2004-es Formula–1 brit nagydíj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egyesült Királyság 2004-es brit nagydíj
Az évad 11. versenye a 18-ból
a 2004-es Formula–1 világbajnokságon.
Circuit Silverstone.png
Versenyadatok
Dátum 2004. július 11.
Hivatalos elnevezés LIV Foster's British Grand Prix
Helyszín Silverstone Circuit, Silverstone, Northamptonshire, Anglia
Versenypálya 5,141 km
Táv 308.355 km
Körök 60
Időjárás száraz
Pole-pozíció
Versenyző Finnország Kimi Räikkönen
(McLaren-Mercedes)
Idő 1:18.233
Leggyorsabb kör
Versenyző Németország Michael Schumacher
(Ferrari)
Idő 1:18.739 (14. a(z) 60-ból)
Dobogó
Első Német Michael Schumacher
(Ferrari)
Második Finnország Kimi Räikkönen
(McLaren-Mercedes)
Harmadik Brazília Rubens Barrichello
(Ferrari)

A brit nagydíj volt a 2004-es Formula–1 világbajnokság tizenegyedik futama, amelyet 2004. július 11-én rendeztek meg az egyesült királyságbeli Silverstone Circuiten, Silverstone-ban.

Időmérő edzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kimi Räikkönen futotta a leggyorsabb időt a kvalifikáción, mögötte Rubens Barrichello végzett. A második sorból Jenson Button és Michael Schumacher rajtolt.[1]

Helyezés Versenyző Csapat/Motor Idő Különbség
1 Finnország Kimi Räikkönen McLaren-Mercedes 1:18.233
2 Brazília Rubens Barrichello Ferrari 1:18.305 + 0.072
3 Egyesült Királyság Jenson Button BAR-Honda 1:18.580 + 0.347
4 Németország Michael Schumacher Ferrari 1:18.710 + 0.477
5 Olaszország Jarno Trulli Renault 1:18.715 + 0.482
6 Spanyolország Fernando Alonso* Renault 1:18.811 + 0.578
7 Egyesült Királyság David Coulthard McLaren-Mercedes 1:19.148 + 0.915
8 Kolumbia Juan Pablo Montoya Williams-BMW 1:19.378 + 1.145
9 Japán Szató Takuma BAR-Honda 1:19.688 + 1.455
10 Ausztrália Mark Webber Jaguar-Cosworth 1:20.004 + 1.771
11 Brazília Felipe Massa Sauber-Petronas 1:20.202 + 1.969
12 Franciaország Olivier Panis Toyota 1:20.335 + 2.102
13 Spanyolország Marc Gené Williams-BMW 1:20.335 + 2.102
14 Brazília Cristiano da Matta Toyota 1:20.545 + 2.312
15 Ausztria Christian Klien Jaguar-Cosworth 1:21.559 + 3.326
16 Olaszország Giorgio Pantano Jordan-Ford 1:22.458 + 4.225
17 Németország Nick Heidfeld Jordan-Ford 1:22.677 + 4.444
18 Olaszország Gianmaria Bruni* Minardi-Cosworth 1:23.437 + 5.204
19 Magyarország Baumgartner Zsolt* Minardi-Cosworth 1:24.117 + 5.884
20 Olaszország Giancarlo Fisichella* Sauber-Petronas idő nélkül
* Fernando Alonso, Gianmaria Bruni, Baumgartner Zsolt és Giancarlo Fisichella tízhelyes rajtbüntetést kapott motorcsere miatt.

Futam[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A futamot újfent Michael Schumacher nyerte, még Kimi Räikkönen második helyével a McLaren első dobogós helyezését szerezte az évben, harmadik Barrichello lett. További pontszerzők Jenson Button, Juan Pablo Montoya, Giancarlo Fisichella, David Coulthard és Mark Webber. A verseny Jarno Trulli bukásáról maradt emlékezetes, az olasz a Bridge-kanyarban vesztette el uralmát autója felett és törte össze versenyautóját.[2]

Helyezés Rajtszám Versenyző Csapat/Motor Futott kör Idő/Kiesés oka Rajthely Pont
1 1 Németország Michael Schumacher Ferrari 60 1h24:42.700 4 10
2 6 Finnország Kimi Räikkönen McLaren-Mercedes 60 + 2.130 1 8
3 2 Brazília Rubens Barrichello Ferrari 60 + 3.114 2 6
4 9 Egyesült Királyság Jenson Button BAR-Honda 60 + 10.683 3 5
5 3 Kolumbia Juan Pablo Montoya Williams-BMW 60 + 12.173 7 4
6 11 Olaszország Giancarlo Fisichella Sauber-Petronas 60 + 12.888 20 3
7 5 Egyesült Királyság David Coulthard McLaren-Mercedes 60 + 19.668 6 2
8 14 Ausztrália Mark Webber Jaguar-Cosworth 60 + 23.701 9 1
9 12 Brazília Felipe Massa Sauber-Petronas 60 + 24.023 10
10 8 Spanyolország Fernando Alonso Renault 60 + 24.835 16
11 10 Japán Szató Takuma BAR-Honda 60 + 33.736 8
12 4 Spanyolország Marc Gené Williams-BMW 60 + 34.303 11
13 16 Brazília Cristiano da Matta Toyota 59 + 1 kör 12
14 15 Ausztria Christian Klien Jaguar-Cosworth 59 + 1 kör 13
15 18 Németország Nick Heidfeld Jordan-Ford 59 + 1 kör 15
16 20 Olaszország Gianmaria Bruni Minardi-Cosworth 56 + 4 kör 18
Ki 19 Olaszország Giorgio Pantano Jordan-Ford 47 Kicsúszás 14
Ki 7 Olaszország Jarno Trulli Renault 39 Baleset 5
Ki 21 Magyarország Baumgartner Zsolt Minardi-Cosworth 29 Motorhiba 19
Ki 17 Franciaország Olivier Panis Toyota 16 Baleset 17

A világbajnokság élmezőnyének állása a verseny után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

H Versenyzők Pont H Konstruktőrök Pont
1. Németország Michael Schumacher 100 1. Olaszország Ferrari 174
2. Brazília Rubens Barrichello 74 2. Franciaország Renault 79
3. Egyesült Királyság Jenson Button 53 3. Egyesült Királyság BAR-Honda 67
4. Olaszország Jarno Trulli 46 4. Egyesült Királyság Williams-BMW 41
5. Spanyolország Fernando Alonso 33 5. Egyesült Királyság McLaren-Mercedes 32

Statisztikák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vezető helyen:

  • Kimi Räikkönen 11 (1-11)
  • Michael Schumacher 49 (12-60)

Michael Schumacher 80. (R) győzelme, 64. (R) leggyorsabb köre, Kimi Räikkönen 3. pole pozíciója

Marc Gené utolsó versenye.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző nagydíj:
2004-es Formula–1 francia nagydíj
FIA 2004-es Formula–1 világbajnokság Következő nagydíj:
2004-es Formula–1 német nagydíj
Előző nagydíj:
2003-as Formula–1 brit nagydíj
Formula–1 brit nagydíj Következő nagydíj:
2005-ös Formula–1 brit nagydíj