Jack Brabham

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jack Brabham
BrabhamJack1966B.jpg
Életrajzi adatai
Született 1926. április 2.
Elhunyt 2014. május 19. (88 évesen)
Gold Coast
Nemzetisége ausztrália ausztrál
Pályafutása
Kategória Formula–1-es világbajnokság
Aktív évei 19551970
Csapata Cooper, Rob Walker Racing Team, Brabham
Nagydíjak száma 128
Világbajnoki címek 3 (1959-1960 1966)
Győzelmek 14
Dobogós helyezések 37
Első rajtkockák 13
Leggyorsabb körök 12
Első nagydíj belgium 1955 belga nagydíj
Első győzelem monaco 1959 monacói nagydíj
Legutolsó győzelem Flag of South Africa 1928-1994.svg 1970 dél-afrikai nagydíj
Legutolsó nagydíj mexikó 1970 mexikói nagydíj

Sir John Arthur "Jack" Brabham (Hurstville, Sydney, 1926. április 2.Gold Coast, 2014. május 19.[1]) ausztrál autóversenyző, a Formula–1 1959-es, 1960-as és 1966-os évadjának bajnoka.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fiatalkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jack Brabham Sydney külvárosában, Hurstville-ben született egy fűszerárus fiaként. Apja áruszállító autóját már akkor vezette, mikor még jogosítványa sem volt. Jó műszaki érzékének köszönhetően olyan szakközépiskolában tanult, ahol ilyen jellegű tapasztalatokat szerzett. Miután tizenöt éves korában otthagyta az iskolát, egy autószerelő-műhelyben kezdett dolgozni. A második világháború alatt az Ausztrál Királyi Légierőnél szolgált. 1946-ban egy kis autójavító üzletet nyitott. Közben kisebb kategóriákban versenyzett. Bemutatkozó évében megnyerte az NSW bajnokságot és szövetséget alapítottak Ron Tauranackkel.

Cooper-korszak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1955-ben sikerült bekerülnie a Forma-1-be. Nemsokára csatlakozott a gyári Cooper csapathoz, melyek autóiban elsőként a versenysorozatban hátul volt a motor. 1959-ben Brabham motorral ellátott Cooperrel versenyzett. Összesítésben az élen végzett. A jó sorozat a következő évben is folytatódott, 5 versenyt nyert zsinórban. Így 1960-ban is világbajnoki címet ünnepelhetett a Cooper csapat autójával. A világbajnok Cooper-rel 1960-ban Amerikába ment tesztelni. 1961-ben megnyerte a híres 500 mérföldes versenyt a Forma 1-es autó módosított változatával. Indianapolisban Brabham teljesítményét figyelve rájöttek, hogy az elülső motoros autók napjai meg vannak számlálva. Érdekes, hogy a Cooper ennek ellenére az elkövetkezendő években teljesen esélytelen volt a Forma–1-ben. A Ferrarik domináltak. 1961 végén Brabham otthagyta a Cooper csapatot.

Brabham-korszak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

BrabhamJack19650801Südkehre.jpg

1961-ben Ron Tauranackel megalapították a Brabham csapatot, melyben a motorok 1500 cm³-esek voltak. A csapat első győzelmét 1964-ben érte el. A győztes autót azonban nem Jack Brabham, hanem csapattársa, Dan Gurney vezette. 1966-ban sikerült kifejleszteniük egy 3000 cm³-es motort, ennek köszönhetően Brabham megnyerte a világbajnoki címet, és ő lett az első Forma–1-es pilóta, aki saját nevével fémjelzett autóban ért fel a csúcsra. 1967-ben a világbajnoki címet csapattársa, Denny Hulme nyerte. 1969-ben folyamatos sérülései miatt Brabham vissza akart vonulni, de mivel nem talált jó pilótát csapata számára, ezért úgy döntött, marad még egy évet. A szezon jól kezdődött, az első futamot Dél-Afrikában meg is nyerte. A harmadik versenyen Monacóban vezetett, de az utolsó körben, az utolsó kanyart elrontotta. Fel akarta tartani Jochen Rindtet, de az első kerekeivel baj történt és megcsúszott, ennek következtében Rindt megelőzte. Az összesítésben az ötödik helyen végzett.

A Formula–1 után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az idény 13. és egyben utolsó nagydíja után 44 éves korában Mexikóban bejelentette, visszavonul. A Brabham csapatban lévő tulajdonrészét eladta Ron Tauranacnek és visszatért Ausztráliába. 1976-ban részt vett egy versenyen Stirling Mossal. Az autó hatalmas balesetet szenvedett, de szerencsére Brabham életben maradt. A brit királynő 1979-ben lovaggá ütötte. Brabham mind a három fia – Geoff, Gary és David – apjuk nyomdokaiba lépett. Brabham 1990-ben került fel a Nemzetközi Motorsport Szövetség halhatatlanjainak listájára.

Teljes Formula–1-es eredménysorozata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér:pole pozícióból indult
Dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 Helyezés Pont
1955 Cooper ARG
MON
500
BEL
NED
GBR
Ki
ITA
0
1956 Jack Brabham
(Maserati)
ARG
MON
500
BEL
FRA
GBR
Ki
GER
ITA
0
1957 Cooper
Rob Walker
ARG
MON
6
500
FRA
7 *
GBR
Ki
GER
Ki †
PES
7
ITA
0
1958 Cooper ARG
MON
4
NED
8
500
BEL
Ki
FRA
6
GBR
6
GER
Ki †
POR
7
ITA
Ki
MOR
11 †
18. 3
1959 Cooper MON
1
500
NED
2
FRA
3
GBR
1
GER
Ki
POR
Ki
ITA
3
USA
4
1. 31 (34)
1960 Cooper ARG
Ki
MON
KIZ
500
NED
1
BEL
1
FRA
1
GBR
1
POR
1
ITA
USA
4
1. 43
1961 Cooper MON
Ki
NED
6
BEL
Ki
FRA
Ki
GBR
4
GER
Ki
ITA
Ki
USA
Ki
11. 4
1962 Brabham NED
Ki
MON
8
BEL
6
FRA
Ki
GBR
5
GER
Ki
ITA
USA
4
RSA
4
9. 9
1963 Brabham MON
9
BEL
Ki
NED
Ki
FRA
4
GBR
Ki
GER
7
ITA
5
USA
4
MEX
2
RSA
13
7. 14
1964 Brabham MON
Ki
NED
Ki
BEL
3
FRA
3
GBR
4
GER
12
AUT
9
ITA
14
USA
Ki
MEX
15
8. 11
1965 Brabham RSA
8
MON
Ki
BEL
4
FRA
GBR
Ni
NED
GER
5
ITA
USA
3
MEX
Ki
10. 9
1966 Brabham MON
Ki
BEL
4
FRA
1
GBR
1
NED
1
GER
1
ITA
Ki
USA
Ki
MEX
2
1. 42 (45)
1967 Brabham RSA
6
MON
Ki
NED
2
BEL
Ki
FRA
1
GBR
4
GER
2
CAN
1
ITA
2
USA
5
MEX
2
2. 46 (48)
1968 Brabham RSA
Ki
ESP
Ni
MON
Ki
BEL
Ki
NED
Ki
FRA
Ki
GBR
Ki
GER
5
ITA
Ki
CAN
Ki
USA
Ki
MEX
10
23. 2
1969 Brabham RSA
Ki
ESP
Ki
MON
Ki
NED
6
FRA
Inj
GBR
Inj
GER
Inj
ITA
Ki
CAN
2
USA
4
MEX
3
10. 14
1970 Brabham RSA
1
ESP
Ki
MON
2
BEL
Ki
NED
11
FRA
3
GBR
2
GER
Ki
AUT
13
ITA
Ki
CAN
Ki
USA
10
MEX
Ki
5. 25
* A helyezést Mike MacDowel-lel közösen kapta.
Formula–2-es autóval vett részt a futamon.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Legendás világbajnokot sirat a Forma-1. hvg.hu (2014. máj. 19.) Hozzáférés: 2014. máj. 19.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előző világbajnok:
Mike Hawthorn
Formula–1-es világbajnok
1959–1960
Formula–1-logó Következő világbajnok:
Phil Hill
Előző világbajnok:
Jim Clark
Formula–1-es világbajnok
1966
Formula–1-logó Következő világbajnok:
Denny Hulme