1987-es Formula–1 magyar nagydíj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyarország 1987-es magyar nagydíj
Az évad 9. versenye a 16-ból
az 1987-es Formula–1 világbajnokságon.
Circuit Hungaroring1999.png
Versenyadatok
Dátum 1987. augusztus 9.
Hivatalos elnevezés II magyar nagydíj
Helyszín Hungaroring, Mogyoród, Magyarország
Versenypálya 4,014 km
Táv 305,064 km
Körök 76
Időjárás száraz
Pole-pozíció
Versenyző Egyesült Királyság Nigel Mansell
(Williams-Honda)
Idő 1:28,047
Leggyorsabb kör
Versenyző Brazília Nelson Piquet
(Williams-Honda)
Idő 1:30,149 (63. a(z) 76-ból)
Dobogó
Első Brazília Nelson Piquet
(Williams-Honda)
Második Brazília Ayrton Senna
(Lotus-Honda)
Harmadik Franciaország Alain Prost
(McLaren-TAG)

A magyar nagydíj volt az 1987-es Formula–1 világbajnokság kilencedik futama, amelyet 1987. augusztus 9-én rendeztek meg a Hungaroringen.

Futam[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A verseny hétvégéjén Ayrton Senna közölte csapatával, a Lotusszal, hogy a következő évtől nem marad náluk, és a McLarenhez igazol, Alain Prost mellé. A Lotusnál gyorsan léptek, és leszerződtették Nelson Piquet-t. Az időmérőn a williamses Nigel Mansellé lett az első rajtkocka, Gerhard Berger a második lett a Ferrarival, Piquet a harmadik, Prost a negyedik, míg a másik ferraris, Michele Alboreto az ötödik helyet szerezte meg.

A rajtot követően Mansell az élen maradt, Berger viszont nem startolt jól, így Piquet elment az osztrák mellett, aki azonban az első kanyarban, a külső íven visszavette pozícióját. A brazil ezután Alboretónak köszönhetően elvesztette harmadik helyét, s a két Ferrari elkezdte üldözni Mansellt. A negyedik Sennát Prost, Thierry Boutsen és Stefan Johansson követte. Berger rövidre szabott versenye a 14. körben a differenciálmű meghibásodása miatt végetért. Ezáltal Alboreto feljött a második helyre, míg Piquet a harmadikra, aki a 29. körben megelőzte az olaszt. Ekkor Senna a negyedik, Boutsen az ötödik, Prost pedig a hatodik helyen autózott. A sorrend a 44. körig nem változott, ekkor Alboretónak motorhiba miatt fel kellett adnia a versenyt. Ezt követően Prost megelőzte Boutsent, majd a 71. körben, öt körrel a leintés előtt az élen álló Mansell elvesztette autója jobb hátsó kerekét rögzítő csavarját, így kiállni kényszerült. A győzelem így Piquet ölébe hullt, akit Senna, Prost, Boutsen, Riccardo Patrese és Derek Warwick követett.[1]

Helyezés Rajtszám Versenyző Csapat/Motor Futott kör Idő/Kiesés oka Rajthely Pont
1 6 Brazília Nelson Piquet Williams-Honda 76 1h59:26,793 3 9
2 12 Brazília Ayrton Senna Lotus-Honda 76 + 37,727 6 6
3 1 Franciaország Alain Prost McLaren-TAG 76 + 1:27,456 4 4
4 20 Belgium Thierry Boutsen Benetton-Ford 75 + 1 kör 7 3
5 7 Olaszország Riccardo Patrese Brabham-BMW 75 + 1 kör 10 2
6 17 Egyesült Királyság Derek Warwick Arrows-Megatron 74 + 2 kör 9 1
7 (1) 3 Egyesült Királyság Jonathan Palmer Tyrrell-Ford 74 + 2 kör 16
8 18 USA Eddie Cheever Arrows-Megatron 74 + 2 kör 11
9 (2) 4 Franciaország Philippe Streiff Tyrrell-Ford 74 + 2 kör 14
10 (3) 16 Olaszország Ivan Capelli March-Ford 74 + 2 kör 18
11 24 Olaszország Alessandro Nannini Minardi-Motori Moderni 73 + 3 kör 20
12 26 Olaszország Piercarlo Ghinzani Ligier-Megatron 73 + 3 kör 25
13 (4) 14 Franciaország Pascal Fabre AGS-Ford 71 + 5 kör 26
14 5 Egyesült Királyság Nigel Mansell Williams-Honda 70 Kerékhiba 1
Ki 21 Olaszország Alex Caffi Osella-Alfa Romeo 64 Üzemanyagrendszer 21
Ki 25 Franciaország René Arnoux Ligier-Megatron 57 Elektronika 19
Ki 30 Franciaország Philippe Alliot Larousse-Ford 48 Baleset 15
Ki 9 Egyesült Királyság Martin Brundle Zakspeed 45 Turbó 22
Ki 27 Olaszország Michele Alboreto Ferrari 43 Motorhiba 5
Ki 8 Olaszország Andrea de Cesaris Brabham-BMW 43 Váltóhiba 13
Ki 2 Svédország Stefan Johansson McLaren-TAG 14 Váltóhiba 8
Ki 19 Olaszország Teo Fabi Benetton-Ford 14 Váltóhiba 12
Ki 23 Spanyolország Adrián Campos Minardi-Motori Moderni 14 Kicsúszás 24
Ki 28 Ausztria Gerhard Berger Ferrari 13 Differenciálmű 2
Ki 10 Németország Christian Danner Zakspeed 3 Motorhiba 23
Ki 11 Japán Nakadzsima Szatoru Lotus-Honda 1 Váltóhiba 17
* A zárójelben lévő számok a szívómotort használó csapatok versenyzői számára megrendezett Jim Clark Kupa helyezéseit jelzik.

Statisztikák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A versenyen vezettek:

Nelson Piquet 19. győzelme, 22. leggyorsabb köre, Nigel Mansell 10. pol pozíciója.

Michele Alboreto 100-ik versenye.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az 1987-es magyar nagydíj leírása (angol nyelven). (Hozzáférés: 2010. március 4.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző nagydíj:
1987-es Formula–1 német nagydíj
FIA 1987-es Formula–1 világbajnokság Következő nagydíj:
1987-es Formula–1 osztrák nagydíj
Előző nagydíj:
1986-os Formula–1 magyar nagydíj
Formula–1 magyar nagydíj Következő nagydíj:
1988-as Formula–1 magyar nagydíj