1982-es Formula–1 monacói nagydíj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Monaco 1982-es monacói nagydíj
Az évad 6. versenye a 16-ból
az 1982-es Formula–1 világbajnokságon.
Versenyadatok
Dátum1982. május 23.
Hivatalos elnevezés XL. Grand Prix Automobile de Monaco
Helyszín Circuit de Monaco, Monaco
Versenypálya3,312 km
Táv251,712 km
Körök 76
Pole-pozíció
VersenyzőFranciaország René Arnoux
(Renault)
Idő 1:23,281
Leggyorsabb kör
VersenyzőOlaszország Riccardo Patrese
(Brabham-Ford)
Idő1:26,354 (69. a(z) 76-ból)
Dobogó
ElsőOlaszország Riccardo Patrese
(Brabham-Ford)
MásodikFranciaország Didier Pironi
(Ferrari)
HarmadikOlaszország Andrea de Cesaris
(Alfa Romeo)

A monacói nagydíj volt az 1982-es Formula–1 világbajnokság hatodik futama.

Futam[szerkesztés]

René Arnoux szerezte meg a pole-t Riccardo Patrese előtt. Őket Giacomelli, Prost és Pironi követte. Prost felzárkózott Patrese mögé, majd megelőzte. Giacomelli az 5. körben technikai hiba miatt kiesett, ekkor Prost már második volt. A 15. körben a vezető Arnoux kicsúszott, így ő is kiállni kényszerült. Prost átvette a vezetést. A verseny végén elkezdett esni, aminek következtében a francia a 74. körben a sikán után a korlátnak ütközött, és kiesett. Ekkor Patrese vette át a vezetést, de egy körrel később a Loews-kanyar előtt kicsúszott. A pályabírók visszatolták az olaszt, mivel autója nagyon veszélyes pozícióban állt. Patrese így folytatni tudta a versenyt, majd a vezető Pironi egyre lassult, míg végül az utolsó körben ki nem fogyott Ferrarijából az üzemanyag. Ugyanez történt nem sokkal előtte Andrea de Cesarisszal is. Patrese így győzött, az olasz nem is tudta, hogy learatta első futamgyőzelmét. Pironit másodikként, de Cesarist harmadikként klasszifikálták. Ez volt az a verseny, amit Murray Walker úgy aposztrofált: „a verseny, amit senki sem akart megnyerni”.

Helyezés # Versenyző Csapat/Motor Körök Idő/Kiesés oka Rajthely Pontszám
1 2 Olaszország Riccardo Patrese Brabham-Ford 76 1:54:11,259 2 9
2 28 Francia Didier Pironi Ferrari 75 Kifogyott üzemanyag 5 6
3 22 Olaszország Andrea de Cesaris Alfa Romeo 75 Kifogyott üzemanyag 7 4
4 12 UK Nigel Mansell Lotus-Ford 75 + 1 kör 11 3
5 11 Olaszország Elio de Angelis Lotus-Ford 75 + 1 kör 15 2
6 5 Írország Derek Daly Williams-Ford 74 Baleset 8 1
7 15 Francia Alain Prost Renault 73 Kicsúszás 4  
8 4 UK Brian Henton Tyrrell-Ford 72 + 4 kör 17  
9 29 Svájc Marc Surer Arrows-Ford 70 + 6 kör 19  
10 3 Olaszország Michele Alboreto Tyrrell-Ford 69 Felfüggesztés 9  
Kiesett 6 Finn Keke Rosberg Williams-Ford 64 Ütközés 6  
Kiesett 8 Ausztria Niki Lauda McLaren-Ford 56 Motorhiba 12  
Kiesett 1 Brazil Nelson Piquet Brabham-BMW 49 Turbó 13  
Kiesett 7 UK John Watson McLaren-Ford 35 Műszaki hiba 10  
Kiesett 9 Német Manfred Winkelhock ATS-Ford 31 Differenciálmű 14  
Kiesett 26 Francia Jacques Laffite Ligier-Matra 29 Meghajtás 18  
Kiesett 25 USA Eddie Cheever Ligier-Matra 27 Olajszivárgás 16  
Kiesett 10 Chile Eliseo Salazar ATS-Ford 22 Mechanikai hiba 20  
Kiesett 16 Francia René Arnoux Renault 14 Kicsúszás 1  
Kiesett 23 Olaszország Bruno Giacomelli Alfa Romeo 4 Féltengely 3  
NK 30 Olaszország Mauro Baldi Arrows-Ford    
NK 33 Holland Jan Lammers Theodore-Ford    
NK 17 Német Jochen Mass March-Ford    
NK 35 UK Derek Warwick Toleman-Hart    
NK 31 Francia Jean-Pierre Jarier Osella-Ford    
NK 14 Kolumbia Roberto Guerrero Ensign-Ford    
NeK 36 Olaszország Teo Fabi Toleman-Hart    
NeK 32 Olaszország Riccardo Paletti Osella-Ford    
NeK 18 Brazil Raul Boesel March-Ford    
NeK 20 Brazil Chico Serra Fittipaldi-Ford    
NeK 19 Spanyol Emilio de Villota March-Ford        

A világbajnokság élmezőnyének állása a verseny után[szerkesztés]

H Versenyzők Pont H Konstruktőrök Pont
1. Francia Alain Prost 18 1. UK McLaren-Ford 29
2. UK John Watson 17 2. Francia Renault 22
3. Francia Didier Pironi 16 3. Olasz Ferrari 22
4. Finnország Keke Rosberg 14 4. UK Williams-Ford 21
5. Olasz Riccardo Patrese 13 5. UK Brabham-Ford 15
6. Ausztria Niki Lauda 12 6. UK Lotus-Ford 14

Statisztikák[szerkesztés]

Vezető helyen:

  • René Arnoux: 14 (1-14)
  • Alain Prost: 59 (15-73)
  • Riccardo Patrese: 2 (74 / 76)
  • Didier Pironi: 1 (75)

Riccardo Patrese 1. győzelme, 1. leggyorsabb köre, René Arnoux 12. pole-pozíciója.

Források[szerkesztés]


Előző nagydíj:
1982-es Formula–1 belga nagydíj
FIA 1982-es Formula–1 világbajnokság Következő nagydíj:
1982-es Formula–1 kelet-amerikai nagydíj
Előző nagydíj:
1981-es Formula–1 monacói nagydíj
Formula–1 monacói nagydíj Következő nagydíj:
1983-as Formula–1 monacói nagydíj