Gerhard Berger
| Gerhard Berger | |
| Berger az 1991-es amerikai nagydíjon | |
| Életrajzi adatai | |
| Nemzetisége | |
| Pályafutása | |
| Kategória | Formula–1-es világbajnokság |
| Aktív évei | 1984-1997 |
| Csapata | ATS, Arrows, Benetton, Ferrari McLaren |
| Nagydíjak száma | 210 |
| Világbajnoki címek | 0 |
| Győzelmek | 10 |
| Dobogós helyezések | 48 |
| Első rajtkockák | 12 |
| Leggyorsabb körök | 21 |
| Első nagydíj | |
| Első győzelem | |
| Legutolsó győzelem | |
| Legutolsó nagydíj | |
Gerhard Berger (Wörgl, 1959. augusztus 27. – ) volt Formula–1-es versenyző. Korábban a Scuderia Toro Rosso Formula–1-es csapat vezetője.
Gerhard Berger 14 Formula–1-es szezont teljesített, legjobb világbajnoki eredménye két harmadik helyezés. Ez idő alatt 10 nagydíjat nyert, 48-szor végzett dobogón, 12-szer indult az első rajtkockából és 21 alkalommal futotta a verseny leggyorsabb körét, kettővel többször, mint barátja, Ayrton Senna. Pályafutása során 210 versenyen indult, amellyel a Formula–1 legtapasztaltabb versenyzői közé tartozik. Magáénak mondhatja azt különleges címet, hogy ő érte el a Benetton csapat első futamgyőzelmét és az utolsót is, 11 évvel később.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Pályafutása
[szerkesztés] A Formula–1 előtt
Gerhard Berger egy szállítási vállalkozó fiaként született egy tiroli kisvárosban, Wörglben. Már korán érdeklődést mutatott a motorok és az autók iránt. Az iskola befejezése után, apja sürgetésére, beiratkozott egy kereskedelmi iskolába, de hamar abbahagyta a tanulást, hogy beálljon apja mellé autószerelő-tanulónak. Berger célja az autóversenyzés volt, de előtte részt kellett vennie a sorkatonai kiképzésen.
[szerkesztés] A Formula–1-ben
[szerkesztés] Az ATS, Arrows és Benetton csapatoknál
Miután Berger számos versenyt nyert az Európai Formula–3 sorozatban, 1984-ben, idény közben leszerződtette az ATS csapat, és hazája nagydíján debütálhatott. Már élete második versenyén, az olasz nagydíjon pontszerző helyen ért célba, de nem kapott pontot, mivel csapata csak egy autót indított a sorozatban, és a szabályok értelmében csak az a versenyző volt jogosult pontszerzésre, aki elkezdte az évet. A következő szezont már végigversenyezte az Arrows istállónál. Az igazi áttörést az 1986-os év jelentette, amikor a kimagaslóan erős BMW turbómotorokkal és Pirelli abroncsokkal szerelt Benetton autójával a San Marinói Nagydíjon dobogóra állhatott, majd első futamgyőzelmét is megszerezte a mexikói nagydíjon.
[szerkesztés] Az első Ferraris korszak
1987-ben már a Ferrari csapat színeiben indulhatott, de a sorozatos technikai problémák megfosztották a jó szereplés lehetőségétől. Az autó az idény végére följavult, Portugáliában megszerezte első pole pozícióját, majd az évad utolsó két versenyét megnyerte. Így 1988-ra már a vb-cím esélyesei közé lépett, de ez volt az az év, amikor Prost és Senna által vezetett McLarenek verhetetlenek voltak, 16 futamból 15-ön győztek. Egyedül Bergernek sikerült rajtuk kívül futamot nyerni, az olasz nagydíjon. A Michele Alboretoval aratott kettős győzelem némi gyógyírt jelentett az olasz csapatnak az Enzo Ferrari két héttel korábban bekövetkezett halála miatt érzett fájdalomra.
1989-ben a Willamstől átszerződő Nigel Mansell lett Berger csapattársa. Ám az autó ismét nem volt versenyképes, ráadásul Imolában, a hírhedt Tamburello-kanyarban komoly balesetet szenvedett, nagy szerencsével tudott csak élve kimenekülni a kigyulladó járművéből. Nem szenvedett komoly sérüléseket, így hamar visszatért, és meg is nyerte a portugál nagydíjat. Ezen kívül azonban csak két második helyet tudott szerezni, ami mindössze a 7. helyre volt elég az összetettben.
[szerkesztés] A McLarennél
Senna és Prost viszonyának megromlása miatt utóbbi a Ferrarihoz szerződött, így Bergernek lehetősége nyílt az akkori mezőny legjobb csapatához, a McLarenhez igazolni. Bemutatkozása meglehetősen viharosra sikeredett, amikor a szezon első nagydíján jobb rajthelyre kvalifikálta magát, mint Senna. Ezután ritkán fordult elő, hogy Berger a brazil előtt végzett, 1990 és 1992 között csak háromszor nyert futamot. 1991-ben Senna engedte maga elé Japánban, a következő évben, Kanadában és Ausztráliában pedig az összes jeletős rivális kiesése kellett a győzelemhez.
[szerkesztés] Újra a Ferrari
1993-ban a Ferrari visszahívta Bergert, hogy segítsen helyreállítani a csapat régi fényét. Nagy szerepe volt Jean Todt csapatfőnök szerződtetésében, lerakva a későbbi sikerek alapjait. Az autó ismét messze volt a tökéletestől, egy dobogós hely és 12 pont csak a 8. helyre volt elég a pilóták között, ez volt Berger legrosszabb év végi eredménye, amióta 1986-ban a Benettonhoz szerződött. 1994-ben súlyosan megviselte barátja, Ayrton Senna, és honfitársa, Roland Ratzenberger halála, de a német nagydíjon győzni tudott, ami óriási eredmény volt a csapatnak, tekintve, hogy 1990 óta nem nyertek futamot. Az év végén Berger a 3. helyen zárt Schumacher és Hill mögött. Utoljára 1995-ben versenyzett a Ferrarinál, számos dobogós helyezést elérve. A kanadai nagydíjon a világbajnoki címért küzdő Hill megelőzésével bizonyságát adta, hogy még mindig remek versenyző.
[szerkesztés] Utolsó évek a Benettonnál
Michael Schumacher érkezésével Berger nem látta biztosítottnak a kellő támogatást a Ferrarinál, így 1996-ban a Benettonhoz igazolt, ahol első győzelmét szerezte. A csapat sajnos árnyéka volt korábbi önmagának, csak egy dobogós helyre futotta az évben. 1997-ben, a német nagydíjon Berger megszerezte élete és a Benetton eddigi utolsó futamgyőzelmét, ami azért különösen értékes, mert betegsége és édesapja halála miatt a három megelőző versenyt kihagyta. Utolsó nagydíján, a Jerezben megrendezett európai nagydíjon épphogy lemaradt a dobogóról, csak pár másodperccel végezve a Schumacher és Villeneuve ominózus ütközése után élete első győzelmét arató Mika Häkkinen mögött. Az évad végén bejelentette visszavonulását. A pletykák, miszerint 1998-ra visszatér a Ferrarihoz, hamisnak bizonyultak.
[szerkesztés] Visszavonulása után
A Formula–1 népszerű figurájaként 2000 és 2003 között gyakran volt látható a bokszutcában, mint a BMW versenyigazgatója, felügyelve a gyár 2000-es visszatérését a sportágba. 2004. április 25-én, tíz évvel Ayrton Senna halála után háromkörös bemutatót tartott Imolában egy JPS Lotus 97T-vel, azzal az autóval, amivel Senna versenyzett az 1985-ös évben.
2006 februárjában megvásárolta a Scuderia Toro Rosso 50%-os tulajdonrészét Dietrich Mateschitztől, aki ugyanekkora részt vásárolt a Berger apja által 1961-ben alapított közúti fuvarozó cégből, a Berger Logistikből.
[szerkesztés] Teljes Formula–1-es eredménysorozata
(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)
| Év | Csapat | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | Helyezés | Pont |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1984 | ATS | BRA |
RSA |
BEL |
SMR |
FRA |
MON |
CAN |
USE |
USA |
GBR |
GER |
AUT 12 |
NED |
ITA* 6 |
EUR Ki |
POR 13 |
– | 0 | |
| 1985 | Arrows | BRA Ki |
POR Ki |
SMR Ki |
MON Ki |
CAN 13 |
USA 11 |
FRA Ki |
GBR 8 |
GER 7 |
AUT Ki |
NED 9 |
ITA Ki |
BEL 7 |
EUR 10 |
RSA 5 |
AUS 6 |
20. | 3 | |
| 1986 | Benetton | BRA 6 |
ESP 6 |
SMR 3 |
MON Ki |
BEL 10 |
CAN Ki |
USA Ki |
FRA Ki |
GBR Ki |
GER 10 |
HUN Ki |
AUT 7 |
ITA 5 |
POR Ki |
MEX 1 |
AUS Ki |
7. | 17 | |
| 1987 | Ferrari | BRA 4 |
SMR Ki |
BEL Ki |
MON 4 |
USA 4 |
FRA Ki |
GBR Ki |
GER Ki |
HUN Ki |
AUT Ki |
ITA 4 |
POR 2 |
ESP Ki |
MEX Ki |
JPN 1 |
AUS 1 |
5. | 36 | |
| 1988 | Ferrari | BRA 2 |
SMR 5 |
MON 2 |
MEX 3 |
CAN Ki |
USA Ki |
FRA 4 |
GBR 9 |
GER 3 |
HUN 4 |
BEL Ki |
ITA 1 |
POR Ki |
ESP 6 |
JPN 4 |
AUS Ki |
3. | 41 | |
| 1989 | Ferrari | BRA Ki |
SMR Ki |
MON Bet |
MEX Ki |
USA Ki |
CAN Ki |
FRA Ki |
GBR Ki |
GER Ki |
HUN Ki |
BEL Ki |
ITA 2 |
POR 1 |
ESP 2 |
JPN Ki |
AUS Ki |
7. | 21 | |
| 1990 | McLaren | USA Ki |
BRA 2 |
SMR 2 |
MON 3 |
CAN 4 |
MEX 3 |
FRA 5 |
GBR 14 |
GER 3 |
HUN 16 |
BEL 3 |
ITA 3 |
POR 4 |
ESP Ki |
JPN Ki |
AUS 4 |
4. | 43 | |
| 1991 | McLaren | USA Ki |
BRA 3 |
SMR 2 |
MON Ki |
CAN Ki |
MEX Ki |
FRA Ki |
GBR 2 |
GER 4 |
HUN 4 |
BEL 2 |
ITA 4 |
POR Ki |
ESP Ki |
JPN 1 |
AUS 3 |
4. | 43 | |
| 1992 | McLaren | RSA 5 |
MEX 4 |
BRA Ki |
ESP 4 |
SMR Ki |
MON Ki |
CAN 1 |
FRA Ki |
GBR 5 |
GER Ki |
HUN 3 |
BEL Ki |
ITA 4 |
POR 2 |
JPN 2 |
AUS 1 |
5. | 49 | |
| 1993 | Ferrari | RSA 6 |
BRA Ki |
EUR Ki |
SMR Ki |
ESP 6 |
MON 14 |
CAN 4 |
FRA 14 |
GBR Ki |
GER 6 |
HUN 3 |
BEL 10 |
ITA Ki |
POR Ki |
JPN Ki |
AUS 5 |
8. | 12 | |
| 1994 | Ferrari | BRA Ki |
PAC 2 |
SMR Ki |
MON 3 |
ESP Ki |
CAN 4 |
FRA 3 |
GBR Ki |
GER 1 |
HUN 12 |
BEL Ki |
ITA 2 |
POR Ki |
EUR 5 |
JPN Ki |
AUS 2 |
3. | 41 | |
| 1995 | Ferrari | BRA 3 |
ARG 6 |
SMR 3 |
ESP 3 |
MON 3 |
CAN Ki |
FRA 12 |
GBR Ki |
GER 3 |
HUN 3 |
BEL Ki |
ITA Ki |
POR 4 |
EUR Ki |
PAC 4 |
JPN Ki |
AUS Ki |
6. | 31 |
| 1996 | Benetton | AUS 4 |
BRA Ki |
ARG Ki |
EUR 9 |
SMR 3 |
MON Ki |
ESP Ki |
CAN Ki |
FRA 4 |
GBR 2 |
GER 13 |
HUN Ki |
BEL 6 |
ITA Ki |
POR 6 |
JPN 4 |
6. | 21 | |
| 1997 | Benetton | AUS 4 |
BRA 2 |
ARG 6 |
SMR Ki |
MON 9 |
ESP 10 |
CAN Bet |
FRA Bet |
GBR Bet |
GER 1 |
HUN 8 |
BEL 6 |
ITA 7 |
AUT 10 |
LUX 4 |
JPN 8 |
EUR 4 |
5. | 27 |
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Profilja a grandprix.com honlapon (angolul)
- Profilja a statsf1.com honlapon (angolul)
- Profilja a driverdatabase.com honlapon (angolul)

