Paulus diakónus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Paulus diakónus
Paulus Diaconus.jpg
Paulus Diaconus arcképe egy koraközépkori kéziratból
Életrajzi adatok
Született 725 körül
Elhunyt 799 körül (kb. 75 évesen)
Ismeretes mint történetíró
Nemzetiség longobárd
Pályafutása
Szakterület történettudomány
Jelentős munkái Historia Langobardorum

Paulus diakónus (latinosan Paulus Diaconus, 725 k. – 799. április 23.?) longobárd származású szerzetes. Születési neve szerint Paulus Warnefridus.[1]

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Észak-Itáliában született a 730-as évek környékén. Családjuk (Warnefrid fara) nem tartozott a legelőkelőbbek közé, de régi harcos múltra tekintett vissza. 745-ben Ratchis longobárd király udvarába került (Páviába) ahol jelentős tudást sajátított el. Megtanult latinul, görögül, héberül, és otthonosan mozgott a szépművészetek világában. 747-ben Ratchis kolostorba vonult (Monte Cassino), és követte őt Paulus is.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A longobardok története = Historia Langobardorum / Paulus Diaconus ; Ford., magy. jegyzet: Gombos F. Albin. Brassó : Brassói Lapok Ny., 1901. 296 p. – Online formában a MEK oldalán.
  • A langobardok története. Közreadja Galamb György. Budapest : L'Harmattan, 2012
  • Historia Romana (Eutropius Breviarium ab urbe condita című munkájának folytatása 533-ig.)
  • Paulus diakónus műve a zenetörténet egyik legfontosabb szövege, az Ut queant laxis c. Keresztelő Szent János-himnusz, amelyet Arezzói Guidó megzenésítésével együtt a szolmizációs nevek eredeteként tartunk számon.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ernst Breisach: Historiográfia, Osiris, 2004. 112. old.