Minardi

Minardi
Teljes név	Minardi F1 Team
Székhely	Faenza, Olaszország
Alapító(k)	Giancarlo Minardi
Jelentős versenyzők	Pierluigi Martini Fernando Alonso Mark Webber Giancarlo Fisichella Jarno Trulli
Motorok	Motori Moderni, Ford, Ferrari, Lamborghini, Hart, Asiatech, Cosworth
Gumik	Pirelli, Goodyear, Bridgestone, Michelin
Jogutód	Scuderia Toro Rosso
Formula–1-es szereplése
Első verseny	1985-ös brazil nagydíj
Utolsó verseny	2005-ös kínai nagydíj
Versenyek száma	345
Konstruktőri világbajnoki címek	0
Versenyzői világbajnoki címek	0
Győzelmek	0
Első rajtkockák	0
Leggyorsabb körök	0

A Minardi egy volt Formula–1-es csapat, amelyet Giancarlo Minardi alapított 1979-ben. Kezdetben Formula–2-es bajnokságokban szerepeltek, majd 1985-től 2005-ig a Formula–1-ben vettek részt, kevés sikerrel. A csapat először 2001-ben esett át tulajdonosváltáson, amikor az ausztrál üzletember, Paul Stoddart megvette a Minardit, ám négy év múlva, a 2005-ös szezon után megvált tőle. Ekkor a Red Bull Racing és egyben a Red Bull vállalat főnöke, Dietrich Mateschitz vette át a csapatot, és innentől a csapat neve Scuderia Toro Rosso lett (ez a név olasz fordításban megegyezik a Red Bull elnevezéssel). A Minardi 21 évadja alatt mindössze 38 világbajnoki pontot szerzett (a mai pontszámítási rendszer szerint ez 126 pontnak felelne meg). A csapat egyetlen első rajtsorát Pierluigi Martini szerezte meg az 1990-es amerikai nagydíjon, valamint az 1989-es portugál nagydíjon egy körön keresztül a versenyt is vezette. A Minardi versenyzői sohasem állhattak dobogóra, a legjobb eredmény (háromszor) a negyedik hely volt, amit kétszer Martini 1991-ben, egyszer pedig Christian Fittipaldi ért el 1993-ban.

A csapat általában – az állandó kisebb-nagyobb anyagi nehézségek miatt – fizetős versenyzőket ültetett be autóiba, azonban több későbbi futamgyőztes (Alessandro Nannini, Giancarlo Fisichella, Jarno Trulli és Mark Webber), valamint a kétszeres világbajnok, Fernando Alonso és a későbbi IndyCar-győztes Christian Fittipaldi és a Champ Car-világbajnok Alex Zanardi is a Minardinál töltötte pályafutásának egy részét.

Az alapítóról

A Minardi család több, mint 6 évtizede érdekelt az autóversenyzésben. Giovanni Minardi az 1940-es évek végén versenyzett különféle sorozatokban, majd később, halála után fia, Giancarlo vette át a családi üzletet. 1972 és 1979 között a Formula–2-ben versenyzett saját csapata versenyzőjeként különböző csapatnevekkel (például Scuderia Everest 1976-ban), mielőtt megkapta volna az akkori kor híres olasz támogatóját, Piero Mancinit 1979-ben. Ezután Minardi már csak konstruktőrként vett részt versenyeken.

A csapat története

Formula-2-es évek

Minardi először 1980-ban indította el csapatát az európai Formula–2-es bajnokságban. A csapat ebben a sorozatban 4 közepesen sikeres szezont tudhatott maga mögött fiatal olasz és észak-amerikai versenyzőkkel, mint például a később a Formula–1-be is bekerült Alessandro Nannini és Johnny Cecotto. A csapat legsikeresebb szezonja az 1981-es volt, amikor megnyerték a sorozat Misanói állomását Michele Alboreto révén. A Minardi elhagyta ezt a géposztályt, és az utolsó, módosított versenyautójukkal 2 versenyen rajthoz álltak a Formula-3000-es bajnokságban, ami 1985-ben a Formula-2 helyébe lépett.

A Formula–1-ben

1985–1993

Roderigo Gallego az M185-össel, 1985-ben

Minardi az 1984-es év után elhatározta, hogy a következő évadban indulni kíván a Formula–1-ben. 1985-ben még csak egy autóval álltak rajthoz, versenyzőjük az olasz Pierluigi Martini volt. Az autó alapja egy V8-as Alfa Romeo turbómotor lett volna, de amikor Carlo Chiti elhagyta az Alfa Romeót, hogy megalapítsa a Motori Modernit, a Minardi lett volna új, V6-os turbómotorjának használója. Mivel a motor nem készült el időre, ezért a csapat úgy döntött, hogy a Cosworth által gyártott V8-as motort fognak használni a szezon során. A San Marinó-i nagydíjra azonban elkészült a Moderni turbómotorja, mely a gyár megszűnéséig, 1987-ig kizárólag a Minardi csapat autóit hajtota a versenyeken. A gyenge motorok nem tudták felvenni a küzdelmet a többi autóéval, ezért amíg az olasz gyár szállította motorokat, a rendszeres technikai problémák miatt, melyek többsége motor- és turbómeghibásodás volt, a pilóták csak ritkán tudták befejezni a futamokat, így nem sikerült pontot sem szerezniük. A Modernivel elért legjobb eredmény két nyolcadik helyezés volt, amelyből az egyiket Martini szerezte az 1985-ös ausztrál nagydíjon, a másikat pedig Andrea de Cesaris érte el az 1986-os mexikói nagydíjon.

1988-ban a csapat motorbeszállítót váltott, és visszatért a Cosworth-hoz. Miután Giancarlo Minardi megelégelte, hogy Campos sorozatosan nem kvalifikálja magát a versenyeken, visszahívta Martinit, aki már első nagydíján pontot szerzett egy hatodik helyezéssel. mint motorszállítókkal együttműködve. Amikor Pirelli 1989-ben visszatért a Formula–1-be, a Minardi megvált a Goodyear gumiktól, és a Pirellihez szerződött. Az 1989-es év volt az olasz csapat legsikeresebb évadja, pontosabban csak a szezon második része. A brit nagydíjon Martini az ötödik, míg Luis Perez-Sala hatodikként fejezte be a futamot. Portugáliában az ötödik rajtrácsot szerezte meg az időmérő edzésen, és ugyanazon a helyen ért célba is. Az 1990-es évek elején a csapat még sikeresebb lett. Több olasz versenyzőnek náluk volt először alkalma, hogy a legmagasabb géposztályban szerepeljen. (Alessandro Nannini, Pierluigi Martini és Gianni Morbidelli). Martini neve szinte összeforrott az évek során az csapattal. Itt debütált 1985-ben, itt szerezte első pontját (1988-as amerikai nagydíj), ő szállította a csapat egyetlen első rajtsoros eredményét az időmérő edzéseken. (1990-es amerikai nagydíj, ahol sok más versenyző is kisebb-nagyobb meglepetést szerzett a produkciójával.) Ő volt a csapat egyetlen versenyzője, aki versenyt vezetett, igaz, csak 1 kör erejéig (1989-es portugál nagydíj), valamint ő érte el a Minardi valaha volt legjobb eredményét is, egy 4. hellyel.

1994–2000

Pierluigi Martini az 1994-es brit nagydíjon

A modern időkben ők voltak az elsők, akiknek a Ferrari motort szállított, majd később a Lamborghini V12-es motorjait használták, egy szezon erejéig. Ebben az időben a Minardi a rengeteg kiscsapat miatt sereghajtóból középcsapattá lépett előre. Mint már sokszor, megint pénzügyi nehézségek léptek fel, így a Minardi a Scuderia Italiához csatlakozott, a túlélés reményében. A Scuderia befektetői mellett Giancarlo 14,5%-os részesedést tartott meg a csapatból. Akkoriban a csapatot Flavio Briatore vezette. 1996-ban egy olasz üzletember, Gabriele Rumi, a Fondmetal korábbi tulajdonosa, aki előtte a Tyrrellt támogatta, a Minardihoz csatlakozott. A csapat 2000-ben egy 1998-as, Ford Zetec-R V10-es motort használt.

2001–2005

Mark Webber a 2002-es francia nagydíjon

A csapat tulajdonosa 2001-ben az ausztrál üzletember, Paul Stoddart lett, aki újból megmentette a csapatot a várható csődtől. Stoddartnak előtte egy F-3000-es csapata volt, az European Racing. Abban elévülhetetlen érdemei voltak, hogy a költségek az F1-ben nagy mértékben csökkentek. Például azt is elérte, hogy a motorokat a lehető legolcsóbban lehessen beszerezni, így a kisebb csapatok, mint például a sajátja is, egy kicsit közelebb tudott férkőzni a nagy csapatokhoz. Ekkoriban a Minardinak egyre több gondja támadt a gyakori szabályváltoztatásokkal. A 2004-es szezon előtt támogatta a kipörgésgátló betiltását, ám később visszavonta ezt az álláspontját. A Minardi egyik legemlékezetesebb versenye a 2002-es ausztrál nagydíj volt, ahol a hazai közönség előtt versenyző Mark Webber az 5. helyen hozta be a gyenge Minardit. Ezzel sok-sok év után újra 2 vb-pontot hozott a csapatnak.

Baumgartner Zsolttal, 2004-ben.

A 2004-es szezonban az csapat két újonccal, az olasz Gianmaria Brunival és a magyar Baumgartner Zsolttal vágott neki az évnek. Ez volt a csapat 20. szezonja az F–1-ben. Az amerikai nagydíjon Baumgartner több, mint 2 év után újra pontot szerzett a csapatnak, amikor a 8. helyen hozta be az autóját. Ő volt a Formula–1 első magyar pontszerzője.

Az utolsó bemutatott Minardi Patrick Friesacherrel a 2005-ös brit nagydíjon

2005-ben a holland Christijan Albers és az osztrák Patrick Friesacher lettek a csapat versenyzői. Miután Friesacher szponzorai nem fizettek, a 2005-ös német nagydíj után lecserélték az addigi tesztpilótára, Robert Doornbosra. A csapat ebben a szezonban 7 pontot szerzett, mindet az amerikai nagydíjon, ahol az 5.-6. helyen értek be. (A Michelin gumikat használó csapatok visszalépése miatt mindössze 6 induló volt a versenyen).

2005 végén Stoddart úgy döntött, hogy eladja a csapatot a legjobb vevőnek. Az egyetlen kritériuma az volt, hogy a csapat főhadiszállása Faenzában maradjon. Végül az energiaital-gyártó cégóriás, a Red Bull, Dietrich Mateschitzcel az élen, lett a nyertes. Mateschitz a Red Bull-Racing tulajdonosa is egyben. A Minardi-szurkolók szerte a világon aláírásokat gyűjtöttek, hogy ne kerüljön Mateschitz kezébe a csapat, mindhiába. A csapat neve innentől Scuderia Toro Rosso lett, máig ezen a néven szerepel a világbajnokságban.

Champ Car

(Minardi Team USA)

Miután Paul Stoddart eladta F1-es csapatát, az amerikai Champ Car bajnokságban megvette a HVM Racing csapatot. A 2007-es szezonban, és a 2008-as egyetlen/utolsó versenyen indultak, 3 autóval. A Minardi legsikeresebb éve volt, Robert Doornbos szerzett 2 futamgyőzelmet, 3. helyen végzett a bajnokságban, és ő lett az év újonca. A csapat összesen 6 dobogós helyezést ért el.^[forrás?]

• Versenyzők: Robert Doornbos, Mario Domínguez, Dan Clarke
• Tesztpilóta: Baumgartner Zsolt
• Autó/Motor/Gumi: Panoz DP01/Cosworth/Bridgestone
• Győzelmek: Champ Car Mont-Tremblant, San José Grand Prix at Redback Raceway

Teljes Formula–1-es eredménysorozat

(jelmagyarázat)

Év	Típus	Motor	Gumi	Versenyző(k)	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14	15	16	17	18	19	Pont	Helyezés
1985	M185	Ford DFV V8, Motori Moderni V6-Turbo	P		BRA	POR	SMR	MON	CAN	USA	FRA	GBR	GER	AUT	NED	ITA	BEL	EUR	RSA	AUS				0	12.
				Pierluigi Martini	Ret	Ret	Ret	DNQ	Ret	Ret	Ret	Ret	11	Ret	Ret	Ret	12	Ret	Ret	8
1986	M185B M186	Motori Moderni V6-Turbo	P		BRA	ESP	SMR	MON	BEL	CAN	USA	FRA	GBR	GER	HUN	AUT	ITA	POR	MEX	AUS				0	12.
				Andrea de Cesaris	Ret	Ret	Ret	DNQ	Ret	Ret	Ret	Ret	Ret	Ret	Ret	Ret	Ret	Ret	8	Ret
				Alessandro Nannini	Ret	Ret	Ret	DNQ	Ret	Ret	Ret	Ret	Ret	Ret	Ret	Ret	Ret	NC	14	Ret
1987	M186B M187	Motori Moderni V6-Turbo	G		BRA	SMR	BEL	MON	USA	FRA	GBR	GER	HUN	AUT	ITA	POR	ESP	MEX	JPN	AUS				0	14.
				Adrián Campos	DSQ	Ret	Ret	DNS	Ret	Ret	Ret	Ret	Ret	Ret	Ret	Ret	14	Ret	Ret	Ret
				Alessandro Nannini	Ret	Ret	Ret	Ret	Ret	Ret	Ret	Ret	11	Ret	16	11	Ret	Ret	Ret	Ret
1988	M188	Ford DFZ V8	G		BRA	SMR	MON	MEX	CAN	USA	FRA	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	POR	ESP	JPN	AUS				1	10.
				Adrián Campos	Ret	16	DNQ	DNQ	DNQ
				Pierluigi Martini						6	15	15	DNQ	Ret	DNQ	Ret	Ret	Ret	13	7
				Luis Perez-Sala	Ret	11	Ret	11	13	Ret	NC	Ret	DNQ	10	DNQ	Ret	8	12	15	Ret
1989	M188B M189	Ford DFR V8	P		BRA	SMR	MON	MEX	USA	CAN	FRA	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	POR	ESP	JPN	AUS				6	11.
				Pierluigi Martini	Ret	Ret	Ret	Ret	Ret	Ret	Ret	5	9	Ret	9	7	5	Ret		6
				Paolo Barilla															Ret
				Luis Perez-Sala	Ret	Ret	Ret	DNQ	Ret	Ret	DNQ	6	DNQ	Ret	15	8	12	Ret	Ret	DNQ
1990	M189B M190	Ford DFR V8	P		USA	BRA	SMR	MON	CAN	MEX	FRA	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	POR	ESP	JPN	AUS				0	13.
				Pierluigi Martini	7	9	DNS	Ret	Ret	12	Ret	Ret	Ret	Ret	15	Ret	11	Ret	8	9
				Paolo Barilla	Ret	Ret	11	Ret	DNQ	14	DNQ	12	Ret	15	Ret	DNQ	DNQ	DNQ
				Gianni Morbidelli															Ret	Ret
1991	M191	Ferrari 037 V12	G		USA	BRA	SMR	MON	CAN	MEX	FRA	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	POR	ESP	JPN	AUS				6	7.
				Pierluigi Martini	9	Ret	4	12	7	Ret	9	9	Ret	Ret	12	Ret	4	13	Ret	Ret
				Gianni Morbidelli	Ret	8	Ret	Ret	Ret	7	Ret	11	Ret	13	Ret	9	9	14	Ret
				Roberto Moreno																16
1992	M191B M191L M192	Lamborghini 3512 V12	G		RSA	MEX	BRA	ESP	SMR	MON	CAN	FRA	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	POR	JPN	AUS				1	12.
				Christian Fittipaldi	Ret	Ret	Ret	11	Ret	8	13	DNQ				DNQ	DNQ	12	6	9
				Alessandro Zanardi									DNQ	Ret	DNQ
				Gianni Morbidelli	Ret	Ret	7	Ret	Ret	Ret	11	8	17	12	DNQ	16	Ret	14	14	10
1993	M193	Ford HBC6 V8	G		RSA	BRA	EUR	SMR	ESP	MON	CAN	FRA	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	POR	JPN	AUS				7	8.
				Christian Fittipaldi	4	Ret	7	Ret	8	5	9	8	12	11	Ret	Ret	8	9
				Jean-Marc Gounon															Ret	Ret
				Fabrizio Barbazza	Ret	Ret	6	6	Ret	11	Ret	Ret
				Pierluigi Martini									Ret	14	Ret	Ret	7	8	10	Ret
1994	M193B M194	Ford HBC7/8 V8	G		BRA	PAC	SMR	MON	ESP	CAN	FRA	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	POR	EUR	JPN	AUS				5	10.
				Pierluigi Martini	8	Ret	Ret	Ret	5	9	5	10	Ret	Ret	8	Ret	12	15	Ret	9
				Michele Alboreto	Ret	Ret	Ret	6	Ret	11	Ret	Ret	Ret	7	9	Ret	13	14	Ret	Ret
1995	M195	Ford EDM V8	G		BRA	ARG	SMR	ESP	MON	CAN	FRA	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	POR	EUR	PAC	JPN	AUS			1	10.
				Pierluigi Martini	Ret	Ret	12	14	7	Ret	Ret	7	Ret
				Pedro Lamy										9	10	Ret	Ret	9	13	11	6
				Luca Badoer	Ret	DNS	14	Ret	Ret	8	13	10	Ret	8	Ret	Ret	14	11	15	9	Ret
1996	M195B	Ford EDM2 V8, Ford EDM3 V8	G		AUS	BRA	ARG	EUR	SMR	MON	ESP	CAN	FRA	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	POR	JPN				0	10.
				Pedro Lamy	Ret	10	Ret	12	9	Ret	Ret	Ret	12	Ret	12	Ret	10	Ret	16	12
				Giancarlo Fisichella	Ret			13	Ret	Ret	Ret	8	Ret	11
				Tarso Marques		Ret	Ret
				Giovanni Lavaggi											Ret	10	DNQ	Ret	15	DNQ
1997	M197	Hart 830 AV7 V8	B		AUS	BRA	ARG	SMR	MON	ESP	CAN	FRA	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	AUT	LUX	JPN	EUR			0	11.
				Jarno Trulli	9	12	9	DNS	Ret	15	Ret
				Tarso Marques								Ret	10	Ret	12	Ret	14	EX	Ret	Ret	15
				Katajama Ukjó	Ret	18	Ret	11	10	Ret	Ret	11	Ret	Ret	10	14	Ret	11	Ret	Ret	17
1998	M198	Ford JD Zetec-R V10	B		AUS	BRA	ARG	SMR	ESP	MON	CAN	FRA	GBR	AUT	GER	HUN	BEL	ITA	LUX	JPN				0	10.
				Shinji Nakano	Ret	Ret	13	Ret	14	9	7	17	8	11	Ret	15	8	Ret	15	Ret
				Esteban Tuero	Ret	Ret	Ret	8	15	Ret	Ret	Ret	Ret	Ret	16	Ret	Ret	11	Ret	Ret
1999	M01	Ford VJM1 Zetec-R V10, Ford VJM2 Zetec-R V10	B		AUS	BRA	SMR	MON	ESP	CAN	FRA	GBR	AUT	GER	HUN	BEL	ITA	EUR	MAL	JPN				1	10.
				Luca Badoer	Ret		8	Ret	Ret	10	10	Ret	13	10	14	Ret	Ret	Ret	Ret	Ret
				Stéphane Sarrazin		Ret
				Marc Gené	Ret	9	9	Ret	Ret	8	Ret	15	11	9	17	16	Ret	6	9	Ret
2000	M02	Fondmetal V10	B		AUS	BRA	SMR	GBR	ESP	EUR	MON	CAN	FRA	AUT	GER	HUN	BEL	ITA	USA	JPN	MAL			0	10.
				Marc Gené	8	Ret	Ret	14	14	Ret	Ret	16	15	8	Ret	15	14	9	12	Ret	Ret
				Gastón Mazzacane	Ret	10	13	15	15	8	Ret	12	Ret	12	11	Ret	17	10	Ret	15	13
2001	PS01 PS01B	European V10	M		AUS	MAL	BRA	SMR	ESP	AUT	MON	CAN	EUR	FRA	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	USA	JPN			0	11.
				Tarso Marques	Ret	14	9	Ret	16	Ret	Ret	9	Ret	15	DNQ	Ret	Ret	Ret
				Alex Yoong															Ret	Ret	16
				Fernando Alonso	12	13	Ret	Ret	13	Ret	Ret	Ret	14	17	16	10	Ret	Ret	13	Ret	11
2002	PS02	Asiatech AT02 V10	M		AUS	MAL	BRA	SMR	ESP	AUT	MON	CAN	EUR	GBR	FRA	GER	HUN	BEL	ITA	USA	JPN			2	9.
				Alex Yoong	7	Ret	13	DNQ	DNS	Ret	Ret	14	Ret	DNQ	10	DNQ			13	Ret	Ret
				Anthony Davidson													Ret	Ret
				Mark Webber	5	Ret	11	11	DNS	12	11	11	15	Ret	8	Ret	16	Ret	Ret	Ret	10
2003	PS03	Cosworth CR-3 V10	B		AUS	MAL	BRA	SMR	ESP	AUT	MON	CAN	EUR	FRA	GBR	GER	HUN	ITA	USA	JPN				0	10.
				Justin Wilson	Ret	Ret	Ret	Ret	11	13	Ret	Ret	13	14	16
				Nicolas Kiesa												12	13	12	11	16
				Jos Verstappen	11	13	Ret	Ret	12	Ret	Ret	9	14	16	15	Ret	12	Ret	10	15
2004	PS04B	Cosworth CR-3L V10	B		AUS	MAL	BHR	SMR	ESP	MON	EUR	CAN	USA	FRA	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	CHN	JPN	BRA		1	10.
				Gianmaria Bruni	Ret	14	17	Ret	Ret	Ret	14	Ret	Ret	18	16	17	14	Ret	Ret	Ret	16	17
				Baumgartner Zsolt	Ret	16	Ret	15	Ret	9	15	10	8	Ret	Ret	16	15	Ret	15	16	Ret	16
2005	PS04B PS05	Cosworth TJ2005 V10	B		AUS	MAL	BHR	SMR	ESP	MON	EUR	CAN	USA	FRA	GBR	GER	HUN	TUR	ITA	BEL	BRA	JPN	CHN	7	10.
				Christijan Albers	Ret	13	13	Ret	Ret	14	17	11	5	Ret	18	13	NC	Ret	19	12	14	16	16
				Patrick Friesacher	17	Ret	12	Ret	Ret	Ret	18	Ret	6	Ret	19
				Robert Doornbos												18	Ret	13	18	13	Ret	14	14

Külső hivatkozások

• A Minardi csapat története 1. rész (1985–1989)
• A Minardi csapat története 2. rész (1990–1994)
• A Minardi csapat története 3. rész (1995–2005)