Williams F1

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(WilliamsF1 szócikkből átirányítva)
Williams
Teljes név Williams Martini Racing
Székhely Grove, Oxfordshire, Egyesült Királyság
Alapító(k) Frank Williams és Patrick Head (1977)
Csapatfőnök UK Frank Williams
Technikai igazgató GBR Pat Symonds
Versenyzők 19. Brazília Felipe Massa
77. Finnország Valtteri Bottas
Tesztpilóták BRA Felipe Nasr
UK Susie Wolff
Motor Mercedes PU106A Hybrid
Kasztni FW36
Gumik Pirelli
Szín fehér–kék–piros
Formula–1-es szereplése
Első verseny ARG 1978-as argentin nagydíj
Utolsó verseny ITA 2014-es olasz nagydíj
Versenyek száma 623
Konstruktőri VB-címek 9 (1980-1981, 1986-1987, 1992-1994, 1996-1997)
Versenyzői VB-címek 7 (1980, 1982, 1987, 1992-1993, 1996-1997)
Első győzelem UK 1979-es brit nagydíj, Clay Regazzoni
Legutóbbi győzelem ESP 2012-es spanyol nagydíj, Pastor Maldonado
Győzelmek 114
Első rajtkockák 128
Leggyorsabb körök 132
Legutóbbi VB-helyezés 9. (5 ponttal)
A(z) Williams weboldala
ITA 2014-es olasz nagydíj után frissítve

A Williams Grand Prix Engineering (rövidítve Williams F1) egy brit Formula–1-es versenycsapat, melyet Frank Williams és Patrick Head alapított 1977-ben (történetileg a csapat előzményének tekinthető az 1969-től 1976-ig működő Frank Williams Racing Cars). 7 egyéni és 9 konstruktőri világbajnoki címével a Formula–1 egyik legsikeresebb csapata, utóbbi rangsorban csak a Ferrari előzi meg.[1] A 2000-es években folyamatos visszaesés jellemezi a csapatot. Egyéni és konstruktőri világbajnoki címet utoljára 1997-ben nyertek. A Williams teljesen magáncsapat, a 2005-ös szezon vége óta nem élvezi egyetlen autógyár támogatását sem. 2012-ben újra összeállt a híres páros a Williams-Renault, hiszen motorjaikat a Renault-tól vásárolták. A spanyol nagydíjon a venezuelai Pastor Maldonado majdnem nyolc év után szerzett újra győzelmet a csapatnak. Jelenlegi versenyzőik a brazil Felipe Massa és a finn Valtteri Bottas. Az idei évtől Renault helyett Mercedes-motorokat használnak.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ford-éra (1976-1983)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Williams 1981-as autója, az FW07C

Az új csapat 1977-ben még March 761 karosszériájú autókkal versenyzett, egyetlen versenyzőjük, Patrick Néve a spanyol nagydíjon ült először a Williams volánja mögé, összesen 11 versenyen keresztül. Pontot nem értek el, legjobb eredményük egy hetedik hely volt. Saját konstrukciójuk, az FW06-os 1978-ban állt először rajthoz, az ausztrál Alan Jones-szal, 1979-től a Clay Regazzoni-Alan Jones párossal. Már az első évben vezetett Jones versenyt, sőt dobogóra is állhatott. 1979-re pedig az élcsapatok közé emelkedett a Williams, 59 pontos világbajnoki eredményével második lett. Ekkori autójuk már kihasználta a leszorítóerőt, a FOCA-tagsággal együtt pedig az állandó kétversenyzős felállást is sikerült elérniük. A csapat első győzelmét a Brit Nagydíjon érte el, ahol Clay Regazzoni majdnem 25 másodperces előnnyel nyert.

1980-ban Alan Jones világbajnok lett az FW07B-vel. Az FW07B emellett igen jó és megbízható autó volt, Jones négyszer, csapattársa, Carlos Reutemann háromszor esett csak ki versenyből. A Williams csapat ebben az évben hat futamgyőzelmet aratott, s megszerezte első konstruktőri bajnoki címét is. Az 1981-es szezon szintén egy igen sikeres évad volt a Williams számára. A német nagydíjon már megnyerték a konstruktőri vb-t. Az egyéni világbajnokságot azonban Nelson Piquet nyerte meg egy Brabhammel. 1982-ben aztán Keke Rosberg ült a visszavonuló Alan Jones megüresedő ülésébe, s világbajnok lett annak ellenére, hogy mindössze egyetlen futamgyőzelmet aratott, és az előző évben még csak pontot sem szerzett.

Honda és Judd-éra (1983-1988)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 80-as évek elején, amikor a szívómotorok kezdtek kiszorulni a Formula–1-ből, a sikerek megtartása érdekében a csapat üzletet kötött a japán motorbeszállító Hondával egy turbómotor beépítésével kapcsolatban. 1983-ban az idény nagy részében még Ford-motorokat használtak ugyan, de az utolsó versenyen már V6-os Honda turbómotor volt az erőforrás. Ugyanebben az évben öltötte fel a csapat az 1993-ig viselt jellegzetes kék-sárga "Canon" színezést.

Nelson Piquet 1987-es világbajnok Williams FW11B autója

1985-ben Keke Rosberg új csapattársa Nigel Mansell lett. Autójuk új, szénszálas szerkezetű karosszériával készült. A kezdeti nehézségek és néhány technikai probléma után ismét visszatértek a dobogóra, 1985-ben a két Williams-versenyző összesen négyszer győzött.

1986-ban a csapat tovább erősödött, ez évben Mansell 6, Nelson Piquet 3 első helyet ért el. A konstruktőrök világbajnokságát sikerült megnyerni, az egyéni cím azonban, mely a szezonzáró futamig megszerezhető lett volna Mansell számára, a két pilóta rivalizálásának esett áldozatul. Ugyanebben az évben a csapattulajdonos Frank Williams egy autóbaleset következtében megbénult, közel egy évig nem volt a bokszutcában. 1987-ben a csapatnak ismét jól ment: Piquet lett a világbajnok Mansell előtt, a csapat pedig negyedik konstruktőr-világbajnoki címét gyűjtötte be. Ám a Honda a McLaren és Lotus csapatok kedvéért elhagyta a Williamset, amelynek így más motor után kellett néznie. Piquet pedig a Lotushoz vitte magával az 1-es rajtszámot.

1988-ban nem sikerült egyetlen jelentős motorgyártóval sem megállapodniuk, s így a Judd szívómotorjait használták, amely érezhető hátrányt okozott számukra a turbómotoros vetélytársakkal szemben. Az idényben egyetlen versenyt sem nyertek, s mindössze 20 pontot gyűjtöttek.

Renault-Mecachrome-Supertec-éra (1989-1999)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nigel Mansell 1992-es világbajnok autója, az FW14B

A csapat 1989-ben Renault motorokra váltott, Mansell utódja pedig Thierry Boutsen lett, aki 1989-ben két versenyt is megnyert. A Renault és az autók formatervezéséért felelős Adrian Newey együttműködése gyümölcsöző volt, a kilencvenes években a Williams autói rendkívül jók voltak.

Az 1990-es szezon jól kezdődött. Az első futamon, Phoenixben Boutsen a harmadik helyen végzett. A harmadik futamon, Imolában Patrese megnyerte a versenyt és ezzel megszerezte harmadik győzelmét. Magyarországon Boutsen az első helyről rajtolhatott és meg is nyerte a futamot. Ezekkel a sikerekkel és további pontszerző helyezésekkel fejezték be az idényt a konstruktőr-világbajnokság negyedik helyén.

A következő évben a csapat az új fejlesztésű FW14-essel, új aerodinamikai elemekkel, Renault RS3-as motorral és egy félelmetes Mansell-Patrese versenyzőpárossal állt rajthoz. Az idényben ez a csapat volt az egyetlen, amely a McLarent nyomás alatt tudta tartani. A konstruktőrök között második helyen végeztek, egyéni világbajnokságban Mansell második, Patrese harmadik helyen végzett.

A nagy változás 1992-ben következett be. Az év biztatóan kezdődött, Dél-Afrikában Mansell első, míg Patrese második helyen végzett. A további négy versenyen (Mexikóban, Brazíliában, Spanyolországban és San Marinóban) is a dobogó legfelső fokára állhatott, ezzel ő lett az első versenyző a Formula–1-ben, aki egy szezon első öt futamán győzni tudott. Az idényben még 4 versenyt nyert meg (Franciaország, Nagy-Britannia, Németország, Portugália). Ezzel ő lett az első, aki egy szezonban kilenc futamot is megnyert. Patrese kiválóan versenyzett, végig Mansell mögött haladt, beletanult a másodpilóta szerepbe. Mansell Magyarországon egy második hellyel biztosította be egyéni világbajnoki címét, míg a Williams csapat a belga nagydíj után ünnepelhetett. Patrese az összetettben második helyen végzett. Az év végén Mansell visszavonult a Forma-1-től.

1993-ban a Williams csapatfelállása teljesen megváltozott. A Mansell-Patrese világbajnok duót az egy év kihagyás után visszatérő háromszoros világbajnok Alain Prost, illetve az addigi tesztpilóta, Damon Hill váltotta. A csapat ismét konstruktőr-világbajnok lett, Prost megszerezte negyedik világbajnoki címét, míg Hill első futamgyőzelmét. Prost befejezte a pályafutását, helyére Ayrton Senna érkezett.

Williams FW16

1994-ben a Canon, mint főszponzor visszavonult, helyette a Rothmans International dohánygyár kezdte el szponzorálni a csapatot, melynek színe így a kék-fehér lett. Az idénynek egy nagyon erős versenyzőpárossal vágtak neki, amelyet nagyon esélyesnek tartottak a végső győzelemre, annak ellenére, hogy számos gond adódott az autók stabilitásával, különösen az aktív felfüggesztés és a kipörgésgátlók betiltása miatt. A harmadik futamon, Imolában Senna a Tamburello-kanyarban elvesztette uralmát az autó fölött és a betonfalba rohant. A halálhír az egész világot sokkolta. Az olasz bíróságok a csapatot és Williamset mészárosként bélyegezték meg, s egészen 2005-ig tartó pereskedés kezdődött. A következő versenyen, Monacóban Hill egyedül állt rajthoz, de az első körben ki is állt. Azóta minden Williams-autóra felkerül valahová egy elrejtett S betű, Senna emlékére. A spanyol nagydíjon Hill mellé David Coulthardot szerződtették. A futamot Hill nyerte. Coulthard ezen kívül még hét nagydíjon vezette a Williams-Renault 2-es számú autóját. További négy versenyen azonban Damon Hill csapattársa Nigel Mansell volt. Hill összesen hat futamgyőzelmet aratott, míg Mansell az évadzáró ausztrál nagydíjon állhatott a dobogó legfelső fokára. Bár Hill egyetlen ponttal Michael Schumacher mögött végzett az egyéni pontversenyben, a Williams ismét konstruktőr-világbajnok lett, s ezzel megmutatta a világnak, hogy milyen erővel, kitartással és csapatszellemmel rendelkezik.

Damon Hill 1995-ben

Az 1995-ös szezonban a csapat végig a Hill-Coulthard versenyzőpáros által vezetett FW17-essel állt rajthoz. Ketten együtt öt versenyt nyertek, ebből négyet Hill (Argentína, San Marino, Magyarország, Ausztrália), Coulthard pedig egyet (Portugália). Hill csalódott volt, hiszen úgy lett második, hogy a pontkülönbség közte és Schumacher közt több, mint 30 pont volt.

1996-ban Coulthard távozott a csapattól, helyére az IndyCar 1995-ös szériájának győztese, a korábbi remek versenyző, Gilles Villeneuve fia, Jacques Villeneuve került. Az első hétvégén, Ausztráliában megmutatták, mire is képes az új fejlesztésű FW18-as. Az időmérőt az újonc nyerte, mögötte csapattársa, Hill végzett a második helyen. A két Williams több, mint fél másodpercet vert a többiekre. A versenyen le is szakadtak az üldözőktől. Villeneuve autója azonban az utolsó körökben meghibásodott, emiatt a csapattársa, Hill lett az első.
Hill folytatta győzelmi sorozatát Brazíliában és Argentínában. Ezután az európai nagydíjon Villeneuve diadalmaskodott. Az évben tehát a Williams fölényesen uralta a mezőnyt. 16 futamból 12-t nyertek meg. Ebből nyolcat Hill, négyet Villeneuve. A konstruktőr-világbajnoki címet a magyar nagydíjon biztosították be. Hill és Villeneuve között a verseny az utolsó futamon is nyitott maradt, de Hillnek csak egyetlen pontot kellett szereznie. A versenyt Hill megnyerte, Villeneuve kiesett, így Damon Hill megszerezte élete első Formula–1-es világbajnoki címét. Sajnos ezután el is hagyta a csapatot, akárcsak Adrian Newey, a tervező.

1997-ben Villeneuve lett a csapat első számú pilótája, csapattársa Heinz-Harald Frentzen lett. A pilóták az FW19-assal versenyeztek. A küzdelem nagyon kiélezett volt Frentzen, Villeneuve és Schumacher között. A szezon felénél a konstruktőri pontlista élén a Ferrari állt. Silverstone-ban Villeneuve futamgyőzelme volt a 100. Williams-győzelem. A szezon 14. futamán Ausztriában a Williams átvette a vezetést és meg is tartotta, így megszerezte 9. világbajnoki címét. Az egyéni világbajnoki címet végül Villeneuve szerezte meg, továbbá az utolsó versenyen Michael Schumachert egy sportszerűtlen előzési manővere miatt kizárták a bajnokságból.

A Renault az év végén kivonult a Forma-1-ből, így 1998-ban Mecachrome (a Renault cége, amely az F1-es erőforrások gyártását végzi), 1999-ben Supertec (Flavio Briatore cége, amely megvásárolta a Renault-tól a gyártási jogot) motorokat használtak, melyek megegyeztek a korábbi győztes Renault motorokkal, viszont érdemi fejlesztést a Renault kivonulása óta nem kaptak. 1998-ban a harmadik helyen végeztek a konstruktőri versenyben, győzelem nélkül. Ebben az évben gyakorlatilag az 1997-es autóikat használták újra, hiszen a kasztni ugyanaz volt, és lényegében a motor is, hiszen a Mecachrome egy átdolgozott Renault-motor. 1999-ben a korábbi versenyzők helyére Alessandro Zanardi és Ralf Schumacher érkezett. Zanardi egy pontot sem, míg Schumacher 35 pontot szerzett. A konstruktőrök versenyében az ötödik helyre estek vissza. Az autók színe az új reklám miatt a korábbi jellegzetes kék-fehérről pirosra változott.

BMW és Cosworth-éra (2000-2006)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az új évezred elején a csapat ötéves szerződést kötött a BMW-vel, aminek első eredménye a 2000-ben a Ferrari és a McLaren mögött megszerzett harmadik hely volt a konstruktőr-világbajnokságban. A csapat versenyzői Ralf Schumacher és Jenson Button voltak. Utóbbi jó teljesítményének köszönhetően elnyerte az év újonca-díjat.

2001-ben Juan Pablo Montoya átvette Jenson Button helyét, aki a Benetton csapathoz igazolt. A 2001-es évad sikeresnek mondható a csapat történetében, hiszen ismét harmadikak lettek a konstruktőr-világbajnokságban és összesen 4 futamgyőzelmet tudhattak magukénak, ebből hármat Ralf Schumacher, egyet Montoya szerzett. A BMW motorok igen erősek voltak, a Williams autói ezért elsősorban a gyors pályákon domináltak, mint a régi Hockenheimring vagy a monzai pálya. Emellett azonban eléggé megbízhatatlannak bizonyultak, a két versenyző összesen 11 alkalommal esett ki, ebből ötször a motor hibája miatt.

A 2002-es szezon nem úgy alakult, ahogy Frank Williams és Patrick Head elgondolta. A szezonnyitó ausztrál nagydíjon Schumacher kiesett egy rajtbaleset miatt. Malajziában a csapat kettős győzelmet aratott. A brazil nagydíjon Montoya az első helyen haladt, de egy nem tervezett boxkiállás miatt csak az ötödik helyre tudott visszajönni. Az osztrák nagydíjat követően elkezdődött Montoya pole-sorozata, Monacóban, Montréalban, a Nürburgringen, Silverstoneban és Magny Coursban az élről indulhatott, de első pozícióját egyik versenyen sem tudta győzelemre váltani. A szezont Montoya a harmadik helyen zárta 50 ponttal, míg Ralf Schumacher negyedik lett 42 ponttal. A Williams-BMW 92 pontjával második lett, amely elsősorban a McLaren visszaesésével magyarázható.

Montoya 2003-ban

A 2003-as évad volt a Williams-BMW számára az elmúlt 10 év legjobb szezonja. Az ausztrál nagydíjon Montoya a 21. körig vezette a futamot, amikor megpördült, és ez a győzelmébe került. A maláj és az osztrák nagydíj között a csapat nem dominált igazán, ekkor építették ugyanis a radikális változtatásokkal felszerelt B-modellt. A felavatása után a csapathoz ismét visszatért a szerencse. Montoya megnyerte a monacói nagydíjat, Kanadában második lett, a következő két versenyen két Williamses kettős győzelem született. A csapat ekkor már nem volt messze a konstruktőr-világbajnoki címtől. A német nagydíjon Ralf összeütközött Kimi Räikkönennel és Rubens Barrichellóval. A győztes Montoya lett, Coulthard előtt. Három versennyel az év vége előtt a csapat és Montoya is elveszítette világbajnoki esélyeit az amerikai nagydíjon. A csapat a szezont ismét a második helyen zárta, 144 ponttal a 158 pontos Ferrari mögött. Montoya Michael Schumacher és Kimi Räikkönen mögött a harmadik lett. Ralf, Rubens Barrichello mögött, az ötödik helyen fejezte be a 2003-as évet.

Montoya 2004-ben a különleges orrkúppal

A 2004-es évad a Ferrari fölényes győzelmével zárult. A csapat 88 pontjával visszaesett a negyedik helyre a Ferrari, a BAR-Honda és a Renault mögé. A Williams 2004-es modelljén szokatlan aerodinamikai megoldást alkalmazott: Az orrkúp hátrébb került, az első légterelő szárnyat pedig két, előre nyúló, "rozmáragyar-szerű" elem tartotta. A konstrukció nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és az évad közepén visszatértek a hagyományos elrendezésű orr-kialakításhoz.

Heidfeld a botrányos, 2005-ös amerikai nagydíj időmérő edzésén

2005-ben a csapat visszaesett az ötödik helyre, mivel a Toyota megelőzte. Montoya és Ralf is elhagyta a csapatot, előbbi a McLarenhez, utóbbi a Toyotához szerződött. Helyükre Nick Heidfeld és Mark Webber érkezett. A konstruktőri versenyben az ötödik helyet szerezték meg, Webber tizedik, Heidfeld tizenegyedik lett az egyéni bajnokságban. Legjobb helyezésük két második hely volt Nick Heidfeld jóvoltából a monacói és az európai nagydíjon.

2006-ban a BMW és a Williams útjai különváltak, a német cég saját Formula–1-es csapatot hozott létre a Sauber felvásárlásával, BMW Sauber néven. A csapat ezután a Cosworth V8-as motorjaira tért át. Emellett elveszítette fontos szponzorát is, a Hewlett-Packardot. Két versenyzője a fiatal német GP2-es bajnok, Nico Rosberg és az ausztrál Mark Webber voltak. A pénteki szabadedzéseken Alex Wurz vezette a harmadik autót. A csapat gumibeszállítót is váltott, amely a Bridgestone lett.
A szezon igen nagy csalódás volt a csapat számára, hiszen 11 pontjával elért 8. helyezése a legrosszabb eredménye volt 1978 óta. A 18 versenyen összesen 20 alkalommal esett ki valamelyik autó. Bár Webber az ausztrál és a monacói nagydíjon is dobogós helyen autózott, a verseny vége felé technikai hiba miatt kiesett. Az évadzáró, brazil nagydíjon a két versenyző az első körben egymásnak ütközött és mindketten kiestek.

Toyota-éra (2007-2009)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2007-ben ismét másik motorra váltottak, ezúttal a Toyotára. Webber helyére, aki a Red Bull csapathoz igazolt, az előző évi tesztpilóta, Alexander Wurz érkezett. Az utolsó előtti, kínai nagydíjon derült ki, hogy Wurz a brazil nagydíjon már nem vesz részt, az utolsó versenyre Nakadzsima Kadzukit ültették a helyére. A csapat ez évben a negyedik helyen zárt a konstruktőri versenyben a McLaren kizárását követően. Legjobb helyezésük Alex Wurz harmadik helye volt a kanadai nagydíjon.

Nakadzsima Malajziában

2008 első versenyén a csapat 9 pontot szerzett. Rosberg élete első dobogós helyezését elérve 3., az első szezonját kezdő Nakadzsima pedig 6. lett. Utóbbi versenyzőt megbüntették, miután az egyik biztonsági autós időszak alatt kilökte a pályáról Robert Kubicát. Malajziában a csapat nem szerzett pontot. Rosberg az első körben történt ütközése után szárnycserére kényszerült és már nem tudott pontszerző helyre felzárkózni. Nakadzsima gyengén szerepelt az időmérő edzésen, ráadásul az előző versenyen okozott balesetért tízhelyes rajtbüntetést kapott, így az utolsó helyről indulva nem volt esélye az első nyolcban végezni. Bahreinben Rosberg 8. helyével 1 pontot szerzett, Nakadzsima 14. lett. A spanyol nagydíjon Rosberg motorhiba miatt kiesett, Nakadzsima 7. lett, élete második pontszerző helyezését elérve. A török versenyen Rosberg egy pontot szerzett a Williamsnek, Nakadzsima az első körben összeütközött Fisichellával és kiesett. Monacóban Frank Williams 600. Formula–1-es nagydíját ünnepelte csapatvezetőként.[2] Az esős versenyen Rosberget megdobta a szegélykő az Uszodánál és a falnak ütközött, Nakadzsima a 7. helyen ért célba. A kanadai nagydíjon bár Rosberg az ötödik helyről indult, és a versenyen még a negyedik helyre is feljött, a boxkiállásnál nem vette észre a piros lámpánál megállókat időben, így Hamiltonnak ütközött. Emiatt újból ki kellett állnia a boxba orrkúpot cserélni, végül csak a tizedik lett. Nakadzsima pontszerző helyen autózott, amikor Barrichello előzésekor nekiment a brazilnak. Emiatt letört az első szárnya, amelyet később autója maga alá gyűrt, és ennek következtében kiesett. Franciaországban Rosberg a kanadai baleset okozásáért kapott tíz helyes rajtbüntetés miatt csak a 19. helyről indulhatott. A versenyen ezen három pozíciót tudott javítani, előtte Nakadzsima ért célba, aki jelentősen visszaesett a 8. rajthelyéhez képest. A Williams így Kanadából és Franciaországból is pont nélkül távozott.[3] A konstruktőri világbajnokságban az utóbbi két versenyen egy negyedik és egy harmadik helyet begyűjtő Toyota megelőzte, jelenleg a 6. A brit nagydíjon Nakadzsima 8., Rosberg pedig 9. lett. Németországban Rosberg a 13., Nakadzsima pedig a 16. helyről indult, és a 10., valamint a 14. helyen értek célba, míg a konstruktőrök között a Renault is megelőzte őket szerencsés második helyük révén. Magyarországon ismét pont nélkül maradt a csapat. Valenciában Rosberg 8. lett. A Szingapúri éjszakai verseny után, ahol Nakadzsima 8., Rosberg 2. lett (megszerezve pályafutása eddigi legjobb eredményét), a csapat 9 pontot szerzett. Japánból azonban pont nélkül távozott a csapat, mint ahogy Kínából és Braziliából is.

A 2008-as évet a Williams a 8. helyen zárta 26 ponttal, megelőzve a Hondát, a Force Indiát és az évközben visszalépő Super Agurit.

Nakadzsima Sanghajban

A gazdasági világválság miatt a csapat sok szponzort vesztett, 2009-es indulását csak a költségcsökkentések és a Bernie Ecclestonetól kapott 20 millió dolláros gyorssegély tette lehetővé – Frank Williams pedig cserébe vállalta, hogy 2012-ig biztosan szerepelteti a csapatot a sorozatban.[4]

A Williams változatlan versenyzőpárossal indul 2009-ben: Továbbra is Nico Rosberg és Nakadzsima Kadzuki vezetik a csapat autóit. Az idei modellt, az FW31-est január 19-én mutatták be Portimãóban.[5] A teszteken az autó rendre a mezőny hátsó felében végzett, a helyzet csak a világbajnokság rajtja előtt közvetlenül változott meg, amikor Nakadzsima az egyik teszten az élen zárt, megelőzve az addig kiválóan teljesítő Brawn GP autóit is.[6]

Az idénynyitó ausztrál nagydíj jól indult a Williams számára: Rosberg mindkét pénteki szabadedzést megnyerte és Nakadzsima sem maradt el tőle.[7] Az időmérőn Rosberg az 5., Nakadzsima a 11. helyről indulhatott.[8] A versenyen a japán kiesett, csapattársa azonban sokáig a 4. helyen autózott, de a végére gumijai elkoptak, így csak hetedikként ért célba, amihez az is kellett, hogy Sebastian Vettel és Robert Kubica kiessenek előle. Az eredetileg harmadik Jarno Trulli a verseny után 25 másodperces büntetést kapott, így Rosberg a módosított végeredmény szerint 6. lett és 3 pontot szerzett.[9][10]

2010 - Egy új korszak kezdete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2010-ben nagy változások léptek fel a csapatnál, hiszen a csapat ismét visszatért a Cosworth motorokhoz, míg egy teljesen új pilótapárossal állt rajthoz: az ex-brawnos Rubens Barrichelloval és a GP2-es bajnoki címvédővel Nico Hülkenberggel.

2011[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2011-ben a csapat Rubens Barrichelloval és a 2010-es GP2-es bajnok Pastor Maldonadoval kezdte meg az idényt, aki a venezuelai állami PDVSA olajvállalat jelentős támogatását élvezte, Hülkenberget pénzügyi okokra hivatkozva elbocsátották. Az autó abszolút versenyképtelen volt ebben az évben, Barrichello csak a monacói és a kanadai nagydíjon szerzett pontot (mindkétszer 9. helyen ért a célba), míg csapattársa, Maldonado csak a belga nagydíjon tudott pontot szerezni, miután 10. ként intették le. A csapat 5 ponttal a csalódást keltő 9. helyen végzett a konstruktőri versenyben, utoljára 1978-ban végeztek ebben a pozícióban. (akkor 11 pont volt a nevük mellett)

2012-13: Újra a Renault-val[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2011. július 4-én bejelentette a csapat, hogy újra a Renault fogja szállítani nekik a motorokat, amely 1989 és 1997 között már szállított a csapatnak a motorokat, és jelentős sikereket értek el velük akkoriban (4 egyéni, 5 konstruktőri bajnoki cím). Pastor Maldonado maradt a csapatnál, Barrichello helyére pedig Bruno Sennat, Ayrton Senna unokaöccsét szerződtették, aki mögött szintén jelentős támogatók álltak. Az idénynyitó ausztrál nagydíjon bíztató volt a csapat formája, Maldonado a 8. helyről indult, Senna a 14. helyről indult. A versenyen mindketten kiestek, Senna ütközés miatt, Maldonado vérszemet kapott, s éppen az 5. helyért csatázott Fernando Alonsoval, amikor falhoz vágta az autóját. Malajziában Maldonado a 11., Senna a 13. helyről indult. A futamon Senna megszerezte 6. helyével a csapat azévi első pontjait, Maldonado kivételesen önhibáján kívül az 54. körben kiesett motorhiba miatt. Kínában Maldonado a 13., Senna a 14. helyről indult. A futamon kettős pontszerzés volt, Senna a 7., Maldonado a 8. helyen ért célba. Bahreinben Senna a 15., Maldonado csak a 17. helyet szerezte meg, de váltócsere miatt csak a 22. helyről indulhatott. A versenyen egyikük sem ért célba. Spanyolországban Maldonado nagy meglepetésre a 2. rajthelyet szerezte meg, de az élről indulhatott, miután Lewis Hamiltont kizárták az időmérő edzésről, mert a Q3-ban a pole-kör után nem jutott el elegendő üzemanyaggal a boxig. Csapattársa, Senna csak a 17. helyről rajtolhatott. A versenyt Maldonado nagy meglepetésre megnyerte, ezzel a 2004-es brazil nagydíj után, 8 év után ismét futamot nyert a csapatnak. Senna a 12. kőrben Michael Schumacherrel balesetezett, és kiesett a versenyből. Monacóban Maldonado a szombati szabadedzésen Sergio Pérezzel ütközött, emiatt 10 helyes rajtbüntetést kapott plusz még egy váltócsere miatt 5 helyes rajtbüntetést kapott, így a megszerzett 9. hely helyett a 24. helyről indult. Senna a 13. helyről indulhatott. A versenyen Senna a 10. helyen ért célba, Maldonado már a rajtnál balesetet okozott, és kiesett.[11]

2013[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ebben az évben Pastor Maldonadoval, valamint a 2011-ben a GP3-as bajnokságot megnyerő Valtteri Bottassal indultak a rajtrácson, aki már az előző évben sok lehetőséget kapott a csapattól a szabadedzéseken. Ez az év azonban nem a várakozásoknak megfelelően indult a csapatnál. Nemhogy az előző évi teljesítménytől maradt el jócskán a gárda, hanem még a 2011-es évi teljesítményt is jóformán alulmúlta. Mindössze két alkalommal tudtak pontszerző helyen célba érni, Maldonado a magyar nagydíjon a 10. helyet szerezte meg, míg Bottas az amerikai nagydíjon a 8. helyen ért célba. A csapat a csalódást keltő 9. helyen végzett a konstruktőri pontversenyben mindössze 5 ponttal.

A Mercedes-éra (2014-)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2013. május 30-án hivatalosan is bejelentették, hogy a 2014-től kezdődő turbómotoros korszakot a Renault helyett a Mercedesszel fogják elkezdeni. Valamint november 11-én azt is bejelentették, hogy Pastor Maldonado helyett Felipe Massa lesz Valtteri Bottas csapattársa, aki nyolc Ferrarinál eltöltött szezon után érkezik a csapathoz.[massa] . Valamint 2014. március 8.-án bejelentették, hogy a Martini olasz italgyártó cég lesz a csapat névadó szponzora, így a csapat neve hivatalosan Williams Martini Racing lesz.http://www.autonavigator.hu/autosvilag_hirei/uj_nev_regi-uj_festes_williams_martini_racing-11912

Eredményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Williams F1 Formula–1-es eredménysorozata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Kasztni/Motor/
Gumik
Versenyzők 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 Pont Helyezés
1977 March 761
Cosworth V8
G
ARG BRA RSA USW ESP MON BEL SWE FRA GBR GER AUT NED ITA USA CAN JPN 0 -
Belgium Nève 12 10 15 Nk 10 Nk 9 Nk 7 18 Ki
1978 FW06
Cosworth V8
G
ARG BRA RSA USW MON BEL ESP SWE FRA GBR GER AUT NED ITA USA CAN 11 9.
Ausztrália Jones Ki 14 4 7 Ki 10 8 Ki 5 Ki Ki Ki Ki 13 2 9
1979 FW06 FW07
Cosworth V8
G
ARG BRA RSA USW ESP BEL MON FRA GBR GER AUT NED ITA CAN USA 75 2.
Ausztrália Jones 9 Ki Ki 3 Ki Ki Ki 4 Ki 1 1 1 9 1 Ki
Svájc Regazzoni 10 15 9 Ki Ki Ki 2 6 1 2 5 Ki 3 3 Ki
1980 FW07 FW07B
Cosworth V8
G
ARG BRA RSA USW BEL MON FRA GBR GER AUT NED ITA CAN USA 120 1.
Ausztrália Jones 1 3 Ki Ki 2 Ki 1 1 3 2 11 2 1 1
Argentína Reutemann Ki Ki 5 Ki 3 1 6 3 2 3 4 3 2 2
1981 FW07C FW07D
Cosworth V8
G
USW BRA ARG SMR BEL MON ESP FRA GBR GER AUT NED ITA CAN LVS 95 1.
Ausztrália Jones 1 2 4 12 Ki 2 7 17 Ki 11 4 3 2 Ki 1
Argentína Reutemann 2 1 2 3 1 Ki 4 10 2 Ki 5 Ki 3 10 8
1982 FW07D FW08
Cosworth V8
G
RSA BRA USW SMR BEL MON USE CAN NED GBR FRA GER AUT SUI ITA LVS 58 4.
Argentína Reutemann 2 Ki
Finnország Rosberg 5 Kiz 2 2 Ki 4 Ki 3 Ki 5 3 2 1 8 5
USA Andretti Ki
Írország Daly Ki 6 5 7 5 5 7 Ki Ki 9 Ki 6
1983 FW08C FW09
Cosworth V8/Honda V6
G
BRA USW FRA SMR MON BEL USE CAN GBR GER AUT NED ITA EUR RSA 36 4.
Finnország Rosberg Ki Ki 5 4 1 5 2 4 11 10 8 Ki 11 Ki 5
Francia Laffite 4 4 6 7 Ki 6 5 Ki 12 6 Ki Ki Nk Nk Ki
UK Palmer 13
1984 FW09 FW09B
Honda V6
G
BRA RSA BEL SMR FRA MON CAN USE USA GBR GER AUT NED ITA EUR POR 25.5 6.
Finnország Rosberg 2 Ki 4 Ki 6 4 Ki Ki 1 Ki Ki Ki 7 Ki Ki Ki
Francia Laffite Ki Ki Ki Ki 8 8 Ki 5 4 Ki Ki Ki Ki Ki Ki 14
1985 FW10 FW10B
Honda V6
G
BRA POR SMR MON CAN USE FRA GBR GER AUT NED ITA BEL EUR RSA AUS 71 3.
UK Mansell Ki 5 5 7 4 Ki Ni Ki 6 Ki 6 11 2 1 1 Ki
Finnország Rosberg Ki Ki Ki 8 6 1 2 Ki 12 Ki Ki Ki 4 3 2 1
1986 FW11
Honda V6
G
BRA ESP SMR MON BEL CAN USE FRA GBR GER HUN AUT ITA POR MEX AUS 141 1.
UK Mansell Ki 2 Ki 4 1 1 5 1 1 3 3 Ki 2 1 5 Ki
Brazil Piquet 1 Ki 2 7 Ki 3 Ki 3 2 1 1 Ki 1 3 4 2
1987 FW11B
Honda V6
G
BRA SMR BEL MON USA FRA GBR GER HUN AUT ITA POR ESP MEX JPN AUS 137 1.
UK Mansell 6 1 Ki Ki 5 1 1 Ki 14 1 3 Ki 1 1 Ni Inj
Brazil Piquet 2 Ni Ki 2 2 2 2 1 1 2 1 3 4 2 15 Ki
Olasz Patrese 9
1988 FW12
Judd V8
G
BRA SMR MON MEX CAN USE FRA GBR GER HUN BEL ITA POR ESP JPN AUS 20 7.
UK Mansell Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 2 Ki Ki Ki 2 Ki Ki
Olasz Patrese Ki 13 6 Ki Ki Ki Ki 8 Ki 6 Ki 7 Ki 5 6 4
UK Brundle 8
Francia Schlesser 11
1989 FW12C FW13
Renault V10
G
BRA SMR MON MEX USA CAN FRA GBR GER HUN BEL ITA POR ESP JPN AUS 77 2.
Belgium Boutsen Ki 4 10 Ki 6 1 Ki 10 Ki 3 4 3 Ki Ki 3 1
Olasz Patrese Ki Ki 15 2 2 2 3 Ki 4 Ki Ki 4 Ki 5 2 3
1990 FW13B
Renault V10
G
USA BRA SMR MON CAN MEX FRA GBR GER HUN BEL ITA POR ESP JPN AUS 57 4.
Belgium Boutsen 3 5 Ki 4 Ki 5 Ki 2 6 1 Ki Ki Ki 4 5 5
Olasz Patrese 15 13 1 Ki Ki 9 6 Ki 5 4 Ki 5 7 5 4 6
1991 FW14
Renault V10
G
USA BRA SMR MON CAN MEX FRA GBR GER HUN BEL ITA POR ESP JPN AUS 125 2.
UK Mansell Ki Ki Ki 2 6 2 1 1 1 2 Ki 1 Kiz 1 Ki 2
Olasz Patrese Ki 2 Ki Ki 3 1 5 Ki 2 3 5 Ki 1 3 3 5
1992 FW14B
Renault V10
G
RSA MEX BRA ESP SMR MON CAN FRA GBR GER HUN BEL ITA POR JPN AUS 164 1.
UK Mansell 1 1 1 1 1 2 Ki 1 1 1 2 2 Ki 1 Ki Ki
Olasz Patrese 2 2 2 Ki 2 3 Ki 2 2 8 Ki 3 5 Ki 1 Ki
1993 FW15C
Renault V10
G
RSA BRA EUR SMR ESP MON CAN FRA GBR GER HUN BEL ITA POR JPN AUS 168 1.
UK Hill Ki 2 2 Ki Ki 2 3 2 Ki Ki 1 1 1 3 4 3
Francia Prost 1 Ki 3 1 1 4 1 1 1 1 12 3 12 2 2 2
1994 FW16 FW16B
Renault V10
G
BRA PAC SMR MON ESP CAN FRA GBR GER HUN BEL ITA POR EUR JPN AUS 118 1.
UK Hill 2 Ki 6 Ki 1 2 2 1 8 2 1 1 1 2 1 Ki
Brazil Senna Ki Ki Ki
UK Coulthard Ki 5 5 Ki Ki 4 6 2
UK Mansell Ki Ki 4 1
1995 FW17 FW17B
Renault V10
G
BRA ARG SMR ESP MON CAN FRA GBR GER HUN BEL ITA POR EUR PAC JPN AUS 118 2.
UK Hill Ki 1 1 4 2 Ki 2 Ki Ki 1 2 Ki 3 Ki 3 Ki 1
UK Coulthard 2 Ki 4 Ki Ki Ki 3 3 2 2 Ki Ki 1 3 2 Ki Ki
1996 FW18
Renault V10
G
AUS BRA ARG EUR SMR MON ESP CAN FRA GBR GER HUN BEL ITA POR JPN 175 1.
UK Hill 1 1 1 4 1 Ki Ki 1 1 Ki 1 2 5 Ki 2 1
Kanada Villeneuve 2 Ki 2 1 11 Ki 3 2 2 1 3 1 2 7 1 Ki
1997 FW19
Renault V10
G
AUS BRA ARG SMR MON ESP CAN FRA GBR GER HUN BEL ITA AUT LUX JPN EUR 123 1.
Kanada Villeneuve Ki 1 1 Ki Ki 1 Ki 4 1 Ki 1 5 5 1 1 Kiz 3
Németország Frentzen 8 9 Ki 1 Ki 8 4 2 Ki Ki Ki 3 3 3 3 2 6
1998 FW20
Mecachrome V10
G
AUS BRA ARG SMR ESP MON CAN FRA GBR AUT GER HUN BEL ITA LUX JPN 38 3.
Kanada Villeneuve 5 7 Ki 4 6 5 10 4 7 6 3 3 Ki Ki 8 6
Németország Frentzen 3 5 9 5 8 Ki Ki 15 Ki Ki 9 5 4 7 5 5
1999 FW21
Supertec V10
B
AUS BRA SMR MON ESP CAN FRA GBR AUT GER HUN BEL ITA EUR MAL JPN 35 5.
Németország Schumacher 3 4 Ki Ki 5 4 4 3 Ki 4 9 5 2 4 Ki 5
Olaszország Zanardi Ki Ki 11 8 Ki Ki Ki 11 Ki Ki Ki 8 7 Ki 10 Ki
2000 FW22
BMW V10
B
AUS BRA SMR GBR ESP EUR MON CAN FRA AUT GER HUN BEL ITA USA JPN MAL 36 3.
Németország Schumacher 3 5 Ki 4 4 Ki Ki 14 5 Ki 7 5 3 3 Ki Ki Ki
UK Button Ki 6 Ki 5 17 10 Ki 11 8 5 4 9 5 Ki Ki 5 Ki
2001 FW23
BMW V10
M
AUS MAL BRA SMR ESP AUT MON CAN EUR FRA GBR GER HUN BEL ITA USA JPN 80 3.
Németország Schumacher Ki 5 Ki 1 Ki Ki Ki 1 4 2 Ki 1 4 7 3 Ki 6
Kolumbia Montoya Ki Ki Ki Ki 2 Ki Ki Ki 2 Ki 4 Ki 8 Ki 1 Ki 2
2002 FW24
BMW V10
M
AUS MAL BRA SMR ESP AUT MON CAN EUR GBR FRA GER HUN BEL ITA USA JPN 92 2.
Németország Schumacher Ki 1 2 3 11 4 3 7 4 8 5 3 3 5 Ki 16 11
Kolumbia Montoya 2 2 5 4 2 3 Ki Ki Ki 3 4 2 11 3 Ki 4 4
2003 FW25
BMW V10
M
AUS MAL BRA SMR ESP AUT MON CAN EUR FRA GBR GER HUN ITA USA JPN 144 2.
Kolumbia Montoya 2 11 Ki 7 4 Ki 1 3 2 2 2 1 3 2 6 Ki
Németország Schumacher 8 4 7 4 5 6 4 2 1 1 9 Ki 4 Ki 12
Spanyol Gené 5
2004 FW26
BMW V10
M
AUS MAL BHR SMR ESP MON EUR CAN USA FRA GBR GER HUN BEL ITA CHN JPN BRA 88 4.
Kolumbia Montoya 5 2 13 3 Ki 4 8 Kiz Kiz 8 5 5 4 Ki 5 5 7 1
Németország Schumacher 4 Ki 7 7 6 10 Ki Kiz Ki Sér Sér Sér Sér Sér Sér Ki 2 5
Spanyol Gené 10 12
Brazil Pizzonia 7 7 Ki 7
2005 FW27
BMW V10
M
AUS MAL BHR SMR ESP MON EUR CAN USA FRA GBR GER HUN TUR ITA BEL BRA JPN CHN 66 5.
Ausztrália Webber 5 Ki 6 7 6 3 Ki 5 Ni Ki 11 Hn 7 Ki 14 4 Ki 4 7
Németország Heidfeld Ki 3 Ki 6 10 2 2 Ki Ni Ki 12 11 6 Ki
Brazil Pizzonia 7 15 Ki Ki 13
2006 FW28
Cosworth V8
B
BHR MAL AUS SMR EUR ESP MON GBR CAN USA FRA GER HUN TUR ITA CHN JPN BRA 11 8.
Ausztrália Webber 6 Ki Ki 6 Ki 9 Ki Ki 12 Ki Ki Ki Ki 10 10 8 Ki Ki
Németország Rosberg 7 Ki Ki Ki 7 11 Ki 9 Ki 9 14 Ki Ki Ki Ki 11 10 Ki
2007 FW29
Toyota V8
B
AUS MAL BHR ESP MON CAN USA FRA GBR EUR HUN TUR ITA BEL JPN CHN BRA 33 4.
Németország Rosberg 7 Ki 10 6 12 10 Ki 9 12 Ki 7 7 6 6 Ki 16 4
Ausztria Wurz Ki 9 11 Ki 7 3 10 14 13 4 14 11 13 Ki Ki 12
Japán Nakadzsima Tp Tp Tp Tp Tp 10
2008 FW30
Toyota V8
B
AUS MAL BHR ESP TUR MON CAN FRA GBR GER HUN EUR BEL ITA SIN JPN CHN BRA 26 8.
Németország Rosberg 3 14 8 Ki 8 Ki 10 16 9 10 14 8 12 14 2 11 15 12
Japán Nakadzsima 6 17 14 7 Ki 7 Ki 15 8 14 13 15 14 12 8 15 12 17
2009 FW31
Toyota V8
B
AUS MAL CHN BHR ESP MON TUR GBR GER HUN EUR BEL ITA SIN JPN BRA UAE 34.5 7.
Németország Rosberg 6 8 15 9 8 6 5 5 4 4 5 8 16 11 5 Ki 9
Japán Nakadzsima Ki 12 Ki Ki 13 15 12 11 12 9 18 13 10 9 15 Ki 13
2010 FW32
Cosworth V8
B
BHR AUS MAL CHN ESP MON TUR CAN EUR GBR GER HUN BEL ITA SIN JPN KOR BRA UAE 69 6.
Brazil Barrichello 10 8 12 12 9 Ki 14 14 4 5 12 10 Ki 10 6 9 7 14 12
német Hülkenberg 14 Ki 10 15 16 Ki 17 13 Ki 10 13 6 14 7 10 Ki 10 8 16
2011 FW33
Cosworth V8
P
AUS MAL CHN TUR ESP MON CAN EUR GBR GER HUN BEL ITA SIN JPN KOR IND UAE BRA 5 9.
Brazil Barrichello Ki Ki 13 15 17 9 9 12 13 Ki 13 16 12 13 17 12 15 12 14
VEN Maldonado Ki Ki 18 17 15 18 Ki 18 14 14 16 10 11 11 14 Ki Ki 14 Ki
2012 FW34
Renault V8
P
AUS MAL CHN BHR ESP MON CAN EUR GBR GER HUN BEL ITA SIN JPN KOR IND UAE USA BRA 76 8.
VEN Maldonado 13 19 8 Ki 1 Ki 13 12 16 15 13 Ki 11 Ki 8 14 16 5 9 Ki
Brazil Senna 16 6 7 22 Ki 10 17 10 9 17 7 12 10 18 14 15 10 8 10 Ki
2013 FW35
Renault V8
P
AUS MAL CHN BHR ESP MON CAN GBR GER HUN BEL ITA SIN KOR JPN IND UAE USA BRA 5 9.
VEN Maldonado Ki Ki 14 11 14 Ki 16 11 15 10 17 14 11 13 16 12 11 17 16
FIN Bottas 14 11 13 14 16 12 14 12 16 Ki 15 15 13 12 17 16 15 8 Ki
2014 FW36
Mercedes-Benz
PU106A Hybrid 1.6 V6 t
P
AUS MAL BHR CHN ESP MON CAN AUT GBR GER HUN BEL ITA SIN JPN RUS USA BRA ABU 177* 3.*
Brazília Felipe Massa Ki 7 7 15 13 7 12 4 Ki Ki 5 13 3
Finnország Valtteri Bottas 5 8 8 7 5 Ki 7 3 2 2 8 3 4
* Folyamatban lévő szezon.
A 2014-es szezonzáró abu-dzabi nagydíjon dupla pontokat osztanak ki.[12]

Szponzorok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csapat névadó főszponzora 2014-től a Martini italmárka. Szintén fontos támogató a Thomson Reuters, a Randstad, az Oris óragyár, a Wihuri, a Kemppi. A Pirelli gumikkal, míg a Puma ruházattal látja el a csapatot. 2014-ben a Martini mellett további szponzorok érkeztek: visszatért a csapathoz a Petrobras, illetve új szponzorként csatlakozott a Genworth, az Esquire és a Banco Do Brasil.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Williams adatlapja a motorsport-total.com.on (német nyelven). www.motorsport-total.com. (Hozzáférés: 2009. március 27.)
  2. Frank Williams 600. nagydíját ünnepli”, Autosport.com, 2008. május 22. (Hozzáférés ideje: 2008. május 27.) 
  3. Beer, Matt: Massa vezette kettős győzelem a francia nagydíjon (angol nyelven). www.autosport.com, 2008. június 22. (Hozzáférés: 2008. június 22.)
  4. Williams: a középmezőny és a futamgyőzelem sem elérhetetlen. www.nso.hu, 2009. március 24. (Hozzáférés: 2009. március 27.)
  5. A Williams a Renault-val egy napon tartja a bemutatóját”, F1Hirek.hu, 2008. december 18. (Hozzáférés ideje: 2008. december 18.) 
  6. Formula–1: Nakadzsima Kazuki szárnyalt az utolsó teszten. www.nso.hu, 2009. március 20. (Hozzáférés: 2009. március 27.)
  7. Nico Rosberg: Nem mentünk üres tankkal, tényleg gyorsak vagyunk. www.nso.hu, 2009. március 27. (Hozzáférés: 2009. március 27.)
  8. Az ausztráliai időmérő végeredménye (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. március 29.)
  9. A verseny leírása (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2009. március 29.)
  10. A 2009-es ausztrál nagydíj végeredménye (angol nyelven). www.formula1.com. (Hozzáférés: 2009. március 31.)
  11. http://www.f1-live.hu/f1-hirek/hivatalos-a-williams-mercedes-motorokra-valt/
  12. http://www.mcsatorna.hu/hirek/2014_03_3_veget-ert-a-vita-a-dupla-pontok-korul

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Williams F1 témájú médiaállományokat.


Előző világbajnok:
Ferrari
Formula–1-es világbajnok
19801981
Formula–1-logó Következő világbajnok:
Ferrari
Előző világbajnok:
McLaren
Formula–1-es világbajnok
19861987
Formula–1-logó Következő világbajnok:
McLaren
Előző világbajnok:
McLaren
Formula–1-es világbajnok
19921994
Formula–1-logó Következő világbajnok:
Benetton
Előző világbajnok:
Benetton
Formula–1-es világbajnok
19961997
Formula–1-logó Következő világbajnok:
McLaren