1992-es Formula–1 olasz nagydíj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Olaszország 1992-es olasz nagydíj
Az évad 13. versenye a 16-ból
az 1992-es Formula–1 világbajnokságon.
Monza 1976.jpg
Versenyadatok
Dátum 1992. szeptember 13.
Hivatalos elnevezés LXIII. Gran Premio d'Italia
Helyszín Autodromo Nazionale Monza, Monza, Olaszország
Versenypálya 5,800 km
Táv 307,400 km
Körök 53
Időjárás derűs
Pole-pozíció
Versenyző UK Nigel Mansell
(Williams-Renault)
Idő 1:22,221
Leggyorsabb kör
Versenyző UK Nigel Mansell
(Williams-Renault)
Idő 1:26,119 (39. a(z) 53-ból)
Dobogó
Első Brazília Ayrton Senna
(McLaren-Honda)
Második UK Martin Brundle
(Benetton-Ford)
Harmadik Németország Michael Schumacher
(Benetton-Ford)

Az olasz nagydíj volt az 1992-es Formula–1 világbajnokság tizenharmadik futama.

Futam[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az olasz nagydíjon is Mansell szerezte meg a pole-t Senna, Alesi és Berger előtt. A rajtnál Mansell megőrizte az első helyet, míg Patrese megelőzte Alesit. Mansell hamar elhúzott, míg Senna feltartotta Patresét. A 13. körben mindkét Ferrari kiesett: Alesi üzemanyagrendszere meghibásodott, míg Capelli elektromos hiba miatt esett ki. Patrese később megelőzte Sennát. A boxkiállások során Brundle megelőzte Schumachert. A 10 másodperccel vezető Mansell visszavett a tempójából és hagyta Patresét, hogy megelőzze. A brit a 36. körtől kezdve hidraulikai problémával küzdött, Senna, Brundle, Schumacher és Berger is megelőzte. Mansell a 41. körben a boxban feladta a versenyt. Ekkor Patrese vezetett, de Senna elkezdett közeledni hozzá. Az olaszt csapattársához hasonlóan szintén hidraulikai problémák hátráltatták, Senna a 49. körben megelőzte. A következő körben Brundle és Schumacher is elment mellette. Patrese kitartott az utolsó körig, amikor Berger is megelőzte, de sikerült pontot szereznie. Senna győzött Brundle, Schumacher, Berger, Patrese és de Cesaris előtt.

Helyezés # Versenyző Csapat/Motor Futott körök Idő/Kiesés oka Rajthely Pontszám
1 1 Brazil Ayrton Senna McLaren-Honda 53 1:18:15,349 2 10
2 20 UK Martin Brundle Benetton-Ford 53 + 17,050 9 6
3 19 Németország Michael Schumacher Benetton-Ford 53 + 24,373 6 4
4 2 Ausztria Gerhard Berger McLaren-Honda 53 + 1:25,490 5 3
5 6 Olaszország Riccardo Patrese Williams-Renault 53 + 1:33,158 4 2
6 4 Olaszország Andrea de Cesaris Tyrrell-Ilmor 52 + 1 kör 21 1
7 9 Olaszország Michele Alboreto Footwork-Mugen-Honda 52 + 1 kör 16  
8 22 Olaszország Pierluigi Martini Dallara-Ferrari 52 + 1 kör 22  
9 30 Japán Katajama Ukjó Larrousse-Lamborghini 50 Erőátvitel 23  
10 16 Ausztria Karl Wendlinger March-Ilmor 50 + 3 kör 17  
11 21 Finn Jyrki Järvilehto Dallara-Ferrari 47 Motorhiba 14  
Kiesett 33 Brazil Mauricio Gugelmin Jordan-Yamaha 46 Erőátvitel 26  
Kiesett 5 UK Nigel Mansell Williams-Renault 41 Elektronika 1  
Kiesett 25 Belgium Thierry Boutsen Ligier-Renault 41 Gázadagoló 8  
Kiesett 26 Franciaország Érik Comas Ligier-Renault 35 Kicsúszás 15  
Kiesett 15 Olaszország Gabriele Tarquini Fondmetal-Ford 30 Váltó 20  
Kiesett 3 Franciaország Olivier Grouillard Tyrrell-Ilmor 26 Motorhiba 18  
Kiesett 12 UK Johnny Herbert Lotus-Ford 18 Motorhiba 13  
Kiesett 17 Olaszország Emanuele Naspetti March-Ilmor 17 Motrohiba 24  
Kiesett 27 Franciaország Jean Alesi Ferrari 12 Üzemanyagrendszer 3  
Kiesett 28 Olaszország Ivan Capelli Ferrari 12 Elektronika 7  
Kiesett 24 Olaszország Gianni Morbidelli Minardi-Lamborghini 12 Motorhiba 12  
Kiesett 29 Belgium Bertrand Gachot Larrousse-Lamborghini 11 Motorhiba 10  
Kiesett 11 Finn Mika Häkkinen Lotus-Ford 5 Motorhiba 11  
Kiesett 10 Japán Aguri Suzuki Footwork-Mugen-Honda 2 Felfüggesztés 19  
Kiesett 14 Belgium Eric van de Poele Fondmetal-Ford 0 Kuplung 25  
NK 23 Brazil Christian Fittipaldi Minardi-Lamborghini    
NK 32 Olaszország Stefano Modena Jordan-Yamaha    

A világbajnokság élmezőnyének állása a verseny után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

H Versenyzők Pont H Konstruktőrök Pont
1. UK Nigel Mansell 98 1. UK Williams-Renault 144
2. Németország Michael Schumacher 47 2. UK Benetton-Ford 74
3. Olasz Riccardo Patrese 46 3. UK McLaren-Honda 73
4. Brazil Ayrton Senna 46 4. Olasz Ferrari 16
5. Ausztria Gerhard Berger 27 5. UK Lotus-Ford 11

Statisztikák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vezető helyen:

  • Nigel Mansell: 19 (1-19)
  • Riccardo Patrese: 28 (20-47)
  • Ayrton Senna: 6 (48-53)

Ayrton Senna 36. győzelme, Nigel Mansell 27. pole-pozíciója, 29. leggyorsabb köre.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző nagydíj:
1992-es Formula–1 belga nagydíj
FIA 1992-es Formula–1 világbajnokság Következő nagydíj:
1992-es Formula–1 portugál nagydíj
Előző nagydíj:
1991-es Formula–1 olasz nagydíj
Formula–1 olasz nagydíj Következő nagydíj:
1993-as Formula–1 olasz nagydíj