Corveyi apátság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Koordináták: é. sz. 51° 46′ 39″, k. h. 9° 24′ 31″

World Heritage Emblem.jpg A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján
Az apátság nyugati homlokzata

Corvey hajdani benedekrendi apátság Höxterben, Németország Észak-Rajna–Vesztfália államában. Corvey volt az egyik legjelentősebb Karoling-kori kolostor,[1] itt volt az ország egyik leggazdagabb könyvtára és számos püspök került ki az apátságból. Corvey döntő szerepet játszott Skandinávia első térítéseiben. Itt nevelkedett Brémai Ansgar, „az Észak apostola”.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. (Jámbor) Lajos 815-ben kolostort alapított apja, Nagy Károly rendelkezése alapján Hethisben, nem messze Corveytől. Ideköltözvén a Somme-menti Corbie benedekrendi szerzetesei, a Corbeia nova vagyis Új Corvie nevet adták neki. 822-ben a szerzetesek áthelyezték székhelyüket a mai Corvey helyére, ahol aztán a 9.-10. században kialakult Észak-Európa keresztény kultúrájának egyik legjelentősebb központja. 823-ban a Corbie-i anyakolostor ideküldte tanítani és prédikálni Ansgart, a későbbi hamburg-brémai püspököt. 833-ban Corvey pénzverési jogot kapott.[2] 942 és 973 között itt tevékenykedett Widukind von Corvey krónikás is, a Res gestae Saxonicae szerzője.

A háromhajós bazilika építését 830-ban kezdték el és 844-ben szentelték fel. 873-885 között bővült a nyugati homlokzattal az aacheni palotakápolna mintájára, amely a korszak legnagyobb északnémet építménye volt. Az itt található 9. századi freskók az Odüsszeia ókori motívumait jelenítik meg. II. (Német) Lajos (Jámbor Lajos harmadik fia) 870. szeptember 25-én írta alá aacheni palotájában azt az okmányt, amellyel kiterjedt litzigi birtokát a corveyi kolostornak adományozta. Az I. Ottó német császár által 940-ben kiadott diploma újfajta gazdasági alapokat adott az apátságnak: a kolostor földjein épített erődökben menedéket kereső parasztokat kötelezték, hogy részt vegyenek az erőd karbantartási munkáiban, ugyanakkor azok a grófok, akiknek a földjeiről elmenekültek, nem kötelezhették munkára a szökevényeket. Az invesztitúraharcok során a corveyi apát a szász nemesek mellé állt IV. Henrik német-római császár ellenében.

A mai is látható nyugati homlokzat Wibald von Stablo apát idejében (1146–1158) épült.

A harmincéves háború során a kolostort feldúlták és ezt követően barokk stílusban építették újjá. A gyújtogatásban elpusztult a híres könyvtár is.

A corveyi iskola a 15. századot követően hanyatlásnak indult. Maga az apátság 1803-ig fennmaradt, de elvesztette feudális birtokainak többségét. 1803-ban a napóleoni igazgatás alatt először Vilmos oránia-nassaui herceg kapta meg, utána a Jérôme Bonaparte vezette Vesztfáliai Királysághoz (1807), illetve Poroszországhoz (1815) tartozott. A hesse-rotenburgi őrgróf az apátság épületeit kastéllyá építtette át, amelyek azután Ratibor hercegére szálltak.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Leyser, Karl (1981. 10). „Ottonian Government” (angol nyelven). The English Historical Review 96 (381), 735. o.  
  2. Kaminsky, Hans Heinrich. Studien zur Reichsabtei Corvey in der Salierzeit (német nyelven). Köln: Historische Commission Westfalens (1972) 

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Corvey című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Corvey Abbey című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]