Krotóni Alkmaión

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Krotóni Alkmaión (ógörögül: Ἀλκμαίων, latinul Alcmaeon), Peirithosz fia, Püthagorasz tanítványa volt, híres hellén orvos, természettudós és filozófus. Foglalkozott meteorológiával és asztrológiával is. Akméját Kr. e. 520 körülre teszik.

Munkái – néhány töredéket leszámítva – elvesztek. Szerinte a négy elem (meleg, hideg, nedvesség és szárazság) egyensúlya alapja az egészségnek, valamelyiknek túlsúlya pedig a betegség előidézője. A lelket halhatatlannak gondolta. Faborinusz szerint ő állította össze az első természetfilozófiai értekezést.

Orvoslás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Állítólag ő végzett először viviszekciót (élveboncolás) állatokon, és ő fedezte fel az Eustach-féle kürtöt és a látóideget. Felismerte, hogy a kecske látóidege az agyba vezet, ebből azt a következtetést vonta le, hogy általában az érzékelés központja az agy. A gondolkodás központjaként is az agyat jelölte meg.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]