2003-as Formula–1 brazil nagydíj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Brazília 2003-as brazil nagydíj
Az évad 3. versenye a 16-ból
a 2003-as Formula–1 világbajnokságon.
Circuit Interlagos.png
Versenyadatok
Dátum 2003. április 6.
Hivatalos elnevezés XXXII Grande Prêmio do Brasil
Helyszín Autódromo José Carlos Pace, São Paulo, Brazília
Versenypálya 4,309 km
Táv 232.686 km
Körök 54
Időjárás heves eső
Pole-pozíció
Versenyző Brazília Rubens Barrichello
(Ferrari)
Idő 1:13.807
Leggyorsabb kör
Versenyző Brazília Rubens Barrichello
(Ferrari)
Idő 1:22.032 (45. a(z) 54-ből)
Dobogó
Első Olaszország Giancarlo Fisichella
(Jordan-Ford)
Második Finnország Kimi Raikkonen
(McLaren-Mercedes)
Harmadik Spanyolország Fernando Alonso
(Renault)

A brazil nagydíj volt a 2003-as Formula–1 világbajnokság harmadik futama, amelyet 2003. április 6-án rendeztek meg a brazil Autódromo José Carlos Pace-en, São Paulóban.

Időmérő edzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyezés Versenyző Csapat/Motor Idő Különbség
1 Brazília Rubens Barrichello Ferrari 1:13.807
2 Egyesült Királyság David Coulthard McLaren-Mercedes 1:13.818 + 0.011
3 Ausztrália Mark Webber Jaguar-Cosworth 1:13.851 + 0.044
4 Finnország Kimi Räikkönen McLaren-Mercedes 1:13.866 + 0.059
5 Olaszország Jarno Trulli Renault 1:13.953 + 0.146
6 Németország Ralf Schumacher Williams-BMW 1:14.124 + 0.317
7 Németország Michael Schumacher Ferrari 1:14.130 + 0.323
8 Olaszország Giancarlo Fisichella Jordan-Ford 1:14.191 + 0.384
9 Kolumbia Juan Pablo Montoya Williams-BMW 1:14.223 + 0.416
10 Spanyolország Fernando Alonso Renault 1:14.384 + 0.577
11 Egyesült Királyság Jenson Button BAR-Honda 1:14.504 + 0.697
12 Németország Nick Heidfeld Sauber-Petronas 1:14.631 + 0.824
13 Kanada Jacques Villeneuve BAR-Honda 1:14.668 + 0.861
14 Franciaország Olivier Panis Toyota 1:14.839 + 1.032
15 Németország Heinz-Harald Frentzen Sauber-Petronas 1:14.839 + 1.032
16 Írország Ralph Firman Jordan-Ford 1:15.240 + 1.433
17 Brazília Antônio Pizzonia Jaguar-Cosworth 1:15.317 + 1.510
18 Brazília Cristiano da Matta Toyota 1:15.641 + 1.834
19 Hollandia Jos Verstappen Minardi-Cosworth 1:16.542 + 2.735
20 Egyesült Királyság Justin Wilson Minardi-Cosworth 1:16.586 + 2.779

Futam[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A verseny napján reggel óta folyamatosan szakadt az eső, ezért a rajtot negyed órával később kezdték meg, a biztonsági autó felvezetésével. A heves eső és a rossz látási viszonyok miatt a safety car csak a nyolcadik kör végén hajtott le a pályáról, és a célegyenesben Coulthard azonnal megelőzte Barrichellót, így átvette a vezetést. A lassú brazilt sorra lehagyták, majd a tizenegyedik körben, a célegyenes végén Räikkönen lefékezte brit csapattársát, és a huszonhatodik körig maga mögött tartotta a mezőnyt. Az első nyolc sorrendje a következő volt: Räikkönen, Montoya, Coulthard, Webber, Michael Schumacher, Barrichello, Alonso és Button.

Barrichello szerezte meg a pole-t
(a kép Indianapolisban készült)

Barrichello tizennégy kör után már 16 másodperccel volt lemaradva az élen autózó finntől, majd Michael Schumacher egyre közelebb került Webberhez, aki mellett hamarosan el is ment. Néhány körrel később a német megelőzte Montoyát, és a két McLarent vette üldözőbe. A tizennyolcadik körben, a célegyenesben Ralph Firman elhagyta a Jordan jobb első kerekét, amely eltalálta a mellette haladó Panis-t, aki feladni kényszerült a versenyt. Mivel az ütközés következtében alkatrészek kerültek a pályára, ismét beküldték a biztonsági autót. Ekkor szinte mindenki a boxba hajtott tankolni és kereket cserélni, ugyanis a pálya kezdett felszáradni. A safety car mögött Räikkönen, Coulthard, Michael Schumacher, da Matta, Barrichello, Montoya, Pizzonia és Frentzen sorrendben haladtak az autók.

Miután a huszonkettedik kör végén távozott a pályáról a safety car, a célegyenest követő kanyarban Barrichello megelőzte da Mattát, majd hamarosan Montoya és Pizzonia is ugyanott csúszott ki, és mindketten a gumifalba csapódtak. Egy körrel később Michael Schumacher is ugyanezen a ponton hibázott, így ismét beküldték a biztonsági autót. Räikkönen, a fázist kihasználva új kereket vételezett, így Coulthatd állhatott az élre. A safety car a huszonkilencedik kör után hajtott le, és az első kanyarban Ralf Schumacher megelőzte Barrichellót, aki azonban hamar visszavette második pozícióját. A pontszerző helyeken Coulthard, Barrichello, Ralf Schumacher, Webber, Button, Alonso, Räikkönen és Verstappen állt. Néhány körrel később Verstappen, majd Button is kiszállt a versenyből: ő is ugyanott csúszott meg a vizes aszfalton, ahol korábban négyen is.

Räikkönen kapta a győzelmi trófeát a helyszínen

Az eset miatt negyedszerre jött a pályára a biztonsági autó, amely a harminchatodik kör végén távozott. Alonso Ralf Schumachert próbálta támadni, de nem volt esélye. Az esetet kihasználva, Räikkönen egy körrel később mind a spanyol, mind pedig a német mellett is elment, és Barrichellót vette üldözőbe a második helyért. Körökkel később Alonsónak sikerült megelőznie Schumachert, ám a versenybíróság bokszutca-áthajtásos büntetéssel sújtotta a Renault pilótáját, mert sárga zászló alatt hajtotta végre a manővert.

A negyvenötödik körben, a célegyenes végén Coulthard elfékezte magát, és Barrichello átvette tőle a vezetést, ám két körrel később a brazil Ferrarijának üzemanyagrendszere felmondta a szolgálatot, így ismét a brit állt az élre. Mögötte Räikkönen, Ralf Schumacher és Fisichella foglalt helyet. A német Williamses kerékcserére állt ki a boxba, így Fisichella előrelépett a harmadik, míg Alonso a negyedik pozícióba. Az ötvenharmadik körben megkezdve Räikkönen vezette a futamot, miután Coulthard kiállt a boxba, ám a kör végén, a 13-as kanyarban a finn megcsúszott, és a közvetlenül mögötte autózó Fisichella megelőzte. Néhány másodperccel később, a célegyenes bejáratánál Webber a korlátnak csapta autóját, amelynek következtében rengeteg alkatrész került a pályára. Ugyan behívták a safety cart, de Alonso telibe találta az egyik leszakadt kereket, így a gumifalba csapódott. A körülmények miatt a versenyt nem lehetett folytatni, ezért a szervezők az ötvenötödik körben piros zászlóval leintették a futamot.

Fisichella lett végül a győztes

Az események nehéz helyzetbe hozták a versenybírákat, a szervezőket, a csapatokat és a pilótákat. A díjátadó ünnepségre való tekintettel gyorsan kellett döntést hozni a futam végeredményét illetően, ezért a versenybírák az ötvenharmadik kör végének sorrendjét hirdették ki, mivel a Formula–1 szabályzata azt mondja ki, hogy ha a futamot piros zászlóval megszakítják, akkor a két körrel korábbi állást kell végeredménynek tekinteni. Ez esetben az ötvenötödik körben intették le a versenyt, amely alapján az ötvenharmadik kört megkezdve az első helyen Kimi Räikkönen, a másodikon Giancarlo Fisichella, míg harmadikként Fernando Alonso végzett. Egy ideig mind Fisichella, mind pedig a csapatfőnök Eddie Jordan is az elsőséget ünnepelte, amikor közölték velük, hogy Räikkönen és a McLaren a győztes. Mindeközben az olasz versenyző autója kigyulladt a bokszutcában, ezzel is növelve a zűrzavart. A dobogó legfelső fokára tehát Räikkönen, a másodikra Fisichella léphetett, míg a harmadikon Alonsónak kellett volna állnia, de mivel őt balesete után kórházba szállították, a legalsó fok üresen maradt.

Néhány nappal a brazil nagydíj után bebizonyosodott, hogy Fisichella nem sokkal azelőtt kezdte meg az ötvenhatodik kört, hogy a versenyt megállították volna, így a szabály értelmében az ötvennegyedik kör végének állását kell hivatalosnak tekinteni. Mindezek miatt az FIA április 11-én, Párizsban hozott ítélete alapján Fisichella lett a nagydíj győztese. A nem hivatalos ünnepségre a soron következő San Marinó-i nagydíjon került sor, amikor Kimi Räikkönen és Ron Dennis átadta a győztes versenyzőnek és konstruktőrnek járó díjat Giancarlo Fisichellának és Eddie Jordannek.[1]

Helyezés Rajtszám Versenyző Csapat/Motor Futott kör Idő/Kiesés oka Rajthely Pont
1 11 Olaszország Giancarlo Fisichella Jordan-Ford 54 1h31:17.748 8 10
2 6 Finnország Kimi Räikkönen McLaren-Mercedes 54 + 0.945 4 8
3 8 Spanyolország Fernando Alonso Renault 54 + 6.348 10 6
4 5 Egyesült Királyság David Coulthard McLaren-Mercedes 54 + 8.096 2 5
5 10 Németország Heinz-Harald Frentzen Sauber-Petronas 54 + 8.642 14 4
6 16 Kanada Jacques Villeneuve BAR-Honda 54 + 16.054 13 3
7 4 Németország Ralf Schumacher Williams-BMW 54 + 38.526 6 2
8 7 Olaszország Jarno Trulli Renault 54 + 45.927 5 1
9 14 Ausztrália Mark Webber Jaguar-Cosworth 53 Baleset 3
10 21 Brazil Cristiano da Matta Toyota 53 + 1 kör 18
Ki 2 Brazília Rubens Barrichello Ferrari 47 Üzemanyagrendszer 1
Ki 17 Egyesült Királyság Jenson Button BAR-Honda 33 Baleset 11
Ki 19 Hollandia Jos Verstappen Minardi-Cosworth 31 Kicsúszás 19
Ki 1 Németország Michael Schumacher Ferrari 27 Baleset 7
Ki 3 Kolumbia Juan Pablo Montoya Williams-BMW 25 Baleset 9
Ki 15 Brazília Antônio Pizzonia Jaguar-Cosworth 25 Baleset 17
Ki 20 Franciaország Olivier Panis Toyota 18 Ütközés 15
Ki 12 Írország Ralph Firman Jordan-Ford 18 Felfüggesztés 16
Ki 18 Egyesült Királyság Justin Wilson Minardi-Cosworth 16 Kicsúszás 20
Ki 9 Németország Nick Heidfeld Sauber-Petronas 8 Motorhiba 12

A világbajnokság élmezőnyének állása a verseny után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

H Versenyzők Pont H Konstruktőrök Pont
1. Finnország Kimi Räikkönen 24 1. Egyesült Királyság McLaren-Mercedes 39
2. Egyesült Királyság David Coulthard 15 2. Franciaország Renault 23
3. Spanyolország Fernando Alonso 14 3. Olaszország Ferrari 16
4. Olaszország Giancarlo Fisichella 10 4. Egyesült Királyság Williams-BMW 16
5. Olaszország Jarno Trulli 9 5. Írország Jordan-Ford 10

Statisztikák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vezettek a versenyben:

  • 1-8: Rubens Barrichello
  • 9-10: David Coulthard
  • 11-26: Kimi Räikkönen
  • 27-44: David Coulthard
  • 45-46: Rubens Barrichello
  • 47-51: David Coulthard
  • 52-53: Kimi Räikkönen
  • 53-54: Giancarlo Fisichella
  • A rossz időjárási viszonyok miatt korábban már kétszer szakítottak félbe brazil nagydíjat. Először 1974-ben, amikor a 40 körből csak 32-t teljesítettek a versenyzők, majd 1981-ben Jacarepaguában egy körrel a vége előtt intették le a futamot, mert átlépték a kétórás maximális időhatárt.
  • Ez volt a győztes Jordan csapat 200. Formula–1-es versenye, és utolsó (4.) futamgyőzelme.
  • Ez volt a 700. Formula–1-es verseny
  • Ez volt Jarno Trulli 100. versenye

Giancarlo Fisichella első futamgyőzelmét szerezte itt, Rubens Barrichello 6. pole pozíciója, 9. leggyorsabb köre.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző nagydíj:
2003-as Formula–1 maláj nagydíj
FIA 2003-as Formula–1 világbajnokság Következő nagydíj:
2003-as Formula–1 San Marinó-i nagydíj
Előző nagydíj:
2002-es Formula–1 brazil nagydíj
Formula–1 brazil nagydíj Következő nagydíj:
2004-es Formula–1 brazil nagydíj