Michele Alboreto

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Michele Alboreto
Életrajzi adatai
Született 1956. december 23.
Milánó, olasz Olaszország
Elhunyt 2001. április 25. (44 évesen)
EuroSpeedway Lausitz – Klettwitz német Németország
Nemzetisége olasz olasz
Pályafutása
Kategória Formula–1-es világbajnokság
Aktív évei 19811994
Csapata Tyrrell, Ferrari, Larrousse, Arrows, Footwork, Scuderia Italia, Minardi
Nagydíjak száma 215
Világbajnoki címek 0
Győzelmek 5
Dobogós helyezések 23
Első rajtkockák 2
Leggyorsabb körök 5
Első nagydíj San Marino 1981 San Marinó-i nagydíj
Első győzelem USA 1982 Las Vegas-i nagydíj
Legutolsó győzelem német 1985 német nagydíj
Legutolsó nagydíj ausztrál 1994 ausztrál nagydíj

Salvati Michele Alboreto (Milánó, 1956. december 23.2001. április 25.) néhai olasz autóversenyző, az 1997-es Le Mans-i 24 órás verseny győztese.

Korai évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Autóversenyzői pályafutását 1976-ban kezdte a Formula Monzában. 1978-ban a Formula Italia sorozatban már győzelmeket aratott egy March autóval. 1979-ben részt az európai- és az olasz Formula–3-as bajnokságban, utóbbiban második lett. 1980-ban megnyerte az európai F3-as bajnokságot.

Formula–1[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tyrrell[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1983-as Tyrrell

1981-ben, 24 évesen debütált a sorozatban a Tyrrell-Cosworth színeiben, a csapatfőnök Ken Tyrrell a gyengén teljesítő Ricardo Zunino helyére ültette be az olaszt. Első versenye szerencsétlenül alakult: honfitárásával, Beppe Gabbianival ütközött a 31. körben és kiesett. Az évad során nem tudott pontot szerezni, legjobb helyezése egy 9. hely volt. 1982-es éve sokkal jobban sikerült az előzőhöz képest. Imolában megszerezte első dobogós helyezését és az utolsó versenyen, Las Vegasban győzött. Összesen 25 ponttal nyolcadikként végzett az év végén, a legjobb olaszként. 1983-ban Detroitban győzött, miután a vezető Nelson Piquet-nek a hátsó gumijával volt problémája, és visszaesett. Ez volt az utolsó szívómotoros győzelem 1989-ig, a turbómotorok betiltásáig. Alboreto ezenkívül csak Zandvoortban, a holland nagydíjon tudott pontot szerezni, ahol 4. lett.

Ferrari[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alboreto az 1985-ös német nagydíj edzésén

1984-re Patrick Tambayt váltotta a Ferrarinál, ahol René Arnoux csapattársa lett. 1973 után ő volt az első olasz a csapatnál, és ő volt az első olasz pilóta, aki ilyen hosszan ezzel a csapattal indult. A harmadik versenyen, Zolderben győzött. Emellett három versenyen állt még dobogóra: az Österreichringen harmadik, Monzában és a Nürburgringen második lett. A szezon végén 30,5 ponttal negyedikként végzett, mivel az esős monacói nagydíjat megszakították, és az olasz 6. helyéért csak fél pontot kapott.

Az 1985-ös volt Alboreto legsikeresebb éve a Formula–1-ben. Két győzelmet aratott: Kanadában és Hockenheimban. Harcban volt a világbajnoki címért is, de az utolsó öt versenyen nem sikerült pontot szereznie. 53 egységgel második lett Alain Prost mögött, 20 pont lemaradással. Az 1986-os Ferrari, az F1/86 sokkal megbízhatatlanabbnak bizonyult elődjénél. Alboreto összesen kilenc alkalommal esett ki, ebből csak kétszer vezetői hiba miatt, a többi hétben az autó hibásodott meg. Mindössze egy dobogós helyezést ért el az Österreichringen, amikor mindkét Williams kiesett. Az év végén 14 ponttal 9. lett, csapattársa, a svéd Stefan Johansson is megelőzte. 1987-ben Gerhard Berger érkezett a csapathoz, amivel Alboreto vezető szerepe megszűnt. Az osztrák az utolsó két versenyen: Japánban és

1988-ban, Kanadában

Ausztráliában is győzött, míg Alboreto csak két harmadik (Imolában és Monacóban) és egy második helyet ért el (Ausztráliában, Berger mögött). Az olasz csak 13 pontot szerzett, 17-tel kevesebbet, mint csapattársa. 1988 volt az olasz utolsó ferraris éve. A szezont a két McLaren uralta, csak Monzában tudott győzni a Ferrari Bergerrel, ahol Alboreto második lett. 24 ponttal az 5. helyen végzett. A csapat nem hosszabbította meg szerződését a következő évre.

Tyrrell, Larrousse[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alboreto 1989-ben a Tyrrellnél folytatta a pályafutását, de csak az első 6 nagydíjon vett részt. Franciaországtól a francia Jean Alesi helyettesítette, ahol azonnal már a 4. lett. Alboreto Mexikóban ért el egy harmadik helyet, ez volt egyben pályafutása utolsó dobogója is. A német nagydíjtól az év végéig egy versenyképtelen Larrousse-ban ült, egy pontot sem szerzett vele. 6 ponttal a 11. lett az év végén.

Footwork[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1994-es csapattársa, Pierluigi Martini a brit nagydíjon

1990-től az Arrowsnál versenyzett, amelyet 1991-ben egy japán multimilliomos vásárolt fel és a csapat nevét Footworkre változtatta. Az évad elején Porsche motorokat használtak, később visszatértek Cosworth-re. Alboreto 1990-ben és 1991-ben sem szerzett pontot. 1992-ben a Footwork V10-es Mugen-Honda motorokra váltott, és egy viszonylag jó autót építettek, amellyel Alboreto négyszer szerzett pontot és hatszor végzett a 7. helyen. 6 ponttal 10. lett az egyéni pontversenyben.

Scuderia Italia, Minardi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1993-ban az olasz Scuderia Italia csapathoz ment, amely rövid története során ért el kisebb sikereket, de 1993-ban a Lola által épített autó újságírók szerint "katasztrofálisan" sikerült. Alboreto nem tudott pontot szerezni, a csapat két futammal a szezonzáró előtt visszavonult a sportágból, utódja 1994-ben a Minardi lett. Az 1994-es autó megbízhatatlan volt az olasz 9-szer esett ki a 16 versenyből. Egy alkalommal szerzett pontot, a monacói nagydíjon 6. lett. A szezon végén Alboreto visszavonult a Formula–1-ből.

Hosszú távú autóversenyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2000-es Audi R8-as, amivel Alboreto halálos balesetet szenvedett

Formula–1-es karrierje után több legendás hosszú távú versenyen is rajthoz állt, amelyeken újra sikereket ért el. 1996-ban az indianapolisi 500-on indult, ám a váltó meghibásodása miatt nem tudta teljesíteni a távot. 1997-ben Stefan Johansson és Tom Kristensen csapattársaként megnyerte a Le Mans-i 24 órás, 2001-ben pedig a Sebringi 12 órás autóversenyt.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001. április 25-én a németországi Lausitzringen az Audi csapat versenyautóját készítette fel a 24 órás le mans-i viadalra, amikor a bal hátsó gumi defektje miatt elvesztette az uralmát a jármű felett, és 300 km/óra feletti sebességgel a korlátnak ütközött. Alboreto a helyszínen életét vesztette.

Teljes Formula–1-es eredménysorozata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 Helyezés Pont
1981 Tyrrell USW
BRA
ARG
SMR
Ki
BEL
12
MON
Ki
ESP
NK
FRA
16
GBR
Ki
GER
NK
AUT
Ki
NED
9
ITA
Ki
CAN
11
LSV
13
- 0
1982 Tyrrell RSA
7
BRA
4
USW
4
SMR
3
BEL
Ki
MON
10
USE
Ki
CAN
Ki
NED
7
GBR
HN
FRA
6
GER
4
AUT
Ki
SUI
7
ITA
5
LSV
1
8. 25
1983 Tyrrell BRA
Ki
USW
9
FRA
8
SMR
Ki
MON
Ki
BEL
14
USE
1
CAN
8
GBR
13
GER
Ki
AUT
Ki
NED
6
ITA
Ki
EUR
Ki
RSA
Ki
12. 10
1984 Ferrari BRA
Ki
RSA
11
BEL
1
SMR
Ki
FRA
Ki
MON
6
CAN
Ki
USE
Ki
USA
Ki
GBR
5
GER
Ki
AUT
3
NED
Ki
ITA
2
EUR
2
POR
4
4. 30.5
1985 Ferrari BRA
2
POR
2
SMR
Ki
MON
2
CAN
1
USA
3
FRA
Ki
GBR
2
GER
1
AUT
3
NED
4
ITA
13
BEL
Ki
EUR
Ki
RSA
Ki
AUS
Ki
2. 53
1986 Ferrari BRA
Ki
ESP
Ki
SMR
10
MON
Ki
BEL
4
CAN
8
USA
4
BRA
8
GBR
Ki
GER
Ki
HUN
Ki
AUT
2
ITA
Ki
POR
5
MEX
Ki
AUS
Ki
9. 14
1987 Ferrari BRA
8
SMR
3
BEL
Ki
MON
3
USA
Ki
FRA
Ki
GBR
Ki
GER
Ki
HUN
Ki
AUT
Ki
ITA
Ki
POR
Ki
ESP
15
MEX
Ki
JPN
4
AUS
2
7. 17
1988 Ferrari BRA
5
SMR
18
MON
3
MEX
4
CAN
Ki
USA
Ki
FRA
3
GBR
17
GER
4
HUN
Ki
BEL
Ki
ITA
2
POR
5
ESP
Ki
JPN
11
AUS
Ki
5. 24
1989 Tyrrell BRA
10
SMR
NK
MON
5
MEX
3
USA
Ki
CAN
Ki
FRA
GBR
11. 6
Larrousse GER
Ki
HUN
Ki
BEL
Ki
ITA
Ki
POR
11
ESP
NeK
JPN
NK
AUS
NeK
1990 Arrows USA
10
BRA
Ki
SMR
NK
MON
NK
CAN
Ki
MEX
17
FRA
10
GBR
Ki
GER
Ki
HUN
12
BEL
13
ITA
12
POR
9
ESP
10
JPN
Ki
AUS
NK
24. 0
1991 Arrows USA
Ki
BRA
NK
SMR
NK
MON
Ki
CAN
Ki
MEX
Ki
FRA
Ki
GBR
Ki
GER
NK
HUN
NK
BEL
NeK
ITA
NK
POR
15
ESP
Ki
JPN
NK
AUS
13
35. 0
1992 Arrows RSA
10
MEX
13
BRA
6
ESP
5
SMR
5
MON
7
CAN
7
FRA
7
GBR
7
GER
9
HUN
7
BEL
Ki
ITA
7
POR
6
JPN
15
AUS
Ki
10. 6
1993 Scuderia Italia RSA
Ki
BRA
11
EUR
11
SMR
NK
ESP
NK
MON
Ki
CAN
NK
FRA
NK
GBR
NK
GER
16
HUN
Ki
BEL
14
ITA
Ki
POR
Ki
JPN
AUS
29. 0
1994 Minardi BRA
Ki
PAC
KI
SMR
Ret
MON
6
ESP
Ki
CAN
11
FRA
Ki
GBR
Ki
GER
Ki
HUN
7
BEL
9
ITA
Ki
POR
13
EUR
14
JPN
Ki
AUS
Ki
24. 1

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Michele Alboreto témájú médiaállományokat.