Aistulf longobárd király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aistulf
Aistulf follis 80000860.jpg
Aistulf follisa (751 k.)
felirat: [D] N IST VLF[VS REX]
Dominus noster Aistulfus rex

Titulusai Rex Langobardaorum
Rex totius Italiae
Longobárd király
Uralkodási ideje
749. júniusa756. decembere
Elődje Ratchis
Utódja Desiderius
Életrajzi adatok
Született nem ismert
Cividale del Friuli
Elhunyt 756. decembere
Pavia
Édesapja Friuli-i Pemmo
Édesanyja Ratperga


Aistulf, más írásmóddal Ahistulf (latinul: Aistulfus, Haistulfus), (? – 756. decembere) longobárd király 749-től haláláig. Harcai a pápával és a frankokkal a longobárdok teljes vereségével végződtek[1].

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pemmonak, Friuli hercegének (ur.: 706739) fiaként született.[2] 744-ben bátyja, Ratchis friuli-i herceg longobárd király lett, így a friuli hercegséget Aistulf kapta meg.[2] 749 nyarán néhány longobárd nemessel együtt fellázadt testvére ellen. A király júniusban lemondott a javára[3]. Aistulf felelevenítette Liutprand király gondolatát: meghódítja egész Itáliát[4]. Miután 751-ben Ravennát elfoglalta[4], azt követelte, hogy a római dukátus ismerje el a lombard fennhatóságot és fizessen fejadó neki[4]. A király kísérletet tett Róma meghódítására[5]. Ám II. István pápa a Frank Birodalomba utazott, és miután Kis Pippint királlyá koronázta[4], az megígérte, hogy megszabadítja a longobárd fennhatóságtól és a jogtalan adófizetéstől[4]. Aistulfot még egyszer felszólították, hogy ne legyen igazságtalan a pápával szemben, ám miután a király hajthatatlan maradt, Pippinék átkeltek az Alpokon és benyomultak a Longobárd Királyság területére[4]. Aistulf megtámadta ugyan a frankokat, de vereséget szenvedett és kénytelen volt visszavonulni fővárosába Páviába[4]. Mire a frak hadak akadálytalanul elözönlötték Felső-Itáliát, bevettek és kifosztottak több várost, és Páviát is ostrom alá vették[4]. Aistulf kénytelen volt békét kötni: lemondott nemcsak az adóról, hanem megígérte az elfoglalt területek visszaadását is[4].

Ám Aistulf megszegvén adott szavát, 755. januárjában bosszút lihegve Róma alá vonult, és ostrom alá vette a várost[4]. Megint a frankok segítségét kellett kérni István pápának, de amikor ez Aistulf tudomására jutott abbahagyta az ostromot és megint csak Páviába zárkózott be[4]. 755 őszén megadta magát Pippinek[4]. Az újabb békefeltételek értelmében el kellett ismernie a frank fennhatóságot, évi adót kellett nekik fizetni, illetve a Pentapolis és az Emilia elfoglalt városait vissza kellett adnia a pápának[4].

Aistulf nem sokkal élte túl megaláztatását: a következő évben vadászat közben vesztette életét[6]: lebokott lováról és sérülése oly súlyos volt, hogy csakhamar meg is halt[4]. Fivére, Ratchis megpróbálta megszerezni újból a trónt, de az végül Desideriusé lett.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aistulf feleségét Giseltrudának[7] hívták, gyermekeiről nem maradt fenn adat.

Eredeti források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pauli Historia Langobardorum
  • Origo Gentis Langobardorum
  • Benedicti Chronicon
  • Chronicon Vulturnense
  • Liber Pontificalis
  • Opusculum de fundatione monasterii Nonantulani
  • Liber Pontificalis

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Csató Tamás − Gunst Péter − Márkus László: Egyetemes történelmi kronológia I-II., Tankönyvkiadó, Budapest, 1984. júliusa, ISBN 963-17-7223-3, 105. oldal
  2. ^ a b Lombards – kings (angol nyelven). German Tribes.org. (Hozzáférés: 2008. április 16.)
  3. Hartmann: Geschichte Italiens im Mittelalter Bd. 2,2, Gotha 1903, S. 50f
  4. ^ a b c d e f g h i j k l m n Tolnai Világtörténelme, Középkor I., szerkesztette: Dr. Mangold Lajos és Dr. Horváth Cyril, Budapest, A Magyar Kereskedelmi Közlöny, Hírlap- és Könyvkiadó Vállalat kiadása (Hasonmás kiadás, Kassák kiadó, Budapest, 1991), ISBN 963-7765-03-4, 152. oldal
  5. Hans Reichardt: A népvándorlás (Die Völkerwanderung, Nürnberg, 1982), magyar kiadás: Mi micsoda sorozat, Tesloff és Babilon Kiadó, Budapest, 1992, ISBN 963-7937-65-X, 33. oldal
  6. Hartmann: Geschichte Italiens im Mittelalter Bd. 2,2, Gotha 1903, S. 196
  7. Italy, emperors & kings. Ratchis 744-749, Aistulf 749-756 (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2011. február 19.)

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
Ratchis
Longobárd király
749756
Iron Crown.JPG
Következő uralkodó:
Desiderius