2004-es Formula–1 német nagydíj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Német 2004-es német nagydíj
Az évad 12. versenye a 18-ból
a 2004-es Formula–1 világbajnokságon.
Circuit Hokenheimring.png
Versenyadatok
Dátum 2004. július 25.
Hivatalos elnevezés Großer Mobil 1 Preis von Deutschland
Helyszín Hockenheimring, Hockenheim, Németország
Versenypálya 4,574 km
Táv 301.884 km
Körök 66
Időjárás száraz
Pole-pozíció
Versenyző Németország Michael Schumacher
(Ferrari)
Idő 1:13.306
Leggyorsabb kör
Versenyző Finnország Kimi Räikkönen
(McLaren-Mercedes)
Idő 1:13.780 (10. a(z) 66-ból)
Dobogó
Első Németország Michael Schumacher
(Ferrari)
Második Egyesült Királyság Jenson Button
(BAR-Honda)
Harmadik Spanyolország Fernando Alonso
(Renault)

A német nagydíj volt a 2004-es Formula–1 világbajnokság tizenkettedik futama, amelyet 2004. július 25-én rendeztek meg a német Hockenheimringen, Hockenheimben.

Időmérő edzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pole pozíciót Michael Schumacher szerezte meg, a második Juan Pablo Montoya lett az időmérő edzésen. Jenson Button a kvalifikáción a harmadik helyen végzett, ám motorcseréje miatt a rajtrács tizenharmadik helyére szorult vissza.[1]

Helyezés Versenyző Csapat/Motor Idő Különbség
1 Németország Michael Schumacher Ferrari 1:13.306
2 Kolumbia Juan Pablo Montoya Williams-BMW 1:13.667 + 0.361
3 Egyesült Királyság Jenson Button* BAR-Honda 1:13.674 + 0.368
4 Finnország Kimi Räikkönen McLaren-Mercedes 1:13.690 + 0.384
5 Egyesült Királyság David Coulthard McLaren-Mercedes 1:13.821 + 0.515
6 Spanyolország Fernando Alonso Renault 1:13.874 + 0.568
7 Olaszország Jarno Trulli Renault 1:14.134 + 0.828
8 Brazília Rubens Barrichello Ferrari 1:14.278 + 0.972
9 Japán Szató Takuma BAR-Honda 1:14.287 + 0.981
10 Franciaország Olivier Panis Toyota 1:14.368 + 1.062
11 Brazília Antônio Pizzonia Williams-BMW 1:14.556 + 1.250
12 Ausztrália Mark Webber Jaguar-Cosworth 1:14.802 + 1.496
13 Ausztria Christian Klien Jaguar-Cosworth 1:15.011 + 1.705
14 Olaszország Giancarlo Fisichella Sauber-Petronas 1:15.395 + 2.098
15 Brazília Cristiano da Matta Toyota 1:15.454 + 2.148
16 Brazília Felipe Massa Sauber-Petronas 1:15.616 + 2.310
17 Olaszország Giorgio Pantano Jordan-Ford 1:16.192 + 2.886
18 Németország Nick Heidfeld Jordan-Ford 1:16.310 + 3.004
19 Olaszország Gianmaria Bruni Minardi-Cosworth 1:18.055 + 4.749
20 Magyarország Baumgartner Zsolt Minardi-Cosworth 1:18.400 + 5.094
* Jenson Button tízhelyes rajtbüntetést kapott motorcsere miatt.

Futam[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A verseny tizenharmadik körében, a célegyenes végén Kimi Räikkönen autójáról leszakadt a hátulsó légterelő szárny. A finn elveszítve kontrollját autója felett, a gumifalba csapódott. Michael Schumacher megnyerte hazája futamát, második Jenson Button, harmadik Fernando Alonso lett. Pontszerző helyeken még David Coulthard, Juan Pablo Montoya, Mark Webber, Antônio Pizzonia és Szató Takuma végzett.[2]

Helyezés Rajtszám Versenyző Csapat/Motor Futott kör Idő/Kiesés oka Rajthely Pont
1 1 Németország Michael Schumacher Ferrari 66 1h23:54.848 1 10
2 9 Egyesült Királyság Jenson Button BAR-Honda 66 + 8.388 13 8
3 8 Spanyolország Fernando Alonso Renault 66 + 16.351 5 6
4 5 Egyesült Királyság David Coulthard McLaren-Mercedes 66 + 19.231 4 5
5 3 Kolumbia Juan Pablo Montoya Williams-BMW 66 + 23.055 2 4
6 14 Ausztrália Mark Webber Jaguar-Cosworth 66 + 41.108 11 3
7 4 Brazília Antônio Pizzonia Williams-BMW 66 + 41.956 10 2
8 10 Japán Szató Takuma BAR-Honda 66 + 46.842 8 1
9 11 Olaszország Giancarlo Fisichella Sauber-Petronas 66 + 1:07.102 14
10 15 Ausztria Christian Klien Jaguar-Cosworth 66 + 1:08.578 12
11 7 Olaszország Jarno Trulli Renault 66 + 1:10.258 6
12 2 Brazília Rubens Barrichello Ferrari 66 + 1:13.252 7
13 12 Brazília Felipe Massa Sauber-Petronas 65 + 1 kör 16
14 17 Franciaország Olivier Panis Toyota 65 + 1 kör 9
15 19 Olaszország Giorgio Pantano Jordan-Ford 63 + 3 kör 17
16 21 Magyarország Baumgartner Zsolt Minardi-Cosworth 62 + 4 kör 20
17 20 Olaszország Gianmaria Bruni Minardi-Cosworth 62 + 4 kör 19
Ki 18 Németország Nick Heidfeld Jordan-Ford 42 Meghajtás 18
Ki 16 Brazília Cristiano da Matta Toyota 38 Defekt 15
Ki 6 Finnország Kimi Räikkönen McLaren-Mercedes 13 Baleset 3

A világbajnokság élmezőnyének állása a verseny után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

H Versenyzők Pont H Konstruktőrök Pont
1. Németország Michael Schumacher 110 1. Olaszország Ferrari 184
2. Brazília Rubens Barrichello 74 2. Franciaország Renault 85
3. Egyesült Királyság Jenson Button 61 3. Egyesült Királyság BAR-Honda 76
4. Olaszország Jarno Trulli 46 4. Egyesült Királyság Williams-BMW 47
5. Spanyolország Fernando Alonso 39 5. Egyesült Királyság McLaren-Mercedes 37

Statisztikák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vezető helyen:

  • Michael Schumacher 53 (1-10 / 15-28 / 35-47 / 51-66)
  • Kimi Räikkönen 1 (11)
  • Jenson Button 11 (12-14 / 30-34 / 48-50)
  • Fernando Alonso 1 (29)

Michael Schumacher 81. (R) győzelme, 61. pol pozíciója, Kimi Räikkönen 5. leggyorsabb köre.

Cristiano da Matta utolsó versenye.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 2004-es Formula–1 német nagydíj témájú médiaállományokat.


Előző nagydíj:
2004-es Formula–1 brit nagydíj
FIA 2004-es Formula–1 világbajnokság Következő nagydíj:
2004-es Formula–1 magyar nagydíj
Előző nagydíj:
2003-as Formula–1 német nagydíj
Formula–1 német nagydíj Következő nagydíj:
2005-ös Formula–1 német nagydíj