All American Racers

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Eagle
Teljes név All American Racers
Székhely Santa Ana, Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok
Alapító(k) Dan Gurney
Carroll Shelby
Jelentős versenyzők USA Dan Gurney
Új-Zéland Bruce McLaren
Motorok Climax, Weslake, Ford
Gumik Goodyear
Formula–1-es szereplése
Első verseny Belgium 1966-os belga nagydíj
Utolsó verseny Mexikó 1968-as mexikói nagydíj
Versenyek száma 28
Konstruktőri világbajnoki címek 0
Versenyzői világbajnoki címek 0
Győzelmek 1
Első rajtkockák 0
Leggyorsabb körök 2

Az All American Racers egy amerikai autóverseny-csapat volt, amelyet 1964-ben alapított Dan Gurney Formula–1-es pilóta és Carroll Shelby autóversenyző- és tervező, a csapat az 1990-es évek végéig vett részt különböző sportautóversenyeken. Gurney csapata az európai versenyeken Anglo American Racers néven indult. Az autók Eagle (magyarul sas, az USA címerállata) néven álltak rajthoz. A gumibeszállító Goodyear anyagilag támogatta a csapatot, hogy a Firestone dominanciáját megtörje az indianapolisi 500-as versenyeken.

A Formula–1-ben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az amerikai versenyekre épített Eagle T2G

Az első Eagle autókat az 1965-ös Indy 500-at megnyerő Lotus 38 alapján építették, majd Gurney a korábbi Lotus mérnök Len Terryt kérte fel egy saját autó építésére, 1966-ra. A Ford motoros T2G Formula–1-es változata a T1G lett. AZ autókba a már kifutó modellnek számító, 2,75 literes Climax motort építették, amely gyenge volt. Gurney az 1966-os francia nagydíjon így is pontot tudott szerezni 5. helyével. Monzában már a 3 literes V12-es elrendezésű Weslake motorral indult, amely már elegendő teljesítményt tudott biztosítani. A kezdeti megbízhatósági problémák után Gurney 1967-ben megnyerte a belga nagydíjat, 1921 után ez volt az első amerikai győzelem Grand Prix versenyen. 1968-ra apróbb javításokat végeztek az autón, de nem értek el eredményt, a Ford-Cosworth V8-as motor dominált. Pénzhiány miatt Gurney visszatért az Egyesült Államokba, ahol jóval több sikert ért el.

Amerikában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Joe Leonard 1969-es indianapolisi 500-as autója, 6. lett

Az 1960-as évek végén számos sikert aratott a csapat az Egyesült Államokban. Bobby Unser megnyerte az 1968-as és az 1975-ös Indy 500-at, míg Gordon Johncock az 1973-as versenyt. Az Eagle összesen 51 Champ Car versenyt nyert meg. A csapat 1987-től 1995-ig visszavonult az együléses versenyektől. Az IMSA GT bajnokságban indultak. 1996-ban visszatértek az IndyCarba. Saját modellt építettek, Toyota motorral felszerelve. Versenyt nem sikerült nyerniük, az első tíz helyen is csak néhány alakalommal értek célba. Az 1999-es szezon után elhagyták a sorozatot.

Formula–1-es eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Motor Gumi Versenyzők 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 Pont Helyezés
1966 Climax S4
Weslake V12
G MON BEL FRA GBR NED GER ITA USA MEX 4 7.
USA Dan Gurney Ki 5 Ki Ki 7 Ki Ki 5
USA Phil Hill Nk
USA Bob Bondurant Kiz Ki
1967 Weslake V12 G RSA MON NED BEL FRA GBR GER CAN ITA USA MEX 13 7.
USA Dan Gurney Ki Ki Ki 1 Ki Ki Ki 3 Ki Ki Ki
USA Richie Ginther Nk
Új-Zéland Bruce McLaren Ki Ki Ki
Olasz Ludovico Scarfiotti Ki
1968 Weslake V12 G RSA ESP MON BEL NED FRA GBR GER ITA CAN USA MEX 0 12.
USA Dan Gurney Ki Ki Ki Ki 9 Ki

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz All American Racers témájú médiaállományokat.