Niki Lauda
| Niki Lauda | |
| Életrajzi adatai | |
| Nemzetisége | |
| Pályafutása | |
| Kategória | Formula–1-es világbajnokság |
| Aktív évei | 1971 – 1979, 1982 – 1985 |
| Csapata | March, BRM, Ferrari, Brabham, McLaren |
| Nagydíjak száma | 172 |
| Világbajnoki címek | 3 (1975, 1977, 1984) |
| Győzelmek | 25 |
| Dobogós helyezések | 54 |
| Első rajtkockák | 24 |
| Leggyorsabb körök | 24 |
| Első nagydíj | |
| Első győzelem | |
| Legutolsó győzelem | |
| Legutolsó nagydíj | |
Andreas Nikolaus „Niki” Lauda (Bécs, 1949. február 22. – ) osztrák autóversenyző, háromszoros világbajnok (1975, 1977, 1984) Formula–1-es pilóta volt. Visszavonulása után légivállalatot alapított, majd a Ferrari és a Jaguar csapat tanácsadójaként tevékenykedett. Jelenleg a német RTL televízió szakkommentátora.
Fia, Mathias Lauda szintén autóversenyző.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Pályafutása
[szerkesztés] A Formula–1 előtt
Niki Lauda Bécsben született egy galíciai eredetű gazdag családban. Szülei helytelenítése ellenére autóversenyző lett. Első autóját, egy 1949-es évjáratú Volkswagen Bogár kabriót tizenöt éves korában vásárolta. Később megbánta, ugyanis az ára többe került, mint amennyi a zsebpénzéből kitelt volna. Hogy adósságát törlessze, az iskolai szünetekben teherautó-kísérőként dolgozott. Első versenye egy Bad Mühllackenben 1968. április 15-én megrendezésre került hegyi verseny volt egy Mini Cooper S 1300-zal, és második lett a csoportjában. 1969-ben a Formula–V-ben egy az Ersten Österreichischen Sparkasse (Első Osztrák Takarékpénztár) által szponzorált Karlmann-nal indult. 1970-ben, a Formula–3-ban több látványos balesetet szenvedett el, majd 1971-ben Formula–2-re váltott. Hogy megkeresse a Formula–1-es bejutáshoz szükséges pénzösszeget, az 1970-es évek elején egy Porsche 908/2-es sportautóval versenyzett valamint túraautó-futamokon is indult. 1973-ban egy BMW Coupéval megnyerte a nürburgringi 24 órás versenyt.
[szerkesztés] A Formula–1-ben
[szerkesztés] March (1971–1972)
Sikerült bevásárolnia magát a March csapatba, és hazájában állhatott először rajthoz az 1971-es osztrák nagydíjon, ahol utolsó előttinek kvalifikálta magát az időmérő edzésen, és hamaroson feladni kényszerült a versenyt. A következő évadban ismét pénz fejében versenyzett a Marchnál. Amikor az autó rossz beállítása miatt panaszkodott a vezetőségnél, azok nem hallgattak rá, ezért a BRM-nél vásárolt magának pilótai állást. 1972-ben nem szerzett pontot, és csak a 23. helyre sorolták be.
[szerkesztés] BRM (1973)
Adóssága ekkorra már nagy méreteket öltött, de Louis Stanley felismerte tehetségét, és minden igyekezetével azon volt, hogy megtartsa magának a fiatal osztrákot. Amikor a belga nagydíjon az ötödik helyen végzett, és megszerezte első két pontját, Stanley fizetést ajánlott Laudának.
[szerkesztés] Ferrari (1974–1977)
A fiatal osztrák azonban nem kapott elég pénzt, de Luca di Montezemolo, a Ferrari fiatal csapatfőnöke ajánlatát elfogadva megkezdte a válságban szenvedő olasz csapat felvirágoztatását. Lauda mind autóversenyzői, mind pedig műszaki téren is nagy hasznára vált a csapatnak, logikát és fegyelmet vitt az autók tervezésébe, önálló javaslatokat tett a fejlesztésekre és a tesztelésre, valamint nagyon ügyesen dolgozta ki a versenyekre a taktikát.
A Ferrarinál töltött első évében kilencszer szerezte meg az első rajtkockát, kétszer győzött valamint három alkalommal másodikként ért célba. Első futamgyőzelmét a spanyolországi Jaramában szerezte, ahol pole pozícióból indult és a verseny leggyorsabb körét futva, több mint fél perccel végzett csapattársa, Clay Regazzoni előtt. A bajnokságban 38 ponttal a negyedik helyezést érte el.
1975-öt Lauda "hihetetlen szezonnak" nevezte, ugyanis a Ferrari 1964 óta először nyert egyéni és konstruktőri világbajnoki címet. Lauda a maga öt futamgyőzelmével valamint további hét pontszerző helyezésével egyszerűen nyerte meg az évadot. Előnye a címvédő Emerson Fittipaldival szemben 19 és fél pont volt.
A következő év is jó úton haladt az ismétlés felé, az első négy versenyen két első illetve egy második és egy harmadik helyet szerzett, Franciaországban kiesett, Angliában ismét nyert. Az első balesetét ebben az évben Ausztriában szenvedte el, távol a Formula–1-es pályáktól. Füvet nyírt a tanyáján, miközben kis traktorja felborult, és eltört néhány bordája. A német nagydíj előtt több mint húsz pont volt az előnye James Hunttal szemben, a Nürburgringen azonban jött az újabb baleset.
Miután elállt az eső a versenyen, Lauda gyorsan esőgumiról sima felületű abroncsra váltott, majd az egyik kanyarban elváltotta magát, melynek következtében megcsúszott, az autó pedig keresztben állt meg a pálya közepén. Brett Lunger belerohant, és az osztrák Ferrarija lángokba borult. Lunger mellett Guy Edwards és Arturo Merzario segített kimenteni, és ugyan Lauda még lábra állt a balesetet követően, de állapota rohamosan romlott. A tüdejében és a vérében a füst óriási károkat okozott, ő pedig kómába esett. Azonban hihetetlen gyorsasággal felgyógyult, hat hét elteltével már ismét a Ferrariban ült.
Felépülése alatt két versenyt tartottak, mialatt Hunt közelebb került az osztrákhoz, aki visszatérését egy negyedik hellyel tette emlékezetessé. A szezonzáró japán nagydíj előtt Lauda három ponttal vezetett Hunttal szemben, de a zuhogó esőben az osztrák két kör után kiállt, ugyanis nem akart kockáztatni. Hunt harmadik lett, és megszerezte a világbajnoki címet, mindössze egy pont különbséggel.
1977-ben csak három futamot nyert, de hatszor lett második és egyszer harmadik, így már két versennyel a bajnokság vége előtt világbajnok lett. A kanadai nagydíj előtt felmondott Enzo Ferrarinak.
[szerkesztés] Brabham (1978–1979)
Az 1978-as idényre a Bernie Ecclestone vezette Brabham csapathoz szerződött. Lauda sokat szenvedett gyenge Alfa Romeo-motorral, de így is két futamgyőzelmet, három második és két harmadik helyezést szerzett, a többi futamon viszont kiesett. A világbajnoki pontversenyben a negyedik lett. A korszak egyik emékezetes technikai építése a Fan Car volt, amely a porszívó alapelvére építve növelte az autó tapadását, mivel vákuumot képzett az autó alatt, és a földre szívta a kocsit. Ezzel az autóval nyerte meg Lauda a svéd nagydíjon, a négykerekű utolsó versenyén, ugyanis sokan fellázadtak, mivel a kocsi hátulra kifújta a levegőt, és előfordult, hogy a földről felszívott köveket a mögötte haladóra szórta.
1979-ben szerződése meghosszabbításával kapcsolatban élvezetes csatát vívott Ecclestone-nal, aki kétmillió dollárt akasztott le róla (a felét a csapat főszponzora, a Parmalat fizette), de Lauda nem szerepelt eredményesen. Ugyan Dél-Afrikában és Olaszországban pontszerző volt egy hatodik illetve egy negyedik helyezéssel, a többi nagydíjat azonban feladni kényszerült. Szintén Kanadában, az egyik edzés alatt bejelentette Ecclestone-nak, hogy befejezi. Ezután a csapatfőnök a bokszutcában rátalált az argentin Ricardo Zuninóra, akitől kért némi pénzt, majd átadta neki Lauda öltözetét, és beültette annak autójába.
[szerkesztés] Visszatérés a McLarennel (1982–1985)
Az ezt követő két évet saját légitársasága kiépítésével töltötte és a televízióban kommentátorként dolgozott. 1981-ben Ron Dennis felkérte a McLaren egyik pilótájának, Lauda pedig elfogadta az ajánlatot. Dennis szerződést ajánlott neki, de a légitársasága megmentéséért is küzdő osztrák hárommilló dollárt kért, ezért csak részben állapodtak meg. Miután Lauda megnyerte az évad harmadik futamát, az 1982-es nyugat-amerikai nagydíjat, újra leültek, és Lauda évi négymillió dolláros szerződést kapott.
A brit nagydíjat is megnyerte, a következő évben, 1983-ban azonban nem sikerült győznie, mindössze 12 pontot szerzett. 1984-re elkészült a TAG turbó-motor, amellyel fél ponttal meg tudta nyerni a világbajnoki címet francia csapattársa, Alain Prost előtt. Laudának 7 évet kellett várnia az legutóbbi vb cím óta, hogy egy újabbat szerezzen meg ilyen senki mással nem fordult még elő. 1984-ben öt versenyt nyert. Az 1985-ös idényt már csak levezetésre szánta, majd a szezonzáró ausztrál nagydíjat követően végleg visszavonult. Utolsó szezonjában 14 pontot szerezve a tizedik lett az egyéni bajnokságban. Alain Prost ebben az évben ünnepelhette első világbajnoki címét.
[szerkesztés] A Formula–1 után
Visszavonulását követően repülőtársaságával, a Lauda Airrel foglalkozott, majd 1992-ben elfogadta régi barátja, Luca di Montezemolo felkérését, és tanácsadóként a Ferrarihoz szerződött. Ám az akkor romokban heverő maranellóiakon nem tudott segíteni, sőt tovább rombolta a kedélyeket, amikor elmondta kegyetlenül őszinte és lehangoló véleményét a gárdáról. Hűvös, gépies magatartása és abszurd humora máig megmaradt.
Csőd szélén álló repülőtársaságát éveken át életben tartotta, de 2001-ben, tíz esztendővel azután, hogy lezuhant az egyik gépe 223 utassal a fedélzetén Bangkoktól 120 kilométerre, abba kellett hagynia vállalkozását. A Ford kisvártatva felkérte, hogy felügyelje a Formula–1-es Jaguar csapat munkáját. Lauda ezt nem sokáig folytatta, jelenleg a német RTL televízió Formula–1-es szakkommentátora.
[szerkesztés] Teljes Formula–1-es eredménysorozata
(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)
| Év | Csapat | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | Helyezés | Pont |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1971 | March | RSA | ESP | MON | NED | FRA | GBR | GER | AUT Ki |
ITA | CAN | USA | – | 0 | ||||||
| 1972 | March | ARG 11 |
RSA 7 |
ESP Ki |
MON 16 |
BEL 12 |
FRA Ki |
GBR 9 |
GER Ki |
AUT 10 |
ITA 13 |
CAN Kiz |
USA Hn |
– | 0 | |||||
| 1973 | BRM | ARG Ki |
BRA 8 |
RSA Ki |
ESP Ki |
BEL 5 |
MON Ki |
SWE 13 |
FRA 9 |
GBR 12 |
NED Ki |
GER Ki |
AUT Ni |
ITA Ki |
CAN Ki |
USA Ki |
18. | 2 | ||
| 1974 | Ferrari | ARG 2 |
BRA Ki |
RSA 16 |
ESP 1 |
BEL 2 |
MON Ki |
SWE Ki |
NED 1 |
FRA 2 |
GBR 5 |
GER Ki |
AUT Ki |
ITA Ki |
CAN Ki |
USA Ki |
4. | 38 | ||
| 1975 | Ferrari | ARG 6 |
BRA 5 |
RSA 5 |
ESP Ki |
MON 1 |
BEL 1 |
SWE 1 |
NED 2 |
FRA 1 |
GBR 8 |
GER 3 |
AUT 6 |
ITA 3 |
USA 1 |
1. | 64.5 | |||
| 1976 | Ferrari | BRA 1 |
RSA 1 |
USW 2 |
ESP 2 |
BEL 1 |
MON 1 |
SWE 3 |
FRA Ki |
GBR 1 |
GER Ki |
AUT Bet |
NED Bet |
ITA 4 |
CAN 8 |
USA 3 |
JPN Ki |
2. | 68 | |
| 1977 | Ferrari | ARG Ki |
BRA 3 |
RSA 1 |
USW 2 |
ESP Ni |
MON 2 |
BEL 2 |
SWE Ki |
FRA 5 |
GBR 2 |
GER 1 |
AUT 2 |
NED 1 |
ITA 2 |
USA 4 |
CAN | JPN | 1. | 72 |
| 1978 | Brabham | ARG 2 |
BRA 3 |
RSA Ki |
USW Ki |
MON 2 |
BEL Ki |
ESP Ki |
SWE 1 |
FRA Ki |
GBR 2 |
GER Ki |
AUT Ki |
NED 3 |
ITA 1 |
USA Ki |
CAN Ki |
4. | 44 | |
| 1979 | Brabham | ARG Ki |
BRA Ki |
RSA 6 |
USW Ki |
ESP Ki |
BEL Ki |
MON Ki |
FRA Ki |
GBR Ki |
GER Ki |
AUT Ki |
NED Ki |
ITA 4 |
CAN Ne |
USA | 20. | 4 | ||
| 1982 | McLaren | RSA 4 |
BRA Ki |
USW 1 |
SMR |
BEL Kiz |
MON Ki |
USE Ki |
CAN Ki |
NED 4 |
GBR 1 |
FRA 8 |
GER Ni |
AUT 5 |
SUI 3 |
ITA Ki |
LVS Ki |
5. | 30 | |
| 1983 | McLaren | BRA 3 |
USW 2 |
FRA Ki |
SMR Ki |
MON Nk |
BEL Ki |
USE Ki |
CAN Ki |
GBR 6 |
GER Kiz |
AUT 6 |
NED Ki |
ITA Ki |
EUR Ki |
RSA 11 |
10. | 12 | ||
| 1984 | McLaren | BRA Ki |
RSA 1 |
BEL Ki |
SMR Ki |
FRA 1 |
MON Ki |
CAN 2 |
USE Ki |
USA 9 |
GBR 1 |
GER 2 |
AUT 1 |
NED 2 |
ITA 1 |
EUR 4 |
POR 2 |
1. | 72 | |
| 1985 | McLaren | BRA Ki |
POR Ki |
SMR 4 |
MON Ki |
CAN Ki |
USE Ki |
FRA Ki |
GBR Ki |
GER 5 |
AUT Ki |
NED 1 |
ITA Ki |
BEL Ni |
EUR Bet |
RSA Ki |
AUS Ki |
10. | 14 |
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Profilja a grandprix.com honlapon (angolul)
- Profilja a statsf1.com honlapon (angolul)
| Előző világbajnok: Emerson Fittipaldi |
Formula–1-es világbajnok 1975 |
Következő világbajnok: James Hunt |
| Előző világbajnok: James Hunt |
Formula–1-es világbajnok 1977 |
Következő világbajnok: Mario Andretti |
| Előző világbajnok: Nelson Piquet |
Formula–1-es világbajnok 1984 |
Következő világbajnok: Alain Prost |
|
|||||||||||||||||||||||||||

