káliumtartalommal. A második szakaszra a többnyire a szubdukciós területeken képződő káliumdús kőzetek (shoshonit, leucitos tefrit stb.) jellemzőek.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szigetekre i. e. 580-ban knidoszi telepesek érkeztek Pentathlosz vezetésével, és a mai Castello (más néven la Cittade) nevű falu helyén állapodtak meg. A területet a görög mitológiából ismert Aiolosz, a szelek istene után nevezték el, hiszen az ő jóindulata elengedhetetlen volt a hajósoknak.

Lipari városából a nekropolisz felé vezető út mentén fedezték fel régészek Démétér és Perszephoné szentélyét. A szigetek közelében vívta Róma és Karthágó Kr. e. 260-ban a híres lipari csatát. Iosephus Flavius írta egy embercsoportról, akik kapcsolatban álltak a Lipari-szigetekkel: "Elisza adta az Eliszeánusok nevét, kik az ő alattvalói voltak; ők a mai Éoliak". Elisza valójában egy bibliai alak: ő Elisah, Jáfet unokája, s Jáván fia.

1544-ben, mikor Spanyolország hadat üzent Franciaországnak, a francia király, I. Ferenc az oszmán szultántól, I. Szulejmántól kért segítséget. A szultán egy hajóhadat küldött a megsegítésükre Hajreddin Barbarossa (más néven Khair ad-Din) vezetésével, aki győzelmet aratott a spanyolok fölött, és Nápolyt is elfoglalta. Az ütközet következtében a Lipari-szigetek elnéptelenedtek. Később bevándorlók érkeztek az olaszok lakta szárazföldről, Szicíliából. Spanyolország is újra telepeket létesített a szigeteken.

1999-ben a Lipari-szigeteket az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lipari-szigetek témájú médiaállományokat.