Riccardo Patrese

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Riccardo Patrese
RiccardoPatrese.jpg
Riccardo Patrese az 1991-es amerikai nagydíjon
Életrajzi adatai
Született 1954. április 17. (60 éves)
Padova
Nemzetisége olasz olasz
Pályafutása
Kategória Formula–1-es világbajnokság
Aktív évei 19771993
Csapata Shadow, Arrows, Brabham, Alfa Romeo, Williams, Benetton
Nagydíjak száma 257 (256 rajt)
Világbajnoki címek 0
Győzelmek 6
Dobogós helyezések 37
Első rajtkockák 8
Leggyorsabb körök 13
Első nagydíj Monaco 1977-es monacói nagydíj
Első győzelem Monaco 1982-es monacói nagydíj
Legutolsó győzelem Japán 1992-es japán nagydíj
Legutolsó nagydíj Ausztrália 1993-as ausztrál nagydíj

Riccardo Patrese (Padova, 1954. április 17. –) olasz autóversenyző, 1977 és 1993 között a Formula–1 versenysorozat pilótája volt. F–1-es pályafutása alatt 257 nagydíjon vett részt, ami 15 évig rekord volt. (2008-ban Rubens Barrichello vette át tőle a legtapasztaltabb versenyző címét.) 2005-ben Dél-Afrikában, a kyalami pályán, a visszavonult Formula–1-es versenyzők számára megrendezett Grand Prix Masters versenyen visszatért az autóversenyzéshez, ha csak rövid időre is.

Formula–1-es pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Shadow és Arrows[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Patrese versenyzői karrierjét 1977-ben, a monacói nagydíjon kezdte a Shadow csapatnál, mely az év közben váltott versenyzőt. Még ugyanabban az évben a csapatvezető Jackie Oliver elhagyta a Shadow-t, hogy Arrows néven új csapatot alakítson magának; Patrese vele együtt távozott. Az Arrows frissen létrehozott első kocsija a Shadow másolata volt, így az a szabályoknak megfelelően csak az áttervezés után indulhatott a versenyeken. Az új kocsit a csapat hat hét alatt építette fel.

1978-ban, az Arrows második versenyén Patrese majdnem győzelemre vitte a csapatot, a kocsi motorja azonban 15 körrel a vége előtt felmondta a szolgálatot. Az év olasz nagydíján Patrese a rajtnál tömegkarambolba keveredett James Hunttal, és más versenyzőkkel. A baleset következtében a svéd Ronnie Peterson az eset másnapján életét vesztette. Bár Patrese felelősségét a baleset okozásában hivatalosan sosem ismerték el, a korábbi világbajnok Hunt kampányt indított ellene, melynek következményeként Patreset egy versenyre eltiltották. A TV-felvételek alapján Hunt lehetett a baleset okozója, de ezt sose ismerte el, s a későbbiekben is támadta Patreset, mikor a BBC-nél lett a versenysorozat kommentátora.

Brabham[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1982-ben Patrese átigazolt a Brabhamhez, ahol óriási szerencsével megszerezte első győzelmét a monacói nagydíjon. A futam nagy részében a Renault-s Alain Prost vezetett, de a verseny vége előtt 3 körrel falnak csapta az autóját, így Patrese jó pozícióban volt a verseny megnyereséhez. Viszont ő is hibázott, megforgatta az autóját, és így De Cesaris és Pironi is elment mellette. Viszont mindkét versenyző benzin nélkül maradt az utolsó körben, így Riccardo Patrese megnyerte élete első versenyét. Csodálkozott is rendesen akkor, amikor befutott, miért ünneplik őt ennyire.

A második győzelmét 1983-ban aratta a dél-afrikai nagydíjon, de a szezon nem Patreseről szólt. Míg a csapattárs Nelson Piquet megszerezte második világbajnoki címét, addig Patrese mindössze a 9. helyen végzett összesítésben. A gyenge teljesítmény az elkövetkező években is folytatódott: a versenyző csak 7 év múlva tudott újra a pódium legmagasabb fokára állni. Megunva a sok technikai hibát, elhagyta a Brabhamet, hogy majd 1986-ban térjen vissza újra a Bernie Ecclestone által pénzelt csapathoz.

Alfa Romeo[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Patrese 1984-ben a Formula–1 be visszatért Alfa Romeo csapathoz igazolt, ami két nagyon halvány évet eredményezett, összesen 8 ponttal, és egy dobogós helyezéssel. Pedig minden tökéletesnek indult:olasz kocsi olasz motorral, olasz szponzorral, olasz pilótával. A teljesítmény viszont már nem volt tökéletes. Az egyetlen dobogót a 84-es olasz nagydíjon szerezte, a csapat ebben az évben 11 pontot szerzett.[1] A következő év végén viszont 0 pont szerepelt a csapat neve mellett.

[2]

Brabham újra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1986-ban Patrese visszatért a Brabhamhez, de a csapat addigra kifulladt, s nem tudták már versenyzőiket győzelemhez juttatni. Bár a csapat BMW motorja erősebb volt a versenytársakéhoz képest, Patrese számára újabb két győzelem nélküli évad következett. Ennek ellenére Patrese a csapatát nyilvánosan soha nem kritizálta. A csapat szezon közben elvesztette Elio de Angelis-t, így Patrese és a csapat morálisan is válságban volt. Az ez évben megszerzett 2 pont a 80-as évek elejének meghatározó csapatától már édeskevés volt. A B.M.W. motor bár erős volt, viszont megbízhatatlan, így a B.M.W. sem koncentrálta erőit a Brabhamre, ami tovább rontotta a csapat versenyképességét.

Williams[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Patrese az 1991-es monacói nagydíjon

1987 végén Patrese lehetőséget kapott haldokló karrierje megújítására, mikor a Brabham tulajdonos Bernie Ecclestone közreműködésével a Williams őt kérte fel az edzés közben Mansell pótlására az évad záróversenyén, Ausztráliában.

A lehetőséget kihasználva Patrese meggyőzte a Williams menedzsmentjét, s 1988-tól a csapattól távozó Piquet helyére szerződött. Az év azonban a gyenge Judd motoroknak köszönhetően nem lett sikeres, az első pontszerzésekre a következő évig kellett várni. Patrese 1990-ben ismét győzelmet aratott a San Marinó-i nagydíjon, összesítésben pedig a hetedik helyen végzett.

1991-ben Mansell visszatért a Williamshez. Ennek és a Renault motoroknak köszönhetően a csapat ismét sikeres lett, A konstruktőrök között és Mansell révén egyéniben is másodikok lettek. A sikerből Patrese is kivette a részét, győzelmet aratott Mexikóban és Portugáliában. Összesítésben a harmadik helyen végzett, a legeredményesebb szezonját zárva.

1992-ben továbbra is a Williams uralta a Formula–1 mezőnyét. Patrese azonban sikerei, a japán nagydíjon aratott győzelme, és további 8 dobogós helyezése ellenére Mansell mögött második pilótává vált. Mivel Prost, Senna, és Mansell egyaránt kacérkodott a Williamshez történő szerződéssel, illetve a szerződésének meghosszabbításával, Patrese helyzete egyre bizonytalanabbá vált, s a Benettonhoz szerződött még az év vége előtt. Ironikus, de végül csak Prost szerződött a Williamshez, 1993-ban. A karrierje során legjobb világbajnoki helyezését ebben az évben érte el, 2. lett, világbajnok csapattársa, Nigel Mansell mögött.

Benetton[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1993-ban, míg a Williams továbbra is dominált a mezőnyben, Patrese egyre nehezebben találta helyét új csapattársa, Michael Schumacher mellett is. Ennek következtében a csapatvezetés Patresét az év vége előtt szabadlistára helyezte. A következő szezonra a legtöbb versenyzői pozíció már foglalt volt, így Patrese a visszavonulás mellett döntött. Patresehez kötődik egy másik történelmi esemény is:3,2 másodperc alatt hajtották végre a Benetton szerelői kerékcseréjét, ami mindmáig a leggyorsabb.

Formula–1-es pályafutása alatt 257 nagydíjra nevezett és 256-on indult el, ami 15 évig rekordnak számított. A 2000-es évektől 17-19 versenyt rendeztek egy évadban, így többen is igen közel kerültek a 256 rajthoz. 2006-ban Michael Schumacher 248 nagydíj után vonult vissza. Rekordját végül Rubens Barrichello döntötte meg, a 2008-as török nagydíjon (2010-ben Schumacher visszatért, így azóta ő is túlszárnyalta Patresét). A közelmúltban David Coulthard is esélyes lett volna, hogy megdöntse Patrese rekordját, ha nem vonul vissza a 2008-as szezon végén.

A pályafutás eredményei számokban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

év helyezés pontszám rajthozállások győzelmek dobogós helyezések autó
1977 19. 1 9 0 0 Shadow-Ford
1978 12. 11 15 0 1 Arrows-Ford
1979 19. 2 15 0 0 Arrows-Ford
1980 9. 7 14 0 1 Arrows-Ford
1981 11. 10 15 0 2 Arrows-Ford
1982 10. 21 15 1 3 Brabham-Ford/Brabham-BMW
1983 9. 13 15 1 3 Brabham-BMW
1984 13. 8 16 0 1 Alfa Romeo
1985 - 0 16 0 0 Alfa Romeo
1986 17. 2 16 0 0 Brabham-BMW
1987 13. 6 16 0 1 Brabham-BMW/Williams-Honda
1988 11. 8 16 0 0 Williams-Judd
1989 3. 40 16 0 6 Williams-Renault
1990 7. 23 16 1 1 Williams-Renault
1991 3. 53 16 2 8 Williams-Renault
1992 2. 56 16 1 9 Williams-Renault
1993 5. 20 16 0 2 Benetton-Ford

Teljes Formula–1-es eredménylistája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 Helyezés Pont
1977 Shadow ARG
BRA
RSA
USW
ESP
MON
9
BEL
Ret
SWE
FRA
Ret
GBR
Ret
GER
10
AUT
NED
13
ITA
Ret
USA
CAN
10
JPN
6
20. 1
1978 Arrows ARG
BRA
10
RSA
Ret
USW
6
MON
6
BEL
Ret
ESP
Ret
SWE
2
FRA
8
GBR
Ret
GER
9
AUT
Ret
NED
Ret
ITA
Ret
USA
CAN
4
12. 11
1979 Arrows ARG
DNS
BRA
9
RSA
11
USW
Ret
ESP
10
BEL
5
MON
Ret
FRA
14
GBR
Ret
GER
Ret
AUT
Ret
NED
Ret
ITA
13
CAN
Ret
USA
Ret
20. 2
1980 Arrows ARG
Ret
BRA
6
RSA
Ret
USW
2
BEL
Ret
MON
8
FRA
9
GBR
9
GER
9
AUT
14
NED
Ret
ITA
Ret
CAN
Ret
USA
Ret
9. 7
1981 Arrows USW
Ret
BRA
3
ARG
7
SMR
2
BEL
Ret
MON
Ret
ESP
Ret
FRA
14
GBR
10
GER
Ret
AUT
Ret
NED
Ret
ITA
Ret
CAN
Ret
LVS
11
11. 10
1982 Brabham RSA
Ret
BRA
Ret
USW
3
SMR
BEL
Ret
MON
1
USE
Ret
CAN
2
NED
15
GBR
Ret
FRA
14
GER
Ret
AUT
Ret
SUI
5
ITA
Ret
LVS
Ret
10. 21
1983 Brabham BRA
Ret
USW
10
FRA
Ret
SMR
13
MON
Ret
BEL
Ret
USE
Ret
CAN
Ret
GBR
Ret
GER
3
AUT
Ret
NED
9
ITA
Ret
EUR
7
RSA
1
9. 13
1984 Alfa Romeo BRA
Ret
RSA
4
BEL
Ret
SMR
Ret
FRA
Ret
MON
Ret
CAN
Ret
USE
Ret
USA
Ret
GBR
12
GER
Ret
AUT
10
NED
Ret
ITA
3
EUR
6
POR
8
13. 8
1985 Alfa Romeo BRA
Ret
POR
Ret
SMR
Ret
MON
Ret
CAN
10
USE
Ret
FRA
11
GBR
9
GER
Ret
AUT
Ret
NED
Ret
ITA
Ret
BEL
Ret
EUR
9
RSA
Ret
AUS
Ret
0
1986 Brabham BRA
Ret
ESP
Ret
SMR
6
MON
Ret
BEL
8
CAN
Ret
USE
6
FRA
Ret
GBR
Ret
GER
Ret
HUN
Ret
AUT
Ret
ITA
Ret
POR
Ret
MEX
13
AUS
Ret
17. 2
1987 Brabham BRA
Ret
SMR
9
BEL
Ret
MON
Ret
USE
9
FRA
Ret
GBR
Ret
GER
Ret
HUN
5
AUT
Ret
ITA
Ret
POR
Ret
ESP
13
MEX
3
JPN
11
AUS
9
13. 6
1988 Williams BRA
Ret
SMR
13
MON
6
MEX
Ret
CAN
Ret
USE
Ret
FRA
Ret
GBR
8
GER
Ret
HUN
6
BEL
Ret
ITA
7
POR
Ret
ESP
5
JPN
6
AUS
4
11. 8
1989 Williams BRA
Ret
SMR
Ret
MON
15
MEX
2
USA
2
CAN
2
FRA
3
GBR
Ret
GER
4
HUN
Ret
BEL
Ret
ITA
4
POR
Ret
ESP
5
JPN
2
AUS
3
3. 40
1990 Williams USA
9
BRA
13
SMR
1
MON
Ret
CAN
Ret
MEX
9
FRA
6
GBR
Ret
GER
5
HUN
4
BEL
Ret
ITA
5
POR
7
ESP
5
JPN
4
AUS
6
7. 23
1991 Williams USA
Ret
BRA
2
SMR
Ret
MON
Ret
CAN
3
MEX
1
FRA
5
GBR
Ret
GER
2
HUN
3
BEL
5
ITA
Ret
POR
1
ESP
3
JPN
3
AUS
5
3. 53
1992 Williams RSA
2
MEX
2
BRA
2
ESP
Ret
SMR
2
MON
3
CAN
Ret
FRA
2
GBR
2
GER
8
HUN
Ret
BEL
3
ITA
5
POR
Ret
JPN
1
AUS
Ret
2. 56
1993 Benetton RSA
Ret
BRA
Ret
EUR
5
SMR
Ret
ESP
4
MON
Ret
CAN
Ret
FRA
10
GBR
3
GER
5
HUN
2
BEL
6
ITA
5
POR
16
JPN
Ret
AUS
8
5. 20

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Riccardo Patrese témájú médiaállományokat.