Gabriele Tarquini
| Gabriele Tarquini | |
 |
|
| Tarquini 2009-ben | |
| Életrajzi adatai | |
| Nemzetisége | olasz  |
| Pályafutása | |
| Kategória | Formula–1-es világbajnokság |
| Aktív évei | 1987 – 1995 |
| Csapata | Osella, Coloni, AGS, Fondmetal, Tyrrell |
| Nagydíjak száma | 78 (38 rajt) |
| Világbajnoki címek | 0 |
| Győzelmek | 0 |
| Dobogós helyezések | 0 |
| Első rajtkockák | 0 |
| Leggyorsabb körök | 0 |
| Első nagydíj |  1987-es San Marinó-i nagydíj |
| Legutolsó nagydíj |  1995-ös európai nagydíj |
Gabriele Tarquini (Giulianova, 1962. március 2.) olasz autóversenyző, pályafutása alatt több bajnoki címet szerzett különböző túraautó-sorozatokon.
2009. november 22-én 47 év 266 naposan nyerte meg a túraautó-világbajnokságot. Ezzel a valaha volt legidősebb autóversenyző lett, aki az FIA sorozatain bajnoki címet nyert. A korábbi rekordot az argentin Juan Manuel Fangio tartotta, aki 1957-ben 46 év 41 naposan nyerte meg a Formula–1-es világbajnokságot.[1][2]
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Pályafutása
1985 és 87 között a nemzetközi Formula–3000-es sorozatban versenyzett. A három szezon alatt több dobogós helyezést is elért, futamgyőzelmet azonban egyszer sem szerzett. Legjobb összetett eredményét az 1985-ös szezonban érte el, amikor hatodikként zárt a pontversenyben.
[szerkesztés] Formula–1
Az 1987-es San Marinó-i nagydíjon, az Osella-istállónál debütált a Formula–1-es világbajnokságon. A futamon nem ért célba, és a szezonban már nem állt rajthoz több versenyen.
1988-ban a Coloni csapatával a szezon összes futamán részt vett. A tizenhat versenyből mindössze nyolc alkalommal tudta teljesíteni a futamon való induláshoz szükséges időlimitet.
Az 1989-es szezonra az AGS-istállóhoz került, miután az alakulat versenyzője, Philippe Streiff megsérült a szezonnyitó brazil nagydíjon. Gabriele közel három évig volt a csapat pilótája, ez idő alatt a futamok nagy részére nem tudta kvalifikálni magát.
Később megfordult a Fondmetal, valamint a Tyrrell csapatoknál is.
[szerkesztés] Túraautó
1994-ben, első olaszként megnyerte a brit túraautó-bajnokságot. Később az európai bajnokságban versenyzett, ahol 2003-ban bajnoki címet szerzett.
2005 óta állandó résztvevője a világbajnokság futamainak. 2005-ben az Alfa Romeo, majd 2006-tól a SEAT versenyzője. A 2008-as, valamint a 2010-es szezont másodikként zárta, 2009-ben pedig megnyerte a pontversenyt, mellyel az autósport valaha volt legidősebb bajnokává vált.[1] Gabriele a bajnokság utolsó futamán szerezte meg a bajnoki címet csapattársa, egyben a címvédő Yvan Muller előtt.
[szerkesztés] Eredményei
Le Mans-i 24 órás autóverseny
| Év | Csapat | Autó | Csapattárs | Csapattárs | Helyezés |
|---|---|---|---|---|---|
| 1985 |  Brun Motorsport |
Porsche 956 | Massimo Sigala |
 Oscar Larrauri |
Kiesett |
Teljes eredménylistája a nemzetközi Formula–3000-es sorozatban (Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)
| Év | Csapat | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | Helyezés | Pont |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1985 | San Remo Racing | SIL 5 |
THR 5 |
EST 3 |
VAL Ki |
PAU Ni |
SPA 4 |
DIJ 13 |
PER 4 |
ZEL 13 |
ZAN Ki |
DON Ki |
6. | 14 |
| 1986 | Coloni Racing | SIL |
VAL 13 |
PAU Ki |
SPA 8 |
IMO 4 |
MUG Ki |
PER Ki |
ZEL 3 |
BIR 13 |
BUG Ki |
JAR 13 |
10. | 7 |
| 1987 | First Racing | SIL 10 |
VAL Ki |
SPA 12 |
PAU 11 |
DON 19 |
PER 3 |
BRH 17 |
BIR 14 |
IMO 2 |
BUG 5 |
JAR Ki |
8. | 12 |
Teljes Formula–1-es eredménylistája (Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)
[szerkesztés] Források
Ez a szócikk részben vagy egészben a Gabriele Tarquini című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. A fordítás eredetijének szerzőit az eredeti cikk laptörténete sorolja fel.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Profilja a grandprix.com honlapon (angolul)
- Profilja a statsf1.com honlapon (angolul)
- Profilja a driverdatabase.com honlapon (angolul)
- Profilja a túraautó-világbajnokság honlapján (angolul)
