1991-es Formula–1 világbajnokság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
1991-es FIA
Formula–1 világbajnokság
Ayrton Senna 1991 Monaco.jpg
Senna a McLarennel a monacói nagydíjon
Egyéni világbajnok
Brazil Ayrton Senna 96
Konstruktőri világbajnok
UK McLaren 139

 ← 1990
1992 → 

Az 1991-es Formula–1-es szezon volt a 42. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1991. március 10-tól november 3-ig tartott.

Ayrton Senna ebben az évben megszerezte harmadik (egyben utolsó) világbajnoki címét. Legfőbb kihívója a visszavonulás helyett inkább a Williamshez igazoló Nigel Mansell volt. Senna az első négy versenyt pole-pozícióból indulva nyerte meg, az első futamtól kezdve a pontverseny élén állt, amelyet vezetését nem adta át senkinek az év végéig. Mansell is erős volt a Williams-Renault-val, de az autó megbízhatósága még nem volt a legjobb. Az évad során bemutatkozott két, később meghatározó szerepet játszó újonc is. Mika Häkkinen a Lotusnál kapott lehetőséget, a belga nagydíjon pedig Michael Schumacher, aki Jordannél ült be Bertrand Gachot helyére. Meggyőző teljesítménye után a Benetton leszerződtette az évad utolsó 5 versenyére. A konstruktőr-világbajnokságot sorban negyedszer is a McLaren-Honda nyerte a Ferrarit a harmadik helyre szorító Williams előtt.

A szezon menete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alesi Patrese előtt Phoenixben

Az évadnyitó futamot az arizonai Phoenixben rendezték. Sennáé lett a pole Prost, Patrese és Mansell előtt. A rajtnál Mansell megelőzte Patresét, aki a 22. körben kísérletet tett csapattársa visszaelőzésére, de az aszfaltozott bukótérbe csúszott, így Alesi és Berger mögé esett vissza. Végül mindkét Williams-Renault váltóhiba miatt esett ki, Patrese pálya közepén álló autójába Roberto Moreno hajtott bele. Prost boxkiállása után a 7. helyre esett vissza, de a 70. körben már a negyedik volt. Egy egyenesben megelőzte az előtte haladó Alesit és Piquet-t is. Alesit Stefano Modena is megelőzte, majd a francia váltóhibával kiesett. Senna nyert Prost, Piquet, Modena, Nakadzsima és Szuzuki Aguri előtt.

Brazíliában ismét Senna indult az első helyről, Patresét és Mansellt megelőzve. Mansell a rajt után feljött a második helyre, de Sennát nem tudta megelőzni. A boxkiállások után Mansell már 7 másodpercre volt lemaradva, de közeledett az éllovashoz, akinek váltóproblémái voltak. Az 50. körben Mansellnek defekt miatt ki kellett állnia a boxba, majd a 60. körben váltóhiba miatt kiesett. Senna először a negyedik, majd az ötödik és a harmadik sebességi fokozatát is elveszítette, de vezető helyét sikerült megőriznie Patresével szemben. A futam végén eleredt az eső, Prost megelőzte Piquet-t, de az első három sorrendje nem változott. Senna nyert Patrese és Berger előtt.

Benetton B191

San Marinóban is Senna kezdte az élről a versenyt, Patrese, Prost és Mansell előtt. A nedves pályán a felvezető körben Prost a Rivazza kanyarban kicsúszott és nem tudott elindulni a rajtnál. Patrese megelőzte Sennát, Mansellbe rossz rajtja után Brundle Brabhamjével ütközött össze az első körben. Patrese a 10. körtől technikai probléma miatt lassulni kezdett, majd a boxba hajtva feladta a versenyt. Senna vezette a versenyt csapattársa, Berger előtt. Nakadzsima a 3. helyről esett ki váltóhiba miatt. Lehto Pierluigi Martini megelőzése, Modena kiesése, majd Roberto Moreno megelőzése után a 3. helyre jött fel. A McLaren-Honda kettős győzelmet aratott Jyrki Järvilehto Dallarája, Martini Minardija, valamint Häkkinen és Bailey Lotusa előtt.

Monacóban Senna pole pozíciója nem, Stefano Modena 2. helye azonban annál nagyobb meglepetést jelentett Patrese, Piquet és Mansell előtt. A rajtnál Berger Piquet-nek ütközött, a brazil kiesett, az osztrák folytatni tudta, de a mezőny végére csúszott. A 43. körben a második helyen autózó Modena motorja az Alagútban elfüstölt, a mögötte lévő Patrese pedig a falnak csapódott, mindketten kiestek. Mansell a 63. körben a sikánnál megelőzte a kerékproblémával küzködő Prost Ferrariját. A francia emiatt kiállt kereket cserélni, az ötödik helyre esett vissza. Senna sorozatban negyedik győzelmét szerezte Mansell, Alesi, Moreno és Emanuele Pirro előtt.

Kanadában a Williams-első sor született Patrese-Mansell sorrendben. A rajtnál Mansell megelőzte csapattárását és a két Williams növelte előnyét. A harmadik Senna a 26. körben a generátor meghibásodása miatt, két körrel később Prost váltóhiba miatt esett ki. Alesi motorhiba miatti kiesése után Piquet, Modena, Cesaris, és Capelli haladt a Williamsek mögött. Patrese defektje után a boxbból Piquet mögé tért vissza, de Modena is megelőzte később. A közönségnek integető Mansell motorja az utolsó körben megállt, így Piquet győzött a Benetton-Forddal Modena, Patrese, Andrea de Cesaris, és Bertrand Gachot előtt. Mansellt a 6. helyen klasszifikálták, így egy pontot kapott.

Senna Mansell autóján a brit nagydíj levezető körén

Mexikóban ismét Patrese indult a pole-ból, Mansell, Senna, Alesi és Berger előtt. A rajtnál Patrese három helyet visszacsúszott, míg Alesi megelőzte Sennát. Paatrese Senna, majd Mansell megelőzése után ismét az élre állt. Alesi Mansell megelőzésekor megpördült és a 7. helyre esett vissza, végül kuplunghibával kiesett. Mansell a leintésig 1,2 másodpercre csökkentette hátrányát Patresével szemben, de előzni már nem tudott. A Williams kettős győzelmet aratott Senna, de Cesaris, Moreno és Éric Bernard előtt.

A francia nagydíjat Paul Ricard után egy új helyszínen, Magny-Cours-ban tartották. Patrese szerezte meg a pole-t Prost, Senna és Mansell előtt. A rajtnál Patresének váltóproblémái akadtak, így jelentősen visszaesett, így Prost vezetett Mansell, Senna és Berger előtt. Berger az előző futamhoz hasonlóan ismét hamar kiesett motorhiba miatt. Az élen Mansell a 22. körben megelőzte Prost Ferrariját, de a francia a boxkiállásoknál visszaelőzte Mansellt. A brit azonban ismét megközelítette a lekörözésekkor és az 54. körben az Adelaide hajtűkanyarban külső íven megelőzte, majd előnyét növelte. Mansell győzött Prost, Senna, Alesi, Patrese és de Cesaris előtt.

Silverstone-ban, hazai pályán Mansellé lett a pole Senna, Patrese és Berger előtt. A rajt után Senna állt az élre, de Mansell hamar visszaelőzte. A rajtnál Berger hátulról nekiütközött Patresének, aki ezután a boxban feladta a versenyt, az osztrák pedig több helyezést veszített. Az élen Mansell és Senna között a különbség 4-5 másodperc körül mozgott, Alesi a 3. helyen Szuzuki lekörözésekor összeütközött a japánnal, mindketten kiestek. Senna alacsony üzemanyagszinttel próbálta utolérni Mansellt, sikertelenül. A brazil autójában emiatt az utolsó körben elfogyott az üzemanyag. Senna a levezető körben felszállt Mansell győztes autójára, így ment vissza a boxba. Berger 2., Prost 3. lett, Sennát a 4. helyen klasszifikálták.

Ivan Capelli a Leyton House-zal

Németországban Mansell indult az élről, Senna, Berger és Patrese előtt. A rajtnál Berger Senna megelőzésével a 2. helyre jött fel, Patrese rossz rajtját követően a Ferrarik mögé esett vissza. Patrese visszaelőzte a boxkiállás nélkül versenyző Alesit. Bergernek gondjai akadtak a boxban, így visszaesett a 10. helyre. A boxkiállások után Alesi vezetett Mansell, Senna, Prost és Patrese előtt. Mansell Alesit megelőzve az élre állt és előnyét folyamatosan növelte. Csapattársa Prost, Senna és Alesi megelőzése után a 2. helyre jött fel. A 38. körben Prost megpróbálta megelőzni Sennát, aki nem hagyott neki elég helyet, így a francia kicsúszott és kiesett. Sennának Silverstone-hoz hasonlóan itt is az utolsó körben fogyott ki az üzemanyaga. A Williamsek értek be az első két helyen, Alesi, Berger, de Cesaris és Gachot előtt.

Michael Schumacher egy Jordannel

A Hungaroringen Senna indult a pole-ból, Patrese, Mansell és Prost előtt. Bár Patrese jobban rajtolt, nem tudott az élre állni. Ezután nem történt változás az első négy között, a boxkiállások idején sem. Prost motorja a 28. körben meghibásodott és kiállni kényszerült. Patrese a célegyenesben elengedte Mansellt, hogy a britnek esélye legyen Senna megelőzésére, ami nem sikerült. A meglehetősen eseménytelen futamot Senna nyerte Mansell, Patrese, Berger, Alesi és Ivan Capelli előtt.

A belga nagydíjon Bertrand Gachot nem tudott részt venni, mivel Nagy-Britanniában gázspray-vel lefújt egy taxisofőrt, emiatt börtönbe került. Helyére a Jordannél Michael Schumachert ültették be. Az időmérő edzésen Senna végzett az élen Prost, Mansell és Berger előtt, de a meglepést az újonc Schumacher 7. helye jelentette. A rajtnál Senna megelvédte első helyét. A rajtnál egy helyet előrelépő Schumacher az Eau Rouge kanyar végén kuplunghibával kiállt. Prost a 3. körben üzemanyagszivárgás miatt kiállt, ezután Mansell próbálta támadni Sennát, akit a boxkiállások után meg is előzött. A brit a kiállás nélküli taktikát választó Alesi és Senna előtt vezetett, amikor elektronikai hiba miatt kiesett, majd a 31. körben Alesi motorja is meghibásodott. Így a vezető Senna mögött Piquet, Patrese és de Cesaris haladt. A futam végén Piquet elkezdett visszaesni a mezőnyben, Berger is megelőzte. Patresének váltóproblémája akadt, így ő is visszaesett. De Cesaris 2 másodperccel Senna mögött, a második helyen autózott, amikor kiesett motorhiba miatt. Az első két helyen így a McLaren-Hondák végeztek Senna-Berger sorrendben Piquet, Moreno, Patrese és Mark Blundell előtt.

Lotus 102B

Schumacher az olasz nagydíj előtt a Benetton csapathoz igazolt át (Moreno helyére) a Jordantől. Senna indult a pole-ból Mansell, Berger és Patrese előtt. A rajt után az első négy megtartotta pozícióját. Patrese a 7. körben megelőzte Bergert, majd Mansell után Sennát is a 26. körben. Így rövid időre az élre állt, de a következő körben váltóhiba miatt megcsúszott, majd feladta a versenyt. Mansellnek a 34. körben sikerült megelőznie Sennát, aki ezután kerékcserére állt ki. A brazil az ötödik helyre tért vissza, ezután Schumacher, Berger és Prost mellett is elment, így másodikként végzett Mansell mögött. Prost 3., Berger 4., Schumacher 5., Piquet 6. lett.

Estorilban Patrese győzött az időmérő edzésen Berger, Senna és Mansell előtt. A rajt után Mansell a második helyre, csapattársa mögé ért fel, majd a Williamsek folyamatosan távolodtak a Mclarenektől. A 18. körben Patrese a célegyenesben elengedte Mansellt, hogy a brit világbajnoki esélyét növelje. Mansell autóján azonban a 29. körben történt kiállásánál rosszul rögzítették a jobb hátsó kerekét és még a bokszutcában lerepült a gumiabroncs az autóról. Miután a csapat visszarögzítette kereket, a brit a 17. helyen állt, majd később fekete zászlóval kiintették (ekkor már 6. volt) a versenyből a boxutcai eset miatt. A versenyt Patrese nyerte Senna, Alesi, Martini, Piquet és Schumacher előtt. Mansell a verseny után gyakorlatilag elveszítette esélyét a világbajnoki címre, hátránya 24 pont volt Sennával szemben, három futammal a szezon vége előtt.

A spanyol nagydíjat először tartották az új barcelonai pályán, ahol Bergeré lett a pole Mansell és Senna előtt. A rajt idején még nedves pályán Mansellt Senna, majd Schumacher is megelőzte, de később a brit visszaelőzte mindkettőjüket. Boxkiállása Bergeréhez hasonlóan lassúra sikerült, így mindketten Senna mögé estek vissza. A célegyenesben a brazil elengedte csapattársát, majd röviddel ezután megcsúszott, ami után Mansell, Schumacher és Patrese mögé tért vissza. Mansell gyorsan közeledett a vezető Bergerhez, majd meg is előzte az osztrákot, aki később motorhiba miatt kiesett. A futamot Mansell nyerte Prost, Patrese, Alesi, Senna előtt. Schumacher megcsúszása után 6. lett.

Riccardo Patrese

Két futammal a szezon vége előtt Senna 16 ponttal, a McLaren mindössze 1 ponttal vezette a konstruktőri bajnokságot a Williams előtt.

Az előző évekhez hasonlóan ismét Japánban dőlt el a világbajnoki cím sorsa: a két McLaren indult az első sorból, majd a rajt után is megtzartották vezető helyüket Mansell előtt, aki a 10. körben kicsúszott és feladni kényszerült a versenyt. Senna így megszerezte 3. világbajnoki címét is. Senna a verseny során megelőzte csapattársát, de az utolsó körben, a célegyenes előtt visszaengedte csapattársát, így Berger első győzelmét ünnepelhette a McLarennél. Patrese a 3. helyen ért célba Prost, Brundle (aki a Brabham utolsó pontját szerezte) és Modena előtt.

A szezonzáró ausztrál nagydíj előtt Alain Prost ki lett rúgva a Ferrari csapattól, mivel a francia "teherautónak" nevezte autóját, a helyére Gianni Morbidellit ültették be a Minarditól. Az élről a két McLaren indult a Williamsek előtt. A rajtnál extrém erősen esett az eső, Patrese hamar Piquet és Alesi mögé került. A futam elején számos versenyző kicsúszott, köztük Schumacher és Alesi is. A 3. körben Mansell megelőzte Bergert, a második helyet megszerezve, majd az 5. körre a vezető Sennára is felzárkózott. Mansell Senna mellé ért, amikor Nicola Larini balesete miatt lassítaniuk kellett a versenyzőknek, így nem előzhetett. A későbbiekben nem tudott előzni, de Senna sem tudott elhúzni a brittől. Az időjárási körülmények ekkor jobbak lettek, de 7 kör múlva ismét rengeteg versenyző csúszott ki, köztük Mansell is, majd a következő körben Berger is kétszer. Senna ekkor hevesen kérte a pályabírókat, hogy állítsák le a versenyt, amit meg is tettek a 16. körben. A futam hivatalos végeredményét a 14. kör alapján hirdették ki, amelynek értelmében Senna nyert Mansell, Berger, Piquet, Patrese és Morbidelli előtt. A pontoknak csak a felét osztották ki, mivel nem teljesítették a versenytáv legalább 75%-át, ez volt a sportág eddigi legrövideb futama (24 perc).

Az egyéni világbajnokságot Ayrton Senna 96 ponttal a 72 pontos Mansell és az 53 pontos Patrese előtt. A konstruktőri bajnokságban a McLaren-Honda győzött 139 ponttal a Williams-Renault (125 pont) és a Ferrari (55,5) előtt.

Csapatok és versenyzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csapat Konstruktőr Modell Motor Gumi Rajtszám Pilóta Teszt pilóták
UK Honda Marlboro McLaren McLaren MP4/6 Honda RA121E 3.5 V12 G 1 Brazil Ayrton Senna UK Allan McNish
UK Jonathan Palmer
Svéd Stefan Johansson
Brazil Roberto Moreno
Olaszország Emanuele Pirro
UK Mark Blundell
2 Ausztria Gerhard Berger
UK Braun Tyrrell Honda Tyrrell 020 Honda RA101E 3.5 V10 P 3 Japán Nakadzsima Szatoru UK Johnny Herbert
Németország Volker Weidler
4 Olaszország Stefano Modena
UK Canon Williams Team Williams FW14 Renault RS3 3.5 V10 G 5 UK Nigel Mansell UK Mark Blundell
UK Damon Hill
6 Olaszország Riccardo Patrese
UK Motor Racing Developments Ltd. Brabham BT60Y Yamaha OX99 3.5 V12 P 7 UK Martin Brundle nem volt
8 UK Mark Blundell
UK Footwork Grand Prix International Footwork FA11C
FA12
Porsche 3512 3.5 V12
Ford DFR 3.5 V8
G 9 Olaszország Michele Alboreto nem volt
10 Olaszország Alex Caffi
Svéd Stefan Johansson
UK Team Lotus Lotus 102B Judd EV 3.5 V8 G 11 Finn Mika Häkkinen UK Johnny Herbert
12 UK Julian Bailey
UK Johnny Herbert
Németország Michael Bartels
Olaszország Fondmetal F1 SpA Fondmetal FA1M-E
Fomet-1
Ford DFR 3.5 V8 G 14 Franciaország Olivier Grouillard Brazil Marco Greco
Olaszország Gabriele Tarquini
UK Leyton House Racing Leyton House CG911 Ilmor 2175A V10 G 15 Brazil Mauricio Gugelmin nem volt
16 Ausztria Karl Wendlinger
Olaszország Ivan Capelli
Franciaország Automobiles Gonfaronaise Sportive AGS JH25
JH25B
JH27
Ford DFR 3.5 V8 G 17 Olaszország Gabriele Tarquini nem volt
Franciaország Olivier Grouillard
18 Svéd Stefan Johansson
Olaszország Fabrizio Barbazza
UK Camel Benetton Ford Benetton B190B
B191
Ford HB5 3.5 V8 P 19 Brazil Roberto Moreno nem volt
Németország Michael Schumacher
20 Brazil Nelson Piquet
Olaszország Scuderia Italia SpA Dallara 191 Judd GV 3.5 V10 P 21 Olaszország Emanuele Pirro nem volt
22 Finn Jyrki Järvilehto
Olaszország Minardi Team Minardi M191 Ferrari 037 3.5 V12 G 23 Olaszország Pierluigi Martini nem volt
24 Olaszország Gianni Morbidelli
Brazil Roberto Moreno
Franciaország Ligier Gitanes Ligier JS35
JS35B
Lamborghini 3512 3.5 V12 G 25 Belgium Thierry Boutsen Franciaország Emmanuel Collard
26 Franciaország Érik Comas
Olaszország Scuderia Ferrari SpA Ferrari 642
642/2
643
Ferrari 037 3.5 V12 G 27 Franciaország Alain Prost Olaszország Gianni Morbidelli
Olaszország Andrea Montermini
Olaszország Dario Benuzzi
Olaszország Gianni Morbidelli
28 Franciaország Jean Alesi
Franciaország Larrousse F1 Lola LC91 Ford DFR V8 G 29 Franciaország Éric Bernard nem volt
Japán Aguri Suzuki
30 Belgium Bertrand Gachot
Olaszország Coloni Racing Srl Coloni C4 Ford DFR V8 G 31 Portugália Pedro Chaves nem volt
Japán Naoki Hattori
ír Team 7UP Jordan Jordan 191 Ford HB4 V8 G 32 Belgium Bertrand Gachot nem volt
Németország Michael Schumacher
Brazil Roberto Moreno
Olaszország Alessandro Zanardi
33 Olaszország Andrea de Cesaris
Olaszország Modena Team SpA Lambo 291 Lamborghini 3512 V12 G 34 Olaszország Nicola Larini Olaszország Mauro Baldi
Olaszország Marco Apicella
35 Belgium Eric van de Poele

Futamok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# Futam Időpont Helyszín Pályarajz Győztes versenyző Konstruktőr Összefoglaló
501 USA amerikai nagydíj Március 10. Phoenix Phoenix 1991.jpg Brazil Ayrton Senna UK McLaren-Honda Összefoglaló
502 Brazil brazil nagydíj Március 24. Interlagos Interlagos 1990.jpg Brazil Ayrton Senna UK McLaren-Honda Összefoglaló
503 San Marino San Marinó-i nagydíj Április 28. Imola Imola 1981.jpg Brazil Ayrton Senna UK McLaren-Honda Összefoglaló
504 Monaco monacói nagydíj Május 12. Monaco Montecarlo 1986.jpg Brazil Ayrton Senna UK McLaren-Honda Összefoglaló
505 kanada kanadai nagydíj Június 2. Circuit Gilles Villeneuve Montreal 1996.jpg Brazil Nelson Piquet UK Benetton-Ford Összefoglaló
506 Mexikó mexikói nagydíj Június 16. Hermanos Rodriguez Circuit Hermanosrodrigues.png Olaszország Riccardo Patrese UK Williams-Renault Összefoglaló
507 Franciaország francia nagydíj Július 7. Magny-Cours Magny Cours 1992.jpg UK Nigel Mansell UK Williams-Renault Összefoglaló
508 UK brit nagydíj Július 14. Silverstone Silverstone 1991.jpg UK Nigel Mansell UK Williams-Renault Összefoglaló
509 Németország német nagydíj Július 28. Hockenheimring Hockenheim 1994.jpg UK Nigel Mansell UK Williams-Renault Összefoglaló
510 Magyarország magyar nagydíj Augusztus 11. Hungaroring Hungaroring 1999.jpg Brazil Ayrton Senna UK McLaren-Honda Összefoglaló
511 Belgium belga nagydíj Augusztus 25. Spa-Francorchamps Spa 1996.jpg Brazil Ayrton Senna UK McLaren-Honda Összefoglaló
512 Olaszország olasz nagydíj Szeptember 8. Monza Monza 1976.jpg UK Nigel Mansell UK Williams-Renault Összefoglaló
513 Portugál portugál nagydíj Szeptember 22. Estoril Circuit Estoril.png Olaszország Riccardo Patrese UK Williams-Renault Összefoglaló
514 Spanyol spanyol nagydíj Szeptember 29. Catalunya Catalunya Montmelo 1997.jpg UK Nigel Mansell UK Williams-Renault Összefoglaló
515 Japán japán nagydíj Október 20. Suzuka Suzuka 1992 2003.svg Ausztria Gerhard Berger UK McLaren-Honda Összefoglaló
516 Ausztrália ausztrál nagydíj November 3. Adelaide Adelaide (long route).svg Brazil Ayrton Senna UK McLaren-Honda Összefoglaló

Bajnokság végeredménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Versenyzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pontozás:

Helyezés 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.-20.
Pont 10 6 4 3 2 1 0
Helyezés Versenyző USA
USA
BRA
Brazil
SMR
San Marino
MON
Monaco
CAN
kanada
MEX
Mexikó
FRA
Franciaország
GBR
UK
GER
Németország
HUN
Magyarország
BEL
Belgium
ITA
Olaszország
POR
Portugál
ESP
Spanyol
JPN
Japán
AUS
Ausztrália
Pontszám
1 Brazil Senna 1 1 1 1 Ki 3 3 4 7 1 1 2 2 5 2 1 96
2 UK Mansell Ki Ki Ki 2 6 2 1 1 1 2 Ki 1 Kiz 1 Ki 2 72
3 Olaszország Patrese Ki 2 Ki Ki 3 1 5 Ki 2 3 5 Ki 1 3 3 5 53
4 Ausztria Berger Ki 3 2 Ki Ki Ki Ki 2 4 4 2 4 Ki Ki 1 3 43
5 Franciaország Prost 2 4 NI 5 Ki Ki 2 3 Ki Ki Ki 3 Ki 2 4 34
6 Brazil Piquet 3 5 Ki Ki 1 Ki 8 5 Ki Ki 3 6 5 11 7 4 26.5
7 Franciaország Alesi 12 6 Ki 3 Ki Ki 4 Ki 3 5 Ki Ki 3 4 Ki Ki 21
8 Olaszország Modena 4 Ki Ki Ki 2 11 Ki 7 13 12 Ki Ki Ki 16 6 10 10
9 Olaszország de Cesaris NeK Ki Ki Ki 4 4 6 Ki 5 7 13 7 8 Ki Ki 8 9
10 Brazil Moreno Ki 7 13 4 Ki 5 Ki Ki 8 8 4 Ki 10 16 8
11 Olaszország Martini 9 Ki 4 12 7 Ki 9 9 Ki Ki 12 Ki 4 13 Ki Ki 6
12 Finn Järvilehto Ki Ki 3 11 Ki Ki Ki 13 Ki Ki Ki Ki Ki 8 Ki 12 4
13 Belgium Gachot 10 13 Ki 8 5 Ki Ki 6 6 9 NK 4
14 Németország Schumacher Ki 5 6 6 Ki Ki 4
15 Japán Nakadzsima 5 Ki Ki Ki 10 12 Ki 8 Ki 15 Ki Ki 13 17 Ki Ki 2
16 Finn Häkkinen Ki 9 5 Ki Ki 9 NK 12 Ki 14 Ki 14 14 Ki Ki 19 2
17 UK Brundle 11 12 11 Kiz Ki Ki Ki Ki 11 Ki 9 13 12 10 5 NK 2
18 Olaszország Pirro Ki 11 NeK 6 9 NeK NeK 10 10 Ki 8 10 Ki 15 Ki 7 1
19 UK Blundell Ki Ki 8 Ki NK Ki Ki Ki 12 Ki 6 12 Ki Ki NeK 17 1
20 Olaszország Capelli Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 6 Ki 8 17 Ki 1
21 Franciaország Bernard Ki Ki Ki 9 Ki 6 Ki Ki Ki Ki Ki Ki NK Ki NeK 1
22 Japán Suzuki 6 Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki NK NK Ki NK Ki NK 1
23 UK Bailey NK NK 6 NK 1
24 Olaszország Morbidelli Ki 8 Ki Ki Ki 7 Ki 11 Ki 13 Ki 9 9 14 Ki 6 0.5
25 Brazil Gugelmin Ki Ki 12 Ki Ki Ki 7 Ki Ki 11 Ki 15 7 7 8 14 0
26 Belgium Boutsen Ki 10 7 7 Ki 8 12 Ki 9 17 11 Ki 16 Ki 9 Ki 0
27 UK Herbert NK 10 10 14 7 Ki Ki 11 0
28 Olaszország Larini 7 NeK NeK NeK NeK NeK NeK NeK Ki 16 NK 16 NK NK NK Ki 0
29 Franciaország Comas NK Ki 10 10 8 NK 11 NK Ki 10 Ki 11 11 Ki Ki 18 0
30 Olaszország Tarquini 8 Ki NK Ki NK NK NK NK NK NeK NeK NeK NK 12 11 NeK 0
31 Olaszország Zanardi 9 Ki 9 0
32 Belgium van de Poele NeK NeK 9 NeK NeK NeK NeK NeK NK NK NK NK NK NK NK NK 0
33 Olaszország Caffi NK NK NK NK NeK NeK NK NeK NeK NeK 10 15 0
34 Franciaország Grouillard NeK NeK NeK NeK NeK Ki Ki NeK NeK NK 10 Ki NeK NeK 0
35 Olaszország Alboreto Ki NK NK Ki Ki Ki Ki Ki NK NK NeK NK 15 Ki NK 13 0
36 Ausztria Wendlinger Ki 20 0
Svéd Johansson NK NK Ki NK NK NK 0
Portugál Chaves NeK NeK NeK NeK NeK NeK NeK NeK NeK NeK NeK NeK NeK 0
Olaszország Barbazza NK NK NK NK NK NK NeK NeK NeK NeK NeK NeK 0
Németország Bartels NK NK NK NK 0
Japán Hattori NeK NeK 0
Helyezés Versenyző USA
USA
BRA
Brazil
SMR
San Marino
MON
Monaco
CAN
kanada
MEX
Mexikó
FRA
Franciaország
GBR
UK
GER
Németország
HUN
Magyarország
BEL
Belgium
ITA
Olaszország
POR
Portugál
ESP
Spanyol
JPN
Japán
AUS
Ausztrália
Pontszám

Konstruktőrök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyezés Konstruktőr Modell Motor Gumi Győzelem Dobogós hely Pole Leggy. kör Pont
1 UK McLaren-Honda MP4/6 Honda RA121E G 8 18 10 3 139
2 UK Williams-Renault FW14 Renault RS3 G 7 17 6 9 125
3 Olasz Ferrari F1-91
F1-91B
Ferrari 037 G 8 2 55,5
4 UK Benetton-Ford B190B
B191
Ford HBA5
Ford HBA6
P 1 3 1 38,5
5 Írország Jordan-Ford 191 Ford HBB4 G 1 13
6 UK Tyrrell-Honda 020 Honda RA109E P 1 12
7 Olasz Minardi-Ferrari M191 Ferrari 037 G 6
8 Olasz Dallara-Judd F191 Judd GV P 1 5
9 UK Brabham-Yamaha BT59Y
BT60Y
Yamaha OX99 P 3
10 UK Lotus-Judd 102B Judd EV G 3
11 UK Lola-Ford LC91 Ford DFR G 2
12 UK Leyton House-Ilmor CG911 Ilmor 2175A G 1
13 Olasz Lambo-Lamborghini 291 Lamborghini 3512 G
14 Olasz Fondmetal-Ford FA1ME-90 Ford DFR G
15 Francia Ligier-Lamborghini JS35
JS35B
Lamborghini 3512 G
16 Olasz Coloni-Ford C4 Ford DFR G
17 Francia AGS-Ford JH25B
JH27
Ford DFR G
18 UK Footwork-Porsche
Footwork-Ford
A11C
FA12
Porsche V12
Ford DFR
G

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 1991-es Formula–1 világbajnokság témájú médiaállományokat.