1990-es Formula–1 világbajnokság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
1990-es FIA
Formula–1 világbajnokság
McLaren MP4-5B.jpg
Az 1990-es év világbajnok autója, a McLaren MP4/5B
Egyéni világbajnok
Brazil Ayrton Senna 78
Konstruktőri világbajnok
UK McLaren 121

 ← 1989
1991 → 

Az 1990-es Formula–1-es szezon volt a 41. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1990. március 11-től november 4-éig tartott.

Ayrton Senna és Alain Prost csatáját harmadszor is csak tisztes távolból tudta követni a többi versenyző. Kettejük rossz viszonya miatt Prost a holtidényben a Ferrarihoz igazolt, helyet cserélve Gerhard Bergerrel. Felmerült, hogy a FISA elnökét az elmúlt évben történtek miatt csalással vádoló Sennát kizárják az 1990-es küzdelmekből, csak az első futam előtt nem sokkal jelentették be, hogy elindulhat a vb-n. Felváltva nyerték a futamokat Prosttal, a döntés az utolsó előtti, japán nagydíjra maradt. Akárcsak egy évvel korábban, most is összeütköztek, mindketten kiestek, és mivel a verseny előtt Senna állt jobban, ő lett a világbajnok. A harmadik helyen a Benettonnal versenyző Nelson Piquet zárt. A csapatok között ismét a McLaren bizonyult a legjobbnak, bár a második helyen végző Ferrari jóval közelebb került hozzá, mint bárki más az elmúlt években.

A szezon menete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alain Prost, Ayrton Senna nagy riválisa, az 1990-es évadra átigazolt a Ferrarihoz. A francia helyére a McLarenhez Gerhard Berger érkezett Senna csapattársául. A Ferrari versenyzője Nigel Mansell és Prost lett. A Williams megtartotta az előző évi versenyzőit: Thierry Boutsent és Riccardo Patresét. A Benetton a háromszoros bajnok Nelson Piquet-t szerződtette le, csapattársa Alessandro Nannini lett. Miután a Lotus elveszítette Piquet-t és Nakadzsima Szatorut (aki a Tyrrellhez igazolt), leszerződtették Derek Warwickot és a fiatal Martin Donnellyt. A Tyrrell Jean Alesivel és Nakadzsimával vett részt az évadban. Az új Life csapat maga építette szokatlan W12-es elrendezésű motorját, de Gary Brabhammel, majd Bruno Giacomellivel sem sikerült versenyre kvalifikálniuk magukat.

Az évad elején hat csapatnak kellett részt vennie előkvalifikáción: a két autót nevező Larrousse-nak, AGS-nek és EuroBrunnak, valamint az egy autót nevező Osellának, Coloninak és Life-nak.

Alain Prost Phoenixben

Az első versenyt az Egyesült Államokban, Phoenixben tartották. Az időmérő edzésen váratlan eső érkezett, amely ahhoz vezetett, hogy Gerhard Bergeré lett az első hely Pierluigi Martini Minardija, Andrea de Cesaris Dallarája és Jean Alesi Tyrrellje előtt. Senna az ötödik, Piquet a hatodik helyre kvalifikálta magát. A rajtnál a negyedik helyről induló Alesi vette át a vezetést Bergertől. Az osztrák lemaradt, majd visszaesett a mezőnyben. Senna megelőzte de Cesarist, míg Berger a 9. körben a falnak ütközött, emiatt ki kellett állnia szerelőihez. Visszatérése után kuplungprobléma miatt kiesett. Alesi már 8,2 másodperc előnnyel vezetett, de Senna ledolgozta hátrányát. A 34. kör első kanyarjában megelőzte, de a francia azonnal visszavette a vezető helyet. A brazil a következő körben ismét ugyanott előzte meg, és ezúttal meg is tudta tartani a vezetést, majd győzött. Mögöttük, Thierry Boutsen megelőzte Piquet-t a harmadik helyért, Stefano Modena ötödik, Nakadzsima hatodik lett.

A brazíliai rajtrácson Senna és Berger indult első sorból a két Williams és a két Ferrari előtt. A rajt után Senna vezetett Berger, Boutsen és Prost előtt. Boutsen hamar megelőzte Bergert, de Senna tempóját nem tudta tartani. A boxkiállásoknál Boutsen gumit és orrkúpot cserélt, így a tizenegyedik helyre esett vissza. A Ferrari-szerelők jó munkájának köszönhetően Prost a második helyre tért vissza. A 10 másodperccel vezető Senna a lekörözendő Nakadzsimának ütközött, emiatt ki kellett állnia a boxba. Prost tisztán győzött Berger, Senna és Mansell előtt.

San Marinóban a brazíliai időmérőhöz hasonló eredmény született: Senna indult Berger, Patrese, Boutsen előtt. Bár Senna megtartotta a rajtnál a vezetést, néhány kör után egy kő került a kerekébe, emiatt kicsúszott a kavicságyba és kiesett. Boutsen, miután a rajtnál megelőzte Patresét, majd a 2. körben Bergert. Miután Senna kiesett, a belga vette át a vezetést, de motorja elfüstölt a 18. körben. Az élre Berger került, de Mansell elkezdte támadni a vezető helyért. A brit megpróbálta megelőzni Bergert, de megpördült. Ferrarija nem ütközött neki semminek, így Mansell nem veszített pozíciót sem, de hamarosan motorhiba miatt kiesett. A második boxkiállásoknál Nannini Prost elé került. Patrese utolérte Bergert, és az 51. körben megelőzte. Az olasz megtartotta vezető helyét, és győzött Berger, Nannini és Prost előtt.

Monacóban is Sennáé lett a pole Alain Prost Ferrarija és Jean Alesi Tyrrellje előtt. Az első körben Berger és Prost összeütközött és eltorlaszolták a pályát, emiatt megszakították a versenyt. A második rajt után is megmaradt az élen a Senna-Prost-Alesi sorrend. A 30. körben Prost elektronikai probléma miatt kiesett. Később Mansell hátulról nekiment Thierry Boutsen autójának, emiatt ki kellett hajtania a boxba. Senna győzött Alesi, Berger és Boutsen előtt.

A kanadai nagydíjon Senna és Berger McLarenje indult az első sorból, Prost a harmadik, Nannini a negyedik helyet szerezte meg. A rajt idején a pálya még nedves volt, Berger kiugrott a rajtnál, majd azonnal visszavett tempójából. Az osztrák 1 perces időbüntetést kapott, Senna állt az élre Nannini, Alesi és Prost előtt. Amikor a pálya száradni kezdett, mindenki kiállt a boxba. Miután Nannini visszatért a pályára, elütött egy mormotát és ismét ki kellett állnia javításra. A 22. körben kicsúszott és kiesett. Berger a pályán vezetett, de egy perces előnyre lett volna szüksége, hogy valóban nyerjen. Az osztrák egy perccel gyorsabb köröket futott mindenkinél. Boutsen kicsúszásával, majd Patrese kiesésével is egy helyet jött előre. Warwick után Prost Ferrariját (akit korábban Piquet és Mansell is megelőzött) is megelőzte, így a negyedik helyen végzett. Senna mellett Piquet és Mansell ért célba dobogós helyen.

Benetton B190

Mexikóban Berger indult az első helyről, Riccardo Patrese, Senna és Mansell előtt. Prost csak a 13. helyet tudta megszerezni. Az élre Patrese állt, akit Senna és Berger követett. A 2. körben Senna megelőzte Patresét, majd csapattársa követte, így az élen a két McLaren haladt. A mezőny hátsó részében Prost rossz rajtpozíciójából indulva gyorsan küzdötte át magát a mezőnyön, míg Piquet a harmadik helyre jött fel. Berger korán kiállt új gumikért a 13. körben. Piquet így második lett, de Mansell megelőzte. Prost folytatta gyors felzárkózását, 15 körrel a verseny vége előtt megszerezte a második helyet Manselltől. A francia előtt már csak Senna haladt, aki gumiprobléma miatt lelassult. A brazil kockáztatott, és nem állt ki új gumikért, a 60. körben Prost megelőzte, majd 3 körrel később hátsó kereke felrobbant és kiesett. A második helyért Mansell és Berger folytatott küzdelmet. Mansell a külső íven előzte meg az osztrákot a nagyon gyors Peraltada kanyarban, így a Ferrari kettős győzelmet ünnepelhetett. Prost és Mansell mögött Berger, Nannini és Boutsen ért célba.

Franciaországban Mansell indult a pole-ból, Berger, Senna és Prost előtt. A rajtnál Berger elment Mansell mellett, Prost több helyet visszacsúszott. A 2. körben Senna megelőzte Mansellt, majd Bergert is, amikor az osztráknak gumiproblémái akadtak. Szinte az egész mezőny kiállt gumit cserélni a két Leyton House kivételével. A boxkiállások után Ivan Capelli vezetett Maurício Gugelmin, Prost, Nannini, Mansell és Senna előtt. Prost később megelőzte Gugelmint, aki később motorhiba miatt kiesett. Míg Prost Capellihez közeledett, Mansell megelőzte Nanninit. Miután a brit utolérte az élen haladókat motorhiba miatt kiállni kényszerült. Capelli az élen sikeresen védte pozícióját, de motorjával probléma akadt, ezért lelassult. Nannini a harmadik helyen autózott, de elektronikai hiba miatt kiesett. Prost a Ferrari 100. győzelmét szerezte meg, mögötte Capelli, Senna, Piquet, Berger és Patrese szerzett pontot.

A brit nagydíjon Mansell indult a pole-ból Senna és Berger McLaren-Hondája előtt. Senna már az első kanyarban élre állt. Mansell a 12. körben visszaelőzte a brazilt. Két kör múlva Senna megcsúszott, majd a boxba is kiállt, így a 10. helyre esett vissza. Mansell továbbra is maradt az élen, de a 22. körtől elektronikus sebességváltójával probléma akadt. A 31. körben Prost megelőzte Bergert a második helyért, majd a 43. körben Mansell problémáját kihasználva az élre állt. Mansell az 56. körben kiesett, mivel váltója teljesen tönkrement. Miután a brit visszasétált a boxba, az újságíróknak elmondta, hogy az év végén befejezi Formula–1-es pályafutását. Prost sorozatban harmadszorra győzött, ezzel átvette Sennától a pontverseny vezetését. Mellette Boutsen és Senna állt dobogóra.

Alain Prost Kanadában

A német nagydíjjal elkezdődött a bajnokság második fele, a több alkalommal pontot szerző Larrousse csapatnak ezentúl nem kellett részt vennie az előkvalifikáción, míg a Ligier-nek ez szükséges lett. A McLareneké lett az első sor a Ferrarik és a Williamsek előtt. A rajt után is megmaradt a Senna, Berger, Prost, Mansell sorrend. A 11. körben Piquet Patresét próbálta előzni, de nem tudott a pályán maradni, így Nannini megelőzte. Három körrel később Mansell az Ostkurvében a füvön hajtott át. Bár nem veszített ezzel pozíciót, autója megsérült, két körrel később kiesett. Eközben Nannini megelőzte Patresét. Mivel a Williamsek és a Benettonok kiállás nélkül tervezték teljesíteni a futamot, Nannini vezetett Senna és Patrese előtt. Piquet motorhiba miatt kiesett, míg Patrese gumijai rossz állapotban voltak, ki kellett állnia kerékcserére. A 34. körben Senna megelőzte Nanninit, majd egye növelte előnyét. Boutsent Prost, majd Patrese is megelőzte. Senna győzött Nannini, Berger és Prost előtt.

A magyar nagydíjon Williamsek alkották az első sort, Boutsen indult a pole-ból Patrese előtt. A rajt Bergernek sikerült a legjobban, Boutsen mögé jött fel. Senna Prosthoz hasonlóan visszaesett a rajtnál. A brazilnak a 21. körben sikerült megelőznie Alesit, de ekkor defekt miatt kiállt a boxba. Később Nannini és Prost is megelőzte Alesit, de Prost erőátviteli probléma miatt kiesett. Senna boxkiállása után gyorsan zárkózott fel az élen haladó öt autóra. Miután Berger, Mansell és Patrese is mögé került, a brazil Nanninit próbálta megelőzni a sikánnál a 64. körben. A két autó összeütközött. Míg Nannini a sóderágyban maradt, Senna továbbhajtott és utolérte Boutsent, de megelőzni nem tudta. A belga versenyző pályafutása harmadik győzelmét szerezte meg, Senna második, Piquet harmadik lett.

A belga nagydíj előtt az Onyx visszalépett, így a két Ligier-nek nem kellett résztvennie az előkvalifikáción. Spában Senna indult az élről Berger, Prost és Boutsen előtt. Az első rajtnál Piquet kilökte Mansellt a pályáról, majd Nakadzsima és Modena ütközött össze. A megismételt rajtnál Paolo Barilla a falnak ütközött Minardijával és eltorlaszolta a pályát. Miután harmadszor is elrajtolt a mezőny, Senna megtartotta a vezetést Berger, Prost és Boutsen előtt. A 11. körben Mansell kiállt a boxba autója nehéz kezelhetősége miatt. 8 körre visszaállt, amikor a probléma még súlyosabbá vált és a brit kiállt. A 14. körben Prost megelőzte Bergert, aki ezután kiállt kerékcserére. Az élen haladó Senna és Prost között 2 másodperc volt a különbség és egyszer álltak ki a boxba. Nannini, aki nem tervezett kerékcserét, közéjük került. Patrese és Boutsen is váltóhiba miatt kiállt. Prost megelőzte Nanninit, Berger pedig a 41. körben került elé, amikor az olasz túl szélesen vette az egyik kanyart. Senna győzött Prost, Berger és Nannini előtt.

Az olasz nagydíjon ismét Senna szerezte meg a pole-t Prost, Berger és Mansell előtt. A rajtnál Berger elment Prost mellett, míg az ötödik helyről induló Alesi mindkét Ferrarit átugrotta. Warwick a Parabolica kanyarban balesetezett, ezért a rajtot meg kellett ismételni. Az új rajtnál Berger és Alesi ismét megelőzte a Ferrarikat, Senna megtartotta vezető helyét. Az 5. körben a harmadik helyen haladó Alesi kicsúszott és kiesett. Berger gumijai elkezdtek hólyagosodni, majd Prost meg is előzte. A boxkiállások során nem változott az élen haladók sorrendje. Az előző nagydíjhoz hasonlóan Senna győzött Prost és Berger előtt, Mansell negyedik lett.

Portugáliában a Ferrarik indultak az eső sorból, Mansell-Prost sorrendben. Mögülük Senna és Berger indult. A rajtnál mindkét Ferrari visszaesett és a McLarenek kerültek az élre. Senna vezetett Berger, Mansell és Piquet előtt. A 13. körben Prost megelőzte Piquet-t, majd Mansell a fűre hajtott, így a harmadik helyre került a francia. Mansell és Berger hamarosan kiálltak a boxba, eközben Prost megelőzte Sennát és az élre került. Hamarosan ők ketten is kiálltak, ezután Senna vezetett Mansell, Berger és Prost előtt. Mansell az 50. körben megelőzte Sennát, így az élre állt. Phillipe Alliot lekörözésénél összeütköztek és a Ligier a falnak csapódott, míg Mansell sérülés nélkül továbbhaladt. Prost az 59. körben megelőzte Bergert. Két körrel később Szuzuki Aguri és Alex Caffi ütközött egymással. Mivel az autók eltorlaszolták a pályát, a versenyt leintették. Így Mansell győzött Senna, Prost és Berger előtt.

A Life csapat autója egyszer sem indult versenyen

Spanyolországban Senna pályafutása 50. pole-pozícióját szerezte Prost, Mansell és Alesi előtt. A rajt után a brazil megtartotta a vezetést, míg mögötte Patrese kiütötte Alesit, aki a kavicságyba került. A kiállások után Mansell megelőzte csapattársát, de elengedte, hogy Prost továbbra is esélyes legyen a bajnoki címre. Piquet vezetett Prost, Senna és Mansell előtt. Prost elkezdte támadni Piquet-t, aki hibázott és negyediknek esett vissza. Később Mansell megelőzte Sennát, így a Ferrari kettős győzelmet aratott. Piquet az akkumulátora, Senna a hűtője miatt esett ki. Berger Boutsent támadta a negyedik helyért, összeütköztek és az osztrák kicsúszott. Prost győzött Mansell, Nannini és Boutsen előtt.

A japán nagydíj előtt Nannini helikopter-balesetet szenvedett és sérülései miatt kénytelen volt befejezni Formula–1-es karrierjét. A Benettonnál Roberto Morenót ültették a helyére. Visszavonult a sportágbtól az EuroBrun és a Life csapat, így az előkvalifikáció szükségtelenné vált. Az időmérésen Sennáé lett a pole Prost, Mansell és Berger előtt. Senna ennek ellenére nem volt boldog, mivel az első rajtkocka a pálya poros oldalán helyezkedett el. Jean Marie Balestre, az FIA elnöke azonban megtagadta a változtatást. Ezek után úgy döntött, senkit sem fog maga elé engedni az első kanyarban. Prost ezt nem tudta, és a rajt után elsőként ért az első kanyarba. Senna autójának bal oldala hozzáért Prost hátsó szárnyához, ezzel mindketten kicsúsztak a kavicságyba és kiestek a versenyben. A bajnoki cím sorsa így eldőlt, Senna javára. A versenyt Berger vezette Mansell, Piquet és Moreno előtt. A 2. kör elején Berger kicsúszott és kiesett, így Mansell vezetett a két Benetton előtt. A brit 15 másodperces előnnyel állt ki a boxba a 27. körben, majd tengelytörés miatt kiesett. Ezzel bebiztosította a konstruktőri címét a McLaren. A Benettonok és Szuzuki nem álltak ki. Patrese és Boutsen kerékcseréje után Szuzuki mögé érkeztek vissza. Piquet győzött Moreno előtt, így a Benetton kettős győzelmet szerzett, a japán Szuzuki Aguri a harmadik helyen ért célba a Larrousse-Lamborghinivel. Patrese negyedik, Boutsen ötödik, Nakadzsima hatodik lett.

Az utolsó versenyt Ausztráliában rendezték, ahol a McLarenek indultak az első sorból, Mansell és Prost Ferrarija előtt. Piquet megelőzte Alesit és Patresét a rajtnál, így az ötödik helyre jött fel, Senna, Berger, Mansell és Prost mögé. A 2. körben Mansell megelőzte Bergert. Miközben védte pozícióját, feltartotta Prostot, akit így Piquet megelőzött. A brazil hamarosan Bergert is megelőzte, míg Senna és Mansell elhúzott az élen. A 43. körben Mansell nem tudta bevenni az egyik kanyart. Senna a 62. körben váltóprobléma miatt a falnak ütközött és kiesett. A boxkiállások után Piquet vezetett Mansell, Berger és Prost előtt. Mansell hátrányát gyorsan csökkentette Piquet-vel szemben. A befutóig háromszor döntötte meg a pályarekordot, körönként két másodperccel csökkentette hátrányát. 4 körrel a leintés előtt Piquet hibázott, így Mansell szinte közvetlenül mögé ért. Mansell az utolsó körben, a hosszú egyenes végén megpróbálta megelőzni a brazilt, de nem sikerült neki. Piquet győzött Mansell, Prost és Berger előtt.

A szezon végén Senna lett a világbajnok 78 pontjával, a 71 pontos Prost és a 43 pontos Piquet előtt. A konstruktőri bajnokságot a McLaren nyerte 121 ponttal. A Ferrari 110, a Benetton 71 egységet szerzett.

Csapatok és versenyzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A következő csapatok és versenyzők vettek rész az 1990-es világbajnokságban:

Csapat Konstruktőr Modell Motor Gumi # Pilóta Teszt pilóták
olasz Scuderia Ferrari SpA Ferrari 641 Ferrari 036 3.5 V12
037 3.5 V12
G 1 Franciaország Alain Prost Olaszország Gianni Morbidelli
2 UK Nigel Mansell
UK Tyrrell Racing Organisation Tyrrell 019 Ford DFR 3.5 V8 P 3 Japán Nakadzsima Szatoru Németország Volker Weidler
4 Franciaország Jean Alesi
UK Canon Williams Team Williams FW13B Renault RS2 3.5 V10 G 5 Belgium Thierry Boutsen UK Mark Blundell
6 Olaszország Riccardo Patrese
UK Motor Racing Developments Ltd. Brabham BT58
BT59
Judd EV 3.5 V8 P 7 Ausztrália David Brabham nem volt
Svájc Gregor Foitek
8 Olaszország Stefano Modena
UK Footwork Arrows Racing Arrows A11
A11B
Ford DFR 3.5 V8 G 9 Olaszország Michele Alboreto nem volt
10 Olaszország Alex Caffi
Németország Bernd Schneider
UK Camel Team Lotus Lotus 102 Lamborghini 3512 3.5 V12 G 11 UK Derek Warwick nem volt
12 UK Martin Donnelly
UK Johnny Herbert
Olaszország Fondmetal Osella Osella FA1M89
FA1ME
Ford DFR 3.5 V8 P 14 Franciaország Olivier Grouillard nem volt
UK Leyton House Racing Leyton House CG901 Judd EV 3.5 V8 G 15 Brazil Maurício Gugelmin Olaszország Bruno Giacomelli
16 Olaszország Ivan Capelli
Franciaország Automobiles Gonfaronaise Sportive AGS JH24
JH25
Ford DFR 3.5 V8 G 17 Olaszország Gabriele Tarquini nem volt
18 Franciaország Yannick Dalmas
UK Benetton Formula Benetton B189B
B190
Ford HBA4 3.5 V8 G 19 Olaszország Alessandro Nannini UK Johnny Dumfries
Brazil Roberto Moreno
Brazil Roberto Moreno
20 Brazil Nelson Piquet
Olaszország Scuderia Italia Dallara F190 Ford DFR 3.5 V8 P 21 Olaszország Emanuele Pirro Olaszország Andrea Montermini
Olaszország Gianni Morbidelli
22 Olaszország Andrea de Cesaris
Olaszország SCM Minardi Team Minardi M189
M190
Ford DFR 3.5 V8 P 23 Olaszország Pierluigi Martini nem volt
24 Olaszország Paolo Barilla
Olaszország Gianni Morbidelli
Franciaország Ligier Gitanes Ligier JS33B Ford DFR 3.5 V8 G 25 Olaszország Nicola Larini Franciaország Emmanuel Collard
26 Franciaország Philippe Alliot
UK Honda Marlboro McLaren McLaren MP4/5B Honda RA109E 3.5 V10 G 27 Brazil Ayrton Senna UK Jonathan Palmer
UK Allan McNish
28 Ausztria Gerhard Berger
Franciaország Espo Larrousse F1 Lola LC89B
LC90
Lamborghini 3512 3.5 V12 G 29 Franciaország Éric Bernard nem volt
30 Japán Szuzuki Aguri
Olaszország Subaru Coloni Racing
Olaszország Coloni Racing
Coloni C3B
C3C
Subaru 1235
Ford DFR 3.5 V8
G 31 Belgium Bertrand Gachot nem volt
Olaszország Euro Brun Racing EuroBrun ER189B Judd CV 3.5 V8 P 33 Brazil Roberto Moreno nem volt
34 Olaszország Claudio Langes
UK Monteverdi Onyx Formula Onyx ORE-1
ORE-2
Ford DFR 3.5 V8 G 35 Svéd Stefan Johansson nem volt
Svájc Gregor Foitek
36 Finn JJ Lehto
Olaszország Life Racing Engines Life F190 Life F35 3.5 W12
Judd CV 3.5 V8
G 39 Ausztrália Gary Brabham nem volt
Olaszország Bruno Giacomelli

Futamok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# Futam Időpont Helyszín Győztes versenyző Konstruktőr Riport
485 Egyesült Államok amerikai nagydíj Március 11. Phoenix Brazília Ayrton Senna UK McLaren-Honda Riport
486 Brazília brazil nagydíj Március 25. Interlagos Franciaország Alain Prost Olaszország Ferrari Riport
487 San Marino San Marinó-i nagydíj Május 13. Imola Olaszország Riccardo Patrese UK Williams-Renault Riport
488 Monaco monacói nagydíj Május 27. Monaco Brazília Ayrton Senna UK McLaren-Honda Riport
489 Kanada kanadai nagydíj Június 10. Circuit Gilles Villeneuve Brazília Ayrton Senna UK McLaren-Honda Riport
490 Mexikó mexikói nagydíj Június 24. Hermanos Rodriguez Franciaország Alain Prost Olaszország Ferrari Riport
491 Franciaország francia nagydíj Július 8. Paul Ricard Franciaország Alain Prost Olaszország Ferrari Riport
492 UK brit nagydíj Július 15. Silverstone Franciaország Alain Prost Olaszország Ferrari Riport
493 Németország német nagydíj Július 29. Hockenheimring Brazília Ayrton Senna UK McLaren-Honda Riport
494 Magyarország magyar nagydíj Augusztus 12. Hungaroring Belgium Thierry Boutsen UK Williams-Renault Riport
495 Belgium belga nagydíj Augusztus 26. Spa-Francorchamps Brazília Ayrton Senna UK McLaren-Honda Riport
496 Olaszország olasz nagydíj Szeptember 9. Monza Brazília Ayrton Senna UK McLaren-Honda Riport
497 Portugália portugál nagydíj Szeptember 23. Estoril UK Nigel Mansell Olaszország Ferrari Riport
498 Spanyolország spanyol nagydíj Szeptember 30. Jerez Franciaország Alain Prost Olaszország Ferrari Riport
499 Japán japán nagydíj Október 21. Suzuka Brazília Nelson Piquet UK Benetton-Ford Riport
500 Ausztrália ausztrál nagydíj November 4. Adelaide Brazília Nelson Piquet UK Benetton-Ford Riport

Bajnokság végeredménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Versenyzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pontozás:

Helyezés 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.-20.
Pont 9 6 4 3 2 1 0
Helyezés Versenyző USA
USA
BRA
Brazil
SMR
San Marino
MON
Monaco
CAN
kanada
MEX
Mexikó
FRA
Franciaország
GBR
UK
GER
Németország
HUN
Magyarország
BEL
Belgium
ITA
Olaszország
POR
Portugál
ESP
Spanyol
JPN
Japán
AUS
Ausztrália
Pont
1 Brazil Ayrton Senna 1 3 Ki 1 1 20 3 3 1 2 1 1 2 Ki Ki Ki 78
2 Franciaország Alain Prost Ki 1 4 Ki 5 1 1 1 4 Ki 2 2 3 1 Ki 3 71 (73)
3 Brazil Nelson Piquet 4 6 5 Kiz 2 6 4 5 Ki 3 5 7 5 Ki 1 1 43 (44)
4 Ausztria Gerhard Berger Ki 2 2 3 4 3 5 14 3 16 3 3 4 Ki Ki 4 43
5 UK Nigel Mansell Ki 4 Ki Ki 3 2 18 Ki Ki 17 Ki 4 1 2 Ki 2 37
6 Belgium Thierry Boutsen 3 5 Ki 4 Ki 5 Ki 2 6 1 Ki Ki Ki 4 5 5 34
7 Olaszország Riccardo Patrese 9 13 1 Ki Ki 9 6 Ki 5 4 Ki 5 7 5 4 6 23
8 Olaszország Alessandro Nannini 11 10 3 Ki Ki 4 16 Ki 2 Ki 4 8 6 3 21
9 Franciaország Jean Alesi 2 7 6 2 Ki 7 Ki 8 11 Ki 8 Ki 8 Ki NI 8 13
10 Olaszország Ivan Capelli Ki NK Ki Ki 10 NK 2 Ki 7 Ki 7 Ki Ki Ki Ki Ki 6
11 Brazil Roberto Moreno 13 NeK Ki NK NK Kiz NeK NeK NeK NeK NeK NeK NeK NeK 2 7 6
12 Japán Szuzuki Aguri Ki Ki Ki Ki 12 Ki 7 6 Ki Ki Ki Ki 14 6 3 Ki 6
13 Franciaország Éric Bernard 8 Ki 13 6 9 Ki 8 4 Ki 6 9 Ki Ki Ki Ki Ki 5
14 UK Derek Warwick Ki Ki 7 Ki 6 10 11 Ki 8 5 11 Ki Ki Ki Ki Ki 3
15 Japán Nakadzsima Szatoru 6 8 Ki Ki 11 Ki Ki Ki Ki Ki Ki 6 NI Ki 6 Ki 3
16 Olaszország Alex Caffi Ki NK 5 8 NK Ki 7 9 9 10 9 13 9 NK 2
17 Olaszország Stefano Modena 5 Ki Ki Ki 7 11 13 9 Ki Ki 17 Ki Ki Ki Ki 12 2
18 Brazil Maurício Gugelmin 14 NK Ki NK NK NK Ki NI Ki 8 6 Ki 12 8 Ki Ki 1
19 Olaszország Nicola Larini Ki 11 10 Ki Ki 16 14 10 10 11 14 11 10 7 7 10 0
20 UK Martin Donnelly Ki Ki 8 Ki Ki 8 12 Ki Ki 7 12 Ki Ki NI 0
21 Olaszország Pierluigi Martini 7 9 NI Ki Ki 12 Ki Ki Ki Ki 15 Ki 11 Ki 8 9 0
22 Svájc Gregor Foitek Ki Ki Ki 7 Ki 15 NK NK Ki NK 0
23 Franciaország Philippe Alliot Kiz 12 9 Ki Ki 18 9 13 Kiz 14 NK 13 Ki Ki 10 11 0
24 Olaszország Michele Alboreto 10 Ki NK NK Ki 17 10 Ki Ki 12 13 12 9 10 Ki NK 0
25 Franciaország Yannick Dalmas NeK Ki NeK NeK NeK 17 NeK NK NK NK Ki Ki 9 NK NK 0
26 Olaszország Emanuele Pirro Ki Ki Ki Ki Ki 11 Ki 10 Ki Ki 15 Ki Ki Ki 0
27 Olaszország Andrea de Cesaris Ki Ki Ki Ki Ki 13 NI Ki NK Ki Ki 10 Ki Ki Ki Ki 0
28 Olaszország Paolo Barilla Ki Ki 11 Ki NK 14 NK 12 Ki 15 Ki NK NK NK 0
29 Finn Jyrki Järvilehto NK NK 12 Ki Ki Ki NK NK Ki NK 0
30 Németország Bernd Schneider 12 NK 0
31 Franciaország Olivier Grouillard Ki Ki Ki NK 13 19 NeK NK NK NeK 16 Ki NK Ki NK 13 0
32 Olaszország Gabriele Tarquini NeK NeK NeK NeK NeK NeK NK Ki NeK 13 NK NK NK Ki NK Ki 0
33 Olaszország Gianni Morbidelli NK 14 Ki Ki 0
34 Ausztrália David Brabham NK Ki NK Ki 15 NK Ki NK Ki NK Ki NK Ki Ki 0
UK Johnny Herbert Ki Ki 0
Belgium Bertrand Gachot NeK NeK NeK NeK NeK NeK NeK NeK NeK NeK NK NK NK NK NK NK 0
Olaszország Claudio Langes NeK NeK NeK NeK NeK NeK NeK NeK NeK NeK NeK NeK NeK NeK 0
Olaszország Bruno Giacomelli NeK NeK NeK NeK NeK NeK 0
Svéd Stefan Johansson NK NK 0
Ausztrália Gary Brabham NeK NeK 0
Helyezés Veresenyző USA
USA
BRA
Brazil
SMR
San Marino
MON
Monaco
CAN
kanada
MEX
Mexikó
FRA
Franciaország
GBR
UK
GER
Németország
HUN
Magyarország
BEL
Belgium
ITA
Olaszország
POR
Portugál
ESP
Spanyol
JPN
Japán
AUS
Ausztrália
Pont

Konstruktőrök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyezés Konstruktőr Modell Motor Gumi Győzelem Dobogós hely Pole Leggy. kör Pont
1 UK McLaren-Honda MP4/5B Honda RA109E G 6 18 12 5 121
2 Olasz Ferrari 641 Ferrari 036 G 6 14 3 5 110
3 UK Benetton-Ford B189B
B190
Ford HBA4 G 2 8 1 71
4 UK Williams-Renault FW13B Renault RS2 G 2 4 1 5 57
5 UK Tyrrell-Ford 018
019
Ford DFR P 2 16
6 UK Lola-Lamborghini LC89B
LC90
Lamborghini 3512 G 1 11
7 UK Leyton House-Judd CG901 Judd EV G 1 7
8 UK Lotus-Lamborghini 102 Lamborghini 3512 G 3
9 UK Arrows-Ford A11
A11B
Ford DFR G 2
10 UK Brabham-Judd BT58
BT59
Judd EV P 2
11 UK Onyx-Ford ORE-1
ORE-2
Ford DFR G
12 Francia Ligier-Ford JS33B Ford DFR G
13 Olasz Osella-Ford FA1M89
FA1ME
Ford DFR P
14 Olasz Life F190 Life F35
Judd CV
G
15 Olasz Euro Brun-Judd ER189B Judd CV P
16 Olasz Dallara-Ford F190 Ford DFR P
17 Olasz Coloni-Ford C3C Ford DFR G
18 Olasz Coloni-Subaru C3B Subaru 1235 G
19 Francia AGS-Ford JH24
JH25
Ford DFR G
20 Olasz Minardi-Ford M189
M190
Ford DFR P

Videók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 1990-es Formula–1 világbajnokság témájú médiaállományokat.