2004-es Formula–1 spanyol nagydíj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Spanyolország 2004-es spanyol nagydíj
Az évad 5. versenye a 18-ból
a 2004-es Formula–1 világbajnokságon.
Circuit Catalunya.png
Versenyadatok
Dátum 2004. május 9.
Hivatalos elnevezés Gran Premio Marlboro de Espana
Helyszín Circuit de Catalunya, Montmeló, Spanyolország
Versenypálya 4,627 km
Táv 305.382 km
Körök 66
Időjárás száraz
Pole-pozíció
Versenyző Németország Michael Schumacher
(Ferrari)
Idő 1:15.022
Leggyorsabb kör
Versenyző Németország Michael Schumacher
(Ferrari)
Idő 1:17.450 (12. a(z) 66-ból)
Dobogó
Első Németország Michael Schumacher
(Ferrari)
Második Brazília Rubens Barrichello
(Ferrari)
Harmadik Olaszország Jarno Trulli
(Renault)

A spanyol nagydíj volt a 2004-es Formula–1 világbajnokság ötödik futama, amelyet 2004. május 9-én rendeztek meg a spanyol Circuit de Catalunyán, Montmelóban.

Időmérő edzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Michael Schumacher szezonbeli negyedik pole pozícióját szerezte Spanyolországban. Mellőle Juan Pablo Montoya rajtolt a második helyről, a második sorban Szató Takuma és Jarno Trulli foglalt helyet.[1]

Helyezés Versenyző Csapat/Motor Idő Különbség
1 Németország Michael Schumacher Ferrari 1:15.022
2 Kolumbia Juan Pablo Montoya Williams-BMW 1:15.639 + 0.617
3 Japán Szató Takuma BAR-Honda 1:15.809 + 0.787
4 Olaszország Jarno Trulli Renault 1:16.144 + 1.122
5 Brazília Rubens Barrichello Ferrari 1:16.272 + 1.250
6 Németország Ralf Schumacher Williams-BMW 1:16.293 + 1.271
7 Franciaország Olivier Panis Toyota 1:16.313 + 1.291
8 Spanyolország Fernando Alonso Renault 1:16.422 + 1.400
9 Ausztrália Mark Webber Jaguar-Cosworth 1:16.514 + 1.492
10 Egyesült Királyság David Coulthard McLaren-Mercedes 1:16.636 + 1.614
11 Brazília Cristiano da Matta Toyota 1:17.038 + 2.016
12 Olaszország Giancarlo Fisichella Sauber-Petronas 1:17.444 + 2.422
13 Finnország Kimi Räikkönen McLaren-Mercedes 1:17.445 + 2.423
14 Egyesült Királyság Jenson Button BAR-Honda 1:17.575 + 2.553
15 Németország Nick Heidfeld Jordan-Ford 1:17.802 + 2.780
16 Ausztria Christian Klien Jaguar-Cosworth 1:17.812 + 2.790
17 Brazília Felipe Massa Sauber-Petronas 1:17.866 + 2.844
18 Olaszország Gianmaria Bruni Minardi-Cosworth 1:19.817 + 4.795
19 Olaszország Giorgio Pantano Jordan-Ford 1:20.607 + 5.585
20 Magyarország Baumgartner Zsolt Minardi-Cosworth 1:21.470 + 6.448

Futam[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pályán egy kör 4,627 km, a verseny 66 körös volt.

Remek rajtjának köszönhetően Trulli fordult elsőként a célegyenes végén, közvetlen Schumacher előtt. Trulli boxkiállását követően Schumacher majd Barrichello került az élre. A brazil kiállása után ismét Schumacher állt az élre és végig vezetve a verseny hátralevő részét nyerte meg a futamot. Barrichello második, Trulli harmadikként ért célba. Fernando Alonso negyedik lett hazája versenyén, őt Szató Takuma, Ralf Schumacher, Giancarlo Fisichella és Jenson Button követte a pontszerző helyeken. Montoya fékproblémái miatt nem tudta teljesíteni a versenyt. A leggyorsabb kört Michael Schumacher futotta.[2]

Helyezés Rajtszám Versenyző Csapat/Motor Futott kör Idő/Kiesés oka Rajthely Pont
1 1 Németország Michael Schumacher Ferrari 66 1h27:32.841 1 10
2 2 Brazília Rubens Barrichello Ferrari 66 + 13.290 5 8
3 7 Olaszország Jarno Trulli Renault 66 + 32.294 4 6
4 8 Spanyolország Fernando Alonso Renault 66 + 32.952 8 5
5 10 Japán Szató Takuma BAR-Honda 66 + 42.327 3 4
6 4 Németország Ralf Schumacher Williams-BMW 66 + 1:13.804 6 3
7 11 Olaszország Giancarlo Fisichella Sauber-Petronas 66 + 1:17.108 12 2
8 9 Egyesült Királyság Jenson Button BAR-Honda 65 + 1 kör 14 1
9 12 Brazília Felipe Massa Sauber-Petronas 65 + 1 kör 17
10 5 Egyesült Királyság David Coulthard McLaren-Mercedes 65 + 1 kör 10
11 6 Finnország Kimi Räikkönen McLaren-Mercedes 65 + 1 kör 13
12 14 Ausztrália Mark Webber Jaguar-Cosworth 65 + 1 kör 9
13 16 Brazília Cristiano da Matta Toyota 65 + 1 kör 11
Ki 19 Olaszország Giorgio Pantano Jordan-Ford 51 Kormány rásegítő 19
Ki 3 Kolumbia Juan Pablo Montoya Williams-BMW 46 Fékhiba 2
Ki 15 Ausztria Christian Klien Jaguar-Cosworth 43 Gázadagoló 16
Ki 17 Franciaország Olivier Panis Toyota 33 Hidraulika 7
Ki 18 Németország Nick Heidfeld Jordan-Ford 33 Hidraulika 15
Ki 20 Olaszország Gianmaria Bruni Minardi-Cosworth 31 Kicsúszás 18
Ki 21 Magyarország Baumgartner Zsolt Minardi-Cosworth 17 Kicsúszás 20

A világbajnokság élmezőnyének állása a verseny után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

H Versenyzők Pont H Konstruktőrök Pont
1. Németország Michael Schumacher 50 1. Olaszország Ferrari 82
2. Brazília Rubens Barrichello 32 2. Franciaország Renault 42
3. Egyesült Királyság Jenson Button 24 3. Egyesült Királyság BAR-Honda 32
4. Spanyolország Fernando Alonso 21 4. Egyesült Királyság Williams-BMW 30
5. Olaszország Jarno Trulli 21 5. Egyesült Királyság McLaren-Mercedes 5

Statisztikák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A versenyben vezettek:

Michael Schumacher 75. (R) GP győzelem, 200-ik futama, 59. pole pozíciója, 60. (R) leggyorsabb köre, 18. (R) mesterhármasa (gy, pp, lk)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző nagydíj:
2004-es Formula–1 San Marinó-i nagydíj
FIA 2004-es Formula–1 világbajnokság Következő nagydíj:
2004-es Formula–1 monacói nagydíj
Előző nagydíj:
2003-as Formula–1 spanyol nagydíj
Formula–1 spanyol nagydíj Következő nagydíj:
2005-ös Formula–1 spanyol nagydíj