Niki Lauda

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Niki Lauda
Andreas Nikolaus Lauda 2011.jpg
Lauda 2011-ben
Életrajzi adatai
Született 1949február 22. (65 éves)
Bécs, Ausztria
Nemzetisége osztrák osztrák
Pályafutása
Kategória Formula–1-es világbajnokság
Aktív évei 19711979, 19821985
Csapata March, BRM, Ferrari, Brabham, McLaren
Nagydíjak száma 172
Világbajnoki címek 3 (1975, 1977, 1984)
Győzelmek 25
Dobogós helyezések 54
Első rajtkockák 24
Leggyorsabb körök 24
Első nagydíj ausztria 1971-es osztrák nagydíj
Első győzelem spanyol 1974-es spanyol nagydíj
Legutolsó győzelem holland 1985-ös holland nagydíj
Legutolsó nagydíj ausztrália 1985-ös ausztrál nagydíj

Andreas Nikolaus „Niki” Lauda (Bécs, 1949. február 22. –) osztrák autóversenyző, háromszoros világbajnok (1975, 1977, 1984) Formula–1-es pilóta volt. Visszavonulása után légivállalatot alapított, majd a Ferrari és a Jaguar csapat tanácsadójaként tevékenykedett. Jelenleg a Mercedes résztulajdonosa és elnöke,[1][2] valamint a német RTL televízió szakkommentátora.[3]

Fia, Mathias Lauda szintén autóversenyző.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Formula–1 előtt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Niki Lauda Bécsben született egy galíciai eredetű gazdag családban. Szülei helytelenítése ellenére autóversenyző lett. Első autóját, egy 1949-es évjáratú Volkswagen Bogár kabriót tizenöt éves korában vásárolta. Később megbánta, ugyanis az ára több volt, mint amennyi a zsebpénzéből kitelt volna. Hogy adósságát törlessze, az iskolai szünetekben teherautó-kísérőként dolgozott. Első versenye egy Bad Mühllackenben 1968. április 15-én megrendezett hegyi verseny volt egy Mini Cooper S 1300-zal, és második lett a csoportjában. 1969-ben a Formula–V-ben egy az Ersten Österreichischen Sparkasse (Első Osztrák Takarékpénztár) által szponzorált Karlmann-nal indult. 1970-ben, a Formula–3-ban több látványos balesetet szenvedett el, majd 1971-ben Formula–2-re váltott. Hogy megkeresse a Formula–1-es bejutáshoz szükséges pénzösszeget, az 1970-es évek elején egy Porsche 908/2-es sportautóval versenyzett valamint túraautó-futamokon is indult. 1973-ban egy BMW Coupéval megnyerte a nürburgringi 24 órás versenyt.

A Formula–1-ben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

March (1971–1972)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sikerült bevásárolnia magát a March csapatba, és hazájában állhatott először rajthoz az 1971-es osztrák nagydíjon, ahol utolsó előttinek kvalifikálta magát az időmérő edzésen, és hamarosan feladni kényszerült a versenyt. A következő évadban ismét pénz fejében versenyzett a Marchnál. Amikor az autó rossz beállítása miatt panaszkodott a vezetőségnél, azok nem hallgattak rá, ezért a BRM-nél vásárolt magának pilótai állást. 1972-ben nem szerzett pontot, és csak a 23. helyre sorolták be.

BRM (1973)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Niki Lauda 1973-ban a Nürburgringen

Adóssága ekkorra már nagy méreteket öltött, de Louis Stanley felismerte tehetségét, és minden igyekezetével azon volt, hogy megtartsa magának a fiatal osztrákot. Amikor a belga nagydíjon az ötödik helyen végzett, és megszerezte első két pontját, Stanley fizetést ajánlott Laudának.

Ferrari (1974–1977)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fiatal osztrák azonban nem kapott elég pénzt, de Luca di Montezemolo, a Ferrari fiatal csapatfőnöke ajánlatát elfogadva megkezdte a válságban szenvedő olasz csapat felvirágoztatását. Lauda mind autóversenyzői, mind pedig műszaki téren is nagy hasznára vált a csapatnak, logikát és fegyelmet vitt az autók tervezésébe, önálló javaslatokat tett a fejlesztésekre és a tesztelésre, valamint nagyon ügyesen dolgozta ki a versenyekre a taktikát.

A Ferrarinál töltött első évében kilencszer szerezte meg az első rajtkockát, kétszer győzött valamint három alkalommal másodikként ért célba. Első futamgyőzelmét a spanyolországi Jaramában szerezte, ahol pole-pozícióból indult és a verseny leggyorsabb körét futva, több mint fél perccel végzett csapattársa, Clay Regazzoni előtt. A bajnokságban 38 ponttal a negyedik helyezést érte el.

1975-öt Lauda "hihetetlen szezonnak" nevezte, ugyanis a Ferrari 1964 óta először nyert egyéni és konstruktőri világbajnoki címet. Lauda a maga öt futamgyőzelmével, valamint további hét pontszerző helyezésével egyszerűen nyerte meg az évadot. Előnye a címvédő Emerson Fittipaldival szemben 19 és fél pont volt.

Lauda az 1976-os német nagydíj edzésén a Ferrarival, nem sokkal balesete előtt

A következő év is jó úton haladt az ismétlés felé, az első négy versenyen két első illetve egy második és egy harmadik helyet szerzett, Franciaországban kiesett, Angliában ismét nyert. Az első balesetét ebben az évben Ausztriában szenvedte el, távol a Formula–1-es pályáktól. Füvet nyírt a tanyáján, miközben kis traktorja felborult, és eltört néhány bordája. A német nagydíj előtt több mint húsz pont volt az előnye James Hunttal szemben, a Nürburgringen azonban jött az újabb baleset.

Miután elállt az eső a versenyen, Lauda gyorsan esőgumiról sima felületű abroncsra váltott, majd az egyik kanyarban rosszul váltott, melynek következtében megcsúszott, és a pálya oldalfalának ütközött. Az autó kigyulladt, és keresztben állt meg a pálya közepén. Brett Lunger belerohant, az osztrák Ferrarija ekkor borult lángra igazán.[4] Lunger mellett Guy Edwards és Arturo Merzario segített kimenteni, és ugyan Lauda még lábra állt a balesetet követően, de állapota rohamosan romlott. A tüdejében és a vérében a füst óriási károkat okozott, ő pedig kómába esett. Azonban hihetetlen gyorsasággal felgyógyult, hat hét elteltével már ismét a Ferrariban ült.

Felépülése alatt két versenyt tartottak, mialatt Hunt közelebb került az osztrákhoz, aki visszatérését egy negyedik hellyel tette emlékezetessé. A szezonzáró japán nagydíj előtt Lauda három ponttal vezetett Hunttal szemben, de a zuhogó esőben az osztrák két kör után kiállt, ugyanis nem akart kockáztatni. Hunt harmadik lett, és megszerezte a világbajnoki címet, mindössze egy pont különbséggel.

1977-ben csak három futamot nyert, de hatszor lett második és egyszer harmadik, így már két versennyel a bajnokság vége előtt világbajnok lett. A kanadai nagydíj előtt felmondott Enzo Ferrarinak.

Brabham (1978–1979)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1978-as idényre a Bernie Ecclestone vezette Brabham csapathoz szerződött. Lauda sokat szenvedett a gyenge Alfa Romeo-motorral, de így is két futamgyőzelmet, három második és két harmadik helyezést szerzett, a többi futamon viszont kiesett. A világbajnoki pontversenyben a negyedik lett. A korszak egyik emlékezetes technikai építése a Fan Car volt, amely a porszívó alapelvére építve növelte az autó tapadását, mivel vákuumot képzett az autó alatt, és a földre szívta a kocsit. Ezzel az autóval nyerte meg Lauda a svéd nagydíjat, a négykerekű utolsó versenyén, ugyanis sokan fellázadtak, mivel a kocsi hátulra kifújta a levegőt, és előfordult, hogy a földről felszívott köveket a mögötte haladóra szórta.

1979-ben szerződése meghosszabbításával kapcsolatban élvezetes csatát vívott Ecclestone-nal, aki kétmillió dollárt akasztott le róla (a felét a csapat főszponzora, a Parmalat fizette), de Lauda nem szerepelt eredményesen. Ugyan Dél-Afrikában és Olaszországban pontszerző volt egy hatodik illetve egy negyedik helyezéssel, a többi nagydíjat azonban feladni kényszerült. Szintén Kanadában, az egyik edzés alatt bejelentette Ecclestone-nak, hogy befejezi. Ezután a csapatfőnök a bokszutcában rátalált az argentin Ricardo Zuninóra, akitől kért némi pénzt, majd átadta neki Lauda öltözetét, és beültette annak autójába.

Visszatérés a McLarennel (1982–1985)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ezt követő két évet saját légitársasága kiépítésével töltötte és a televízióban kommentátorként dolgozott. 1981-ben Ron Dennis felkérte a McLaren egyik pilótájának, Lauda pedig elfogadta az ajánlatot. Dennis szerződést ajánlott neki, de a légitársasága megmentéséért is küzdő osztrák hárommilló dollárt kért, ezért csak részben állapodtak meg. Miután Lauda megnyerte az évad harmadik futamát, az 1982-es nyugat-amerikai nagydíjat, újra leültek, és Lauda évi négymillió dolláros szerződést kapott.

A brit nagydíjat is megnyerte, a következő évben, 1983-ban azonban nem sikerült győznie, mindössze 12 pontot szerzett. 1984-re elkészült a TAG turbó-motor, amellyel fél ponttal meg tudta nyerni a világbajnoki címet francia csapattársa, Alain Prost előtt. Laudának 7 évet kellett várnia a legutóbbi vb cím óta, hogy egy újabbat szerezzen meg, ilyen senki mással nem fordult még elő. 1984-ben öt versenyt nyert. Az 1985-ös idényt már csak levezetésre szánta, majd a szezonzáró ausztrál nagydíjat követően végleg visszavonult. Utolsó szezonjában 14 pontot szerezve a tizedik lett az egyéni bajnokságban. Alain Prost ebben az évben ünnepelhette első világbajnoki címét.

A Formula–1 után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Visszavonulását követően repülőtársaságával, a Lauda Airrel foglalkozott, majd 1992-ben elfogadta régi barátja, Luca di Montezemolo felkérését, és tanácsadóként a Ferrarihoz szerződött. Ám az akkor romokban heverő maranellóiakon nem tudott segíteni, sőt tovább rombolta a kedélyeket, amikor elmondta kegyetlenül őszinte és lehangoló véleményét a gárdáról. Hűvös, gépies magatartása és abszurd humora máig megmaradt.

Csőd szélén álló repülőtársaságát éveken át életben tartotta, de 2001-ben, tíz esztendővel azután, hogy lezuhant az egyik gépe 223 utassal a fedélzetén Bangkoktól 120 kilométerre, abba kellett hagynia vállalkozását. A Ford kisvártatva felkérte, hogy felügyelje a Formula–1-es Jaguar csapat munkáját. Lauda ezt nem sokáig folytatta, jelenleg a német RTL televízió Formula–1-es szakkommentátora és a Mercedes GP ügyvezetői jogkör nélküli igazgatója.

Mozifilm[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2013 szeptemberében mutatták be a Hajsza a győzelemért (Rush) című – Niki Lauda és James Hunt csatáját bemutató – mozifilmet,[5][6] amiben Laudát Daniel Brühl alakítja.

Teljes Formula–1-es eredménysorozata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 Helyezés Pont
1971 March RSA ESP MON NED FRA GBR GER AUT
Ki
ITA CAN USA 0
1972 March ARG
11
RSA
7
ESP
Ki
MON
16
BEL
12
FRA
Ki
GBR
9
GER
Ki
AUT
10
ITA
13
CAN
Kiz
USA
Hn
0
1973 BRM ARG
Ki
BRA
8
RSA
Ki
ESP
Ki
BEL
5
MON
Ki
SWE
13
FRA
9
GBR
12
NED
Ki
GER
Ki
AUT
Ni
ITA
Ki
CAN
Ki
USA
Ki
18. 2
1974 Ferrari ARG
2
BRA
Ki
RSA
16
ESP
1
BEL
2
MON
Ki
SWE
Ki
NED
1
FRA
2
GBR
5
GER
Ki
AUT
Ki
ITA
Ki
CAN
Ki
USA
Ki
4. 38
1975 Ferrari ARG
6
BRA
5
RSA
5
ESP
Ki
MON
1
BEL
1
SWE
1
NED
2
FRA
1
GBR
8
GER
3
AUT
6
ITA
3
USA
1
1. 64.5
1976 Ferrari BRA
1
RSA
1
USW
2
ESP
2
BEL
1
MON
1
SWE
3
FRA
Ki
GBR
1
GER
Ki
AUT
Bet
NED
Bet
ITA
4
CAN
8
USA
3
JPN
Ki
2. 68
1977 Ferrari ARG
Ki
BRA
3
RSA
1
USW
2
ESP
Ni
MON
2
BEL
2
SWE
Ki
FRA
5
GBR
2
GER
1
AUT
2
NED
1
ITA
2
USA
4
CAN JPN 1. 72
1978 Brabham ARG
2
BRA
3
RSA
Ki
USW
Ki
MON
2
BEL
Ki
ESP
Ki
SWE
1
FRA
Ki
GBR
2
GER
Ki
AUT
Ki
NED
3
ITA
1
USA
Ki
CAN
Ki
4. 44
1979 Brabham ARG
Ki
BRA
Ki
RSA
6
USW
Ki
ESP
Ki
BEL
Ki
MON
Ki
FRA
Ki
GBR
Ki
GER
Ki
AUT
Ki
NED
Ki
ITA
4
CAN
Ne
USA 20. 4
1982 McLaren RSA
4
BRA
Ki
USW
1
SMR
BEL
Kiz
MON
Ki
USE
Ki
CAN
Ki
NED
4
GBR
1
FRA
8
GER
Ni
AUT
5
SUI
3
ITA
Ki
LVS
Ki
5. 30
1983 McLaren BRA
3
USW
2
FRA
Ki
SMR
Ki
MON
Nk
BEL
Ki
USE
Ki
CAN
Ki
GBR
6
GER
Kiz
AUT
6
NED
Ki
ITA
Ki
EUR
Ki
RSA
11
10. 12
1984 McLaren BRA
Ki
RSA
1
BEL
Ki
SMR
Ki
FRA
1
MON
Ki
CAN
2
USE
Ki
USA
9
GBR
1
GER
2
AUT
1
NED
2
ITA
1
EUR
4
POR
2
1. 72
1985 McLaren BRA
Ki
POR
Ki
SMR
4
MON
Ki
CAN
Ki
USE
Ki
FRA
Ki
GBR
Ki
GER
5
AUT
Ki
NED
1
ITA
Ki
BEL
Ni
EUR
Bet
RSA
Ki
AUS
Ki
10. 14

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Egy teljesen átalakult Mercedes a Forma-1-ben (magyar nyelven) (html). f1-live.hu, 2013. május 9. (Hozzáférés: 2013. szeptember 26.)
  2. Lauda wird Mercedes-Aufsichtsrat (német nyelven) (html). handelsblatt.com, 2012. szeptember 28. (Hozzáférés: 2013. szeptember 26.)
  3. 'RTL' steht hinter Experte Lauda (német nyelven) (html). formel1.de, 2012. július 10. (Hozzáférés: 2013. szeptember 26.)
  4. Niki Lauda's near fatal crash. YouTube, 2009. június 3. (Hozzáférés: 2013. július 14.)
  5. Niki Lauda az Internet Movie Database oldalon
  6. Hajsza a győzelemért a PORT.hu-n

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Niki Lauda témájú médiaállományokat.


Előző világbajnok:
Emerson Fittipaldi
Formula–1-es világbajnok
1975
Formula–1-logó Következő világbajnok:
James Hunt
Előző világbajnok:
James Hunt
Formula–1-es világbajnok
1977
Formula–1-logó Következő világbajnok:
Mario Andretti
Előző világbajnok:
Nelson Piquet
Formula–1-es világbajnok
1984
Formula–1-logó Következő világbajnok:
Alain Prost