Minardi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Minardi
Minardi F1.gif
Teljes név Minardi F1 Team
Székhely Faenza, Olaszország
Alapító(k) olasz Giancarlo Minardi
Jelentős versenyzők olasz Pierluigi Martini
spanyol Fernando Alonso
ausztrál Mark Webber
olasz Giancarlo Fisichella
olasz Jarno Trulli
magyar Baumgartner Zsolt
Motorok Motori Moderni, Ford, Ferrari, Lamborghini, Hart, Asiatech, Cosworth
Gumik Pirelli, Goodyear, Bridgestone, Michelin
Jogutód Scuderia Toro Rosso
Formula–1-es szereplése
Első verseny brazil 1985-ös brazil nagydíj
Utolsó verseny kínai 2005-ös kínai nagydíj
Versenyek száma 345
Konstruktőri világbajnoki címek 0
Versenyzői világbajnoki címek 0
Győzelmek 0
Első rajtkockák 0
Leggyorsabb körök 0

A Minardi egy volt Formula–1-es csapat, amelyet Giancarlo Minardi alapított 1979-ben. Kezdetben Formula–2-es bajnokságokban szerepeltek, majd 1985-től 2005-ig a Formula–1-ben vettek részt, kevés sikerrel. A csapat először 2001-ben esett át tulajdonos váltáson, amikor az ausztrál üzletember, Paul Stoddart megvette a céget, ám négy év múlva, a 2005-ös szezon után megvált tőle. Ekkor a Red Bull Racing és egyben a Red Bull vállalat főnöke, Dietrich Mateschitz vette át a csapatot, és innentől a csapat neve Scuderia Toro Rosso lett (ez a név olasz fordításban megegyezik a Red Bull elnevezéssel). A Minardi 21 évadja alatt mindössze 38 világbajnoki pontot szerzett (a mai pontszámítási rendszer szerint ez 126 pontnak felelne meg). A csapat egyetlen első rajtsorát Pierluigi Martini szerezte meg az 1990-es amerikai nagydíjon, valamint az 1989-es portugál nagydíjon egy körön keresztül a versenyt is vezette. A Minardi versenyzői sohasem állhattak dobogóra, a legjobb eredményük (háromszor) a negyedik hely volt, amit kétszer Martini 1991-ben, egyszer pedig Christian Fittipaldi ért el 1993-ban.

A csapat általában – az állandó kisebb-nagyobb anyagi nehézségek miatt – fizetős versenyzőket ültetett be autóiba, azonban több későbbi futamgyőztes (Alessandro Nannini, Giancarlo Fisichella, Jarno Trulli és Mark Webber), valamint a kétszeres világbajnok, Fernando Alonso és a későbbi IndyCar-győztes Christian Fittipaldi és a Champ Car-világbajnok Alex Zanardi is a Minardinál töltötte pályafutásának egy részét.

Az alapítóról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Minardi család több mint 6 évtizede érdekelt az autóversenyzésben. Giovanni Minardi az 1940-es évek végén versenyzett különféle sorozatokban, majd később, halála után fia, Giancarlo vette át a családi üzletet. 1972 és 1979 között a Formula–2-ben versenyzett saját csapata versenyzőjeként különböző csapatnevekkel (például Scuderia Everest 1976-ban), mielőtt megkapta volna az akkori kor híres olasz támogatóját, Piero Mancinit 1979-ben. Ezután Minardi már csak konstruktőrként vett részt versenyeken.

A csapat története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Formula-2-es évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Minardi először 1980-ban indította el csapatát az európai Formula–2-es bajnokságban. A csapat ebben a sorozatban 4 közepesen sikeres szezont tudhatott maga mögött fiatal olasz és észak-amerikai versenyzőkkel, mint például a később a Formula–1-be is bekerült Alessandro Nannini és Johnny Cecotto. A csapat legsikeresebb szezonja az 1981-es volt, amikor megnyerték a sorozat misanói állomását Michele Alboreto révén. A Minardi elhagyta ezt a géposztályt, és az utolsó, módosított versenyautójukkal 2 versenyen rajthoz álltak a Formula-3000-es bajnokságban, ami 1985-ben a Formula-2 helyébe lépett.

A Formula–1-ben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1985–1993[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Roderigo Gallego az M185-össel, 1985-ben

Minardi az 1984-es év után elhatározta, hogy a következő évadban a Formula–1-ben. 1985-ben még csak egy autóval álltak rajthoz, versenyzőjük az olasz Pierluigi Martini volt. Az autó alapja egy V8-as Alfa Romeo turbómotor lett volna, de amikor Carlo Chiti elhagyta az Alfa Romeót, hogy megalapítsa a Motori Modernit, a Minardi lett volna új, V6-os turbómotorjának felhasználója. Mivel a motor nem készült el időre, ezért a csapat úgy döntött, hogy a Cosworth által gyártott V8-as motort fognak használni a szezon során. A San Marinó-i nagydíjra azonban elkészült a Moderni turbómotorja, amely a gyár megszűnéséig, 1987-ig kizárólag a Minardi csapat autóit hajtotta a versenyeken. A gyenge motorok nem tudták felvenni a küzdelmet a többi autóéval, ezért amíg az olasz gyár szállította motorokat, a rendszeres technikai problémák miatt, melyek többsége motor- és turbóhiba volt, a pilóták csak ritkán tudták befejezni a futamokat, így nem sikerült pontot sem szerezniük. A Modernivel elért legjobb eredmény két nyolcadik helyezés volt, amelyből az egyiket Martini szerezte az 1985-ös ausztrál nagydíjon, a másikat pedig Andrea de Cesaris érte el az 1986-os mexikói nagydíjon.

1988-ban a csapat motorbeszállítót váltott, és visszatért a Cosworth-hoz. Miután Giancarlo Minardi megelégelte, hogy Campos sorozatosan nem kvalifikálja magát a versenyeken, visszahívta Martinit, aki már első nagydíján pontot szerzett egy hatodik helyezéssel, mint motorszállítókkal együttműködve. Amikor a Pirelli 1989-ben visszatért a Formula–1-be, a Minardi megvált a Goodyear gumiktól, és hozzá szerződött. Az 1989-es év volt az olasz csapat legsikeresebb évadja, pontosabban csak a szezon második része. A brit nagydíjon Martini ötödik lett, míg Luis Perez-Sala hatodikként fejezte be a futamot. Portugáliában az ötödik rajtrácsot szerezte meg az időmérő edzésen és ugyanazon a helyen ért célba is. Az 1990-es évek elején a csapat még sikeresebb lett. Több olasz versenyzőnek náluk volt először alkalma, hogy a legmagasabb géposztályban szerepeljen. (Alessandro Nannini, Pierluigi Martini és Gianni Morbidelli). Martini neve szinte összeforrott az évek során az csapattal. Itt debütált 1985-ben, itt szerezte első pontját (1988-as amerikai nagydíj), ő szállította a csapat egyetlen első rajtsoros eredményét az időmérő edzéseken. (1990-es amerikai nagydíj, ahol sok más versenyző is kisebb-nagyobb meglepetést szerzett a produkciójával.) Ő volt a csapat egyetlen versenyzője, aki versenyt vezetett, igaz, csak 1 kör erejéig (1989-es portugál nagydíj), valamint ő érte el a Minardi valaha volt legjobb eredményét is, egy 4. hellyel.

1994–2000[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A modern időkben ők voltak az elsők, akiknek a Ferrari motort szállított, majd később a Lamborghini V12-es motorjait használták, egy szezon erejéig. Ebben az időben a Minardi a rengeteg kiscsapat miatt sereghajtóból középcsapattá lépett előre. Mint már sokszor, megint pénzügyi nehézségek léptek fel, így a Minardi a Scuderia Italiához csatlakozott, a túlélés reményében. A Scuderia befektetői mellett Giancarlo 14,5%-os részesedést tartott meg a csapatból. Akkoriban a csapatot Flavio Briatore vezette. 1996-ban egy olasz üzletember, Gabriele Rumi, a Fondmetal korábbi tulajdonosa, aki előtte a Tyrrellt támogatta, a Minardihoz csatlakozott. A csapat 2000-ben egy 1998-as, Ford Zetec-R V10-es motort használt. Ekkor fordult elő utoljára, hogy a csapat egyik versenyzője dobogós helyen állt Forma-1-es futamon (Gastón Mazzacane, 2000-es amerikai nagydíj), és még ez is csak 1 kör erejéig tartott.

2001–2005[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csapat tulajdonosa 2001-ben az ausztrál üzletember, Paul Stoddart lett, aki újból megmentette a csapatot a várható csődtől. Stoddartnak előtte egy F-3000-es csapata volt, az European Racing. Abban elévülhetetlen érdemei voltak, hogy a költségek az F1-ben nagy mértékben csökkentek. Például azt is elérte, hogy a motorokat a lehető legolcsóbban lehessen beszerezni, így a kisebb csapatok, mint például a sajátja is, egy kicsit közelebb tudott férkőzni a nagyokhoz. Ekkoriban a Minardinak egyre több gondja támadt a gyakori szabályváltoztatásokkal. A 2004-es szezon előtt támogatta a kipörgésgátló betiltását, ám később visszavonta ezt az álláspontját. A Minardi egyik legemlékezetesebb versenye a 2002-es ausztrál nagydíj volt, ahol a hazai közönség előtt versenyző Mark Webber az 5. helyen hozta be a gyenge Minardit. Ezzel sok-sok év után újra 2 vb-pontot hozott a csapatnak.

A 2004-es szezonban a csapat két újonccal, az olasz Gianmaria Brunival és a magyar Baumgartner Zsolttal vágott neki az évnek. Ez volt a csapat 20. szezonja az F–1-ben. Az amerikai nagydíjon Baumgartner több mint 2 év után újra pontot szerzett a csapatnak, amikor a 8. helyen hozta be az autóját. Ő volt a Formula–1 első magyar pontszerzője.

Az utolsó bemutatott Minardi Patrick Friesacherrel a 2005-ös brit nagydíjon

2005-ben a holland Christijan Albers és az osztrák Patrick Friesacher lettek a csapat versenyzői. Miután Friesacher szponzorai nem fizettek, a 2005-ös német nagydíj után lecserélték az addigi tesztpilótára, Robert Doornbosra. A csapat ebben a szezonban 7 pontot szerzett, mindet az amerikai nagydíjon, ahol az 5-6. helyen értek be. (A Michelin gumikat használó csapatok visszalépése miatt mindössze 6 induló volt a versenyen).

2005 végén Stoddart úgy döntött, hogy eladja a csapatot a legjobb vevőnek. Az egyetlen kritériuma az volt, hogy a csapat főhadiszállása Faenzában maradjon. Végül az energiaital-gyártó cégóriás, a Red Bull, Dietrich Mateschitzcel az élen, lett a nyertes. Mateschitz a Red Bull-Racing tulajdonosa is egyben. A Minardi-szurkolók szerte a világon aláírásokat gyűjtöttek, hogy ne kerüljön Mateschitz kezébe a csapat, mindhiába. A csapat neve innentől Scuderia Toro Rosso lett, máig ezen a néven szerepel a világbajnokságban.

Champ Car[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(Minardi Team USA)

Miután Paul Stoddart eladta F1-es csapatát, az amerikai Champ Car bajnokságban megvette a HVM Racing csapatot. A 2007-es szezonban, és a 2008-as egyetlen/utolsó versenyen indultak, 3 autóval. A Minardi legsikeresebb éve volt, Robert Doornbos szerzett 2 futamgyőzelmet, 3. helyen végzett a bajnokságban, és ő lett az év újonca. A csapat összesen 6 dobogós helyezést ért el.[forrás?]

  • Versenyzők: Robert Doornbos, Mario Domínguez, Dan Clarke
  • Tesztpilóta: Baumgartner Zsolt
  • Autó/Motor/Gumi: Panoz DP01/Cosworth/Bridgestone
  • Győzelmek: Champ Car Mont-Tremblant, San José Grand Prix at Redback Raceway


Teljes Formula–1-es eredménysorozat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(jelmagyarázat)

Év Típus Motor Gumi Versenyző(k) 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 Pont Helyezés
1985 M185 Ford DFV V8,
Motori Moderni V6-Turbo
P BRA POR SMR MON CAN USA FRA GBR GER AUT NED ITA BEL EUR RSA AUS 0 12.
Pierluigi Martini Ret Ret Ret DNQ Ret Ret Ret Ret 11 Ret Ret Ret 12 Ret Ret 8
1986 M185B
M186
Motori Moderni V6-Turbo P BRA ESP SMR MON BEL CAN USA FRA GBR GER HUN AUT ITA POR MEX AUS 0 12.
Andrea de Cesaris Ret Ret Ret DNQ Ret Ret Ret Ret Ret Ret Ret Ret Ret Ret 8 Ret
Alessandro Nannini Ret Ret Ret DNQ Ret Ret Ret Ret Ret Ret Ret Ret Ret NC 14 Ret
1987 M186B
M187
Motori Moderni V6-Turbo G BRA SMR BEL MON USA FRA GBR GER HUN AUT ITA POR ESP MEX JPN AUS 0 14.
Adrián Campos DSQ Ret Ret DNS Ret Ret Ret Ret Ret Ret Ret Ret 14 Ret Ret Ret
Alessandro Nannini Ret Ret Ret Ret Ret Ret Ret Ret 11 Ret 16 11 Ret Ret Ret Ret
1988 M188 Ford DFZ V8 G BRA SMR MON MEX CAN USA FRA GBR GER HUN BEL ITA POR ESP JPN AUS 1 10.
Adrián Campos Ret 16 DNQ DNQ DNQ
Pierluigi Martini 6 15 15 DNQ Ret DNQ Ret Ret Ret 13 7
Luis Perez-Sala Ret 11 Ret 11 13 Ret NC Ret DNQ 10 DNQ Ret 8 12 15 Ret
1989 M188B
M189
Ford DFR V8 P BRA SMR MON MEX USA CAN FRA GBR GER HUN BEL ITA POR ESP JPN AUS 6 11.
Pierluigi Martini Ret Ret Ret Ret Ret Ret Ret 5 9 Ret 9 7 5 Ret 6
Paolo Barilla Ret
Luis Perez-Sala Ret Ret Ret DNQ Ret Ret DNQ 6 DNQ Ret 15 8 12 Ret Ret DNQ
1990 M189B
M190
Ford DFR V8 P USA BRA SMR MON CAN MEX FRA GBR GER HUN BEL ITA POR ESP JPN AUS 0 13.
Pierluigi Martini 7 9 DNS Ret Ret 12 Ret Ret Ret Ret 15 Ret 11 Ret 8 9
Paolo Barilla Ret Ret 11 Ret DNQ 14 DNQ 12 Ret 15 Ret DNQ DNQ DNQ
Gianni Morbidelli Ret Ret
1991 M191 Ferrari 037 V12 G USA BRA SMR MON CAN MEX FRA GBR GER HUN BEL ITA POR ESP JPN AUS 6 7.
Pierluigi Martini 9 Ret 4 12 7 Ret 9 9 Ret Ret 12 Ret 4 13 Ret Ret
Gianni Morbidelli Ret 8 Ret Ret Ret 7 Ret 11 Ret 13 Ret 9 9 14 Ret
Roberto Moreno 16
1992 M191B
M191L
M192
Lamborghini 3512 V12 G RSA MEX BRA ESP SMR MON CAN FRA GBR GER HUN BEL ITA POR JPN AUS 1 12.
Christian Fittipaldi Ret Ret Ret 11 Ret 8 13 DNQ DNQ DNQ 12 6 9
Alessandro Zanardi DNQ Ret DNQ
Gianni Morbidelli Ret Ret 7 Ret Ret Ret 11 8 17 12 DNQ 16 Ret 14 14 10
1993 M193 Ford HBC6 V8 G RSA BRA EUR SMR ESP MON CAN FRA GBR GER HUN BEL ITA POR JPN AUS 7 8.
Christian Fittipaldi 4 Ret 7 Ret 8 5 9 8 12 11 Ret Ret 8 9
Jean-Marc Gounon Ret Ret
Fabrizio Barbazza Ret Ret 6 6 Ret 11 Ret Ret
Pierluigi Martini Ret 14 Ret Ret 7 8 10 Ret
1994 M193B
M194
Ford HBC7/8 V8 G BRA PAC SMR MON ESP CAN FRA GBR GER HUN BEL ITA POR EUR JPN AUS 5 10.
Pierluigi Martini 8 Ret Ret Ret 5 9 5 10 Ret Ret 8 Ret 12 15 Ret 9
Michele Alboreto Ret Ret Ret 6 Ret 11 Ret Ret Ret 7 9 Ret 13 14 Ret Ret
1995 M195 Ford EDM V8 G BRA ARG SMR ESP MON CAN FRA GBR GER HUN BEL ITA POR EUR PAC JPN AUS 1 10.
Pierluigi Martini Ret Ret 12 14 7 Ret Ret 7 Ret
Pedro Lamy 9 10 Ret Ret 9 13 11 6
Luca Badoer Ret DNS 14 Ret Ret 8 13 10 Ret 8 Ret Ret 14 11 15 9 Ret
1996 M195B Ford EDM2 V8,
Ford EDM3 V8
G AUS BRA ARG EUR SMR MON ESP CAN FRA GBR GER HUN BEL ITA POR JPN 0 10.
Pedro Lamy Ret 10 Ret 12 9 Ret Ret Ret 12 Ret 12 Ret 10 Ret 16 12
Giancarlo Fisichella Ret 13 Ret Ret Ret 8 Ret 11
Tarso Marques Ret Ret
Giovanni Lavaggi Ret 10 DNQ Ret 15 DNQ
1997 M197 Hart 830 AV7 V8 B AUS BRA ARG SMR MON ESP CAN FRA GBR GER HUN BEL ITA AUT LUX JPN EUR 0 11.
Jarno Trulli 9 12 9 DNS Ret 15 Ret
Tarso Marques Ret 10 Ret 12 Ret 14 EX Ret Ret 15
Katajama Ukjó Ret 18 Ret 11 10 Ret Ret 11 Ret Ret 10 14 Ret 11 Ret Ret 17
1998 M198 Ford JD Zetec-R V10 B AUS BRA ARG SMR ESP MON CAN FRA GBR AUT GER HUN BEL ITA LUX JPN 0 10.
Shinji Nakano Ret Ret 13 Ret 14 9 7 17 8 11 Ret 15 8 Ret 15 Ret
Esteban Tuero Ret Ret Ret 8 15 Ret Ret Ret Ret Ret 16 Ret Ret 11 Ret Ret
1999 M01 Ford VJM1 Zetec-R V10,
Ford VJM2 Zetec-R V10
B AUS BRA SMR MON ESP CAN FRA GBR AUT GER HUN BEL ITA EUR MAL JPN 1 10.
Luca Badoer Ret 8 Ret Ret 10 10 Ret 13 10 14 Ret Ret Ret Ret Ret
Stéphane Sarrazin Ret
Marc Gené Ret 9 9 Ret Ret 8 Ret 15 11 9 17 16 Ret 6 9 Ret
2000 M02 Fondmetal V10 B AUS BRA SMR GBR ESP EUR MON CAN FRA AUT GER HUN BEL ITA USA JPN MAL 0 10.
Marc Gené 8 Ret Ret 14 14 Ret Ret 16 15 8 Ret 15 14 9 12 Ret Ret
Gastón Mazzacane Ret 10 13 15 15 8 Ret 12 Ret 12 11 Ret 17 10 Ret 15 13
2001 PS01
PS01B
European V10 M AUS MAL BRA SMR ESP AUT MON CAN EUR FRA GBR GER HUN BEL ITA USA JPN 0 11.
Tarso Marques Ret 14 9 Ret 16 Ret Ret 9 Ret 15 DNQ Ret Ret Ret
Alex Yoong Ret Ret 16
Fernando Alonso 12 13 Ret Ret 13 Ret Ret Ret 14 17 16 10 Ret Ret 13 Ret 11
2002 PS02 Asiatech AT02 V10 M AUS MAL BRA SMR ESP AUT MON CAN EUR GBR FRA GER HUN BEL ITA USA JPN 2 9.
Alex Yoong 7 Ret 13 DNQ DNS Ret Ret 14 Ret DNQ 10 DNQ 13 Ret Ret
Anthony Davidson Ret Ret
Mark Webber 5 Ret 11 11 DNS 12 11 11 15 Ret 8 Ret 16 Ret Ret Ret 10
2003 PS03 Cosworth CR-3 V10 B AUS MAL BRA SMR ESP AUT MON CAN EUR FRA GBR GER HUN ITA USA JPN 0 10.
Justin Wilson Ret Ret Ret Ret 11 13 Ret Ret 13 14 16
Nicolas Kiesa 12 13 12 11 16
Jos Verstappen 11 13 Ret Ret 12 Ret Ret 9 14 16 15 Ret 12 Ret 10 15
2004 PS04B Cosworth CR-3L V10 B AUS MAL BHR SMR ESP MON EUR CAN USA FRA GBR GER HUN BEL ITA CHN JPN BRA 1 10.
Gianmaria Bruni Ret 14 17 Ret Ret Ret 14 Ret Ret 18 16 17 14 Ret Ret Ret 16 17
Baumgartner Zsolt Ret 16 Ret 15 Ret 9 15 10 8 Ret Ret 16 15 Ret 15 16 Ret 16
2005 PS04B
PS05
Cosworth TJ2005 V10 B AUS MAL BHR SMR ESP MON EUR CAN USA FRA GBR GER HUN TUR ITA BEL BRA JPN CHN 7 10.
Christijan Albers Ret 13 13 Ret Ret 14 17 11 5 Ret 18 13 NC Ret 19 12 14 16 16
Patrick Friesacher 17 Ret 12 Ret Ret Ret 18 Ret 6 Ret 19
Robert Doornbos 18 Ret 13 18 13 Ret 14 14

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Minardi témájú médiaállományokat.