2006-os Formula–1 spanyol nagydíj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Spanyolország 2006-os spanyol nagydíj
Az évad 6. versenye a 18-ból
a 2006-os Formula–1 világbajnokságon.
Circuit Catalunya.png
Versenyadatok
Dátum 2006. május 14.
Hivatalos elnevezés Gran Premio Telefónica de España
Helyszín Circuit de Catalunya, Montmeló, Spanyolország
Versenypálya 4,627 km
Táv 305.382 km
Körök 66
Időjárás napos, száraz
Pole-pozíció
Versenyző Spanyolország Fernando Alonso
(Renault)
Idő 1:14.648
Leggyorsabb kör
Versenyző Brazília Felipe Massa
(Ferrari)
Idő 1:16.648 (42. a(z) 66-ból)
Dobogó
Első Spanyolország Fernando Alonso
(Renault)
Második Németország Michael Schumacher
(Ferrari)
Harmadik Olaszország Giancarlo Fisichella
(Renault)

A spanyol nagydíj volt a 2006-os Formula–1 világbajnokság hatodik futama, amelyet 2006. május 14-én rendeztek meg a spanyol Circuit de Catalunyán, Montmelóban.

Pénteki versenyzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Versenyző Csapat/Motor
Ausztria Alexander Wurz Williams-Cosworth
Egyesült Királyság Anthony Davidson Honda
Hollandia Robert Doornbos Red Bull-Ferrari
Lengyelország Robert Kubica BMW Sauber
Svájc Giorgio Mondini MF1-Toyota
Svájc Neel Jani Toro Rosso-Cosworth
nem volt Super Aguri-Honda
A 2006-os spanyol nagydíj rajtrácsa, élen a két Renault-val


Időmérő edzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az időmérőn a Renault-k domináltak, a második sort a Ferrarik szerezték meg.[1]

Helyezés Versenyző Csapat/Motor 1. rész 2. rész 3. rész
1 Spanyolország Fernando Alonso Renault 1:15.816 1:15.124 1:14.648
2 Olaszország Giancarlo Fisichella Renault 1:16.046 1:14.766 1:14.709
3 Németország Michael Schumacher Ferrari 1:16.049 1:14.637 1:14.970
4 Brazília Felipe Massa Ferrari 1:16.359 1:15.245 1:15.442
5 Brazília Rubens Barrichello Honda 1:16.266 1:15.258 1:15.885
6 Németország Ralf Schumacher Toyota 1:16.234 1:15.164 1:15.885
7 Olaszország Jarno Trulli Toyota 1:16.174 1:15.068 1:15.976
8 Egyesült Királyság Jenson Button Honda 1:16.054 1:15.150 1:16.008
9 Finnország Kimi Räikkönen McLaren-Mercedes 1:16.613 1:15.422 1:16.015
10 Németország Nick Heidfeld BMW Sauber 1:16.322 1:15.468 1:17.144
11 Ausztrália (ország) Mark Webber Williams-Cosworth 1:16.685 1:15.502
12 Kolumbia Juan Pablo Montoya McLaren-Mercedes 1:16.195 1:15.801
13 Németország Nico Rosberg Williams-Cosworth 1:17.213 1:15.804
14 Kanada Jacques Villeneuve* BMW Sauber 1:16.066 1:15.847
15 Ausztria Christian Klien Red Bull-Ferrari 1:16.627 1:15.928
16 Olaszország Vitantonio Liuzzi Toro Rosso-Cosworth 1:17.105 1:16.661
17 Amerikai Egyesült Államok Scott Speed Toro Rosso-Cosworth 1:17.361
18 Portugália Tiago Monteiro MF1-Toyota 1:17.702
19 Hollandia Christijan Albers MF1-Toyota 1:18.024
20 Japán Szató Takuma Super Aguri-Honda 1:18.920
21 Franciaország Franck Montagny Super Aguri-Honda 1:20.763
22 Egyesült Királyság David Coulthard Red Bull-Ferrari idő nélkül
* Jacques Villeneuve tízhelyes rajtbüntetést kapott motorcsere miatt, ugyanis az előző erőforrás a helyszínre való szállítás közben megsérült, így a huszonkettedik helyről indult.

Futam[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alonsóhoz hasonlóan a mezőny eleje is sikeresen rajtolt, majd az első kanyart a két Renault illetve a két Ferrari vette be először Kimi Räikkönen előtt, aki a kilencedik helyről az ötödik pozícióba jött fel. A spanyol egy kör után már másfél másodperccel vezetett csapattársa előtt, akit szintén másfél másodperc választott el Michael Schumachertől. Tiago Monteiro eközben megpördült, kiszaladt a kavicságyba, de vissza tudott térni a pályára. Alonso a hetedik körben már öt és fél másodperccel utasította maga mögött Fisichellát, akit további néhány másodperccel követett Michael Schumacher és Felipe Massa. Tíz kör után a következő volt az első nyolc sorrendje: Alonso, Fisichella, Michael Schumacher, Massa, Räikkönen, Barrichello, Button és Trulli.

Elsőként Szató Takuma állt ki a boxba a tizedik körben, miután egy látványos mutatványt hajtott végre. A japánt váratlanul csapattársa, Franck Montagny követte, akinek valószínűleg valami gondja lehetett az autójával, mert nem tért vissza a pályára. A tizenötödik körben, a célegyenes végén Ralf Schumacher megpróbálta megelőzni Jarno Trullit, de az előbbi túl későn kezdett el fékezni, ezért enyhén nekiütközött Trullinak, és a német versenyző első vezetőszárnya megsérült. A tizenhatodik körben megkezdődtek a stratégiai boxkiállások. Fernando Alonso látogatott ki először a szerelők közé tankolni és gumit cserélni, majd egy körrel később Fisichella is követte, ennek köszönhetően a két Ferrari pedig megörökölte a két vezető helyet. Schumacher ezután folyamatosan hozta be hátrányát, mígnem Räikkönent követve a huszonharmadik körben kiállt a boxba, azonban a pályára csak Alonso mögé, a második helyre ért vissza. A kettejük közti különbség ekkor másodperc volt. Nem sokkal később Fisichella kicsúszott a kavicságyba, de sikeresen vissza tudott menni a pályára.

A harmincadik körre az élmezőny a következőképpen alakult: Alonso, Michael Schuamcher, Fisichella, Massa, Räikkönen, Button és Barrichello. Ralf Schumacher a harmincegyedik kör után beállt a Toyota garázsába, mert autója a Trullival való surlódáskor megsérülhetett. Alonso és Fisichella a negyvenedik illetve a negyvenegyedik körben látogattak el utoljára a bokszutcába, kiállásuk után pedig Michael Schumacher ismét átvette a vezetést. A negyvenkettedik körben Felipe Massa megfutotta a verseny leggyorsabb körét, 1:16.648-as idővel, de a következő körben ő is kiállt tankolni, és Fisichella mögé, a negyedik helyen lépett pályára. Schumacher második alkalommal a negyvenhatodik körben állt ki a boxba, és Alonso mögött folytatta a versenyt. A kettejük közti több mint tizenkét másodperces különbség körről körre nőtt. Tíz körrel a futam vége előtt Alonso, Michael Schumacher, Fisichella, Massa, Räikkönen, Button és az egy kör hátrányban levő Barrichello volt a sorrend, amely a verseny végéig megmaradt. Fernando Alonso először nyerte meg hazai versenyét, és tovább növelte előnyét Schumacherrel szemben.[2]

Helyezés Rajtszám Versenyző Csapat/Motor Futott kör Idő/Kiesés oka Rajthely Pont
1 1 Spanyolország Fernando Alonso Renault 66 1h26:21.759 1 10
2 5 Németország Michael Schumacher Ferrari 66 + 18.502 3 8
3 2 Olaszország Giancarlo Fisichella Renault 66 + 23.951 2 6
4 6 Brazília Felipe Massa Ferrari 66 + 29.853 4 5
5 3 Finnország Kimi Räikkönen McLaren-Mercedes 66 + 56.875 9 4
6 12 Egyesült Királyság Jenson Button Honda 66 + 58.347 8 3
7 11 Brazília Rubens Barrichello Honda 65 + 1 kör 5 2
8 16 Németország Nick Heidfeld BMW Sauber 65 + 1 kör 10 1
9 9 Ausztrália (ország) Mark Webber Williams-Cosworth 65 + 1 kör 11
10 8 Olaszország Jarno Trulli Toyota 65 + 1 kör 7
11 10 Németország Nico Rosberg Williams-Cosworth 65 + 1 kör 13
12 17 Kanada Jacques Villeneuve BMW Sauber 65 + 1 kör 22
13 15 Ausztria Christian Klien Red Bull-Ferrari 65 + 1 kör 14
14 14 Egyesült Királyság David Coulthard Red Bull-Ferrari 65 + 1 kör 21
15 20 Olaszország Vitantonio Liuzzi Toro Rosso-Cosworth 63 Hidraulika 15
16 18 Portugália Tiago Monteiro MF1-Toyota 63 + 3 kör 17
17 22 Japán Szató Takuma Super Aguri-Honda 62 + 4 kör 19
Ki 19 Hollandia Christijan Albers MF1-Toyota 48 Törött szárny 18
Ki 21 Amerikai Egyesült Államok Scott Speed Toro Rosso-Cosworth 47 Motorhiba 16
Ki 7 Németország Ralf Schumacher Toyota 31 Elektronika 6
Ki 4 Kolumbia Juan Pablo Montoya McLaren-Mercedes 17 Kicsúszás 12
Ki 23 Franciaország Franck Montagny Super Aguri-Honda 10 Kardántengely 20

A világbajnokság élmezőnyének állása a verseny után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

H Versenyzők Pont H Konstruktőrök Pont
1 Spanyol Fernando Alonso 54 1 Francia Renault 78
2 Német Michael Schumacher 39 2 Olasz Ferrari 51
3 Finn Kimi Räikkönen 27 3 UK McLaren-Mercedes 42
4 Olasz Giancarlo Fisichella 24 4 Japán Honda 24
5 Brazil Felipe Massa 20 5 Német BMW Sauber 12

Statisztikák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A versenyben vezettek:

Fernando Alonso 11. győzelme, 11. pol pozíciója, Felipe Massa 1. leggyorsabb köre.

David Coulthard 200-ik versenye.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Renault-é az első sor Barcelonában
  2. Alonso megnyerte hazai versenyét. www.f1hirek.hu, 2006. május 14. (Hozzáférés: 2008. október 15.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző nagydíj:
2006-os Formula–1 európai nagydíj
FIA 2006-os Formula–1 világbajnokság Következő nagydíj:
2006-os Formula–1 monacói nagydíj
Előző nagydíj:
2005-ös Formula–1 spanyol nagydíj
Formula–1 spanyol nagydíj Következő nagydíj:
2007-es Formula–1 spanyol nagydíj