Toyota F1

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából


Toyota F1
Panasonic Toyota Racing logo.png
Teljes név Panasonic Toyota Racing
Székhely Köln, Németország
Alapító(k) Japán Jamasina Tadasi
Jelentős versenyzők JPN Kamui Kobayashi
GER Ralf Schumacher
ITA Jarno Trulli
GER Timo Glock
FRA Olivier Panis
BRA Cristiano da Matta
BRA Ricardo Zonta
GBR Allan McNish
FIN Mika Salo
Motorok Toyota
Gumik M Michelin,
B Bridgestone
Jogelőd -
Jogutód -
Formula–1-es szereplése
Első verseny ausztrál 2002-es ausztrál nagydíj
Utolsó verseny UAE 2009-es abu-dzabi nagydíj
Versenyek száma 140
Konstruktőri világbajnoki címek 0
Versenyzői világbajnoki címek 0
Győzelmek 0
Első rajtkockák 3
Leggyorsabb körök 3

A Panasonic Toyota Racing, más néven Toyota F1 a világ második legnagyobb autógyárának, a Toyotának a Formula–1-es csapata volt, 2002-től 2009-ig vettek részt a sportágban. Székhelye Kölnben volt. Bár a Toyota rendelkezett az egyik legnagyobb költségvetéssel a csapatok között, győzelmet nem sikerült szerezniük.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kezdetek (1999-2004)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2001-es tesztautó, a TF101

1997-ben a Toyota autóversenyzéses programjában elindította sportautóprojektjét, 1998-ban és 1999-ben részt vettek a Le Mans-i 24 órás versenyen, de nyerni nem tudtak. 1999. január 21-én bejelentették, hogy részt kívánnak venni a Formula–1-es bajnokságban. 2000. június 30-án leadta nevezését a 2002-es bajnokságra. Eredetileg 2001-ben debütáltak volna, de debütálásukat elhalasztották a jövő évre, emiatt 11 millió dolláros letétet veszítettek el. A sok csapat által választott Egyesült Királyság helyett székhelyüket a németországi Kölnban alakították ki. 2001-ben a Toyota TF101-es (AM01) prototípust tesztelte 11 F1-es pályán. Ennek során telemetriaadatokat gyűjtöttek, aerodinamikai változtatásokat hajtottak végre az új TF102-eshez, és tapasztalatot szerezhettek a versenyzők: a finn, de japánul is beszélő Mika Salo és az 1999-es Le Mans-i versenyen indult skót Allan McNish.

A 2002-es ausztrál nagydíjon, Melbourne-ben debütált a Toyota a Gustav Brunner által tervezett TF102-vel. A kissé kaotikus versenyen sokan kiestek, Salo 6. lett utolsó pontszerzőként. A következő maláj nagydíjon is lehetőségük volt a pontszerzésre. McNish egy elrontott boxkiállás miatt pozíciót veszített, 7. lett, így pont nélkül maradt. A harmadik versenyen, Brazíliában Salo a szezon második, egyben utolsó pontját érte el.

Allan McNish 2002-ben

McNish a szezonzáró japán nagydíj edzésén nagyot balesetezett, emiatt kihagyni kényszerült a versenyt. Az első évben az 500 millió eurós befektetéssel is a csapat csak 2 pontot szerzett Salo jóvoltából.

Rövid idővel az következő évad előtt a Toyota mindkét versenyzőjét leváltotta Cristiano da Matta Champ Car világbajnokra és Olivier Panisra. 2003-ban már sok nagydíjon szereztek pontot (részben az új pontrendszernek köszönhetően), de legjobb helyezésük csak egy 5. pozíció volt Németországban. Kiemelkedő verseny volt a brit nagydíj, amikor mindkét toyotás a Safety Car idején állt ki tankolni, így az élre álltak, valamint az amerikai nagydíj, ahol Panis a 3. helyre kvalifikálta magát a rajtrácson. 16 pontot szereztek, de ez is csak a konstruktőri 8. helyre volt elegendő, amivel a Jordant és a Minardit előzték meg.

2004-ben változatlan versenyzőfelállásban kezdték az évet. A kanadai nagydíjon mindkét Toyotát kizárták, mivel illegális alkatrészek voltak az autókon. Németországtól da Mattát Ricardo Zonta helyettesítette Jarno Trulli érkezéséig aki, az utolsó két futamra igazolt át a japán csapathoz a Renault-tól. A szezonzárón Panist Zonta helyettesítette. 9 ponttal ismét a 8. konstruktőri helyezést érték el.

2004-ben a Toyotát ipari kémkedéssel vádolták. A csapat központjában ferraris adatokat találtak, de a Toyota visszautasította, hogy használták volna azokat.

Sikerek (2005-2006)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2005 a Toyota eddigi legsikeresebb éve volt. Trulli mellé a Ralf Schumachert igazolták le a Williams-BMW-től. A csapat motorokat szállított a Jordannek. A Toyota jól kezdte az évet: Jarno Trulli a második lett az ausztrál időmérőn, majd a következő két versenyen: Malajziában és Bahreinben második lett.

Trulli 2006-ban

Az olasz emellett csak Spanyolországban tudott dobogóra állni, ahol harmadik lett. Schumacher két harmadik helyet szerzett Magyarországon és Kínában, Japánban pedig a pole-ból indult. Trulli is egyszer győzött időmérő edzésen, Indianapolisban, de a botrányos futamon a Michelin gumikkal versenyzők, köztük a Toyota, nem indultak el. (Schumacher a Michelin gumi hibája miatt balesetet szenvedett a pénteki délutáni edzésen a gyors, bedöntött 13-as számú kanyarban, Zonta helyettesítette volna a futamon) Az évadot a Toyota 88 ponttal zárta a negyedik helyen.

2006-ban változatlan versenyzőfelállással indultak, a Michelinről a Bridgestone gumikra tértek át. Ebben az évben a Jordan utódjának, a Midlandnek szállítottak motorokat. A Toyota elsőként, január 14-én mutatta be 2006-os autóját, a TF106-ost. Ralf Schumacher ausztráliai harmadik helye az egyetlen dobogó volt a csapat számára az egész évben. Két 4. helyet gyűjtöttek: Schumacher Franciaországban, Trulli Indianapolisban a 20. helyről indulva, Alonsót megelőzve. Trulli emellett közel állt a dobogóhoz Monacóban, amikor a verseny vége felé motorja tönkrement. A Toyota hazai versenyén, Japánban, ismét jól szerepeltek az időmérőn, az előző évhez hasonlóan. A 3. és 4. helyről indulva a 6. és 7. helyen értek célba. 35 ponttal hatodikak lettek a konstruktőrök között, egy ponttal lemaradva a BMW Sauber mögött.

Motorszállítás a Williamsnek (2007-2009)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ralf Schumacher 2007-ben

2007-ben változatlan versenyzőfelállásban indultak, emellett megállapodtak a korábbi világbajnok Williamsszel, hogy a Toyota szállítja a csapat motorjait a korábbi Cosworth helyett. Ez az év jóval rosszabbul sikerült az előző kettőnél, mindössze 13 ponttal hatodikak lettek, a McLaren kizárását követően, dobogós helyezés nélkül. Legjobb helyezésük két 6. hely volt.

Ralf Schumacher az végén elhagyta a csapatot és visszavonult a Formula–1-ből, akit a német GP2-es világbajnok Timo Glock váltott 2008-ra. A szezonnyitón Glock baleset, Trulli pedig motorhiba miatt volt kénytelen kiállni. Malajziában Glock ismét kiesett, Trulli pedig 4. lett. A bahreini nagydíjon Glock először ért célba, Trulli egy 6. hellyel ismét pontokat szerzett a csapatnak. Barcelonában Trulli a 8., Glock a 11. helyen ért célba. Utóbbi előrébb is végezhetett volna, de egy előzési kísérlet során összeütközött David Coultharddal, és le kellett cserélni a törött első légterelőjét. A török nagydíjon nem sikerült pontot szerezniük: Trulli a 10., Glock a 13. lett. A konstruktőri világbajokságban a 6. helyre csúsztak vissza, a Red Bull mögé. A monacói esőben nem ment jól a versenyzés sem Glocknak, sem Trullinak, előbbi 12., utóbbi 13. lett, mindketten körhátrányban. A kanadai nagydíjon mindkét Toyotás jól szerepelt, Hamilton és Räikkönen kiesésének köszönhetően Glock negyedik, Trulli hatodik lett a futamon.

A verseny után nem sokkal, június 11-én ralibaleset következtében 70 éves korában elhunyt Ove Andersson, az alapító csapatfőnök. Franciaországban a gyász jeléül az autók orrára fekete csíkot festettek, a versenyzők és a csapat tagjai fekete karszalagot viseltek. Az időmérő edzésen a Toyoták a 4. és a 8. helyet szerezték meg. A versenyen Trulli harmadik lett, Andersonnak ajánlva azévi legjobb eredményét. Glock a 11. helyen fejezte be a versenyt, a csapat egy pontra megközelítette a 4. Red Bullt a konstruktőri világbajnokságban.[1] Silverstoneban az időmérőn Glock 12., Trulli pedig 14. lett. A versenyen Glock maradt a rajtpozíciójában, Trulli viszont feljött a 7. helyre. Németországban Glock dobogóközelben végezhetett volna, de a 36. körben eltörött a felfüggesztése és óriásit bukott. Trulli a 9. helyen ért célba. A magyar nagydíj a csapat egyik legsikeresebb versenye volt a szezonban. Timo Glock az ötödik helyről rajtolva a második lett, első dobogós helyét megszerezve ezzel, Trulli két pontot szerzett. Valenciában ismét jól teljesítettek piros-fehérek, Trulli ötödik, Glock hetedik lett. Belgiumban Trulli csak a 16. lett váltósérülése után, Glock a verseny végén esőgumikra váltott és a 8. helyre jött fel. A német 25 másodperces büntetést kapott Webber sárgazászlós előzése miatt, így nem szerzett pontot. Monzában Trulli a 7., Glock a 9. helyről indult, de csak a 11. és 13. helyen értek célba. Szingapúrban Trulli a 11. helyről indulva váltóhiba miatt kiesett, Glock a 4. lett a 8. helyről rajtolva. Japánban Glock kiesett technikai probléma miatt, míg Trulli az 5. lett. A kínai nagydíjon Trulli az első körben Bourdais-val ütközött, Glock 2 pontot szerzett 7. helyével. A szezonzáró brazil nagydíj végén egyedül a Toyoták maradtak a száraz guminál, amikor hirtelen esni kezdett. Trulli a 2. helyről indult, de Glockkal együtt csak a 6. és 8. helyet tudták megszerezni. A szezont a csapat 56 ponttal az 5. helyen zárta, ami jelentős javulás volt a 2007-es 13 ponthoz képest.

Trulli a 2009-es japán nagydíjon, ahol a csapata utolsó dobogós helyezését szerezte.

A 2009-es évad rendkívül biztatóan indult a csapat számára, autójukba beépítették a duplafedeles diffúzort. Igaz, az első versenyen kizárták őket az időmérőről, mert túlságosan hajlékony hátsó szárnyakat használtak, de a 19. és 20. helyről sikerült feltornászni magukat a 3. és 5. pozícióba. Lewis Hamilton kizárásával azonban Timo Glock még egy hellyel előrébb lépett, így a csapat a Brawn GP mögött a legjobban kezdett. A sikerszéria folytatódott, ugyanis a megszakított malajziai versenyen ismét egy 3. és egy 4. helyet gyűjtöttek. Bahreinben aztán a valaha volt legjobb pozícióból indulhattak, ugyanis Trulli az első, míg Glock a második helyről rajtolhatott. A győzelmet itt sem sikerült megszerezni. A verseny után a Toyota mélyrepülésbe kezdett és a következő 9 futamon összesen 12 pontot tudtak csak gyűjteni. Szingapúrban a csapat újra elkapta a fonalat és Glock második helyével újra felállhattak a dobogóra. Japánban az időmérő edzésen a német versenyző súlyos balesetet szenvedett, és nem is tudta vállalni a versenyt, így csakúgy, mint Massa balesetét követően a rajtrácsra 19 autó állhatott fel. Trulli vigaszdíjként egy újabb második helyet szerzett a csapatnak. A következő két versenyen az olasz csapattársa Kobayashi Kamui volt. Az új Abu Dhabi pályán a japán versenyző a 6., míg Trulli a 7. lett. A verseny után három nappal, november 4-én a Toyota hivatalosan is bejelentett, hogy a gazdasági válság miatt kénytelenek szakítani a sporttal. 8 évnyi győzelem nélküli versenyzés, és az elmúlt években roppant hullámzó teljesítmény jellemezte a csapat Formula–1-es szereplését. A japán gyár kiszállásával 2010-re csak három gyári csapat, a Ferrari,Mercedes GP és a Renault maradt a száguldó cirkuszban.


Formula–1-es eredménysorozata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(táblázat értelmezése)

Év Kasztni Motor Gumi Versenyzők 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 Pont Helyezés
2002 TF102 Toyota V10 M AUS MAL BRA SMR ESP AUT MON CAN EUR GBR FRA GER HUN BEL ITA USA JPN 2 10.
Finnország Mika Salo 6 12 6 Ki 9 8 Ki Ki Ki Ki Ki 9 15 7 11 14 8
Egyesült Királyság Allan McNish Ki 7 Ki Ki 8 9 Ki Ki 14 Ki 11 Ki 14 9 Ki 15 DNS
2003 TF103 Toyota V10 M AUS MAL BRA SMR ESP AUT MON CAN EUR FRA GBR GER HUN ITA USA JPN 16 8.
Franciaország Olivier Panis Ki Ki Ki 9 Ki Ki 13 8 Ki 8 11 5 Ki Ki Ki 10
Brazília Cristiano da Matta Ki 11 10 12 6 10 9 11 Ki 11 7 6 11 Ki 9 7
2004 TF104
TF104B
Toyota V10 M AUS MAL BHR SMR ESP MON EUR CAN USA FRA GBR GER HUN BEL ITA CHN JPN BRA 9 8.
Brazília Cristiano da Matta 12 9 10 Ki 13 6 Ki DSQ Ki 14 13 Ki
Franciaország Olivier Panis 13 12 9 11 Ki 8 11 DSQ 5 15 Ki 14 11 8 Ki 14 14
Brazília Ricardo Zonta Ki 10 11 Ki 13
Olaszország Jarno Trulli 11 12
2005 TF105 TF105B Toyota V10 M AUS MAL BHR SMR ESP MON EUR CAN USA FRA GBR GER HUN TUR ITA BEL BRA JPN CHN 88 4.
Olaszország Jarno Trulli 9 2 2 5 3 10 8 Ki DNS 5 9 14 4 6 5 Ki 13 Ki 15
Németország Ralf Schumacher 12 5 4 9 4 6 Ki 6 7 8 6 3 12 6 7 8 8 3
Brazília Ricardo Zonta DNS
2006 TF106 TF106B Toyota V8 B BHR MAL AUS SMR EUR ESP MON GBR CAN USA FRA GER HUN TUR ITA CHN JPN BRA 35 6.
Németország Ralf Schumacher 14 8 3 9 Ki Ki 8 Ki Ki Ki 4 9 6 7 15 Ki 7 Ki
Olaszország Jarno Trulli 16 9 Ki Ki 9 10 17 11 6 4 Ki 7 12 9 7 Ki 6 Ki
2007 TF107 Toyota V8 B AUS MAL BHR ESP MON CAN USA FRA GBR EUR HUN TUR ITA BEL JPN CHN BRA 13 6.
Németország Ralf Schumacher 8 15 12 Ki 16 8 Ki 10 Ki Ki 6 12 15 10 Ki Ki 11
Olaszország Jarno Trulli 9 7 7 Ki 15 Ki 6 Ki Ki 13 10 16 11 11 13 13 8
2008 TF108 Toyota V8 B AUS MAL BHR ESP TUR MON CAN FRA GBR GER HUN EUR BEL ITA SIN JPN CHN BRA 56 5.
Olaszország Jarno Trulli Ki 4 6 8 10 13 6 3 7 9 7 5 16 13 Ki 5 Ki 8
Németország Timo Glock Ki Ki 9 11 13 12 4 11 12 Ki 2 7 9 11 4 Ki 7 6
2009 TF109 Toyota V8 B AUS MAL CHN BHR ESP MON TUR GBR GER HUN EUR BEL ITA SIN JPN BRA UAE 59.5 5.
Olaszország Jarno Trulli 3 4† Ki 3 Ki 13 4 7 17 8 13 Ret 14 12 2 Ret 7
Németország Timo Glock 4 3† 7 7 10 10 8 9 9 6 14 10 11 2 NI
japán Kobajasi Kamui 9 6

† Nem teljesítették a verseny 75%-át, ezért a pontok felét kapta meg mindenki.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Beer, Matt: Massa vezette kettős győzelem a francia nagydíjon (angol nyelven). www.autosport.com, 2008. június 22. (Hozzáférés: 2008. június 22.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Toyota F1 témájú médiaállományokat.