János Viktor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
János Viktor
Született
1891. április 22.
San Giorgio Canavese
Elhunyt
1965. március 13. (73 évesen)
Torino
Foglalkozása mérnök
A János Viktor (Vittorio Jano) által tervezett Alfa Romeo Grand Prix P2

János Viktor (Olaszország, San Giorgio Canavese, 1891. április 22. - Torino, 1965. március 13.) Vittorio Jano néven Olaszországban az Alfa Romeo konstruktőre.

Élete és munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországról kivándorolt szülők gyermekeként 1891. április 22-én született San Giorgio Canavese-ben, Olaszországban. 18 éves korától szakmunkásként különböző autógyárakban dolgozott. 1921-ben már a FIAT tervező részlegének vezetője lett, részt vett a híres 2 literes versenyautó tervezésében.

A János Viktor által tervezett P3 motorja

1923-ban az Alfa Romeóhoz váltott, ahol első terve a a 8-hengeres soros motorral szerelt Grand Prix P2 volt, amellyel 1925-ben világbajnokságot és nagy díjat nyert. Ő tervezte az Alfa Romeo 6C 1500-at is a P2 alapján: a 44 lóerős, 1487 köbcentis, soros hathengeres motorral, 1928-ben bemutatta ennek 1500-as Sport változatát is, amely az első dupla vezérműtengelyes Alfa Romeo road autó volt.

Az Alfa road autóknál több kis és közepes változtatást is eszközölt: kifejlesztette a 4, 6, és 8 hengeres soros erőművek alapján a P2 egységet, amely az Alfa motorok klasszikus felépítését eredményezte; könnyű váz, félgömb alakú égés kamarák, központi elhelyezkedésű dugók, két sor felső szelep és két felülfekvő vezérműtengely. 1936-ban az ő tervei alapján készültek az Alfa Romeo 12C a V12-es motorok is, azonban ez a tipus nem volt sikeres, ezt tartják az okának, hogy 1937 végén János Viktor (Vittorio Jano) ott hagyta az Alfa Romeót.

A János Viktor által kifejlesztett Lancia D 50 motorja

1937 végén a Laciához szerződött, ahol részt vett a Lancia D50 kifejlesztésében. 1955-ben a Le Mansi katasztrófa megingatta a Lanciát is. Vezetését a Ferrari vette át, János Viktor így a Ferrarinál folytatta sikeres tervezői pályafutását. Vittorio Jano hozzájárulása a Ferrari sikereihez ugyancsak jelentős volt.

1966-os Ferrari Dino az Esseni Technoclassica 2011 kiállításon

Enzo Ferrari fia, Dino az eddigi motorok helyett a V6-os és V8-as motorokat helyezte előtérbe a versenysportban a régebbi Lampredi és Colombo motorok helyett. Dino halála után Jano is részt vett a Dino Ferrariról "Dino" V6 nak elnevezett autó fejlesztési munkálataiban. Később ez lett az alapja a cég első középmotoros road autójának, az 1966-os Dino 206-nak.

Vittorio Jano saját fia elvesztése után 1965-ben súlyosan megbetegedett, majd még ugyanabban az évben 74 évesen Torinóban öngyilkos lett.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]