2004-es Formula–1 világbajnokság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
2004-es FIA
Formula–1 világbajnokság
Michael Schumacher Ferrari 2004.jpg
Ferrari 2004
Egyéni világbajnok
Német Michael Schumacher 148
Konstruktőri világbajnok
Olasz Ferrari 262

 ← 2003
2005 → 

A 2004-es Formula–1 világbajnokság volt az FIA Formula–1 világbajnokság 55. kiírása. 2004. március 7-étől október 24-éig tartott, és 18 futamból állt. Mind az egyéni, mind a konstruktőri versenyben bajnoki címvédés történt, a versenyzők között Michael Schumacher hetedik, míg a gyártóknál a Ferrari tizennegyedik világbajnokságát nyerte. Ebben az évben debütált Gianmaria Bruni, Giorgio Pantano, Timo Glock és Christian Klien. Új helyszínként a bahreini illetve a kínai nagydíj került be a versenynaptárba.

A 2004-es szezonban tizenhárom nemzet huszonöt versenyzője vett részt. Legnagyobb számban Brazília képviseltette magát öt versenyzőjével, de Németország és Olaszország is egyaránt négy-négy fővel volt jelen.

Michael Schumacher új rekordot állított fel az egy szezonban megnyert futamok számát tekintve: tizenhárom versenyen intették le elsőnek ez évben. Ezzel saját, 2002-es rekordját döntötte meg, amikor tizenegy futamon volt első.

Változások 2004-ben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Két új helyszínen rendeztek versenyt a 2004-es szezonban. A bahreini nagydíj az első közel-keleti futamként, a kínai nagydíj pedig a Föld legnépesebb országában rendezett versenyként került a versenynaptárba. A bahreini futam a harmadik, a kínai verseny pedig a tizenhatodik volt a bajnokság menetrendjében. Az osztrák nagydíj hét év után először nem volt része a sorozatnak. A brazil nagydíj a szezon elejéről az évad végére került át, az amerikai nagydíjat pedig a szokásos szeptember helyett júniusban rendezték meg. Erre azért volt szükség, hogy a szintén észak-amerikai kanadai nagydíjra két egymást követő héten lehessen eljutni, ezáltal is csökkentve a csapatok utaztatási költségeit.

Szabályok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez évtől azon csapatok, melyek az előző évben nem végeztek az első négy hely valamelyikén a gyártók versenyében, a versenyhétvége pénteki napján indíthattak harmadik versenyzőt. E lehetőséggel egyedül a Sauber istálló nem élt, plusz költségekre hivatkozva.

Versenyzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Juan Pablo Montoya a Williamsben

A három élcsapat, a Ferrari, a McLaren és a Williams nem változtatott versenyzőin. Michael Schumacher és Rubens Barrichello immár ötödik közös évét kezdte. A McLarennek ez volt a harmadik évadja Kimi Räikkönen, David Coulthard felállásban, a Williams-BMW pedig negyedik szezonjának vágott neki Juan Pablo Montoya és Ralf Schumacher kettősével. Ralf Schumacher az amerikai nagydíjon elszenvedett balesete miatt hat versenyt volt kénytelen kihagyni. E versenyeken Ralfot a csapat két tesztpilótája, Marc Gené és Antônio Pizzonia helyettesítette, előbbi két, utóbbi négy futamon.

Jarno Trulli a Renault-ban

A Renault-nál Fernando Alonso és Jarno Trulli második közös szezonjának vágott neki. Az olasz nagydíj után a csapatvezető, Flavio Briatore és Trulli közt azonban oly szinten megromlott a viszony, hogy az olasz versenyző kénytelen volt otthagyni a csapatot. Helyét a hátralévő három versenyen az 1997-es világbajnok Jacques Villeneuve foglalta el. A BAR-Honda két versenyzője a brit Jenson Button és a japán Szató Takuma volt. Button a 2003-as évet már a BAR csapatában versenyezte végig, Szató pedig korábban csak egy alkalommal, a 2003-as japán nagydíjon vett részt a brit alakulat pilótájaként. Felipe Massa egy év kihagyás után visszatért a Sauber istállóhoz, csapattársa a Jordantól átigazolt tapasztalt olasz, Giancarlo Fisichella volt. A Jaguar csapatánál Mark Webber és az újonc Christian Klien volt a két versenyző. A Toyotánál négy pilóta váltotta egymást a szezon során. Az utolsó Formula–1-es évadját teljesítő Olivier Panis tizenhét, Cristiano da Matta tizenkettő, Ricardo Zonta öt, a Renault csapatát otthagyó Jarno Trulli pedig két futam erejéig versenyzett a japán gyárnál. A Jordan, leváltva korábbi versenyzőgárdáját, ez évben Nick Heidfelddel és az újonc Giorgio Pantanóval kezdte meg a szezont. Az olaszt azonban négy futamon a szintén újonc Timo Glock helyettesítette. A Minardi csapatában, a 2003-as évben két versenyt teljesítő Baumgartner Zsolt, valamint az újonc Gianmaria Bruni kapott helyet.

Csapatok és versenyzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csapat Konstruktőr Modell Motor Gumi Rajtszám Pióta Rajtszám Harmadik pilóta Teszt pilóták
Olaszország Scuderia Ferrari Marlboro Ferrari F2004 Ferrari 053 3.0 V10 B 1 Németország Michael Schumacher nem volt Olaszország Luca Badoer
Brazília Luciano Burti
2 Brazil Rubens Barrichello
Egyesült Királyság BMW WilliamsF1 Team Williams FW26 BMW P84 3.0 V10 M 3 Kolumbia Juan Pablo Montoya nem volt Brazília Antônio Pizzonia
Spanyolország Marc Gené
4 Németország Ralf Schumacher
Spanyolország Marc Gené[1]
Brazília Antônio Pizzonia[2]
Egyesült Királyság West McLaren Mercedes McLaren MP4-19
MP4-19B
Mercedes FO 110Q 3.0 V10 M 5 Egyesült Királyság David Coulthard nem volt Ausztria Alexander Wurz
Spanyolország Pedro de la Rosa
6 Finnország Kimi Räikkönen
Franciaország Mild Seven Renault F1 Team Renault R24 Renault RS24 3.0 V10 M 7 Olaszország Jarno Trulli nem volt Franciaország Franck Montagny
Kanada Jacques Villeneuve[3]
8 Spanyol Fernando Alonso
Egyesült Királyság Lucky Strike BAR Honda BAR 006 Honda RA004E 3.0 V10 M 9 Egyesült Királyság Jenson Button 35 Egyesült Királyság Anthony Davidson Egyesült Királyság Anthony Davidson
10 Japán Szató Takuma
Svájc Sauber Petronas Sauber C23 Petronas 04A 3.0 V10 B 11 Olaszország Giancarlo Fisichella nem volt Svájc Neel Jani
12 Brazília Felipe Massa
Egyesült Királyság Jaguar Racing Jaguar R5 Cosworth CR-6 3.0 V10 M 14 Ausztrália Mark Webber 37 Svédország Björn Wirdheim Svédország Björn Wirdheim
15 Ausztria Christian Klien
Japán Panasonic Toyota Racing Toyota TF104
TF104B
Toyota RVX-04 3.0 V10 M 16 Brazil Cristiano da Matta[4] 38 Brazília Ricardo Zonta
Ausztrália Ryan Briscoe
Ausztrália Ryan Briscoe
Olaszország Jarno Trulli[5]
16/17 Brazília Ricardo Zonta[6]
17 Franciaország Olivier Panis[7]
Írország Jordan Ford Jordan EJ14 Ford RS2 3.0 V10 B 18 Németország Nick Heidfeld 39 Németország Timo Glock
Hollandia Robert Doornbos
Hollandia Robert Doornbos
19 Olaszország Giorgio Pantano
Németország Timo Glock[8]
Olaszország Minardi Cosworth Minardi PS04B Cosworth CR-3 3.0 V10 B 20 Olaszország Gianmaria Bruni 40 Belgium Bas Leinders Belgium Bas Leinders
Portugália Tiago Monteiro
21 magyar Baumgartner Zsolt

A 2004-es Formula–1-es szezon versenynaptára[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Száma Hivatalos Formula–1 Verseny név Nagydíj Pálya Város / Település Dátum Pályarajz
714 Ausztrália Foster's ausztrál nagydíj ausztrál nagydíj Albert Park Grand Prix Circuit Melbourne március 7. Melbourne
715 Malajzia Petronas maláj nagydíj maláj nagydíj Sepang International Circuit Kuala Lumpur március 21. Sepang
716 Bahrein Gulf Air bahreini nagydíj bahreini nagydíj Bahrain International Circuit Sakhir, Manama április 4. Bahrein
717 San Marino Grand Prix of San Marino San Marino-i Nagydíj Autodromo Enzo e Dino Ferrari Imola április 25. Imola
718 Spanyol Gran Premio Marlboro de Espana spanyol nagydíj Circuit de Catalunya Barcelona május 9. Barcelona
719 Monaco Grand Prix de Monaco monacói nagydíj Circuit de Monaco Monte-Carlo május 23. Monte Carlo
720 EU Allianz Grand Prix of Europe európai nagydíj Nürburgring Nürburg május 30. Nürburgring
721 Kanada Grand Prix Air Canada kanadai nagydíj Circuit Gilles Villeneuve Montréal június 13. Montréal
722 USA Foster's United States Grand Prix amerikai nagydíj Indianapolis Motor Speedway Indianapolis június 20. Indianapolis
723 Franciaország Mobil 1 Grand Prix de France francia nagydíj Circuit de Nevers Magny-Cours Magny Cours július 4. Magny-Cours
724 UK Foster's British Grand Prix brit nagydíj Silverstone Circuit Silverstone július 11. Silverstone
725 Németország Großer Mobil 1 Preis von Deutschland német nagydíj Hockenheimring Hockenheim július 25. Hockenheimring
726 Magyar Marlboro magyar nagydíj magyar nagydíj Hungaroring Mogyoród augusztus 15. Hungaroring
727 Belgium Belgian Grand Prix belga nagydíj Circuit de Spa-Francorchamps Spa augusztus 29. Spa-Francorchamps
728 Olaszország Gran Premio Vodafone d'Italia olasz nagydíj Autodromo Nazionale Monza Monza szeptember 12. Monza
729 Kína Sinopec Chinese Grand Prix kínai nagydíj Shanghai International Circuit Sanghaj szeptember 26. Shanghai
730 Japán Fuji Television Japanese Grand Prix japán nagydíj Suzuka Circuit Szuzuka október 10. Suzuka Circuit
731 Brazil Grande Prêmio do Brasil brazil nagydíj Autódromo José Carlos Pace São Paulo október 24. São Paulo
  • †: új pálya

2004 versenyei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ausztrál nagydíj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Melbourne Grand Prix Circuit
Michael Schumacher győzelemmel kezdte a szezont

Az első versenyt, az ausztrál nagydíjat 2004. március 7-én rendezték meg Melbourneben. A pályán egy kör 5,303 km, a verseny 58 körös volt.

Az időmérő edzésen a Ferrarik könnyedén szerezték meg az első sort. Michael Schumacher az első, míg csapattársa, Rubens Barrichello a második helyről rajtolhatott.[9] A futamon Schumacher rajt-cél győzelmet szerzett, Barrichello pedig második lett. A dobogó harmadik fokára Fernando Alonso állt fel. A negyedik Ralf Schumacher lett a Williams-szel. A további pontszerzők Juan Pablo Montoya, Jenson Button, Jarno Trulli, és David Coulthard voltak. A leggyorsabb kört Michael Schumacher autózta.[10]

A verseny után a bajnokságot Schumacher vezette két ponttal Barrichello előtt.


Maláj nagydíj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sepang International Circuit
Juan Pablo Montoya második lett

A második versenyt, a maláj nagydíjat 2004. március 21-én rendezték meg Sepangban. A pályán egy kör 5,540 km, a verseny 56 körös volt.

A rajtelsőséget a szezonnyitót követően itt is Michael Schumacher szerezte meg, ám második ezúttal a Jaguaros Mark Webber lett. Három versenyző: Giorgio Pantano, Szató Takuma és Fernando Alonso motorcsere miatt tízhelyes rajtbüntetést kapott.[11] A versenyt Schumacher nyerte, a kolumbiai Juan Pablo Montoya és a brit Jenson Button előtt. A pontszerzők további sorrendje Rubens Barrichello, Jarno Trulli, David Coulthard, Fernando Alonso és Felipe Massa volt. Mark Webber kicsúszás, Kimi Räikkönen, Nick Heidfeld és Ralf Schumacher technikai probléma miatt nem fejezte be a futamot.[12]

A verseny után Schumacher már hét ponttal vezette a bajnokságot Barrichello előtt.


Bahreini nagydíj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bahrain International Circuit
Bahrein, az első közel-kelet nagydíj helyszíne.

A harmadik versenyt, a bahreini nagydíjat 2004. április 4-én rendezték meg Szahírban. A pályán egy kör 5,420 km, a verseny 57 körös volt.

A bahreini nagydíj úttörőnek számított, hiszen ez volt a Formula–1 történelmének első közel-keleti, és az 1958-as marokkói nagydíj óta az első arab országban megrendezett futama.

Az időmérő edzésen a Ferrarik újfent megszerezték az első sort. Michael Schumacher és Rubens Barrichello után ezúttal a két Williams, Juan Pablo Montoya és Ralf Schumacher rajtolt. Nick Heidfeld, Baumgartner Zsolt és Kimi Räikkönen tízhelyes rajtbüntetést kapott motorcsere miatt.[13] A futamon Schumacher első, Barrichello második lett, begyűjtve a Ferrari újabb kettős győzelmét. Jenson Button harmadikként ért célba, ezzel a bajnokságban is a harmadik helyre zárkózott fel. További pontszerzők sorrendje Jarno Trulli, Szató Takuma, Fernando Alonso, Ralf Schumacher, Mark Webber.[14]

A bajnokságban Schumacher kilenc ponttal állt Barrichello előtt, a Ferrari pedig huszonkilenc ponttal a Renault előtt.


San Marinó-i nagydíj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Autodromo Enzo e Dino Ferrari
Jenson Button indult az első helyről.

A negyedik versenyt, a San Marinó-i nagydíjat 2004. április 25-én rendezték meg Imolában. A pályán egy kör 4,933 km, a verseny 62 körös volt.

Az időmérő edzésen Jenson Button megszerezte saját és csapata első rajtelsőségét. Baumgartner Zsolt és Kimi Räikkönen újfent motorcserére szorult a kvalifikációt követően.[15] A rajt után Button fordult elsőnek, és a nyolcadik körig vezette a versenyt, amikor is Michael Schumacher került az élre. A német ettől kezdve már végig az élen állt és közel tíz másodperc előnnyel ért célba a második Button előtt. Harmadik helyen Juan Pablo Montoya, míg a negyediken Fernando Alonso végzett. Ötödik Jarno Trulli lett, akit Rubens Barrichello és Ralf Schumacher követett. Kimi Räikkönen a rajtrács huszadik pozíciójából ért fel nyolcadiknak.[16]

Michael Schumacher ekkor már tizenhat ponttal állt Barrichello előtt, míg a Ferrari harminchárom ponttal vezette a gyártók versenyét a Renault előtt.


Spanyol nagydíj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Circuit de Catalunya
Alonso negyedik lett hazája versenyén.

Az ötödik versenyt, a spanyol nagydíjat 2004. május 9-én rendezték meg Montmelóban. A pályán egy kör 4,627 km, a verseny 66 körös volt.

Michael Schumacher szezonbeli negyedik pole pozícióját szerezte Spanyolországban. Mellőle Juan Pablo Montoya rajtolt a második helyről, a második sorban Szató Takuma és Jarno Trulli foglalt helyet.[17] Remek rajtjának köszönhetően Trulli fordult elsőként a célegyenes végén, közvetlen Schumacher előtt. Trulli boxkiállását követően Schumacher majd Barrichello került az élre. A brazil kiállása után ismét Schumacher állt az élre és végig vezetve a verseny hátralevő részét nyerte meg a futamot. Barrichello második, Trulli harmadikként ért célba. Fernando Alonso negyedik lett hazája versenyén, őt Szató Takuma, Ralf Schumacher, Giancarlo Fisichella és Jenson Button követte a pontszerző helyeken. Montoya fékproblémái miatt nem tudta teljesíteni a versenyt. A leggyorsabb kört Michael Schumacher futotta.[18]


Monacói nagydíj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Circuit de Monaco
Schumacher és Szató

A hatodik versenyt, a monacói nagydíjat 2004. május 23-án rendezték meg Monacoban. A pályán egy kör 3,34 km, a verseny 77 körös volt.

A szűk utcai versenypályán Jarno Trulli pályafutása során először szerezte meg a rajtelsőséget. Ralf Schumacher második időt autózott a kvalifikáción, ám autójában motort kellett cserélni, így a második helyett a tizenkettedik pozícióból volt kénytelen rajtolni.[19] A verseny rajtján Olivier Panis Toyotája leragadt a rajtrácson, s emiatt meg kellett ismételni a rajtot. Az új indulást követően Szató Takuma körökön keresztül füstölő motorral tartotta fel a mögötte autózókat. Giancarlo Fisichella a füstben hátulról beleszaladt az előtte haladó David Coulthardba. Mindketten kiestek a versenyből. A 41. körben Alonso az alagútban megpróbálta lekörözni Ralf Schumachert, de a spanyol megcsúszott és a korlátnak ütközött. A baleset után a biztonsági autó mögött körözött a mezőny. Ekkor Michael Schumacher állt az élen. A biztonsági autó mögött Montoya nagyon közel autózott a német Ferrarijához, és az alagútban a kolumbiai meglökte a németet, aki a betonfalnak ütközött. A versenyt végül a pole-ból induló, élete első futamgyőzelmét szerző Jarno Trulli nyerte, Jenson Button és Rubens Barrichello előtt.[20]


Európai nagydíj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nürburgring
Ralf Schumacher 2004-ben a Nürburgringen

A hetedik versenyt, az európai nagydíjat 2004. május 30-án rendezték meg a Nürburgringen. A pályán egy kör 5,148 km, a verseny 60 körös volt.

A pole pozíciót ezúttal is Michael Schumacher szerezte meg, mellőle Szató Takuma rajtolt.[21] A rajtnál Ralf Schumacher ütközött Cristiano da Mattaval és mindketten kiestek. A versenyen újfent Schumacher dominált és a verseny nagy részét vezetve nyert. Csapattársa, Barrichello második, Jenson Button harmadik lett. Negyedik helyen Jarno Trulli ért célba, további pontszerzők Fernando Alonso, Giancarlo Fisichella, Mark Webber és Juan Pablo Montoya.[22]

Michael Schumacher ekkor már tizennégy ponttal vezetett Barrichello előtt. A Ferrari negyvenöt ponttal állt a Renault-val szemben.



Kanadai nagydíj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Circuit Gilles Villeneuve
Ralf Schumacher kizárását követően Jenson Button lépett föl harmadiknak

A nyolcadik versenyt, a kanadai nagydíjat 2004. június 13-án rendezték meg Montréalban. A pályán egy kör 4,361 km, a verseny 70 körös volt.

Ralf Schumacher volt a leggyorsabb az időmérő edzésen, mellőle Jenson Button rajtolhatott, míg Michael Schumacher csak a hatodik helyet szerezte meg a kvalifikción.[23] A versenyen többször változott az élen autózó neve, ám végül Michael Schumachert intették le elsőként. Ralf Schumacher ért célba másodikként, de a futam utáni ellenőrzésen a Williams és a Toyota csapat versenyzőit szabálytalan fékvezetékek használata miatt kizárták.[24] Ralf Schumacher így a második, Juan Pablo Montoya az ötödik, Cristiano da Matta a nyolcadik, Olivier Panis pedig a tizedik helyétől volt kénytelen megválni. A megváltozott sorrendben így Rubens Barrichello második, Jenson Button harmadik, Giancarlo Fisichella negyedik, Kimi Räikkönen ötödik, David Coulthard hatodik, az első Formula–1-es futamán induló Timo Glock hetedik, Nick Heidfeld pedig a nyolcadik lett.



Amerikai nagydíj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Indianapolis Motor Speedway
Baumgartner Zsolt megszerezte a Formula–1 történetének első magyar pontját

A kilencedik versenyt, az amerikai nagydíjat 2004. június 20-án rendezték meg Indianapolisban. A pályán egy kör 4,195 km, a verseny 73 körös volt.

Az időmérő edzésen ezúttal Rubens Barrichello szerezte meg az első helyet, második csapattársa, Schumacher lett.[25] A verseny rajtbalesettel indult, melynek Gianmaria Bruni, Giorgio Pantano, Felipe Massa és Christian Klien is részese volt, mind a négyen feladni kényszerültek a futamot. A nyolcadik körben Alonso a célegyenes végén, míg a kilencedik körben Ralf Schumacher a pálya ovális részén ütközött a falnak, mindketten defekt miatt. Schumachernek kisebb repedés keletkezett a gerincében, ami miatt az ezt követő hat futamot kénytelen volt kihagyni. A Ferrari ismét kettős győzelemnek örülhetett, Schumacher első, Barrichello második lett, Szató Takuma pedig harmadik, megszerezve ezzel első dobogós helyezését. További sorrend Jarno Trulli, Olivier Panis, Kimi Räikkönen, David Coulthard és az első magyar pontot szerző Baumgartner Zsolt volt.[26]



Francia nagydíj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magny-Cours
David Coulthard 2000-ben nyerni tudott Magny-Coursban, ezúttal hatodik lett

A tizedik versenyt, a francia nagydíjat 2004. július 4-én rendezték meg Magny-Coursban. A pályán egy kör 4,411 km, a verseny 70 körös volt.

Az első rajthely Fernando Alonsoé lett, másodikként Michael Schumacher rajtolt.[27] A verseny is az ő kettőjük csatájáról szólt és a német győzelmével ért véget. Rubens Barrichello a verseny utolsó kanyarjában előzte meg Jarno Trullit, és szerezte meg a dobogó harmadik fokát. Jenson Button ötödik, David Coulthard hatodik, Kimi Räikkönen hetedik, Juan Pablo Montoya pedig a nyolcadik helyen zárt. A sérült Ralf Schumachert a spanyol Marc Gené helyettesítette, aki a tizedik helyen fejezte be a futamot.[28]

A bajnokságot továbbra is Michael Schumacher vezette, a gyártók közt a Ferrarinak pedig kereken dupla annyi pontja volt ekkor, mint a második helyen álló Renault istállónak.


Brit nagydíj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Silverstone Circuit
Michael Schumacher 2004-ben már a tizedik futamgyőzelmét szerezte

A tizenegyedik versenyt, a brit nagydíjat 2004. július 11-én rendezték meg Silverstonban. A pályán egy kör 5,141 km, a verseny 60 körös volt.

Kimi Räikkönen futotta a leggyorsabb időt a kvalifikáción, mögötte Rubens Barrichello végzett. A második sorból Jenson Button és Michael Schumacher rajtolt.[29] A futamot újfent Michael Schumacher nyerte, míg Kimi Räikkönen második helyével a McLaren első dobogós helyezését szerezte az évben, harmadik Barrichello lett. További pontszerzők Jenson Button, Juan Pablo Montoya, Giancarlo Fisichella, David Coulthard és Mark Webber voltak. A verseny Jarno Trulli bukásáról maradt emlékezetes, az olasz a Bridge-kanyarban vesztette el uralmát autója felett és törte össze versenyautóját.[30]



Német nagydíj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hockenheimring
Fernando Alonso harmadik helyen végzett

A tizenkettedik versenyt, a német nagydíjat 2004. július 25-én rendezték meg Hockenheimben. A pályán egy kör 4,574 km, a verseny 66 körös volt.

A pole pozíciót Michael Schumacher szerezte meg, a második Juan Pablo Montoya lett az időmérő edzésen. Jenson Button a kvalifikáción a harmadik helyen végzett, ám motorcseréje miatt a rajtrács tizenharmadik helyére szorult vissza.[31] A verseny tizenharmadik körében, a célegyenes végén Kimi Räikkönen autójáról leszakadt a hátulsó légterelő szárny. A finn elveszítve kontrollját autója felett, a gumifalba csapódott. Michael Schumacher megnyerte hazája futamát, második Jenson Button, harmadik Fernando Alonso lett. Pontszerző helyeken még David Coulthard, Juan Pablo Montoya, Mark Webber, Antônio Pizzonia és Szató Takuma végzett.[32]



Magyar nagydíj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hungaroring
A Hungaroring célegyenesének bejárata

A tizenharmadik versenyt, a magyar nagydíjat 2004. augusztus 15-én rendezték meg a Hungaroringen. A pályán egy kör 4,381 km, a verseny 70 körös volt.

A rajtrács első sorát ismét a Ferrarik foglalták el, Schumacher, Barrichello sorrendben. Mögülük a második sorból a két BAR-Honda, Szató Takuma és Jenson Button rajtolt.[33] Schumacher rajt-cél győzelmet szerzett, Barrichello pedig második lett. A versenyt 2003-ban megnyert Fernando Alonso harmadikként végzett. Juan Pablo Montoya negyedik, Jenson Button ötödik, Szató Takuma hatodik, Antônio Pizzonia hetedik, Giancarlo Fisichella pedig nyolcadikként ért célba.[34]

A futam után Michael Schumachernek harmincnyolc pontos előnye volt Rubens Barrichelloval szemben, a Ferrari csapata a magyar nagydíj hétvégéjén behozhatatlan előnyre tett szert, és megnyerte a gyártók bajnokságát.


Belga nagydíj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Circuit de Spa-Francorchamps
Giancarlo Fisichella a Sauberrel

A tizennegyedik versenyt, a belga nagydíjat 2004. augusztus 29-én rendezték meg Spa-Francorchampsban. A pályán egy kör 6,973 km, a verseny 44 körös volt.

Az időmérő edzést Jarno Trulli nyerte Michael Schumacher és Fernando Alonso előtt. A rajtnál Alonso lerajtolta Schumachert, és a két Renault elsőnek fordult el az első kanyarban. Az első körben a Eau Rouge után Szató Takuma ütközött Mark Webberrel. Ezt próbálta kikerülni Baumgartner és meglökte az előtte autózó Gianmaria Bruni-t. Bruni a gumifalba csapódott majd autója visszakerült az aszfaltra és beleütközött Pantano autójába. A huszonkilencedik körben Jenson Button, Baumgartner lekörözése közben defektet kapott, és kontrollját elveszítve ütközött a magyar Minardijába. A versenyt végül Kimi Räikkönen nyerte szezonbeli első győzelmét szerezve. Második Michael Schumacher, harmadik Rubens Barrichello lett.[35]

A futam után Schumacher negyven ponttal állt Barrichello előtt, ami behozhatatlan előnynek számított, így a német hetedik világbajnoki címét ünnepelhette Belgiumban.



Olasz nagydíj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Autodromo Nazionale Monza
David Coulthard a boxban

A tizenötödik versenyt, az olasz nagydíjat 2004. szeptember 12-én rendezték meg Monzában. A pályán egy kör 5,793 km, a verseny 53 körös volt.

A első helyről Rubens Barrichello, a másodikról Juan Pablo Montoya rajtolt a futamon.[36] A harmadik helyről induló Michael Schumacher az első körben hibázott, és a mezőny végéről volt kénytelen folytatni a versenyt. A német végül a második helyen fejezte be a futamot csapattársa, Barrichello mögött. Harmadikként Jenson Button végzett, a szintén BAR-Hondás Szató előtt. Ötödik Juan Pablo Montoya, hatodik David Coulthard, hetedik Antônio Pizzonia, a nyolcadik pedig Giancarlo Fisichella lett. Ez volt Jarno Trulli utolsó versenye a Renault csapatánál, az olasz a japán nagydíjon már a Toyota alakulatával vett részt.[37]



Kínai nagydíj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Shanghai International Circuit
A sanghaji pálya célegyense

A tizenhatodik versenyt, a kínai nagydíjat 2004. szeptember 26-án rendezték meg Sanghajban. A pályán egy kör 5,451 km, a verseny 56 körös volt.

Az első rajthelyet ismét Rubens Barrichello szerezte meg, Michael Schumacher az utolsó helyről rajtolt, miután hibázott az időmérő edzésen, kicsúszott és nem teljesített mért kört.[38] A futamon Olaszország után ismét Rubens Barrichello győzött, Jenson Button második, Kimi Räikkönen harmadik lett. A további pontszerzők Fernando Alonso, Juan Pablo Montoya, Szató Takuma, Giancarlo Fisichella és Felipe Massa voltak. Michael Schumacher a verseny alatt többször hibázott, valamint egy defektje is volt, így a német végül a tizenkettedik helyen ért célba.[39]



Japán nagydíj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Suzuka Circuit
A szuzukai versenypálya

A tizenhetedik versenyt, a japán nagydíjat 2004. október 10-én rendezték meg Szuzukában. A pályán egy kör 5,807 km, a verseny 53 körös volt.

A pole pozíciót Michael Schumacher szerezte meg öccse, Ralf Schumacher előtt.[40] A futamon is ez a sorrend maradt. Michael rajt-cél győzelmet szerzett, öccse, Ralf második lett. A harmadik és negyedik helyen a két BAR-Honda, Jenson Button és Szató Takuma ért be. Fernando Alonso ötödik, Kimi Räikkönen hatodik, Juan Pablo Montoya hetedik, Giancarlo Fisichella pedig a nyolcadik helyen fejezte be a futamot. David Coulthard és Rubens Barrichello egymással akadt össze a harmincnyolcadik körben, mindketten kiestek. A Renault-tól való távozását követően itt tért vissza Jarno Trulli, az olasz a megromlott viszonyok miatt hagyta ott régi csapatát, és e nagydíjon a Toyota csapat autójával tizenegyedikként ért célba. A verseny leggyorsabb körét Barrichello autózta.[41]


Brazil nagydíj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Autódromo José Carlos Pace
Ferrari szurkolók a lelátón

A tizennyolcadik versenyt, a brazil nagydíjat 2004. október 24-én rendezték meg São Paulóban. A pályán egy kör 4,309 km, a verseny 71 körös volt.

Rubens Barrichello szerezte meg az első rajthelyet hazája versenyén, mögötte a szintén dél-amerikai Juan Pablo Montoya végzett az időmérőn.[42] A verseny folyamán többször váltották egymást az élen autózók, ám végül Montoyát intették le elsőként. Montoyának ez volt az utolsó versenye a Williams csapatában, a kolumbiai 2005-től a McLarennél versenyzett.[43] Második helyen Kimi Räikkönen, a harmadikon pedig Rubens Barrichello ért célba. Negyedik Fernando Alonso, ötödik a szintén utolsó Williamses versenyét futó Ralf Schumacher lett. Szató Takuma hatodik, Michael Schumacher hetedik, Felipe Massa nyolcadikként végzett. Baumgartner Zsoltnak és Gianmaria Bruninak ez volt pályafutása utolsó Formula–1-es versenye. A leggyorsabb kört Juan Pablo Montoya futotta.

Végeredmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szezon Michael Schumacher és a Ferrari dominanciájáról szólt. A szezon tizennyolc futamából tizenhármat Schumacher nyert meg, rajta kívül Rubens Barrichello kétszer, Jarno Trulli, Kimi Räikkönen és Juan Pablo Montoya pedig mind egy-egy alkalommal tudott futamot nyerni. A gyártók versenyét már a magyar nagydíj hétvégéjén megnyerte a Ferrari, míg Schumacher a belga nagydíjon lett világbajnok.

Nagydíjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# Nagydíj Pole Pozíció Leggyorsabb kör Győztes pilóta Győztes konstruktőr Összefoglaló
1 Ausztrália ausztrál nagydíj Németország Michael Schumacher Németország Michael Schumacher Németország Michael Schumacher Olaszország Ferrari Összefoglaló
2 Malajzia maláj nagydíj Németország Michael Schumacher Kolumbia Juan Pablo Montoya Németország Michael Schumacher Olaszország Ferrari Összefoglaló
3 Bahrein bahreini nagydíj Németország Michael Schumacher Németország Michael Schumacher Németország Michael Schumacher Olaszország Ferrari Összefoglaló
4 San Marino San Marinó-i nagydíj UK Jenson Button Németország Michael Schumacher Németország Michael Schumacher Olaszország Ferrari Összefoglaló
5 Spanyolország spanyol nagydíj Németország Michael Schumacher Németország Michael Schumacher Németország Michael Schumacher Olaszország Ferrari Összefoglaló
6 Monaco monacói nagydíj Olaszország Jarno Trulli Németország Michael Schumacher Olaszország Jarno Trulli Franciaország Renault Összefoglaló
7 EU európai nagydíj Németország Michael Schumacher Németország Michael Schumacher Németország Michael Schumacher Olaszország Ferrari Összefoglaló
8 Kanada kanadai nagydíj Németország Ralf Schumacher Brazília Rubens Barrichello Németország Michael Schumacher Olaszország Ferrari Összefoglaló
9 USA amerikai nagydíj Brazília Rubens Barrichello Brazília Rubens Barrichello Németország Michael Schumacher Olaszország Ferrari Összefoglaló
10 Franciaország francia nagydíj Spanyolország Fernando Alonso Németország Michael Schumacher Németország Michael Schumacher Olaszország Ferrari Összefoglaló
11 UK brit nagydíj Finnország Kimi Räikkönen Németország Michael Schumacher Németország Michael Schumacher Olaszország Ferrari Összefoglaló
12 Németország német nagydíj Németország Michael Schumacher Finnország Kimi Räikkönen Németország Michael Schumacher Olaszország Ferrari Összefoglaló
13 Magyarország magyar nagydíj Németország Michael Schumacher Németország Michael Schumacher Németország Michael Schumacher Olaszország Ferrari Összefoglaló
14 Belgium belga nagydíj Olaszország Jarno Trulli Finnország Kimi Räikkönen Finnország Kimi Räikkönen UK McLaren Összefoglaló
15 Olaszország olasz nagydíj Brazília Rubens Barrichello Brazília Rubens Barrichello Brazília Rubens Barrichello Olaszország Ferrari Összefoglaló
16 Kína kínai nagydíj Brazília Rubens Barrichello Németország Michael Schumacher Brazília Rubens Barrichello Olaszország Ferrari Összefoglaló
17 Japán japán nagydíj Németország Michael Schumacher Brazília Rubens Barrichello Németország Michael Schumacher Olaszország Ferrari Összefoglaló
18 Brazília brazil nagydíj Brazília Rubens Barrichello Kolumbia Juan Pablo Montoya Kolumbia Juan Pablo Montoya UK Williams Összefoglaló

Versenyzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pontozás:

Helyezés 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.-
Pontok 10 8 6 5 4 3 2 1 0

(Félkövér: pole pozíció, dőlt: leggyorsabb kör, a színkódokról részletes információ itt található)

# Versenyző AUS Ausztrália MAL Maláj BHR Bahrein SMR San Marino ESP Spanyol MON Monaco EUR EU CAN kanada USA USA FRA Franciaország GBR UK GER Németország HUN magyar BEL Belgium ITA Olaszország CHN kína JPN Japán BRA Brazil Pontszám
1 Németország Michael Schumacher 1 1 1 1 1 Ki 1 1 1 1 1 1 1 2 2 12 1 7 148
2 Brazil Rubens Barrichello 2 4 2 6 2 3 2 2 2 3 3 12 2 3 1 1 Ki 3 114
3 UK Jenson Button 6 3 3 2 8 2 3 3 Ki 5 4 2 5 Ki 3 2 3 Ki 85
4 Spanyol Fernando Alonso 3 7 6 4 4 Ki 5 Ki Ki 2 10 3 3 Ki Ki 4 5 4 59
5 kolumbia Juan Pablo Montoya 5 2 13 3 Ki 4 8 KIZ KIZ 8 5 5 4 Ki 5 5 7 1 58
6 Olaszország Jarno Trulli 7 5 4 5 3 1 4 Ki 4 4 Ki 11 Ki 9 10 11 12 46
7 Finn Kimi Räikkönen Ki Ki Ki 8 11 Ki Ki 5 6 7 2 Ki Ki 1 Ki 3 6 2 45
8 Japán Szató Takuma 9 15 5 16 5 Ki Ki Ki 3 Ki 11 8 6 Ki 4 6 4 6 34
9 Németország Ralf Schumacher 4 Ki 7 7 6 10 Ki KIZ Ki Ki 2 5 24
10 UK David Coulthard 8 6 Ki 12 10 Ki Ki 6 7 6 7 4 9 7 6 9 Ki 11 24
11 Olaszország Giancarlo Fisichella 10 11 11 9 7 Ki 6 4 9 12 6 9 8 5 8 7 8 9 22
12 Brazil Felipe Massa Ki 8 12 10 9 5 9 Ki Ki 13 9 13 Ki 4 12 8 9 8 12
13 Ausztrália Mark Webber Ki Ki 8 13 12 Ki 7 Ki Ki 9 8 6 10 Ki 9 10 Ki Ki 7
14 Franciaország Olivier Panis 13 12 9 11 Ki 8 11 KIZ 5 15 Ki 14 11 8 Ki 14 14 6
15 Brazil Antônio Pizzonia 7 7 Ki 7 6
16 Ausztria Christian Klien 11 10 14 14 Ki Ki 12 9 Ki 11 14 10 13 6 13 Ki 12 14 3
17 Brazil Cristiano da Matta 12 9 10 Ki 13 6 Ki KIZ Ki 14 13 Ki 3
18 Németország Nick Heidfeld Ki Ki 15 Ki Ki 7 10 8 Ki 16 15 Ki 12 11 14 13 13 Ki 3
19 Németország Timo Glock 7 15 15 15 2
20 magyar Baumgartner Zsolt Ki 16 Ki 15 Ki 9 15 10 8 Ki Ki 16 15 Ki 15 16 Ki 16 1
21 kanada Jacques Villeneuve 11 10 10 0
22 Brazil Ricardo Zonta Ki 10 11 Ki 13 0
23 Spanyol Marc Gené 10 12 0
24 Olaszország Giorgio Pantano 14 13 16 Ki Ki Ki 13 Ki 17 Ki 15 Ki Ki Ki 0
25 Olaszország Gianmaria Bruni HN 14 17 Ki Ki Ki 14 Ki Ki 18 16 17 14 Ki Ki Ki 16 17 0
# Versenyző AUS Ausztrália MAL Maláj BHR Bahrein SMR San Marino ESP Spanyol MON Monaco EUR EU CAN kanada USA USA FRA Franciaország GBR UK GER Németország HUN magyar BEL Belgium ITA Olaszország CHN kína JPN Japán BRA Brazil Pontszám
Helyezés +/- Versenyző Csapat Rajt Győzelem Dobogós helyezés Pole pozíció Leggyorsabb kör Pont
1 0 német Michael Schumacher olasz Ferrari 18 13 15 8 10 148
2 +2 Brazil Rubens Barrichello olasz Ferrari 18 2 14 4 4 114
3 +6 UK Jenson Button UK BAR Honda 18 0 10 1 0 85
4 +2 Spanyol Fernando Alonso Francia Renault 18 0 4 1 0 59
5 -2 kolumbia Juan Pablo Montoya UK Williams BMW 18 1 3 0 2 58
6 +2 olasz Jarno Trulli Francia Renault
Japán Toyota
17 1 2 2 0 46
7 -5 Finn Kimi Räikkönen UK McLaren Mercedes 18 1 4 1 2 45
8 +10 Japán Szató Takuma UK BAR Honda 18 0 1 0 0 34
9 -4 német Ralf Schumacher UK Williams BMW 12 0 1 1 0 24
10 -3 UK David Coulthard UK McLaren Mercedes 18 0 0 0 0 24
11 +1 olasz Giancarlo Fisichella svájc Sauber Petronas 18 0 0 0 0 22
12 0 Brazil Felipe Massa svájc Sauber Petronas 18 0 0 0 0 12
13 -3 Ausztrália Mark Webber UK Jaguar Cosworth 18 0 0 0 0 7
14 +1 Francia Olivier Panis Japán Toyota 17 0 0 0 0 6
15 +6 Brazil Antônio Pizzonia UK Williams BMW 4 0 0 0 0 6
16 0 Ausztria Christian Klien UK Jaguar Cosworth 18 0 0 0 0 3
17 -4 Brazil Cristiano da Matta Japán Toyota 12 0 0 0 0 3
18 -4 német Nick Heidfeld ír Jordan Ford 18 0 0 0 0 3
19 0 német Timo Glock ír Jordan Ford 4 0 0 0 0 2
20 +4 magyar Baumgartner Zsolt olasz Minardi Cosworth 18 0 0 0 0 1
21 -5 kanada Jacques Villeneuve Francia Renault 3 0 0 0 0 0
22 0 Brazil Ricardo Zonta Japán Toyota 5 0 0 0 0 0
23 -6 Spanyol Marc Gené UK Williams BMW 2 0 0 0 0 0
24 0 olasz Giorgio Pantano ír Jordan Ford 14 0 0 0 0 0
25 0 olasz Gianmaria Bruni olasz Minardi Cosworth 18 0 0 0 0 0
  • +/- A versenyző helyezése a 2003-as világbajnoksághoz képest.

Konstruktőrök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyezés Konstruktőr AUS
Ausztrália
MAL
Malajzia
BHR
Bahrein
SMR
San Marino
ESP
Spanyol
MON
Monaco
EUR
Német
CAN
Kanada
USA
USA
FRA
Francia
GBR
UK
GER
Német
HUN
Magyar
BEL
Belgium
ITA
Olasz
CHN
Kína
JPN
Japán
BRA
Brazil
Pont
1 Olasz Ferrari 1 1 1 1 1 Ki 1 1 1 1 1 1 1 2 2 12 1 7 262
2 4 2 6 2 3 2 2 2 3 3 12 2 3 1 1 Ki 3
2 UK BAR 6 3 3 2 8 2 3 3 Ki 5 4 2 5 Ki 3 2 3 Ki 119
9 15 5 16 5 Ki Ki Ki 3 Ki 11 8 6 Ki 4 6 4 6
3 Francia Renault 7 5 4 5 3 1 4 Ki 4 4 Ki 11 Ki 9 10 11 10 10 105
3 7 6 4 4 Ki 5 Ki Ki 2 10 3 3 Ki Ki 4 5 4
4 UK Williams 5 2 13 3 Ki 4 8 Kiz Kiz 8 5 5 4 Ki 5 5 7 1 88
4 Ki 7 7 6 10 Ki Kiz Ki 10 12 7 7 Ki 7 Ki 2 5
5 UK McLaren 8 6 Ki 12 10 Ki Ki 6 7 6 7 4 9 7 6 9 Ki 11 69
Ki Ki Ki 8 11 Ki Ki 5 6 7 2 Ki Ki 1 Ki 3 6 2
6 Svájc Sauber 10 11 11 9 7 Ki 6 4 9 12 6 9 8 5 8 7 8 9 34
Ki 8 12 10 9 5 9 Ki Ki 13 9 13 Ki 4 12 8 9 8
7 UK Jaguar Ki Ki 8 13 12 Ki 7 Ki Ki 9 8 6 10 Ki 9 10 Ki Ki 10
11 10 14 14 Ki Ki 12 9 Ki 11 14 10 13 6 13 Ki 12 14
8 Japán Toyota 12 9 10 Ki 13 6 Ki Kiz Ki 14 13 Ki Ki 10 11 Ki 11 12 9
13 12 9 11 Ki 8 11 Kiz 5 15 Ki 14 11 8 Ki 14 14 13
9 Írország Jordan Ki Ki 15 Ki Ki 7 10 8 Ki 16 15 Ki 12 11 14 13 13 Ki 5
14 13 16 Ki Ki Ki 13 7 Ki 17 Ki 15 Ki Ki Ki 15 15 15
10 Olasz Minardi NC 14 17 Ki Ki Ki 14 Ki Ki 18 16 17 14 Ki Ki Ki 16 17 1
Ki 16 Ki 15 Ki 9 15 10 8 Ki Ki 16 15 Ki 15 16 Ki 16
Helyezés Konstruktőr AUS
Ausztrália
MAL
Malajzia
BHR
Bahrein
SMR
San Marino
ESP
Spanyol
MON
Monaco
EUR
Német
CAN
Kanada
USA
USA
FRA
Francia
GBR
UK
GER
Német
HUN
Magyar
BEL
Belgium
ITA
Olasz
CHN
Kína
JPN
Japán
BRA
Brazil
Pont
Helyezés +/- Konstruktőr Modell Motor Gumi Rajt Győzelem Dobogó Pole pozíció Leggyorsabb kör Pont
1 0 Olasz Ferrari F2004 Ferrari B 18 15 29 12 14 262
2 +3 UK BAR 006 Honda M 18 0 11 1 0 119
3 +1 Francia Renault R24 Renault M 18 1 6 3 0 105
4 -2 UK Williams FW26 BMW M 18 1 4 1 2 88
5 -2 UK McLaren MP4-19
MP4-19B
Mercedes M 18 1 4 1 2 69
6 0 Svájc Sauber C23 Petronas B 18 0 0 0 0 34
7 0 UK Jaguar R5 Cosworth M 18 0 0 0 0 10
8 0 Japán Toyota TF104
TF104B
Toyota M 18 0 0 0 0 9
9 0 Írország Jordan EJ14 Cosworth B 18 0 0 0 0 5
10 0 Olasz Minardi PS04B Cosworth B 18 0 0 0 0 1
  • +/- A csapat helyezése 2003-hoz képest

Közvetítések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2004-es szezonban az RTL Klub csatorna közvetítette élőben az időmérő edzéseket és a futamokat. A magyar idő szerint kora reggeli versenyeket délután meg is ismételték. A magyar nagydíj kivételével valamennyi futamot a budapesti stúdióból kommentálták. A kommentátorok Palik László és Czollner Gyula voltak, Palikot szükség esetén Wéber Gábor helyettesítette szakkommentátorként. A helyszíni riporter Szujó Zoltán volt. A stúdióműsorokat Gyulai Balázs és Héder Barna vezették, állandó vendégeik Wéber Gábor és Szabó Róbert voltak.


Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Gené a 10. és a 11. futamon helyettesítette Ralf Schumachert.
  2. Pizzonia a 12., 13., 14. és a 15. futamon helyettesítette Ralf Schumachert.
  3. Villeneuve az utolsó három futamon helyettesítette Jarno Trullit.
  4. da Matta az Ausztráltól a német nagydíjig volt a Toyota versenyzője.
  5. Trulli az utolsó két versenyen a Toyota csapatában versenyzett.
  6. Zonta a 13., 14., 15., 16. és a 18. futamon vett részt versenyzőként.
  7. Panis a japán nagydíj után visszavonult a Formula–1-ből.
  8. Glock a 8., a 16., a 17. és a 18. futamon helyettesítette Giorgio Pantanót.
  9. Schumié a pole, Zsolt 17. lett Melbourne-ben. origo.hu, 2004. március 6. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  10. A Ferrari tönkreverte a mezőnyt, Baumgartner kiesett Melbourne-ben. origo.hu, 2004. március 7. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  11. Ferrari Malajziában is verhetetlen. origo.hu, 2004. március 20. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  12. Schumacher Malajziában is tarolt. origo.hu, 2004. március 21. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  13. Schumacheré az első bahreini pole. origo.hu, 2004. április 3. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  14. Schumacher Bahreint is meghódította. origo.hu, 2004. április 4. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  15. Button körrekorddal verte a Ferrarikat Imolában. origo.hu, 2004. április 24. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  16. Schumit Imolában sem lehetett megverni. origo.hu, 2004. április 25. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  17. Schumacheré a barcelonai pole. origo.hu, 2004. május 8. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  18. Ámokfutó zavarta meg a spanyol nagydíjat. origo.hu, 2004. május 9. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  19. Trulli parádézott a monacói időmérőn. origo.hu, 2004. május 22. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  20. Schumacher ütközött, Trulli nyert Monacóban. origo.hu, 2004. május 23. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  21. Schumi visszaállította a rendet. origo.hu, 2004. május 29. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  22. Schumacher nyerte az európai nagydíjat. origo.hu, 2004. május 30. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  23. Ralf Schumacher nyerte a kanadai edzést. origo.hu, 2004. június 12. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  24. Kanadai GP: kizárták a Williamst és a Toyotát. origo.hu, 2004. június 14. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  25. Barrichello indulhat az élről Indianapolisban. origo.hu, 2004. június 19. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  26. Baumgartner pontot szerzett Indianapolisban. origo.hu, 2004. június 20. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  27. Alonso gyorsabb volt Schumachernél. origo.hu, 2004. július 3. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  28. A Ferrari kimatekozta Schumi újabb győzelmét. origo.hu, 2004. július 4. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  29. Feltámad a McLaren: Räikkönené a silverstone-i pole. origo.hu, 2004. július 10. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  30. Schumacher Silverstone-ban is nyert. origo.hu, 2004. július 11. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  31. Schumacheré a hockenheimi pole. origo.hu, 2004. július 24. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  32. Nagy csata volt Schumi mögött Hockenheimben. origo.hu, 2004. július 25. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  33. A Ferrarié a hungaroringi első sor. origo.hu, 2004. augusztus 14. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  34. Schumi megdöntötte saját világcsúcsát. origo.hu, 2004. augusztus 15. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  35. Räikkönen nyert, Schumi világbajnok lett. origo.hu, 2004. augusztus 29. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  36. Barrichello indul az élről Monzában. origo.hu, 2004. szeptember 11. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  37. Barrichello Schumi előtt nyert Monzában. origo.hu, 2004. szeptember 12. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  38. Schumacher elszállt a kínai időmérőn. origo.hu, 2004. szeptember 25. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  39. Barrichello nyerte az első kínai nagydíjat. origo.hu, 2004. szeptember 26. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  40. Schumacher nyerte a szuzukai időmérőt. origo.hu, 2004. október 10. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  41. Dupla Schumacher-uralom Szuzukában. origo.hu, 2004. október 10. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  42. Schumi égett, Barrichello remekelt. origo.hu, 2004. október 23. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  43. Montoya győzelemmel búcsúzott a Williamstől. origo.hu, 2004. október 24. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)

Videók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 2004-es Formula–1 világbajnokság témájú médiaállományokat.