Rammelsbergi bánya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rammelsbergi bánya és Goslar történelmi óvárosa
Világörökség
Rammelsberg.jpg
Bányamúzeum
Adatok
Ország Németország
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok I, IV
Felvétel éve 1992
Elhelyezkedése
Rammelsbergi bánya (Németország)
Rammelsbergi bánya
Rammelsbergi bánya
Pozíció Németország térképén
é. sz. 51° 53′, k. h. 10° 26′Koordináták: é. sz. 51° 53′, k. h. 10° 26′

A rammelsbergi bánya a Világörökség egyik helyszíne a németországi Goslar városától délre, a Rammelsberg nevű hegyen. Az itt létesített múzeum az Ipari Örökségek Európai Útvonala (ERIH) egyik állomása.

A Rammelsbergen elsősorban galenitet, kalkopiritet, szfaleritet, baritot valamint vitriolt hoztak felszínre. Az ércből egyebek mellett ezüstöt, ólmot, rezet, cinket, illetve a 18. századtól kezdve aranyat nyertek ki.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Harz hegység többi részével ellentétben, amelyeket hidrotermikus érclerakódások jellemeznek, a rammelsbergi bánya a devon korban keletkezett, amikor a térség a tenger fenekén volt található és az itt működő forróvízes kürtők rakták le az érctelepeket. A későbbi karbon korszakban a térség a devon tengerből kiemelkedett, majd felgyűrődött. Az ércbányászat a napjainkban „Alten Lager“ néven ismert helyen kezdődött, amelyet a felszíni erózió könnyen elérhetővé tett. A „Neue Lager“ néven ismert bányát csak a 19. század elején nyitották meg.

Az 1981-1985 közötti régészeti ásatások során feltárt feldolgozatlan érctömbök és salakmaradványok tanúsága szerint a hegyen már a 3. században folyt a bányászat. A bánya első írásos említése 968-ból maradt fenn.

A hegy a nevét a mondabeli Ramm lovagról kapta, aki I. (Nagy) Ottó német római császár kísérőjeként egy vadászaton a lovát egy fához kötötte, hogy a járatlan rengetegbe gyalog menjen. A gazdájára türelmetlenül várakozó paripa a lábával egy érctelért kapált ki.

A középkorban Goslar város anyagi jólétét a bánya alapozta meg. A bánya először császári birtok volt, majd Goslar város tulajdonába került, végül a 16. század háborúskodásai során a braunschweigi hercegek szerezték meg.

Mivel a nemzetiszocializmus korszakában a bányának különös jelentőséget tulajdonítottak a hadiipar szempontjából, és az érc nehézkes előkészítésére sikerült megfelelő műszaki megoldást találni (úsztatás), ezért komoly fejlesztésekre került sor. A „Rammelsbergprojekt“ keretén belül 1936-1937-re kiépítették a mai külszíni létesítményeket az ércelőkészítéssel és a hegyi aknával. Az építészek Fritz Schupp és Martin Kremmer voltak, akik több más jelentős ipari létesítményt terveztek, többek között a Ruhr-vidéken a Zollverein Szénbánya, amely szintén a Világörökség része.

Több mint ezer év és 30 millió tonna érc után 1988. június 30-án a bányát a lelőhelyek kimerülése miatt leállították. Egy polgári egyesület vehemensen ellenállt a külszíni létesítmények lebontásának és a történelmi bányajáratok betemetésének, így a bezárt bányát múzeummá alakították át.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Rammelsberg című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rammelsbergi bánya témájú médiaállományokat.