Torre Annunziata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Torre Annunziata
Torre Annunziata - view from the port.jpg
A kikötő
Közigazgatás
Ország  Olaszország
Régió Campania
Megye Nápoly (NA)
Frazionék Cipriani, Rovigliano, Sannino, Terragneta
Irányítószám 80058
Körzethívószám 081
Népesség
Teljes népesség 43 198 fő (2013. szept 30.)[1]
Népsűrűség 6960 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 9 m
Terület 7 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Torre Annunziata (Olaszország)
Torre Annunziata
Torre Annunziata
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 40° 45′, k. h. 14° 27′Koordináták: é. sz. 40° 45′, k. h. 14° 27′
Torre Annunziata weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Torre Annunziata témájú médiaállományokat.

Torre Annunziata város (közigazgatásilag comune) Olaszország Campania régiójában, A város az egykori Oplontis nevű, a Vezúv által 79-ben elpusztított római település helyén épült ki. Legfőbb turisztikai vonzereje a római kori Villa Poppaea, amelyet Pompeji és Herculaneum régészeti leleteivel közösen az UNESCO 1997-ben a Világörökség részévé nyilvánított.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nápolyi-öböl partján, a Vezúv lábainál fekszik. Határai: Boscoreale, Boscotrecase, Castellammare di Stabia, Pompei, Torre del Greco és Trecase.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 19. század elején talált római villaromokból arra következtettek, hogy már a rómaiak idején állt valamely település. A hagyomány szerint a 14. század elején emelt Annunziata (An-gyali Üdvözlet) kápolna különböző előjogokat nyert az Anjou-királyoktól, úgyhogy sokan telepedtek meg körülötte. A helység felvirágzott. Száz év múlva már védeni kellett a várost, ezért a kápolna mellé hatalmas tornyot, torrét építettek és megszületett a város mai neve. Már a 18. században kezdett ipari várossá fejlődni, amikor a Bourbonok fegyvergyárat létesítettek itt. Kikötőjének forgalmát éppen a városban levő ipari létesítmények biztosítják. Termálfürdőjének keletkezését annak köszönheti, hogy a város egyik polgára a 19. század elején a tengerparton – ókori emlékek után kutatva – ráakadt a régi római fürdő romjaira, amelyet már akkor is forrásvíz táplált. Ezt építették ki ivócsarnokká, fürdőteleppé. A város egykor jelentős vasipari és élelmiszeripari központ volt, ma elsősorban a hajógyártás és a gyógyszeripar adják gazdaságának nagy részét.

Oplontis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oplontisról egyedül a Tabula Peutingeriana, egy Augustus császár korából származó római térkép középkori másolata tesz említést. A térkép a tengerparti várost három mérföld távolságra ábrázolja Pompejitől és hat mérföldre Herculaneumtól. A várost ábrázoló szimbólum többféleképpen értelmezhető: thermát (amelyet 1831-ben fedeztek fel Oncino mellett) vagy akár villát (Villa Poppea, amelyet Mascatelle negyed mellett találtak) is ábrázolhat. A távolságokat vizsgálva, azonban valószínűbb, hogy Oncino termáinak romjairól van szó.

A Vezúv 79-es kitörése előtt, majd a későbbi századokban is, Pompeji és Herculaneum partjain számos villa épült a helyi arisztokrácia számára. Ezt Sztrabón írásaiból is tudjuk, aki úgy írta le a Misenum és Sorrento közötti partszakaszt, mint egy egységes várost. Oplontis valószínűleg egy főleg lakóházakból álló település lehetett rengeteg villával, termával és kereskedelmi épülettel.

A város nevének jelentését többféleképpen eredeztetik:

  • latin eredetű megnevezés: opulentia (jelentése: gazdag, vagyonos), opla (jelentése: halászfalu), populus (pioppio vagy pioppeto, jelentése: nép)
  • görög eredetű megnevezés: hoplon (jelentése: hopliták falva), apopolotes (jelentése: elpusztított város)

Az ásatások története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első ásatásokat az A-villa (Villa Poppaea) helyén a 18. században kezdték el, amikor a Sarno folyó kiépítésekor véletlenül rábukkantak a romokra. A kezdetben földalatti ásatásokat Francesco La Vega, katonai építész végezte, de hamarosan fel kellett hagynia a munkával a rothadt levegő miatt. 1839-ben nyitották meg az ásatásokat, ezúttal a felszínen. Először a perisztülion és a szolgák lakásait tárták fel, majd később az udvart és a szökőkutat. 1840-ben pénzhiány miatt felfüggesztették az ásatásokat. A néhány kisebb ásatást kivéve, a munkálatokat csak 1964-ben indították újra. 1974-ben az A-villától (Villa Poppaea) 250 m-re, egy iskola építése során megtalálták a B-villa (Villa Crassius Tertius) romjait. Az ásatások még napjainkban is tartanak. Az ásatási terület bővítését a sűrűn beépített környezet akadályozza.

Villa Poppaea[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A villa egy hatalmas római-kori építmény, amely ma 10 méterrel a tengerszint alatt fekszik. Nero tulajdona volt, akinek második felesége Poppaea Sabina használta, amikor nem tartózkodott Rómában. A régészeti leletek alapján tudni lehet, hogy a Vezúv 79-es kitörése során senki nem tartózkodott az épületben, valamint éppen újjáépítés alatt volt valószínűleg 62-es földrengés által okozott károk rendbehozatala végett.

A falakat díszítő freskók rendkívül jó állapotban maradtak fent. Az épület teteje is majdnem teljesen épen maradt, hozzájárulva ezzel a belső falak védelméhez. A freskók az ún. második Pompeji korszak stílusában készültek. Az udvart egy 60 m hosszú és 15 m széles medence díszítette, valamint 45 szobor.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népesség számának alakulása:

Főbb látnivalói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pompeji, Herculaneum és Torre Annunziata régészeti lelőhelyei
Világörökség
Oplontis Peristyl room32.jpg
A Villa Poppaea belső udvara
Adatok
Ország Olaszország
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok III, IV, V
Felvétel éve 1997
Elhelyezkedése
Torre Annunziata (Olaszország)
Torre Annunziata
Torre Annunziata
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 40° 45′ 03″, k. h. 14° 27′ 29″
  • régészeti feltárások:
  • Santuario Santa Maria della Neve-templom
  • Santuario dello Spirito Santo-templom
  • Santi Giuseppe e Teresa-templom

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]