1995-ös Formula–1 világbajnokság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
1995-ös FIA
Formula–1 világbajnokság
Michael Schumacher 1995 Britain.jpg
Michael Schumacher a brit nagydíjon
Egyéni világbajnok
Német Michael Schumacher 102
Konstruktőri világbajnok
UK Benetton Formula 137

 ← 1994
1996 → 

A 1995-ös Formula–1-es szezon volt a 46. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1995. március 26-ától november 12-éig tartott, és tizenhét futamból állt. Michael Schumacher megvédte címét, míg csapata, a Benetton-Renault első alkalommal nyerte meg a gyártók bajnokságát. 1995-ben számos szabályváltoztatás történt az előző évben történt imolai tragédia után a versenyzők nagyobb biztonsága érdekében. A versenyautók maximális hengerűrtartalmát 3,5-ről 3 literre csökkentették. Módosítottak az autók első és hátsó szárnyán, csökkentve ezzel a kanyarsebességet. Néhány versenypályán változtatásokat hajtottak végre, elsősorban nagyobb bukótereket alakítottak ki, például Imolában és Monzában. A két élcsapat 1995-ben is a Benetton és a Williams volt. A Benetton a korábbi Ford V8-asról arra a Renault V10-es motorra váltott, amelyet a Williams már korábban is használt. A Benetton Michael Schumacherrel és Johnny Herberttel, a Williams Damon Hill-lel és David Coultharddal indult a bajnokságban. A világbajnoki címért Schumacher és Hill küzdött, számos alkalommal harcoltak egymás ellen (és össze is ütköztek) a versenyeken.

A szezon menete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Damon Hill Kanadában

Az évadnyitó brazil nagydíjon a Williamsek szerezték meg az első sort az edzésen kétszer is balesetet szenvedő Schumacher és Herbert Benettonja előtt. Bár Schumacher a rajtnál élre állt, Hill-lel szemben (aki kétszer állt ki) háromkiállásos stratégián volt. Hill visszavette a vezetést a német első kiállása után, de váltóhiba miatt kiesett, így Schumacher győzött Coulthard és Gerhard Berger (Ferrari) elõtt. A verseny után az első két helyen végzetett kizárták, autójukban az üzemanyagot szabálytalannak találták. Mivel mindkét csapatnak az Elf cég szállította a benzint és az hibázott, ezért az FIA visszavonta a döntést és mégsem Berger lett a győztes. A két csapat azonban nem kapta meg konstruktőri pontjait és 200 000 dollár büntetést kapott.

Az argentin nagydíj hosszú kihagyás után ebben az évben került vissza a versenynaptárba. A pénteki és szombati nap nagy részében esett az eső, végül a szombati edzés végén száradni kezdett a pálya, Coulthard megszerezte első pole pozícióját Hill és Schumacher. Ismét a Renault-motoros autók domináltak, Eddie Irvine a negyedik helyről indult Jordan-Peugeot-jával. Schumacher rosszul rajolt, míg Alesi megcsúszott, ami bonyodalmat okozott a középmezőnyben. A versenyt piros zászlóval megszakították. Az új rajt már jobban sikerült Schumachernek, aki másodiknak jött fel, Hill elé. Coulthard egyre nagyobb előnnyel vezetett Schumacher előtt, de motorhiba miatt néhány kör után kiesett. Schumacher és Hill harcolt győzelemért, mindketten ugyanazon stratégián voltak. Schumacher boxkiállásánál probléma akadt az üzemanyagtöltéskor, így Hill könnyedén győzött Jean Alesi és Schumacher előtt.

San Marinó-ban Schumacher szerezte meg a pole-t, mindössze 8 ezredmásodperccel a ferraris Berger előtt. Mivel szombaton esett, a köridők már nem javultak tovább. Mansell, aki a McLaren csapattal visszatért az F1-be, a kilencedik helyről indult (három hellyel a csapattárs Mika Häkkinen mögött). A versenyen a rajtrács első öt helyezettje az esőgumik mellett döntött, későb kiálltak a boxba kereket cserélni. Schumacher a verseny közepén, a boxkiállását követő körben megcsúszott és a falnak ütközött. A német kieséseután Berger vezetett Hill, Coulthard és Alesi előtt. Berger boxkiállásánál a Ferrari megállt rövid időre, Hill került az élre. Coulthard túl gyorsan hajtott a boxban, emiatt 10 másodperces büntetést kapott, míg Hill kiállásánál az üzemanyagtöltő cső a Williamsbe ragadt. Hillnek ennek ellenére sikerült visszatérnie az élre, majd győzött Alesi, Berger és Coulthard előtt.

Spanyolországban ismét Schumacher indult az élről, Alesi és Berger előtt. A rajtnál Hill harmadiknak jött fel, míg Coulthard tizediknek esett vissza. Nigel Mansell, miután a rajtnál tizennegyediknek esett vissza, meg is csúszott, majd autója vezethetetlensége miatt kiállt a boxba. Az 1992-es világbajnoknak ez volt az utolsó versenye, Monacóban már Mark Blundell vezette a McLarent. A Benetton és a Willliams csapat is háromkiállásos stratégián volt, a kiállások után nem változott közöttük a sorrend. Jean Alesi harcban volt a győzelemért, de motorhiba miatt kiesett, Schumacher ezt követően nagy előnnyel maradt az élen. A verseny végén mindkét Williamsnek váltóhibája akadt, így Herbert második helyen végzett a harmadik Berger előtt. Schumacher győzött (és átvette a vezetést a pontversenyben), így a Benetton 1990 után ismét kettős győzelmet ünnepelt. Hill a negyedik helyen ért célba.

Jean Alesi egyetlen futamgyőzelme helyszínén

Monacóban a rajt utáni első kanyarnál Coulthard összeütközött a két Ferrarival, emiatt újra kellett indítani a versenyt. Hill a második rajt után meg tudta tartani előnyét, de kétkiállásos taktikán volt Schumacherrel szemben, akinek csak egyszer kellett kiállnia szerelőihöz. A német nagy előnnyel nyert Hill és Berger előtt.

Kanadában Coulthard kicsúszás, Hill technikai hiba miatt esett ki. Schumacher fél perccel vezetett Alesi előtt, amikor 11 körrel a leintés előtt váltója a 3. sebességben ragadt és a boxba kellett hajtania. Hosszú szerelés után visszatért a pályára, az 5. helyen végzett. Jean Alesi élete egyetlen Formula–1-es győzelmét ezen a versenyen ünnepelte a két Jordan-Peugeot előtt.

Rubens Barrichello

A francia nagydíjon Hill szerezte meg a pole-t Schumacher és Coulthard előtt. A rajtnál a brit megtartotta a vezetést. Rubens Barrichello megelőzte Coulthardot, de a 11. körben a brazil büntetést kapott, mivel kiugrott a rajtnál. Miután Alesi nekiütközött Herbertnek, Bergernek ki kellett kerülnie őket, így Martin Brundle mindegyiküket megelőzte. Schumacher első boxkiállása után olyan gyors köröket autózott, hogy második kiállásánál a jobb első kerék problémájának ellenére is az élre tudott visszaállni. A német győzött, mögötte Hill és Coulthard ért célba.

Silverstone-ban a pole pozíciós Hill kétkiállásos taktikán volt Schumacher egy kiállásával szemben. Hill második kiállása után Schumacher mögé tudott csak visszajönni. A brit a 46. körben előzni próbált a Priory kanyarban de mindketten kipördültek és kiestek. A versenyt Johnny Herbert nyerte, amely első F1-es futamgyőzelme volt. A versenyt egy ideig Coulthard is vezette, de bokszutcai sebességkorlátozás túllépése miatt büntetéssel sújtották, így harmadik lett Alesi mögött.

Hockenheimban a pole pozícióból induló Hill a vezető helyről csúszott ki a 2. körben, így Schumacher a második helyről indulva győzött Coulthard előtt. Alesi motorhiba miatt kiesett, míg Bergert büntetéssel sújtották korai rajtja miatt. Az osztrákot, részben a sok kiesőnek köszönhetően, a harmadik helyen intették le.

A verseny után Jacques Villeneuve először tesztelte a Williams autóját Angliában.

Martin Brundle a Ligier-vel

A magyar nagydíjon a Hill a pole pozícióból indulva hamar 15 másodperces előnyre tett szert. Schumacher első boxkiállásánál az üzemanyagtöltővel komoly probléma akadt és a benzin szétfolyt a garázs előtt, míg Schumacher üzemanyagtartálya üres maradt. Szerencsére nem keletkezett szikra a takarítás végéig, így nem történt baleset. Schumacher ezután még kétszer állt ki a boxba, majd kiesett a benzinpumpa meghibásodása miatt kiesett. Hill győzött Coulthard előtt, így az első két helyen a Williamsek értek célba. Berger végzett a harmadik helyen.

Belgiumban az időmérő edzésen Berger autózta a leggyorsabb kört a még száraz pályán, később eleredt az eső, emiatt Hill a nyolcadik, Schumacher a tizenhatodik helyről indulhatott csak. Az első rajtsorból Berger és Alesi Ferrarija indult, a rajt után Alesi és Herbert harcolt az elsőségért. Alesi hamar kiesett, majd csapattársa is feladta a futamot. Ezután Herbert vezetett, de nem tudta maga mögött tartani a Coulthardot és megcsúszott. Coulthard a 13. körben váltóhiba miatt adta fel a futamot, így Schumacher és Hill került az élre. Amikor a versenyen az eső erősödni kezdett, Hill kiállt esőgumiért, míg Schumacher kockáztatott és maradt a slick gumikkal. Hill körönként 6 másodperccel gyorsabban autózva hamar utolérte a németet. Schumacher sikeresen védte pozícióját, amíg ki nem csúszott a fűre. Hill ekkor megelőzte, de ezután a pálya száradni kezdett és a britnek ismét ki kellett állnia kerékcserére, ezúttal slickekért. Később ismét eleredt az eső és bejött a biztonsági autó is. Ezúttal mindkét rivális kiállt esőgumikért, Schumacher kevés előnnyel, de Hill elé tért vissza. Hill ezután 10 másodperces stop and go büntetést kapott, emiatt harmadiknak esett vissza. A brit az utolsó körben a Kemmel egyenesen megelőzte Brundle Ligier-jét, így második lett. A negyedik helyen Heinz-Harald Frentzen ért célba a Sauberrel. A győztes Schumacher a futam után egy versenyről való felfüggesztett eltiltást kapott, mivel sportszerűtlenül akadályozta Hill előzését.

Heinz-Harald Frentzen a Sauber Forddal

Monzában Coulthard szerezte meg a pole-t Schumacher előtt. Bár Coulthard megcsúszott a felvezető körén, végül Hill tartalékautójával elindulhatott az újraindított versenyen. A skót a 13. körig vezette a futamot, amikor kicsúszás miatt kiesett, ezután Berger vette át a vezetést. Schumacher és Hill eközben a második helyért küzdött, amikor a 24. körben Inoue Takit készültek lekörözni. Schumacher elment a japán mellett, de Hill késõn fékezett és hátulról belement a Benettonba, emiatt mindketten kiestek. Ezt követően a két Ferrari vezette a versenyt, de végül mindketten kiestek, így Herbert nyerte a futamot. Mika Häkkinen a második helyen ért célba, míg Frentzen harmadik lett, ami pályafutása addigi legjobb eredményét jelentette.

Estorilban David Coulthard megszerezte a pole pozíciót és dominálva a versenyt, megszerezte Formula–1-es pályafutása első futamgyőzelmét. Mögötte Schumacher és Hill végzett.

Az olasz nagydíj

A Nürburgringen rendezett európai nagydíjon Coulthard szerezte meg a pole-t Hill és Schumacher előtt. Az aszfalt még nedves volt a rajtnál, a versenyzők nagy része ezért esőgumival rajtolt. Egyedül Alesi indult slick gumival az élmezőnyből. Ennek köszönhetően az élre állt, miután a többiek a már felszáradt pályára való slick gumikért álltak ki a boxba. Schumacher harmadik kiállása után 22 másodperces hátrányát ledolgozta Alesivel szemben és 3 körrel a leintés előtt megelőzte a franciát a Veedol-sikánban, így győzött. Coulthard lett a harmadik, Hill nem sokkal a verseny vége előtt hibázott és kiesett.

A csendes-óceáni nagydíjon ismét Coulthard és Hill Williamse indult az első sorból. A rajt utáni első kanyarban Schumacher külső ívről próbálta megelőzni a britet, aki feltartotta. Alesi ennek köszönhetően másodiknak jött fel, Hill harmadiknak, míg Schumacher ötödiknek esett vissza (Berger mögé). A német első kiállása után Coulthard mögé jött fel, majd az élre állt. Harmadik boxkiállása előtt elegendő előnyt szerzett, hogy kiállása után az élre térjen vissza. Schumacher győzelmével bebiztosította második bajnoki címét két versennyel a szezon vége előtt. Coulthard második, Hill harmadik lett.

McLaren MP4/10B

Szuzukában az első rajthelyről ismét nyert Schumacher. Alesi a második helyről indult, de autója a rajt előtt bemozdult, így 10 másodperces büntetést kapott. A francia ezután visszaküzdötte magát a második helyre, de a 25. körben kiesett. A negyedik helyről induló Hill Alesi kiesése után másodiknak jött fel, de a 40. körben kicsúszott és kiesett. Schumacher 9. idénybeli győzelmével megdöntötte Mansell 1992-es rekordját, míg csapattársa, Herbert harmadik lett, így a Benetton megszerezte az 1995-ös konstruktőri címet. A másodikhelyen Mika Häkkinen végzett.

Az évadzáró ausztrál nagydíjon, pénteken, Häkkinen McLarenje 250 km/h-s sebességgel csapódott a közeli korlátba (defekt miatt). A finn súlyos fejsérüléseket szenvedett, melynek következtében egy napig kómában volt. Hill indult az élről, Coulthard és Schumacher előtt. Schumacher a verseny 22. körében ütközött Alesivel és kiesett. Coulthard a bokszutca szűk bejáratát túl gyorsan vette, a falnak ütközött és kiesett. Berger, Frentzen, Irvine és Herbert kiesése után Olivier Panis haladt a második helyen a Ligier-vel, Gianni Morbidelli Footworkje előtt. Az utolsó körökben Panis autójából folyni kezdett az olaj és a franca lelassult. A versenyt Hill 2 kör előnnyel nyerte Panis és Morbidelli előtt, amely a sportág történetének legnagyobb előnye Jackie Stewart 1969-es spanyolországi győzelme mellett.

Schumacher 102 ponttal szerezte meg második bajnoki címét Hill (69) és Coulthard (49) előtt. A Benetton 137 ponttal lett konstruktőri világbajnok a Williams (112) és a Ferrari (73) előtt.

Csapatok és versenyzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csapat Konstruktőr Modell Motor Gumi Rajtszám Pilóta Teszt pilóták
UK Mild Seven Benetton Renault Benetton B195 Renault RS7 3.0 V10 G 1 német Michael Schumacher Franciaország Emmanuel Collard
2 UK Johnny Herbert
UK Nokia Tyrrell Yamaha Tyrrell 023 Yamaha OX10C 3.0 V10 G 3 japán Katajama Ukjó Olaszország Gabriele Tarquini
olasz Gabriele Tarquini
4 Finn Mika Salo
UK Rothmans Williams Renault Williams FW17
FW17B
Renault RS7 3.0 V10 G 5 UK Damon Hill Franciaország Jean-Christophe Boullion
6 UK David Coulthard
UK Marlboro McLaren Mercedes McLaren MP4-10
MP4-10B
MP4-10C
Mercedes FO 110 3.0 V10 G 7 UK Mark Blundell Dán Jan Magnussen
UK Nigel Mansell
8 Finn Mika Häkkinen
Dán Jan Magnussen
UK Footwork Hart Footwork FA16 Hart 830 3.0 V8 G 9 olasz Max Papis nem volt
olasz Gianni Morbidelli
10 japán Inoue Taki
UK MTV Simtek Ford Simtek S951 Ford EDB 3.0 V8 G 11 olasz Domenico Schiattarella Japán Hideki Noda
12 holland Jos Verstappen
ír Total Jordan Peugeot
B&H Total Jordan Peugeot
Jordan 195 Peugeot A10 3.0 V10 G 14 brazil Rubens Barrichello nem volt
15 UK Eddie Irvine
UK Pacific Grand Prix Ltd Pacific PR02 Ford EDC 3.0 V8 G 16 Belgium Bertrand Gachot UK Oliver Gavin
olasz Giovanni Lavaggi
svájc Jean-Denis Délétraz
17 olasz Andrea Montermini
Olaszország Parmalat Forti Ford Forti FG01 Ford EDD 3.0 V8 G 21 brazil Pedro Diniz nem volt
22 brazil Roberto Moreno
Olaszország Minardi Ford Minardi M195 Ford EDM 3.0 V8 G 23 olasz Pierluigi Martini Olaszország Giancarlo Fisichella
portugál Pedro Lamy
24 olasz Luca Badoer
Franciaország Ligier Gitanes Blondes Ligier JS41 Mugen-Honda MF-301 3.0 V10 G 25 japán Aguri Suzuki Franciaország Franck Lagorce
UK Martin Brundle
26 francia Olivier Panis
Olaszország Scuderia Ferrari Ferrari 412T2 Ferrari 044/1 3.0 V12 G 27 francia Jean Alesi Olaszország Nicola Larini
28 ausztria Gerhard Berger
Svájc Red Bull Sauber Ford Sauber C14 Ford ECA Zetec-R 3.0 V8 G 29 ausztria Karl Wendlinger Argentína Norberto Fontana
Franciaország Jean-Christophe Boullion
30 Németország Heinz-Harald Frentzen

Futamok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# Futam Időpont Helyszín Pályarajz Győztes versenyző Konstruktőr Összefoglaló
565 Brazil brazil nagydíj Március 26. Interlagos Interlagos 1990.jpg Németország Michael Schumacher UK Benetton-Renault Összefoglaló
566 Argentína argentin nagydíj Április 9. Oscar Gálvez Buenos Aires 1995.jpg UK Damon Hill UK Williams-Renault Összefoglaló
567 San Marino San Marinó-i nagydíj Április 30. Imola Imola 1995.jpg UK Damon Hill UK Williams-Renault Összefoglaló
568 Spanyolország spanyol nagydíj Május 14. Catalunya Catalunya Montmelo 1997.jpg Németország Michael Schumacher UK Benetton-Renault Összefoglaló
569 Monaco monacói nagydíj Május 28. Monaco Montecarlo 1986.jpg Németország Michael Schumacher UK Benetton-Renault Összefoglaló
570 Kanada kanadai nagydíj Június 11. Circuit Gilles Villeneuve Montreal 1996.jpg Franciaország Jean Alesi Olaszország Ferrari Összefoglaló
571 Franciaország francia nagydíj Július 2. Magny-Cours Magny Cours 1992new.jpg Németország Michael Schumacher UK Benetton-Renault Összefoglaló
572 UK brit nagydíj Július 16. Silverstone Silverstone 1994.jpg UK Johnny Herbert UK Benetton-Renault Összefoglaló
573 Németország német nagydíj Július 30. Hockenheimring Hockenheim 1994.jpg Németország Michael Schumacher UK Benetton-Renault Összefoglaló
574 Magyarország magyar nagydíj Augusztus 13. Hungaroring Hungaroring 1999.jpg UK Damon Hill UK Williams-Renault Összefoglaló
575 Belgium belga nagydíj Augusztus 27. Spa-Francorchamps Spa 1996.jpg Németország Michael Schumacher UK Benetton-Renault Összefoglaló
576 Olaszország olasz nagydíj Szeptember 10. Monza Monza 1994.jpg UK Johnny Herbert UK Benetton-Renault Összefoglaló
577 Portugália portugál nagydíj Szeptember 24. Estoril Circuit Estoril.png UK David Coulthard UK Williams-Renault Összefoglaló
578 Európai Unió európai nagydíj Október 1. Nürburgring Nurburgring 1995.jpg Németország Michael Schumacher UK Benetton-Renault Összefoglaló
579 Flag of the Pacific Community.svg csendes-óceáni nagydíj Október 22. TI Circuit, Aida Circuit TI (Aida).png Németország Michael Schumacher UK Benetton-Renault Összefoglaló
580 Japán japán nagydíj Október 29. Suzuka Suzuka 1992.jpg Németország Michael Schumacher UK Benetton-Renault Összefoglaló
581 Ausztrália ausztrál nagydíj November 12. Adelaide Adelaide f1.jpg UK Damon Hill UK Williams-Renault Összefoglaló

Bajnokság végeredménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Versenyzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pontozás:

Helyezés 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.-20.
Pont 10 6 4 3 2 1 0
Helyezés Versenyző BRA Brazil ARG Argentína SMR San Marino ESP Spanyol MON Monaco CAN kanada FRA Franciaország GBR UK GER Németország HUN magyar BEL Belgium ITA Olaszország POR Portugál EUR EU PAC Flag of the Pacific Community.svg JPN Japán AUS Ausztrália Pontszám
1 Németország M.Schumacher 1 3 Ki 1 1 5 1 Ki 1 11 1 Ki 2 1 1 1 Ki 102
2 UK Hill Ki 1 1 4 2 Ki 2 Ki Ki 1 2 Ki 3 Ki 3 Ki 1 69
3 UK Coulthard 2 Ki 4 Ki Ki Ki 3 3 2 2 Ki Ki 1 3 2 Ki Ki 49
4 UK Herbert Ki 4 7 2 4 Ki Ki 1 4 4 7 1 7 5 6 3 Ki 45
5 Franciaország Alesi 5 2 2 Ki Ki 1 5 2 Ki Ki Ki Ki 5 2 5 Ki Ki 42
6 Ausztria Berger 3 6 3 3 3 Ki 12 Ki 3 3 Ki Ki 4 Ki 4 Ki Ki 31
7 Finn Häkkinen 4 Ki 5 Ki Ki Ki 7 Ki Ki Ki Ki 2 Ki 8 2 NI 17
8 Franciaország Panis Ki 7 9 6 Ki 4 8 4 Ki 6 9 Ki Ki Ki 8 5 2 16
9 Németország Frentzen Ki 5 6 8 6 Ki 10 6 Ki 5 4 3 6 Ki 7 8 Ki 15
10 UK Blundell 6 Ki 5 Ki 11 5 Ki Ki 5 4 9 Ki 9 7 4 13
11 Brazil Barrichello Ki Ki Ki 7 Ki 2 6 11 Ki 7 6 Ki 11 4 Ki Ki Ki 11
12 UK Irvine Ki Ki 8 5 Ki 3 9 Ki 9 13 Ki Ki 10 6 11 4 Ki 10
13 UK Brundle 9 Ki Ki 4 Ki Ki 3 Ki 8 7 Ki 7
14 Olaszország Morbidelli Ki Ki 13 11 9 6 14 Ki Ki 3 5
15 Finn Salo 7 Ki Ki 10 Ki 7 15 8 Ki Ki 8 5 13 10 12 6 5 5
16 Franciaország Boullion 8 Ki Ki 9 5 10 11 6 12 Ki Ki 3
17 Japán Suzuki 8 Ki 11 6 Ki NI 1
18 Portugál Lamy 9 10 Ki Ki 9 13 11 6 1
19 olasz Martini Ki Ki 12 14 7 Ki Ki 7 Ki 0
20 Japán Katajama Ki 8 Ki Ki Ki Ki Ki Ki 7 Ki Ki HN Ki 14 Ki Ki 0
21 Brazil Diniz 10 HN HN Ki 10 Ki Ki Ki Ki Ki 13 9 16 13 17 Ki 7 0
22 Olaszország Papis Ki Ki Ki Ki 7 Ki 12 0
23 Olaszország Badoer Ki Ki 14 Ki Ki 8 13 10 Ki 8 Ki Ki 14 11 15 9 NI 0
24 Japán Inoue Ki Ki Ki Ki Ki 9 Ki Ki Ki Ki 12 8 15 Ki Ki 12 Ki 0
25 Olaszország Montermini 9 Ki Ki NI KIZ Ki HN Ki 8 12 Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 0
26 Belgium Gachot Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 12 Ki Ki 8 0
27 Olaszország Schiattarella Ki 9 Ki 15 Ki 0
28 ausztria Wendlinger Ki Ki Ki 13 10 Ki 0
29 UK Mansell 10 Ki 0
30 Dán Magnussen 10 0
31 holland Verstappen Ki Ki Ki 12 Ki 0
32 Brazil Moreno Ki HN HN Ki Ki Ki 16 Ki Ki Ki 14 Ki 17 Ki 16 Ki Ki 0
33 Olaszország Tarquini 14 0
Olaszország Lavaggi Ki Ki Ki Ki 0
Svájc Délétraz Ki HN 0
Helyezés Versenyző BRA Brazil ARG Argentína SMR San Marino ESP Spanyol MON Monaco CAN kanada FRA Franciaország GBR UK GER Németország HUN magyar BEL Belgium ITA Olaszország POR Portugál EUR EU PAC Flag of the Pacific Community.svg JPN Japán AUS Ausztrália Pont

Konstruktőrök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csapat Modell Motor Gumi Rajt Győzelem Dobogó Pole pozíció Leggyorsabb kör Pont
1 UK Benetton B195 Francia Renault G 17 11 15 4 8 137
2 UK Williams FW17
FW17B
Francia Renault G 17 5 17 12 6 112
3 olasz Ferrari 412T olasz Ferrari G 17 1 11 1 3 73
4 UK McLaren MP4/10
MP4/10B
MP4/10C
német Mercedes G 17 0 2 0 0 30
5 Francia Ligier JS41 Japán Mugen-Honda G 17 0 2 0 0 24
6 ír Jordan 195 Francia Peugeot G 17 0 2 0 0 21
7 svájc Sauber C14 UK Ford G 17 0 1 0 0 18
8 UK Footwork FA16 UK Hart G 17 0 1 0 0 5
9 UK Tyrrell 023 Japán Yamaha G 17 0 0 0 0 5
10 olasz Minardi M195 UK Ford G 17 0 0 0 0 1
11 olasz Forti FG01 UK Ford G 17 0 0 0 0 0
12 UK Pacific PR02 UK Ford G 17 0 0 0 0 0
13 UK Simtek S951 UK Ford G 5 0 0 0 0 0

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 1995-ös Formula–1 világbajnokság témájú médiaállományokat.