1965-ös Formula–1 világbajnokság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
1965-ös FIA
Formula–1 világbajnokság
Mitter,GerhardLotus1965.jpg
Gerhard Mitter a Lotusszal a német nagydíjon
Egyéni világbajnok
UK Jim Clark 54
Konstruktőri világbajnok
UK Team Lotus 54

 ← 1964
1966 → 

Az 1965-ös Formula–1-es szezon volt a 16. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1965. január 1-jétől október 24-éig tartott, ezalatt 10 világbajnoki és számos nem világbajnoki versenyt rendeztek. Jim Clark és a Lotus dominálva szerezte meg második világbajnoki címét. Clark csak 9 versenyen indult el, ebből háromszor esett ki, de a többin győzött, amelyen célba ért. 54 pontot szerzett, ami az akkor elérhető maximális pontszám volt.

A szezon menete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szezonnyitó versenyt 1965 első napján, január 1-jén rendezték Dél-afrikában. Jim Clark az első helyről indulva végig vezette a versenyt. A futamot túl korán, egy körrel előbb intették le, de Clark ment még egy kört és győzött John Surtees, Graham Hill és csapattársa, Mike Spence előtt. Ez volt Jackie Stewart első versenye, amelyen 1 pontot szerzett. Itt debütált a Goodyear gumimárka a sportágban a Brabham csapattal.

Jim Clark (balra, 1966-ban)

Hosszú szünet után, a május végén rendezett monacói nagydíjon nem vett részt Dan Gurney és Clark sem, mivel az ekkor megrendezésre kerülő indianapolisi 500-on indultak (Clark meg is nyerte a futamot). A verseny korai szakaszában két BRM, (Graham Hill és Jackie Stewart) autózott az élen. A 25. körben Hill, majd Stewart is visszaesett az 5. és a 4. helyre. Brabham ekkor átvette a vezetést, de motorhiba miatt kiesett. Hill az elsőre, Stewart a harmadik helyre ért fel a verseny végéig. Lorenzo Bandini második lett. A versenyen Paul Hawkins Lotuszával beesett a tengerbe, de a versenyző sérülés nélkül megúszta a balesetet.

A belga nagydíjon az első sorból Hill, Clark és Stewart indult. Hill megtartotta a rajt után a vezetést, de Clark szorosan mögött maradt és az első körben a Masta Kink szekcióban átvette a vezetést. Hillt később Stewart és Surtees is megelőzte, de ő csak egy rövid ideig, mivel az 5. körben motorhibával kiesett. A 18. körben Bruce McLaren is megelőzte és feljött a harmadik helyre, majd az utolsó körökben Jack Brabham is elment a brit mellett, így Hill végül ötödik lett. Clark az élre kerülése után végig vezetve győzött.

A francia nagydíjat először rendezték a Circuit Charade pályán. A pole-t Clark érte el Stewart és Lorenzo Bandini előtt. Graham Hill nagyot balesetezett, csak a 13. helyet szerezte meg. Clark rajt-cél győzelmet aratott, míg Stewart üldözni próbálta, de csak második lett. Gurney és Surtees hamar megelőzte Bandinit, majd Surtees Gurneyt is maga mögé utasította a harmadik helyen, de Clark és Stewart már messze voltak. Ez a sorrend a 14. körig maradt meg, amikor a 4. Gurney a boxba hajtott gyertyacserére, majd később kiesett. Így Denis Hulme jött fel a negyedik, Hill az ötödik helyre.

Paul Hawkins egy Lotus-Climaxszal

A Silverstone-ban rendezett brit nagydíjon Clark indult az élről, Hill, Richie Ginther és Stewart előtt. A rajtnál Ginther állt az élre a Hondával, de a második körre már Clark, Hill és Surtees is elment mellette, végül motorhibával kiesett. A futam végén Clark autója motorprobléma miatt drasztikusan lassulni kezdett, de előnyét még meg tudta tartani, 3 másodperccel győzött Hill előtt. Surtees harmadik, Spence negyedik és Stewart ötödik helyével az első öt helyezett versenyző mind brit volt.

A holland nagydíjon Hill érte el a pole-t Clark és Ginther előtt. A rajt után Ginther-Hill-Clark volt az első három sorrendje. Hill a 2. kör, Clark 4. kör végén előzte meg a Hondát, majd az 5. körben Hill megelőzésével az élre állt. Amíg Clark egyre növelte előnyét az élen, Ginther folyamatosan esett vissza, előbb Gurney, majd Stewart, végül Hulme is megelőzte. Hill tehetetlen volt Clarkkal szemben, a verseny közepén Gurney és Stewart is megelőzte. Stewart később megelőzte Gurneyt és feljött a második helyre, de Clarkkal nem tudta felvenni a versenyt és a futam végéig ez maradt az élen állók sorrendje.

A német nagydíj időmérésén Clark több, mint 3 másodperccel gyorsabb volt legközelebbi üldözőjétől, Stewarttól. A két skótot Hill és Surtees követte a rajtrácson. A rajt után Clark állt az élre, míg Hill és Stewart követte őt. Hill tartani próbálta Clark tempóját, míg Stewart túl keményen nyomta, és a Wippermann kanyarban kicsúszott, majd a sérült felfüggesztés miatt kiesett. Ekkor Gurney jött fel a harmadik helyre és az első három sorrendje megmaradt a leintésig. Hulme, McLaren és Spence kiesése után Jochen Rindt negyedik lett, első Formula–1-es pontjait szerezve. Jim Clark és a Lotus hatodik győzelmével bebiztosította 1965-ös egyéni és a Lotus konstruktőri világbajnoki címét.

Az 1965-ös Honda, az RA272

Az olasz nagydíjon Clark szerezte meg az első rajtkockát két tizeddel Surtees és Stewart előtt. A rajt után Clark átvette a vezetést Stewart, Hill és Bandini előtt, mivel Surtees rosszul rajtolt és hátraesett, később kuplunghiba miatt kiesett. Clark versenye a 63. körben ért véget az üzemanyagpumpa meghibásodása miatt. Ezután a két BRM állt az élre. Úgy tűnt Hill nyeri a versenyt, de az utolsó előtti körben, a Parabolicában hibázott, így Stewart élete 8. versenyén első győzelmét aratta le. Hill második, Gurney harmadik lett.

Watkins Glenben John Surtees nem indult a hétvégén, mivel korábban balesetet szenvedett egy CanAm versenyen, a Mosport Parkban. Hill szerezte meg a pole-t Clark és Ginther előtt. Stewart az első kör végére a 3. helyre jött fel, de később technikai probléma miatt kiesett. Hill az egyik kanyart túl szélesre vette, ekkor Clark megelőzte és az élre állt, de a BRM az 5. körben visszaelőzte, majd a 11. körben Clark ki is esett motorhiba miatt. Hill a 38. körben hibázott, bár emiatt elveszítette előnye jelentős részét, de megtartotta pozícióját és végül győzött a két Brabham: Gurney és Jack Brabham valamint a két Ferrari: Bandini és Pedro Rodríguez előtt.

Az utolsó futamon, Mexikóvárosban is Clarké lett a pole Gurney és Ginther előtt. Ginther kapta el a legjobban a rajtot, és hibátlanul, végig vezetve a verseny győzött. Clark a 8. körben motorhiba, Stewart a 35. körben kuplunghiba, Hill az 56. körben motorhiba miatt esett ki. Dan Gurney másodikként, Mike Spence harmadikként végzett az évad utolsó futamán.

Futamok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# Futam Időpont Helyszín Pályarajz Győztes versenyző Konstruktőr Összefoglaló
132 Dél-Afrika 1928-1994 Formula–1 dél-afrikai nagydíj Január 1. Prince George East London.png UK Jim Clark UK Lotus-Climax Összefoglaló
133 Monaco Formula–1 monacói nagydíj Május 30. Monaco Monte Carlo 1950.png UK Graham Hill UK BRM Összefoglaló
134 Belgium Formula–1 belga nagydíj Június 13. Spa-Francorchamps Spa 1950.jpg UK Jim Clark UK Lotus-Climax Összefoglaló
135 Francia Formula–1 francia nagydíj Június 27. Charade Circuit Clermont Ferrand.png UK Jim Clark UK Lotus-Climax Összefoglaló
136 UK Formula–1 brit nagydíj Július 10. Silverstone Silverstone 1952.jpg UK Jim Clark UK Lotus-Climax Összefoglaló
137 Holland Formula–1 holland nagydíj Július 18. Zandvoort Zandvoort track layout 1948 1972.png UK Jim Clark UK Lotus-Climax Összefoglaló
138 Német Formula–1 német nagydíj Augusztus 1. Nürburgring Nurburgring.jpg UK Jim Clark UK Lotus-Climax Összefoglaló
139 Olasz Formula–1 olasz nagydíj Szeptember 12. Monza Monza 1957.jpg UK Jackie Stewart UK BRM Összefoglaló
140 USA Formula–1 amerikai nagydíj Október 3. Watkins Glen Watkins Glen International Track Map-1960-1970.svg UK Graham Hill UK BRM Összefoglaló
141 Mexikó Formula–1 mexikói nagydíj Október 24. Hermanos Rodríguez Autodromo Hermanos Rodriguez 1963.svg USA Richie Ginther JPN Honda Összefoglaló

A bajnokság végeredménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Versenyzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pontozás:

Helyezés 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.-20.
Pont 9 6 4 3 2 1 0

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Helyezés Versenyző RSA
Dél-Afrika 1928-1994
MON
Monaco
BEL
Belgium
FRA
Franciaország
GBR
UK
NED
holland
GER
Németország
ITA
Olaszország
USA
USA
MEX
Mexikó
Pontszám
1 UK Jim Clark 1 1 1 1 1 1 10 Ki Ki 54
2 UK Graham Hill 3 1 5 5 2 4 2 2 1 Ki 40 (47)
3 UK Jackie Stewart 6 3 2 2 5 2 Ki 1 Ki Ki 33 (34)
4 USA Dan Gurney Ki 10 Ki 6 3 3 3 2 2 25
5 UK John Surtees 2 4 Ki 3 3 7 Ki Ki 17
6 Olaszország Lorenzo Bandini 15 2 9 8 Ki 9 6 4 4 8 13
7 USA Richie Ginther Ki 6 Ki Ki 6 14 7 1 11
8 UK Mike Spence 4 7 7 4 8 Ki 11 Ki 3 10
9 Új-Zéland Bruce McLaren 5 5 3 Ki 10 Ki Ki 5 Ki Ki 10
10 Ausztrália Jack Brabham 8 Ki 4 NI 5 3 Ki 9
11 Új-Zéland Denny Hulme 8 4 Ki 5 Ki Ki 5
12 Svájc Jo Siffert 7 6 8 6 9 13 Ki Ki 11 4 5
13 Ausztria Jochen Rindt Ki NK 11 Ki 14 Ki 4 8 6 Ki 4
14 Mexikó Pedro Rodríguez 5 7 2
15 USA Ronnie Bucknum Ki Ki Ki Ki 13 5 2
16 UK Richard Attwood Ki 14 13 12 Ki 6 10 6 2
17 Svéd Jo Bonnier Ki 7 Ki Ki 7 Ki 7 7 8 Ki 0
18 Ausztrália Frank Gardner 12 Ki Ki 8 11 Ki Ki 0
19 USA Masten Gregory Ki 12 8 Ki 0
20 UK Bob Anderson HN 9 NI 9 Ki Ki NI 0
21 UK Innes Ireland 13 Ki Ki 10 9 Ki 0
22 Ausztrália Paul Hawkins 9 10 Ki 0
23 USA Bob Bondurant 9 Ki 0
24 Dél-Afrika 1928-1994 Peter de Klerk 10 0
25 Dél-Afrika 1928-1994 Tony Maggs 11 0
26 UK Ian Raby 11 NK 0
27 Mexikó Moises Solana 12 Ki 0
28 Belgium Lucien Bianchi 12 0
29 Olaszország Nino Vaccarella 12 0
30 Flag of Rhodesia.svg Sam Tingle 13 0
31 Olaszország Roberto Bussinello NK 13 0
32 UK David Prophet 14 0
Új-Zéland Chris Amon Ki NI Ki 0
Flag of Rhodesia.svg John Love Ki 0
UK Mike Hailwood Ki 0
UK John Rhodes Ki 0
Németország Gerhard Mitter Ki 0
Olaszország Giancarlo Baghetti Ki 0
Olaszország Geki Ki 0
Olaszország Giorgio Bassi Ki 0
Dél-Afrika 1928-1994 Trevor Blokdyk NK 0
Dél-Afrika 1928-1994 Doug Serrurier NK 0
Dél-Afrika 1928-1994 Neville Lederle NK 0
Dél-Afrika 1928-1994 Brausch Niemann NK 0
Dél-Afrika 1928-1994 Ernie Pieterse NK 0
UK Alan Rollinson NK 0
UK Brian Gubby NK 0
Dél-Afrika 1928-1994 Jackie Pretorius NeK 0
Flag of Rhodesia.svg Clive Puzey NeK 0
Dél-Afrika 1928-1994 Dave Charlton NeK 0
Helyezés Versenyző RSA
Dél-Afrika 1928-1994
MON
Monaco
BEL
Belgium
FRA
Franciaország
GBR
UK
NED
holland
GER
Németország
ITA
Olaszország
USA
USA
MEX
Mexikó
Pontszám

Konstruktőrök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyezés Konstruktőr Gumi Győzelmek Dobogó Első rh. Leggy. kör Pont
1 GBR Lotus-Climax D 6 7 6 6 54 (58)
2 GBR BRM D 3 11 4 3 45 (61)
3 GBR Brabham-Climax G 0 6 0 1 27 (31)
4 ITA Ferrari D 0 4 0 0 26 (27)
5 GBR Cooper-Climax D 0 1 0 0 14
6 JPN Honda G 1 1 0 0 11
7 GBR Brabham-BRM D 0 0 0 0 5
8 GBR Lotus-BRM D 0 0 0 0 2
Dél-Afrika 1928-1994 LDS-Alfa Romeo D 0 0 0 0 0
Dél-Afrika 1928-1994 LDS-Climax D 0 0 0 0 0
GBR Cooper-Ford D 0 0 0 0 0
ITA Alfa Romeo D 0 0 0 0 0
GBR Brabham-Ford D 0 0 0 0 0
GBR Lotus-Ford D 0 0 0 0 0

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 1965-ös Formula–1 világbajnokság témájú médiaállományokat.