Rammelsbergi bánya
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
| Rammelsbergi bánya és Goslar történelmi óvárosa | |
| Világörökség | |
 |
|
| Bányamúzeum | |
| Adatok | |
| Ország | Németország |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | I, IV |
| Felvétel éve | 1992 |
| Elhelyezkedése | |
 Rammelsbergi bánya és Goslar történelmi óvárosa
Pozíció Németország térképén
|
|
A rammelsbergi bánya a Világörökség egyik helyszíne a németországi Goslar városától délre, a Rammelsberg nevű hegyen. Az itt létesített múzeum az Ipari Örökségek Európai Útvonala (ERIH) egyik állomása.
A Rammelsbergen elsősorban galenitet, kalkopiritet, szfaleritet, baritot valamint vitriolt hoztak felszínre. Az ércből egyebek mellett ezüstöt, ólmot, rezet, cinket, illetve a 18. századtól kezdve aranyat nyertek ki.
[szerkesztés] Története
Ennek a szakasznak egy része vagy egésze lefordítandó. Segíts te is a fordításban!
Az 1981-1985 közötti régészeti ásatások során feltárt feldolgozatlan érctömbök és salakmaradványok tanúsága szerint a hegyen már a 3. században folyt a bányászat. A bánya első írásos említése 968-ból maradt fenn.
A hegy a nevét a mondabeli Ramm lovagról kapta, aki I. (Nagy) Ottó német római császár kísérőjeként egy vadászaton a lovát egy fához kötötte, hogy a járatlan rengetegbe gyalog menjen. A gazdájára türelmetlenül várakozó paripa a lábával egy érctelért kapált ki.
A középkorban Goslar város anyagi jólétét a bánya alapozta meg. A bánya először császári birtok volt, majd Goslar város tulajdonába került, végül a 16. század háborúskodásai során a braunschweigi hercegek szerezték meg.
Mivel a nemzetiszocializmus korszakában a bányának különös jelentőséget tulajdonítottak a hadiipar szempontjából, és az érc nehézkes előkészítésére sikerült megfelelő műszaki megoldást találni (úsztatás), ezért komoly fejlesztésekre került sor. A „Rammelsbergprojekt“ keretén belül 1936-1937-re kiépítették a mai külszíni létesítményeket az ércelőkészítéssel és a hegyi aknával. Az építészek Fritz Schupp és Martin Kremmer voltak, akik több más jelentős ipari létesítményt terveztek, többek között a Ruhr-vidéken a Zollverein Szénbánya, amely szintén a Világörökség része.
Több mint ezer év és 30 millió tonna érc után 1988. június 30-án a bányát a lelőhelyek kimerülése miatt leállították. Egy polgári egyesület vehemensen ellenállt a külszíni létesítmények lebontásának és a történelmi bányajáratok betemetésének, így a bezárt bányát múzeummá alakították át.
[szerkesztés] Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Rammelsberg című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. A fordítás eredetijének szerzőit az eredeti cikk laptörténete sorolja fel.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
 |
Ez a világörökségről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
