Gerhard Berger

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gerhard Berger
Gerhard Berger 1991USA.jpg
Berger az 1991-es amerikai nagydíjon
Életrajzi adatai
Nemzetisége ausztria osztrák
Pályafutása
Kategória Formula–1-es világbajnokság
Aktív évei 1984-1997
Csapata ATS, Arrows, Benetton, Ferrari McLaren
Nagydíjak száma 210
Világbajnoki címek 0
Győzelmek 10
Dobogós helyezések 48
Első rajtkockák 12
Leggyorsabb körök 21
Első nagydíj osztrák 1984-es osztrák nagydíj
Első győzelem mexikó 1986-os mexikói nagydíj
Legutolsó győzelem német 1997-es német nagydíj
Legutolsó nagydíj EU 1997-es európai nagydíj

Gerhard Berger (Wörgl, 1959. augusztus 27. –) volt Formula–1-es versenyző. Korábban a Scuderia Toro Rosso Formula–1-es csapat vezetője.

Gerhard Berger 14 Formula–1-es szezont teljesített, legjobb világbajnoki eredménye két harmadik helyezés. Ez idő alatt 10 nagydíjat nyert, 48-szor végzett dobogón, 12-szer indult az első rajtkockából és 21 alkalommal futotta a verseny leggyorsabb körét, kettővel többször, mint barátja, Ayrton Senna. Pályafutása során 210 versenyen indult, amellyel a Formula–1 legtapasztaltabb versenyzői közé tartozik. Magáénak mondhatja azt különleges címet, hogy ő érte el a Benetton csapat első futamgyőzelmét és az utolsót is, 11 évvel később.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Formula–1 előtt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gerhard Berger egy szállítási vállalkozó fiaként született egy tiroli kisvárosban, Wörglben. Már korán érdeklődést mutatott a motorok és az autók iránt. Az iskola befejezése után, apja sürgetésére, beiratkozott egy kereskedelmi iskolába, de hamar abbahagyta a tanulást, hogy beálljon apja mellé autószerelő-tanulónak. Berger célja az autóversenyzés volt, de előtte részt kellett vennie a sorkatonai kiképzésen.

A Formula–1-ben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ATS, Arrows és Benetton csapatoknál[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Berger 1986-ban, Detroitban

Miután Berger számos versenyt nyert az Európai Formula–3 sorozatban, 1984-ben, idény közben leszerződtette az ATS csapat, és hazája nagydíján debütálhatott. Már élete második versenyén, az olasz nagydíjon pontszerző helyen ért célba, de nem kapott pontot, mivel csapata csak egy autót indított a sorozatban, és a szabályok értelmében csak az a versenyző volt jogosult pontszerzésre, aki elkezdte az évet. A következő szezont már végigversenyezte az Arrows istállónál. Az igazi áttörést az 1986-os év jelentette, amikor a kimagaslóan erős BMW turbómotorokkal és Pirelli abroncsokkal szerelt Benetton autójával a San Marinói Nagydíjon dobogóra állhatott, majd első futamgyőzelmét is megszerezte a mexikói nagydíjon.

Az első Ferraris korszak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Berger 1988-ban, Kanadában

1987-ben már a Ferrari csapat színeiben indulhatott, de a sorozatos technikai problémák megfosztották a jó szereplés lehetőségétől. Az autó az idény végére följavult, Portugáliában megszerezte első pole pozícióját, majd az évad utolsó két versenyét megnyerte. Így 1988-ra már a vb-cím esélyesei közé lépett, de ez volt az az év, amikor Prost és Senna által vezetett McLarenek verhetetlenek voltak, 16 futamból 15-ön győztek. Egyedül Bergernek sikerült rajtuk kívül futamot nyerni, az olasz nagydíjon. A Michele Alboretoval aratott kettős győzelem némi gyógyírt jelentett az olasz csapatnak az Enzo Ferrari két héttel korábban bekövetkezett halála miatt érzett fájdalomra.

1989-ben a Willamstől átszerződő Nigel Mansell lett Berger csapattársa. Ám az autó ismét nem volt versenyképes, ráadásul Imolában, a hírhedt Tamburello-kanyarban komoly balesetet szenvedett, nagy szerencsével tudott csak élve kimenekülni a kigyulladó járművéből. Nem szenvedett komoly sérüléseket, így hamar visszatért, és meg is nyerte a portugál nagydíjat. Ezen kívül azonban csak két második helyet tudott szerezni, ami mindössze a 7. helyre volt elég az összetettben.

A McLarennél[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Berger McLarene 1991-ből

Senna és Prost viszonyának megromlása miatt utóbbi a Ferrarihoz szerződött, így Bergernek lehetősége nyílt az akkori mezőny legjobb csapatához, a McLarenhez igazolni. Bemutatkozása meglehetősen viharosra sikeredett, amikor a szezon első nagydíján jobb rajthelyre kvalifikálta magát, mint Senna. Ezután ritkán fordult elő, hogy Berger a brazil előtt végzett, 1990 és 1992 között csak háromszor nyert futamot. 1991-ben Senna engedte maga elé Japánban, a következő évben, Kanadában és Ausztráliában pedig az összes jeletős rivális kiesése kellett a győzelemhez.

Újra a Ferrari[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Berger a Ferrari volánjánál az 1995-ös kanadai nagydíjon, Montrealban

1993-ban a Ferrari visszahívta Bergert, hogy segítsen helyreállítani a csapat régi fényét. Nagy szerepe volt Jean Todt csapatfőnök szerződtetésében, lerakva a későbbi sikerek alapjait. Az autó ismét messze volt a tökéletestől, egy dobogós hely és 12 pont csak a 8. helyre volt elég a pilóták között, ez volt Berger legrosszabb év végi eredménye, amióta 1986-ban a Benettonhoz szerződött. 1994-ben súlyosan megviselte barátja, Ayrton Senna, és honfitársa, Roland Ratzenberger halála, de a német nagydíjon győzni tudott, ami óriási eredmény volt a csapatnak, tekintve, hogy 1990 óta nem nyertek futamot. Az év végén Berger a 3. helyen zárt Schumacher és Hill mögött. Utoljára 1995-ben versenyzett a Ferrarinál, számos dobogós helyezést elérve. A kanadai nagydíjon a világbajnoki címért küzdő Hill megelőzésével bizonyságát adta, hogy még mindig remek versenyző.

Utolsó évek a Benettonnál[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Michael Schumacher érkezésével Berger nem látta biztosítottnak a kellő támogatást a Ferrarinál, így 1996-ban a Benettonhoz igazolt, ahol első győzelmét szerezte. A csapat sajnos árnyéka volt korábbi önmagának, csak két dobogós helyre futotta az évben. 1997-ben, a német nagydíjon Berger megszerezte élete és a Benetton eddigi utolsó futamgyőzelmét, ami azért különösen értékes, mert betegsége és édesapja halála miatt a három megelőző versenyt kihagyta. Utolsó nagydíján, a Jerezben megrendezett európai nagydíjon épphogy lemaradt a dobogóról, csak pár másodperccel végezve a Schumacher és Villeneuve ominózus ütközése után élete első győzelmét arató Mika Häkkinen mögött. Az évad végén bejelentette visszavonulását. A pletykák, miszerint 1998-ra visszatér a Ferrarihoz, hamisnak bizonyultak.

Visszavonulása után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Formula–1 népszerű figurájaként 2000 és 2003 között gyakran volt látható a bokszutcában, mint a BMW versenyigazgatója, felügyelve a gyár 2000-es visszatérését a sportágba. 2004. április 25-én, tíz évvel Ayrton Senna halála után háromkörös bemutatót tartott Imolában egy JPS Lotus 97T-vel, azzal az autóval, amivel Senna versenyzett az 1985-ös évben.

2006 februárjában megvásárolta a Scuderia Toro Rosso 50%-os tulajdonrészét Dietrich Mateschitztől, aki ugyanekkora részt vásárolt a Berger apja által 1961-ben alapított közúti fuvarozó cégből, a Berger Logistikből.

Teljes Formula–1-es eredménysorozata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 Helyezés Pont
1984 ATS BRA
RSA
BEL
SMR
FRA
MON
CAN
USE
USA
GBR
GER
AUT
12
NED
ITA*
6
EUR
Ki
POR
13
0
1985 Arrows BRA
Ki
POR
Ki
SMR
Ki
MON
Ki
CAN
13
USA
11
FRA
Ki
GBR
8
GER
7
AUT
Ki
NED
9
ITA
Ki
BEL
7
EUR
10
RSA
5
AUS
6
20. 3
1986 Benetton BRA
6
ESP
6
SMR
3
MON
Ki
BEL
10
CAN
Ki
USA
Ki
FRA
Ki
GBR
Ki
GER
10
HUN
Ki
AUT
7
ITA
5
POR
Ki
MEX
1
AUS
Ki
7. 17
1987 Ferrari BRA
4
SMR
Ki
BEL
Ki
MON
4
USA
4
FRA
Ki
GBR
Ki
GER
Ki
HUN
Ki
AUT
Ki
ITA
4
POR
2
ESP
Ki
MEX
Ki
JPN
1
AUS
1
5. 36
1988 Ferrari BRA
2
SMR
5
MON
2
MEX
3
CAN
Ki
USA
Ki
FRA
4
GBR
9
GER
3
HUN
4
BEL
Ki
ITA
1
POR
Ki
ESP
6
JPN
4
AUS
Ki
3. 41
1989 Ferrari BRA
Ki
SMR
Ki
MON
Bet
MEX
Ki
USA
Ki
CAN
Ki
FRA
Ki
GBR
Ki
GER
Ki
HUN
Ki
BEL
Ki
ITA
2
POR
1
ESP
2
JPN
Ki
AUS
Ki
7. 21
1990 McLaren USA
Ki
BRA
2
SMR
2
MON
3
CAN
4
MEX
3
FRA
5
GBR
14
GER
3
HUN
16
BEL
3
ITA
3
POR
4
ESP
Ki
JPN
Ki
AUS
4
4. 43
1991 McLaren USA
Ki
BRA
3
SMR
2
MON
Ki
CAN
Ki
MEX
Ki
FRA
Ki
GBR
2
GER
4
HUN
4
BEL
2
ITA
4
POR
Ki
ESP
Ki
JPN
1
AUS
3
4. 43
1992 McLaren RSA
5
MEX
4
BRA
Ki
ESP
4
SMR
Ki
MON
Ki
CAN
1
FRA
Ki
GBR
5
GER
Ki
HUN
3
BEL
Ki
ITA
4
POR
2
JPN
2
AUS
1
5. 49
1993 Ferrari RSA
6
BRA
Ki
EUR
Ki
SMR
Ki
ESP
6
MON
14
CAN
4
FRA
14
GBR
Ki
GER
6
HUN
3
BEL
10
ITA
Ki
POR
Ki
JPN
Ki
AUS
5
8. 12
1994 Ferrari BRA
Ki
PAC
2
SMR
Ki
MON
3
ESP
Ki
CAN
4
FRA
3
GBR
Ki
GER
1
HUN
12
BEL
Ki
ITA
2
POR
Ki
EUR
5
JPN
Ki
AUS
2
3. 41
1995 Ferrari BRA
3
ARG
6
SMR
3
ESP
3
MON
3
CAN
Ki
FRA
12
GBR
Ki
GER
3
HUN
3
BEL
Ki
ITA
Ki
POR
4
EUR
Ki
PAC
4
JPN
Ki
AUS
Ki
6. 31
1996 Benetton AUS
4
BRA
Ki
ARG
Ki
EUR
9
SMR
3
MON
Ki
ESP
Ki
CAN
Ki
FRA
4
GBR
2
GER
13
HUN
Ki
BEL
6
ITA
Ki
POR
6
JPN
4
6. 21
1997 Benetton AUS
4
BRA
2
ARG
6
SMR
Ki
MON
9
ESP
10
CAN
Bet
FRA
Bet
GBR
Bet
GER
1
HUN
8
BEL
6
ITA
7
AUT
10
LUX
4
JPN
8
EUR
4
5. 27

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gerhard Berger témájú médiaállományokat.