Mesterséges koponyatorzítás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Már az ókori görögök is találkoztak mesterségesen torzított koponyákkal, de Hippokratész még ezt a tulajdonságot öröklődőnek tartotta. A nagy áttörést 1891-ben Rudolf Virchow hozta, azzal, hogy felismerte, a mesterséges koponyatorzítás nem öröklődik, a természetes torzulások viszont lehetnek örökletesek.

Chinook indián gyermek koponytorzítás alatt - Paul Kane helyszíni vázlata 1848 és 1853 között készült.
Torzított koponya, melynek agytérfogata min. 1800 cm3

A mesterséges koponyatorzítás elkülönítése, főbb típusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az anatómusok csak fokozatosan ismerték fel a mesterséges koponyatorzítás tényét. Ennek az az oka, hogy a mesterségesen torzított koponyák hasonlítanak a természetes módon torzultakhoz, és néhány esetben egyes tulajdonságaik összekeverhetőek más rasszok elemeivel.

A földbe temetett csontok viszonylag sok esetben {post mortem} deformálódnak. A sírban található mikroklíma és a talaj összetétele gyakran kedvező körülményeket teremt a koponya akár bőrszerűvé puhulásának. A puha koponyát a föld nyomása változatos formájúvá alakíthatja. Az így torzult koponyák viszont szinte mindig erősen aszimmetrikusak, ellentétben a szimmetrikus mesterségesen torzítottakkal, és kúp alakú fejforma természetes kialakulása is nagyon valószínűtlen.

A patológiás formák elkülönítése nehezebb feladat, de a korai varrat összecsontosodás során fellépő csont-anomáliák jól feltárt területei az orvostudománynak. Probléma lehet viszont az, hogy a csecsemő fejére kifejtett mesterséges nyomás is okozhat korai varrat összecsontosodást (a sutura metopica viszont a mesterségesen torzított koponyákon megmaradhat), ami tovább fokozza a deformációt, azonban ezeken a koponyákon az összecsontosodás jelei hamarabb mutatkoznak.

A Közép-Európába keletről érkező népek azonosításakor nagyon sok félreértelmezés született. Nem ismerték fel a torzítás okozta változásokat. Az erős körkörös kötések az orrtövet laposabbá, szélesebbé, az arcot előreugróvá {prognath}, a járomívet {arcus zigomaticum} pedig kiállóbbá teszik. Így az egész fej mongoloid benyomást kelt. Az újra vizsgálatok sok „mongoloidot” átminősítettek.

Mesterséges koponyatorzítást a születés utáni néhány hetes kortól három hónapos korig kell megkezdeni, mert a koponya ekkor még „könnyen” alakítható. Torzításra sokféle eszközt használtak (torzító bölcső, szorító pólya csont vagy deszka lappal, vagy anélkül, satuk, kötések), és az is előfordult, hogy mindennapos ruhadarab (fejkendők, szoros sapkák) okozta a torzulást. Két fő típusa:

  1. Antero-posterior lapítás {Chamaecephalia}
  2. Occipitalis lapítás {Hypsicephalia}

Mindkét esetben brachicephal koponya a végeredmény. A képződött koponya alakja nagyban függ a torzítás módjától, erősségétől, a megkezdés idejétől és természetesen aszerint is változik, hogy milyen volt az eredeti rassz típusa.

A mesterséges koponyatorzítás legrégebbi leletei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elő-inka koponyatorzítási módszer

A legrégebbi (45-55 ezer éves), valószínűsíthetően mesterségesen torzított lelet Shanidarból került elő. Ezt a neandervölgyi koponyát morfológiája ellenére sokan mégsem tartják mesterségesen torzítottnak, mondván, a neandervölgyieknek nem volt ehhez eléggé kifinomult az életstílusuk.

A legrégebbi, biztos mesterséges torzítást Nacurrie-ben (Ausztrália) találták meg. Ez a körülbelül 11500 éves koponya jól mutatja a mesterséges koponyatorzítás számos jellegzetességét: hosszú, lapos homlokcsont {os frontale}, kifejezett homlok dudor {eminentia prebregmatica}, szimmetrikus parasagittalis depressiok, post coronalis depressio, hosszú, lapos halántékcsont {os occipitale}.

Mesterséges koponyatorzítás Európában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eurázsiában is elterjedt szokás volt a koponya mesterséges formálása. Sokan egy feltételezett archaikus civilizációra vezetik vissza. Csak annyi bizonyos, hogy a koponyatorzítás szokása Iránból érkezett a Kaukázusba (i. e.: 500), ahol máig is fennmaradt. Európába a hunok közvetítésével érkezett, akik Ázsiában egy ideig iráni befolyás alatt álltak. A hunok sok népet Európába nyomtak, sokakat beolvasztottak (a történetírók „hunok” elnevezése őket is tartalmazza), és a hunok bukása után szétterjedtek Európában.

A Kárpát-medence mesterségesen torzított koponyái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mesterséges koponyatorzítás Magyarországon sem kizárólag egy nép és egy kultúrkor sajátossága. A legrégibb torzított koponya a tököli bronzkori temető 23. sírjából került elő. A legtöbb torzított koponya a korai népvándorláskorból származik, a gót-alán periódusból (Keszthely-Fenékpuszta) és gepida temetőkből (Kiszombor, Biharkeresztes-Ártánd, …) került elő. A gepida törzseknél a torzítást nem egy kiváltságos vezér-, vagy sámán-család gyakorolta, hanem az sok családban szokás volt. Valószínű, hogy a torzítás inkább a férfiak szokása volt, de találtak néhány torzított női koponyát is. Megállapítható, hogy torzításra két pólyát alkalmaztak. A szélesebb főpólya a homlokról a halántékon át a nyakszirthez haladt, és körkörösen vette körül a fejet, a mellékpólya pedig a fejtetőt nyomta le kissé. Torzításuk az occipito-frontalis (vagy más néven fronto-occipitalis) torzítások csoportjába tartozik. A VI. sz.-ra a koponyaformálás enyhébbé és általánosabbá vált, módjában is változott (lazább kötözést használtak, és „idősebb” korban), majd kiment a divatból.

A mesterséges koponyatorzítás okai, és következményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az emberi test szándékos módosítása széles körben elterjedt kulturális jelenség, melynek két fő csoportja ismert:

  1. rituális
  2. divat jellegű

A mesterséges koponyatorzítás a második csoportba tartozik. A testmódosítás személyes esztétikai érzékre utal, melyből társadalmi rétegződésre következtethetünk.

Sokan kutatták, hogy a mesterséges koponyatorzításnak a torzítottra nézve vannak-e hátrányos élettani következményei. Feltételezik, hogy mind az intelligenciára, mind a látásra negatívan hat, de ezek egyike sem bizonyított. Az viszont bizonyítható, hogy a koponya egyes részein torzítás esetén gyakrabban lép fel nagymértékű osteoporosis (csontritkulás), a fogak állománya gyengébb, nagyobb mértékű a fogkopás és a szuvasodás. Az is tény, hogy a csecsemők nehezen viselik a szoros kötéseket, satukat.

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mesterséges koponyatorzítás kutatásának eredményeit az orvostudomány felhasználja a deformált fejjel született csecsemők gyógykezelésében.

Dél-Amerikában talált torzított koponyák agytérfogata átlagosan 1800-2000 cm3, de a legnagyobbak 2200 cm3 körüliek. Manapság az átlagos agytérfogat 1400-1500 cm3.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mesterséges koponyatorzítás témájú médiaállományokat.