Aistulf longobárd király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aistulf
Aistulf follis 80000860.jpg
Aistulf follisa (751 k.)
felirat: [D] N IST VLF[VS REX]
Dominus noster Aistulfus rex

Titulusai Rex Langobardaorum
Rex totius Italiae
Longobárd király
Uralkodási ideje
749. júniusa – 756. decembere
Elődje Ratchis
Utódja Desiderius
Életrajzi adatok
Született
nem ismert
Cividale del Friuli
Elhunyt
756. decembere
Pavia
Édesapja Friuli-i Pemmo
Édesanyja Ratperga


Aistulf, más írásmóddal Ahistulf (latinul: Aistulfus, Haistulfus), (? – 756. decembere) longobárd király 749-től haláláig. Harcai a pápával és a frankokkal a longobárdok teljes vereségével végződtek[1].

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pemmonak, Friuli hercegének (ur.: 706739) fiaként született.[2] 744-ben bátyja, Ratchis friuli-i herceg longobárd király lett, így a friuli hercegséget Aistulf kapta meg.[2] 749 nyarán néhány longobárd nemessel együtt fellázadt testvére ellen. A király júniusban lemondott a javára[3]. Aistulf felelevenítette Liutprand király gondolatát: meghódítja egész Itáliát[4]. Miután 751-ben Ravennát elfoglalta[4], azt követelte, hogy a római dukátus ismerje el a lombard fennhatóságot és fizessen fejadó neki[4]. A király kísérletet tett Róma meghódítására[5]. Ám II. István pápa a Frank Birodalomba utazott, és miután Kis Pippint királlyá koronázta[4], az megígérte, hogy megszabadítja a longobárd fennhatóságtól és a jogtalan adófizetéstől[4]. Aistulfot még egyszer felszólították, hogy ne legyen igazságtalan a pápával szemben, ám miután a király hajthatatlan maradt, Pippinék átkeltek az Alpokon és benyomultak a Longobárd Királyság területére[4]. Aistulf megtámadta ugyan a frankokat, de vereséget szenvedett és kénytelen volt visszavonulni fővárosába Páviába[4]. Mire a frak hadak akadálytalanul elözönlötték Felső-Itáliát, bevettek és kifosztottak több várost, és Páviát is ostrom alá vették[4]. Aistulf kénytelen volt békét kötni: lemondott nemcsak az adóról, hanem megígérte az elfoglalt területek visszaadását is[4].

Ám Aistulf megszegvén adott szavát, 755. januárjában bosszút lihegve Róma alá vonult, és ostrom alá vette a várost[4]. Megint a frankok segítségét kellett kérni István pápának, de amikor ez Aistulf tudomására jutott abbahagyta az ostromot és megint csak Páviába zárkózott be[4]. 755 őszén megadta magát Pippinek[4]. Az újabb békefeltételek értelmében el kellett ismernie a frank fennhatóságot, évi adót kellett nekik fizetni, illetve a Pentapolis és az Emilia elfoglalt városait vissza kellett adnia a pápának[4].

Aistulf nem sokkal élte túl megaláztatását: a következő évben vadászat közben vesztette életét[6]: lebokott lováról és sérülése oly súlyos volt, hogy csakhamar meg is halt[4]. Fivére, Ratchis megpróbálta megszerezni újból a trónt, de az végül Desideriusé lett.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aistulf feleségét Giseltrudának[7] hívták, gyermekeiről nem maradt fenn adat.

Eredeti források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pauli Historia Langobardorum
  • Origo Gentis Langobardorum
  • Benedicti Chronicon
  • Chronicon Vulturnense
  • Liber Pontificalis
  • Opusculum de fundatione monasterii Nonantulani
  • Liber Pontificalis

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Csató Tamás − Gunst Péter − Márkus László: Egyetemes történelmi kronológia I-II., Tankönyvkiadó, Budapest, 1984. júliusa, ISBN 963-17-7223-3, 105. oldal
  2. ^ a b Lombards – kings (angol nyelven). German Tribes.org. (Hozzáférés: 2008. április 16.)
  3. Hartmann: Geschichte Italiens im Mittelalter Bd. 2,2, Gotha 1903, S. 50f
  4. ^ a b c d e f g h i j k l m n Tolnai Világtörténelme, Középkor I., szerkesztette: Dr. Mangold Lajos és Dr. Horváth Cyril, Budapest, A Magyar Kereskedelmi Közlöny, Hírlap- és Könyvkiadó Vállalat kiadása (Hasonmás kiadás, Kassák kiadó, Budapest, 1991), ISBN 963-7765-03-4, 152. oldal
  5. Hans Reichardt: A népvándorlás (Die Völkerwanderung, Nürnberg, 1982), magyar kiadás: Mi micsoda sorozat, Tesloff és Babilon Kiadó, Budapest, 1992, ISBN 963-7937-65-X, 33. oldal
  6. Hartmann: Geschichte Italiens im Mittelalter Bd. 2,2, Gotha 1903, S. 196
  7. Italy, emperors & kings. Ratchis 744-749, Aistulf 749-756 (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2011. február 19.)

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
Ratchis
Longobárd király
749756
Iron Crown.JPG
Következő uralkodó:
Desiderius