1986-os Formula–1 magyar nagydíj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyarország 1986-os magyar nagydíj
Az évad 11. versenye a 16-ból
az 1986-os Formula–1 világbajnokságon.
Circuit Hungaroring1999.png
Versenyadatok
Dátum 1986. augusztus 10.
Hivatalos elnevezés I magyar nagydíj
Helyszín Hungaroring, Mogyoród, Magyarország
Versenypálya 4,014 km
Táv 305,064 km
Körök 76
Időjárás száraz
Pole-pozíció
Versenyző Brazília Ayrton Senna
(Lotus-Renault)
Idő 1:29,450
Leggyorsabb kör
Versenyző Brazília Nelson Piquet
(Williams-Honda)
Idő 1:31,001 (73. a(z) 76-ból)
Dobogó
Első Brazília Nelson Piquet
(Williams-Honda)
Második Brazília Ayrton Senna
(Lotus-Renault)
Harmadik Egyesült Királyság Nigel Mansell
(Williams-Honda)

A Magyar Nagydij volt az 1986-os Formula–1 világbajnokság tizenegyedik futama, amelyet 1986. augusztus 10-én rendeztek meg a Hungaroringen. Ez volt az első magyar nagydíj, és a sportág történetének első futama, amely a keleti blokk egyik országában került megrendezésre.

Futam[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első magyar nagydíj pole pozícióját Ayrton Senna szerezte meg a Lotus-Renault-val, mellőle honfitársa, Nelson Piquet indulhatott, míg a második sorba a világbajnoki pontversenyt vezető Nigel Mansell és Alain Prost sorakozott fel. A rajt után Senna megtartotta a vezetést, míg Mansell feljött a második helyre, Prost és Piquet elé. A brazil azonban hamarosan megelőzte Mansellt, akitől átvette a második pozíciót. A hatodik helyről induló Patrick Tambay a Lola-Harttal megelőzte Prostot, de a McLarenes és csapattársa, Alan Jones is hamarosan túllépett rajta. A 11. körben Prost megelőzte Mansellt, majd egy fordulóval később Piquet átvette a vezetést Sennától, aki elkezdett visszaesni a francia felé. Prost nem sokkal később műszaki probléma miatt kiállt a boxba, amely megzavarta csapattársa, Keke Rosberg versenyét, mivel ő is ugyanakkor hajtott ki kerékcserére, de a szerelők továbbintették. Ezek következtében Mansell harmadik, Johnny Dumfries negyedik, Gerhard Berger pedig ötödik volt. Féltávnál Piquet kereket cserélt, míg Senna kint maradt, és előnyre tett szert, így amikor ő állt ki, sikerült az élre visszatérnie. A különbség azonban a két brazil között gyorsan csökkent, Piquet pedig az 57. körben visszaelőzte Sennát. Ezután a két autó végig szorosan együtt haladt, de Piquet-nek sikerült Sennát maga mögött tartania. A dobogó legalsó fokára Mansell állhatott fel, az ötödik Dumfries, az utolsó pontszerző Martin Brundle lett. Öt futammal a szezon vége előtt négy pilótának volt jó esélye a világbajnoki cím megszerzésére: Mansellnek, Sennának, Piquet-nek és Prostnak. (Végül a francia lett a bajnok Mansell, Piquet és Senna előtt.)[1]

Helyezés Rajtszám Versenyző Csapat/Versenyző Futott kör Idő/Kiesés oka Rajthely Pont
1 6 Brazília Nelson Piquet Williams-Honda 76 2h00:34,508 2 9
2 12 Brazília Ayrton Senna Lotus-Renault 76 + 17,673 1 6
3 5 Egyesült Királyság Nigel Mansell Williams-Honda 75 + 1 kör 4 4
4 28 Svédország Stefan Johansson Ferrari 75 + 1 kör 7 3
5 11 Egyesült Királyság Johnny Dumfries Lotus-Renault 74 + 2 kör 8 2
6 3 Egyesült Királyság Martin Brundle Tyrrell-Renault 74 + 2 kör 16 1
7 16 Franciaország Patrick Tambay Lola-Ford 74 + 2 kör 6
8 4 Franciaország Philippe Streiff Tyrrell-Renault 74 + 2 kör 18
9 26 Franciaország Philippe Alliot Ligier-Renault 73 + 3 kör 12
10 14 Egyesült Királyság Jonathan Palmer Zakspeed 70 + 6 kör 24
Ki 25 Franciaország René Arnoux Ligier-Renault 48 Motorhiba 9
Ki 15 Ausztrália Alan Jones Lola-Ford 46 Differenciálmű 10
Ki 20 Ausztria Gerhard Berger Benetton-BMW 44 Erőátvitel 11
Ki 18 Belgium Thierry Boutsen Arrows-BMW 40 Elektronika 22
Ki 2 Finnország Keke Rosberg McLaren-TAG 34 Felfüggesztés 5
Ki 19 Olaszország Teo Fabi Benetton-BMW 32 Erőátvitel 13
Ki 24 Olaszország Alessandro Nannini Minardi-Motori Moderni 30 Motorhiba 17
Ki 27 Olaszország Michele Alboreto Ferrari 29 Baleset 15
Ki 8 Egyesült Királyság Derek Warwick Brabham-BMW 28 Baleset 19
Ki 1 Franciaország Alain Prost McLaren-TAG 23 Baleset 3
Ki 21 Olaszország Piercarlo Ghinzani Osella-Alfa Romeo 15 Felfüggesztés 23
Ki 17 Németország Christian Danner Arrows-BMW 7 Felfüggesztés 21
Ki 7 Olaszország Riccardo Patrese Brabham-BMW 5 Váltóhiba 14
Ki 23 Olaszország Andrea de Cesaris Minardi-Motori Moderni 5 Motorhiba 20
Ki 29 Hollandia Huub Rothengatter Zakspeed 2 Hűtő 25
Ki 22 Kanada Allen Berg Osella-Alfa Romeo 1 Turbó 26

Statisztikák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A versenyen vezettek:

Nelson Piquet 16. győzelme, 17. leggyorsabb köre, Ayrton Senna 13. pol pozíciója.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az 1986-os verseny leírása (angol nyelven). (Hozzáférés: 2010. március 2.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző nagydíj:
1986-os Formula–1 német nagydíj
FIA 1986-os Formula–1 világbajnokság Következő nagydíj:
1986-os Formula–1 osztrák nagydíj
Előző nagydíj:
nem rendeztek
Formula–1 magyar nagydíj Következő nagydíj:
1987-es Formula–1 magyar nagydíj