Formula–1 magyar nagydíj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyar magyar nagydíj
Circuit Hungaroring.png

Megrendezve 1936, 1986-
Versenypályák Népliget, Hungaroring
Körök száma 70
Legtöbb győzelem Német Michael Schumacher (4)
Brit Lewis Hamilton (4)
A(z) magyar nagydíj weboldala

A magyar nagydíj a Formula–1 egyik versenye, amelyet 1986 óta – megszakítás nélkül – rendeznek meg a Budapest melletti Mogyoród község külterületén található Hungaroring versenypályán. Előtte egy alkalommal, 1936-ban rendeztek Grand Prix versenyt a Népligetben, mely még nem volt hivatalos világbajnoki futam és nem is osztottak a verseny végén pontokat. Kisebb átalakítások után a pálya 2003-ban nyerte el jelenlegi vonalvezetését, amelynek hossza 4,381 méter. A verseny hossza 70 kör, vagyis a pilótáknak 306,67 km-t kell teljesíteniük, amely távot körülbelül 110 perc alatt lehet megtenni. A kétórás időhatár életbe léptetésére volt már szükség, 1986-ban egy körrel rövidebb volt a futam. Az egyetlen esős körülmények között futott verseny a 2006-os volt. Mind az időmérő edzésen (1 perc 19,146), mind pedig a versenyen futott (1 perc 19,071) legjobb köridő Michael Schumacher nevéhez fűződik, aki 2004-ben állította be a pályacsúcsot. A legtöbb pole pozíciót (7) és a legtöbb győzelmet (4) is a hétszeres világbajnok szerezte, Ayrton Senna háromszor nyert a magyar nagydíjon. Szűk pályaszakaszai és éles kanyarjai miatt nehéz az előzés, ezért a Hungaroringet a monacói városi pályához szokták hasonlítani.

A 2013-as versenyen bejelentették, hogy a nagydíj szerződését 2021-ig meghosszabbították.[1]

2013-as futam után komoly átalakítások kezdődnek a pályán és a jelenlegi nyomvonalat is módosítják új előzési pont beiktatásával és az összes bukótér aszfaltozásával. Felújítják a lelátókat és a Hungaroring környékét is jobban zajmentesítik.[forrás?]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1936-os verseny[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rudolf Caracciola Bernd Rosemeyer előtt

1935 októberében megkapta a rendezés jogát a Királyi Magyar Automobil Club (KMAC) az Automobil Clubok Nemzetközi Szövetségének (AIACR) párizsi ülésén. Eredetileg május elején szerepelt a versenynaptárban ez a futam, de végül a rendezők kérésére júniusban került sor rá. 1936 februárjában KMAC a verseny helyszínét a Népligetben jelölte ki. A versenyt június 25-én tartották.

Az első sorból a két Auto Union: Hans Stuck és Bernd Rosemeyer indult. Mögülük Tazio Nuvolari Alfa Romeójával és Brauchitsch Mercedesével rajtolt. Az első kör után Rosemeyer vezetett Stuck és Caracciola előtt, majd Stuckot megelőzte Brauchitsch és Nuvolari is. A 11. körben Caracciola átvette a vezetést, amit Brauchitsch 13 forduló után vett vissza a célegyenesben. A 28. körben Nuvolari vette át a harmadik helyet Caracciolától, aki nem sokkal később olajcsőtörés miatt kiállt a versenyből. A 30. körben a Rosemeyert egyre jobban szorongató Brauchitsch kicsúszott. A második helyen álló Nuvolari körről-körre csökkentette a hátrányát Rosemeyerrel szemben. A 35. körben pedig a célegyenesben meg is előzte őt és előnyét egyre jobban növelte. A 48. körben Brauchitsch feladta a küzdelmet, Nuvolari előnyét tovább növelve futott be elsőként a célba. A magyar Hartmann László 6 kör hátrányban, a hetedik helyen végzett jóval gyengébb Maseratijával. A verseny eredménye nem számított bele az 1936-os Grand Prix szezon világbajnokságába.

A Formula–1-ben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bernie Ecclestone, a FOCA egykori elnöke az 1980-as évek elején elhatározta, hogy Formula–1-es nagydíjat rendez a valamelyik szocialista országában. Többhónapos tárgyalásokat folytatott a Szovjetunióval egy moszkvai verseny megrendezéséről, de 1983-ban felhagyott ebbéli céljával. Ezután szóba került Kína, Jugoszlávia (pontosabban Rijeka) és Csehország (Brno) neve is, mint esetleges helyszín. Rohonyi Tamás Brazíliában élő magyar üzletember tanácsára 1983 nyarán Ecclestone Budapestre látogatott, ahol támogatóra talált Balogh Tibor, a Magyar Autóklub elnökének személyében. Még ebben az évben megkezdődtek a tárgyalások, elsősorban a helyszínnel kapcsolatban, amelynek megválasztása körül viták folytak. A Városligetet elsősorban esztétikai, a Népligetet pedig környezetvédelmi okok miatt nem engedélyezte a Fővárosi Tanács. Ekkor Kiss Dezső közlekedési miniszterhelyettes pontos felméréseket készített, és a feltételrendszer kidolgozása előkészítette az állami döntés meghozatalát. Így esett a választás az M3-as autópálya közvetlen közelében fekvő Mogyoród melletti homokos területre. 1985. szeptember 10-én Balogh Tibor, az időközben megalakult Gazdasági Társulás elnöke, Londonban aláírta Bernie Ecclestone-nal a nagydíj ötéves megrendezéséről szóló dokumentumot.

1986–1989[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ayrton Senna 1986-ban a Lotusszal

Az első magyar nagydíj pole pozícióját Ayrton Senna szerezte meg a Lotus-Renault-val, mellőle honfitársa, Nelson Piquet indulhatott, míg a második sorba a világbajnoki pontversenyt vezető Nigel Mansell és Alain Prost sorakozott fel. A rajt után Senna megtartotta a vezetést, míg Mansell feljött a második helyre, Prost és Piquet elé. A brazil azonban hamarosan megelőzte Mansellt, akitől átvette a második pozíciót. A 11. körben Prost megelőzte Mansellt, majd egy fordulóval később Piquet átvette a vezetést Sennától, aki elkezdett visszaesni a francia felé. Prost nem sokkal később műszaki probléma miatt kiállt. Ezután Mansell harmadik, Johnny Dumfries negyedik, Gerhard Berger pedig ötödik volt. Féltávnál Piquet kereket cserélt, míg Senna kint maradt, és előnyre tett szert, így amikor ő állt ki, sikerült az élre visszatérnie. A különbség azonban a két brazil között gyorsan csökkent, Piquet pedig az 57. körben visszaelőzte Sennát. Ezután a két autó végig szorosan együtt haladt, de Piquet-nek sikerült Sennát maga mögött tartania. Öt futammal a szezon vége előtt négy pilótának volt jó esélye a világbajnoki cím megszerzésére: Mansellnek, Sennának, Piquet-nek és Prostnak. Végül a francia lett a bajnok.[2]

Nelson Piquet 1987-es Williams FW11B-je

1987-ben a verseny hétvégéjén Ayrton Senna közölte csapatával, a Lotusszal, hogy a következő évtől nem marad náluk, és a McLarenhez igazol, Alain Prost mellé. A Lotusnál gyorsan léptek, és leszerződtették Nelson Piquet-t. Az időmérőn a williamses Nigel Mansellé lett az első rajtkocka, Gerhard Berger a második, Piquet a harmadik, Prost a negyedik lett. A rajtot követően Mansell az élen maradt, Berger viszont nem startolt jól, így Piquet elment az osztrák mellett, aki azonban az első kanyarban, a külső íven visszavette pozícióját. A brazil ezután Alboretónak köszönhetően elvesztette harmadik helyét, s a két Ferrari elkezdte üldözni Mansellt. Berger rövidreszabott versenye a 14. körben a differenciálmű meghibásodása miatt végetért. Ezáltal Alboreto feljött a második helyre, míg Piquet a harmadikra, aki a 29. körben megelőzte az olaszt. Ekkor Senna a negyedik, Boutsen az ötödik, Prost pedig a hatodik helyen autózott. A sorrend a 44. körig nem változott, ekkor Alboretónak motorhiba miatt fel kellett adnia a versenyt. Ezt követően Prost megelőzte Boutsent, majd a 71. körben, öt körrel a leintés előtt az élen álló Mansell elvesztette autója jobb hátsó kerekét rögzítő csavarját, így kiállni kényszerült. A győzelem így Piquet ölébe hullt, akit Senna, Prost, Boutsen, Riccardo Patrese és Derek Warwick követett.[3]

1988-ban Senna indult az első helyről immár a Mclarennel, Mansell előtt, míg Prost csak a hetedik helyet szerezte meg. A rajtot Mansell jobban kapta el, de Senna erősebb motorjának köszönhetően előbb tudott befordulni az első kanyarba. Bár a bárányhimlőben szenvedő brit egy ideig üldözte a brazil megcsúszása után visszaesett mezőnyben, majd kimerültség miatt kiállt a versenyből. Prost egyre előrébb került, a 32. körben már a harmadik volt, majd a 47. körben Boutsen megelőzésével már Senna mögött autózott. Yannick Dalmas és Gabriele Tarquini lekörözésénél megelőzte Sennát is, de kissé kicsúszott az első kanyarban, így Senna visszaelőzte. Prost ezután vibrációval küzdött, ezért csak csapattársa mögött ér célba, Boutsen, Berger, Gugelmin és Patrese előtt.

Az 1989-es magyar nagydíj győztese, Nigel Mansell

1989-ben Riccardo Patrese szerezte meg a pole-t Senna és a Dallarát vezető Alex Caffi előtt. Boutsen a negyedik, Prost pedig az ötödik rajtkockából vághatott neki a futamnak, Mansell csak a tizenkettedik helyen végzett. A rajtot követően Patrese, Senna és Caffi is megtartotta pozícióját, de az olaszt hamarosan Berger, Prost és a gyorsan felzárkózó Mansell is megelőzte. A brit egyre feljebb lépett, és sokáig a harmadik helyen autózott, majd miután Patrese vízszivárgás miatt az 55. körben kiállni kényszerült, a második helyre jött fel, Senna mögé. Az 58. körben a két élen haladó az Onyxot vezető Stefan Johanssont próbálta lekörözni, amikor a váltóhibával küszködő svéd autója váratlanul lelassult. Senna egy pillanatra beragadt az Onyx mögé, amely alkalmat kihasználva Mansell jobbról elment a McLaren előtt. A brit megnyerte a versenyt, Senna második, Boutsen harmadik, Prost pedig negyedik lett. Eddie Cheever az ötödik, míg Nelson Piquet a hatodik pozícióban ért célba.

1990–1999[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ayrton Senna 1991-ben

1990-ben a Williamsek alkották az első sort, Thierry Boutsen indult a pole-ból Patrese előtt. A rajt Bergernek sikerült a legjobban, Boutsen mögé jött fel. Senna Prosthoz hasonlóan visszaesett a rajtnál. A brazilnak a 21. körben sikerült megelőznie Alesit, de ekkor defekt miatt kiállt a boxba. Később Nannini és Prost is megelőzte Alesit, de Prost erőátviteli probléma miatt kiesett. Senna boxkiállása után gyorsan zárkózott fel az élen haladó öt autóra. Miután Berger, Mansell és Patrese is mögé került, a brazil Nanninit próbálta megelőzni a sikánnál a 64. körben. A két autó összeütközött. Míg Nannini a sóderágyban ragadt, Senna továbbhajtott és utolérte Boutsent, de megelőzni nem tudta. A belga versenyző pályafutása harmadik győzelmét szerezte meg, Senna második, Piquet harmadik lett.

1991-ben Senna indult a pole-ból, Patrese, Mansell és Prost előtt. Bár Patrese jobban rajtolt, nem tudott az élre állni. Ezután nem történt változás az első négy között, a boxkiállások idején sem. Prost motorja a 28. körben meghibásodott és kiállni kényszerült. Patrese a célegyenesben elengedte Mansellt, hogy a britnek esélye legyen Senna megelőzésére, ami nem sikerült. A meglehetősen eseménytelen futamot Senna nyerte Mansell, Patrese, Berger, Alesi és Ivan Capelli előtt.

Nigel Mansell 1992-es Williams FW14B-je

1992-ben Patrese indult a pole-ból, Nigel Mansell előtt, aki az évad első tíz versenyéből nyolcat megnyert. A rajtnál az olasz megtartotta a vezetést, míg Mansellt Senna és Berger is megelőzte. Mansell a 8. körben megelőzte Bergert, de nem sikerült Senna elé kerülnie. A 31. körben a brit hibázott, Berger megelőzte, de Mansell néhány kör múlva visszaelőzte az osztrákot. A 39. körben Patrese kicsúszott, a 7. helyre tért vissza, de motorja ezután tönkrement. Patrese kiesésével Mansell a második helyen haladt, ami elég volt bajnoki címe bebiztosításához, ezután nem üldözte tovább Sennát, aki végül megnyerte a versenyt. Mansellnek problémája akadt, majd boxkiállása után a hatodik helyre tért vissza. A brit megelőzte Mika Häkkinent, majd Martin Brundle-t és Bergert, míg az előtte haladó Michael Schumacher balesetezett, így Mansellnek sikerült a bajnoki címéhez szükséges második helyen célbaérnie. Ez volt a történelmi Brabham csapat utolsó versenye.

1993-ban a domináló Williams-Renault-k: Alain Prost és Damon Hill végzett az időmérő edzés elején. Prost autója a felvezetőkörben megállt, ezért az utolsó helyről kellett indulnia. A rajtnál Hill megtartotta vezetését. Senna a 18. körben gázadagolójának meghibásodása miatt kiesett. Prost hátsószárnyával probléma akadt, amelyet boxban hosszú ideig szereltek, a francia hét kör hátrányban tért vissza. Damon Hill első futamgyőzelmét szerezte meg a benettonos Patrese és a ferraris Berger előtt.

Az 1994-es időmérőn Michael Schumacher szerezte meg a pole-t Hill és David Coulthard Williams-Renault-ja előtt. Mivel a német nem rajtolt jól, Hill elé húzódott, így megtartotta a vezetést. Schumacher háromszor, Hill kétszer állt ki a boxba, de a sorrend nem változott meg közöttük. A verseny végén Jean Alesi Ferrarijából folyni kezdett az olaj, emiatt Coulthard balesetet szenvedett. A harmadik helyet így Martin Brundle szerezte meg, de az utolsó körben motorhiba miatt kiesett. A harmadik hely így Jos Verstappené lett Schumacher és Hill mögött.

Az 1995-ös versenyen Hill magabiztos győzelmet aratott. A brit az első helyről indulva végig vezette a futamot és megszerezte a leggyorsabb kört is. Schumacher első kiállásánál probléma adódott az üzemanyagtöltő berendezéssel, majd elektronikai hiba miatt kiesett. Hill mögött Coulthard ért célba, így a Williams kettős győzelmet ünnepelt. A harmadik Berger már egy kör hátrányban ért célba.

1996-ban Schumacher indult az első helyről a Ferrarival Hill és az újonc Jacques Villeneuve Williamse előtt. Villeneuve a rajtnál nem tudta megelőzni a németet, csak az első kiállásokkor tudott elé kerülni. Hill a rajtnál több pozíciót visszaesett, de második boxkiállásánál megelőzte Schumachert. Villeneuve utolsó boxkiállásánál néhány másodpercet veszített, mivel nehezen tudták rögzíteni a hátsó kerekét. Hill felzárkózott Villeneuve mögé, de a kanadai megőrizte pozícióját, így harmadik győzelmét szerezte az évadban. Schumacher 7 körrel a leintés előtt kiesett gázpedáljának hibája miatt. Berger motorhiba miatt kiesett, így a harmadik helyen csapattársa, Alesi ért célba.

Damon Hill 1997-ben az Arrows-Yamahával

1997-ben Schumacher indult az első helyről, míg a címvédő Damon Hill a versenyképtelen Arrows-Yamahával a harmadik helyet szerezte meg. Miután a brit lerajtolta Schumachert, a verseny nagy részében vezetett. Az utolsó körökben gázadagolója hibája miatt autója lelassult és Villeneuve átvette tőle a vezetést, Hill 9 másodperc hátrányban ért célba a második helyen. Johnny Herbert szezonbeli legjobb eredményét szerezte harmadik helyével, Michael Schumacher negyedik lett.

1998-ban a McLaren-Mercedesek (Mika Häkkinen és David Coulthard) indultak az első sorból, Schumacher előtt. Féltávig nem változott az első három sorrendje, ekkor Schumacher háromkiállásos stratégiára váltott Ross Brawn utasítására. A döntés nagyon jónak bizonyult, a német ennek köszönhetően győzni tudott, miközben finn riválisa csak a hatodik helyen ért célba sebességváltó problémák miatt. A verseny végén rendbontás történt, mivel a nézők ellepték a versenypályát. A szervezőkre 250 000 dollár büntetést szabtak ki emiatt. Rendbontás azóta nem történt a Hungaroringen.

1999-ben Schumacher nem vehetett részt a futamon, a brit nagydíjon szerzett korábbi sérülése miatt. A bajnokságot ekkor csapattársa, Eddie Irvine vezette Häkkinen előtt. A finn a pole-ból indult, Irvine és Coulthard előtt. A skót rossz rajtot vett, Giancarlo Fisichella és Heinz-Harald Frentzen is megelőzte. Häkkinen előnyét egyre növelte, Coulthardnak sikerült visszatérnie a harmadik helyre első boxkiállása után. A verseny végéhez közeledve utolérte Irvine-t, aki a nagy nyomás alatt hibázott, és a 62. körben kicsúszott. A futamot Häkkinen nyerte Coulthard és Irvine előtt.

2000-2009[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2000-ben Schumacher indult a pole-ból, de a harmadik helyről jól rajtoló Häkkinen az élre állt és dominálva győzött a versenyen. Schumacher nem tudta utolérni a finnt, de sikerült megőriznie második helyét a verseny végén Coulthard előtt.

A 2003-as győztes Alonso trófeája

2001-ben a pole-ból induló Michael Schumacher győzött a Hungaroringen. A német pályafutása 51. győzelmét szerezte, ezzel beállította Alain Prost korábbi rekordját és bebiztosította negyedik világbajnoki címét. Rubens Barrichello David Coultharddal harcolt a második helyért, végül a boxkiállásoknál sikerült megelőznie skótot. A brazil második helyének köszönhetően a Ferrari bebiztosította 2001-es konstruktőri címét is.

2002-ben ismét a Ferrarik domináltak, Rubens Barrichello győzött csapattársa, Schumacher előtt. Az olasz csapat itt biztosította be konstruktőri címét, a magyar nagydíjat ezévben a legjobban megrendezett versenynek választották.

2003-ra átépítették a pályát, ahol a gyakorláson Ralph Firman súlyos balesetet szenvedett, helyette a magyar Baumgartner Zsolt indult a versenyen a Jordannel. Az időmérőn a Michelin gumis autók domináltak, Fernando Alonso szerezte meg a pole-t Ralf Schumacher és Mark Webber előtt. A rajt után mindkét Williams visszaesett, míg Räikkönen a harmadik helyre ért fel. A 19. körben Barrichello látványos balesetet szenvedett, amikor bal hátsó kereke a célegyenesben leszakadt és a Ferrari az első kanyarban kirepült. A futamot Alonso 18 másodperces előnnyel nyerte Räikkönen és Montoya előtt, a spanyol ezzel a legfiatalabb futamgyőztes lett. Michael Schumacher körhátrányban, a nyolcadik helyen ért célba.

A 2003-as verseny rajtrácsa

2004-ben a rajtrács első sorát az évadban domináló Ferrarik foglalták el, Schumacher, Barrichello sorrendben. Mögülük a második sorból a két BAR-Honda, Szató Takuma és Jenson Button rajtolt. Schumacher rajt-cél győzelmet szerzett, Barrichello pedig második lett. A versenyt 2003-ban megnyert Fernando Alonso harmadikként végzett.

2005-ben a pole-t Michael Schumacher szerezte meg Montoya és Trulli előtt. A versenyt a 4. helyről induló Räikkönen nyerte meg. Michael és Ralf Schumacher állt fel a dobogó második és harmadik fokára. Alonso az első kanyarban történt rajtbaleset miatt csak a 11. lett.

Az esős 2006-os magyar nagydíj időmérő edzésén Schumacher (előzés piros zászló alatt) és Alonso (feltartás) is büntetést kapott, mindkettejük legjobb idejéhez 2 másodpercet adtak hozzá. Az időmérőt így Kimi Räikkönen nyerte Massa előtt. Alonso a 15., Schumacher a 11. helyet szerezte meg.[4] A start nedves pályán zajlott, ahol Räikkönen remek rajtot vett, Schumacher a negyedik, Alonso a hatodik helyre jött fel. Alonso nem sokkal ezután megelőzte csapattársát, Fisichellát, majd körbeautózta Schumachert is (aki Fisichellával való ütközése miatt első vezetőszárnya cseréjére kényszerült).

A győztes Button a 2006-os versenyen

Amikor a vezető Kimi Räikkönen a 26. körben Vitantonio Liuzzit próbálta lekörözni, összeütköztek és mindketten kiestek. A biztonsági autós fázis után Alonsóra felzárkózott Jenson Button. Miután a pálya kezdett felszáradni, Alonso is kiállt száraz gumira cserélni, azonban egy rosszul rögzített csavar miatt kiesett a versenyből. Ekkor már Button vezetett az élen. Schumacher kockáztatott és nem váltott szárazpályás gumira, Heidfelddel való ütközése után kiállni kényszerült. Jenson Button élete első futamgyőzelmét aratta a Hondával, a második Pedro de la Rosa, a harmadik Nick Heidfeld lett. Bár Kubica a hetedik helyen ért be első versenyén, a futam után diszkvalifikálták a lengyelt, mert autója két kilogrammal könnyebb volt a megengedettnél. Az eredetileg kilencedik Schumacher így egy pontot szerzett.[5]

A 2007-es időmérőn Alonso szerezte meg a pole-pozíciót, de utolsó boxkiállásánál a harmadik szakaszban olyan sokáig tartotta fel a mögötte kerékcserére várakozó Hamiltont, hogy ő már nem tudott mért kört futni. Néhány órával az időmérő edzés után Alonso öthelyes rajtbüntetést kapott, ezen kívül elvették a McLaren itt szerzett konstruktőri pontjait is. A második helyről Heidfeld, a harmadikról Räikkönen indulhatott. Hamilton dominálva nyerte meg a versenyt. Räikkönen második, Nick Heidfeld harmadik, Alonso negyedik lett. Felipe Massa pont nélkül, a 13. helyen fejezte be a versenyt.

A 2008-ban az élről Hamilton indulhatott, de Massa a harmadik helyről remekül rajtolt, és megelőzte az előtte lévő két McLarent. A brazil sokáig vezette is a versenyt, de motorja 3 körrel a verseny vége előtt tönkrement, így kiesett. Mivel Hamilton Massa balszerencséje előtt defektet kapott, így a 23. magyar nagydíjat a 23-as rajtszámú McLaren MP4-23-mal Heikki Kovalainen nyerte, megszerezve pályafutása első győzelmét. A második meglepetésre Timo Glock, a harmadik Kimi Räikkönen lett. Hamilton végül ötödik lett.

Massa motorhiba miatt kiesett 2008-ban
Räikkönen második lett a futamon 2009-ben

2009-ben az időmérő edzésen egy leszakadt alkatrész fejbe találta Massát, aki súlyos koponyasérülést szenvedett. A brazilt még aznap megoperálták Budapesten, de a világbajnokság hátralévő részét így is kénytelen volt kihagyni. A pole-pozíciót Fernando Alonso szerezte meg a Red Bullos Sebastian Vettel előtt. A spanyol jól rajtolt, és az első boxkiállásig vezetett, de akkor (ugyanúgy, mint három éve) rosszul szerelték fel a jobb első kerekét, ami már a kiállás utáni első körben leesett. Alonso ezután feladta a versenyt. Csapatát, a Renault-t megbüntették, mivel Alonso rosszul rögzített kereke balesetveszélyes volt. A vezetést Lewis Hamilton vette át, és a boxkiállásokat kivéve végig vezetve nyerte meg a futamot. A második a ferraris Kimi Räikkönen lett, a dobogó első két foka így az előző két év erőviszonyaira emlékeztetett. A vb-esélyesek közül csak a harmadik Mark Webber ért el komolyabb eredményt, mert pontversenyt vezető Jenson Button csak a hetedik lett, Vettel a felfüggesztés hibája miatt kiesett. A futamon mutatkozott be Jaime Alguersuari, aki a legfiatalabban debütáló versenyző lett a Formula–1-ben.


A pálya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pálya nyomvonalai
Nyomvonal 1998-tól 1999-ig
Nyomvonal 2000-től 2002-ig
Nyomvonal 2003 óta

A pálya tervezését a Gazdasági Társulás megbízásából az Aszfaltútépítő Vállalat mérnökei, Papp István és Gulácsi Ferenc végezték. A Hungaroring számítógéppel való tervezése világviszonylatban is újszerűnek számított. A Kerepestarcsa és Mogyoród közötti 73 hektáros területen 1985. október 15-én kezdődtek meg a Hungaroring földmunkái, amelyek nagy része az év végére befejeződött. Az időjárási körülmények miatt az építkezés csak márciusban folytatódhatott, amikor megkezdték a pálya aszfaltozását. Nagy gyorsasággal fejezték be a boxutcát, a négyemeletes toronyépületet, a lelátókat, illetve a rádiós fülkéket. Az építkezés nyolc hónap alatt, a határidőre, május végére elkészült.

A Hungaroring nyomvonala kétszer módosult nagymértékben. 1989-ben egy kisebb módosítást hajtottak végre, amikor a hármas sikánt elvették. 2003-ban a célegyenest meghosszabbították 200 méterrel, valamint szűkítették az 1-es kanyart az előzések megkönnyítése érdekében. 13-as kanyart későbbre helyezték, hosszabb egyenes került elé. Az átépítések miatt a pálya hosszúsága először 4014 m-ről 3975 m-re csökkent, de 2003-ban elérte a mostani, 4381 méteres hosszúságát.

Szűk pályaszakaszai és éles kanyarjai miatt nehéz az előzés, ezért a Hungaroringet a monacói városi pályához szokták hasonlítani.

A 2013-as verseny után komoly átalakítás kezdődhet a Ringen melynek során részben új nyomvonalat kap a pálya új előzési ponttal dinamikusabb pályát építenek. A tervezésben jelenlegi versenyzők fognak közreműködni.


Versenyadatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Győztes versenyző Csapat/Motor Idő Pályahossz Körök száma Átlagsebesség Dátum Összefoglaló
2014 Ausztrália Daniel Ricciardo Red Bull-Renault 1:56:35,414 h 4,381 km 70 182,103 km/h július 27. Összefoglaló
2013 Egyesült Királyság Lewis Hamilton Mercedes 1:42:29,445 h 4,381 km 70 179,507 km/h július 28. Összefoglaló
2012 Egyesült Királyság Lewis Hamilton McLaren-Mercedes 1:41:05,503 h 4,381 km 70 181,973 km/h július 29. Összefoglaló
2011 Egyesült Királyság Jenson Button McLaren-Mercedes 1:46:42,337 h 4,381 km 70 172,434 km/h július 31. Összefoglaló
2010 Ausztrália Mark Webber Red Bull-Renault 1:41:05,571 h 4,381 km 70 182,03 km/h augusztus 1. Összefoglaló
2009 Egyesült Királyság Lewis Hamilton McLaren-Mercedes 1:38:23,876 h 4,381 km 70 186,973 km/h július 26. Összefoglaló
2008 Finnország Heikki Kovalainen McLaren-Mercedes 1:37:27,067 h 4,381 km 70 188,684 km/h augusztus 3. Összefoglaló
2007 Egyesült Királyság Lewis Hamilton McLaren-Mercedes 1:35:52,991 h 4,381 km 70 191,898 km/h augusztus 5. Összefoglaló
2006 Egyesült Királyság Jenson Button Honda 1:52:20,941 h 4,381 km 70 163,773 km/h augusztus 6. Összefoglaló
2005 Finnország Kimi Räikkönen McLaren-Mercedes 1:37:25,552 h 4,381 km 70 188,859 km/h július 31. Összefoglaló
2004 Németország Michael Schumacher Ferrari 1:35:26,131 h 4,381 km 70 192,802 km/h augusztus 15. Összefoglaló
2003 Spanyolország Fernando Alonso Renault 1:39:01,460 h 4,381 km 70 185,811 km/h augusztus 24. Összefoglaló
2002 Brazília Rubens Barrichello Ferrari 1:41:49,001 h 3,975 km 77 180,368 km/h augusztus 18. Összefoglaló
2001 Németország Michael Schumacher Ferrari 1:41:49,675 h 3,975 km 77 180,348 km/h augusztus 19. Összefoglaló
2000 Finnország Mika Häkkinen McLaren-Mercedes 1:45:33,869 h 3,975 km 77 173,965 km/h augusztus 13. Összefoglaló
1999 Finnország Mika Häkkinen McLaren-Mercedes 1:46:23,536 h 3,973 km 77 172,481 km/h augusztus 15. Összefoglaló
1998 Németország Michael Schumacher Ferrari 1:45:25,550 h 3,973 km 77 174,062 km/h augusztus 16. Összefoglaló
1997 Kanada Jacques Villeneuve Williams-Renault 1:45:47,149 h 3,968 km 77 173,295 km/h augusztus 10. Összefoglaló
1996 Kanada Jacques Villeneuve Williams-Renault 1:46:21,134 h 3,968 km 77 172,372 km/h augusztus 11. Összefoglaló
1995 Egyesült Királyság Damon Hill Williams-Renault 1:46:25,721 h 3,968 km 77 172,248 km/h augusztus 13. Összefoglaló
1994 Németország Michael Schumacher Benetton-Ford 1:48:00,185 h 3,968 km 77 169,737 km/h augusztus 14. Összefoglaló
1993 Egyesült Királyság Damon Hill Williams-Renault 1:47:39,098 h 3,968 km 77 170,292 km/h augusztus 15. Összefoglaló
1992 Brazília Ayrton Senna McLaren-Honda 1:46:19,216 h 3,968 km 77 172,424 km/h augusztus 16. Összefoglaló
1991 Brazília Ayrton Senna McLaren-Honda 1:49:12,796 h 3,968 km 77 167,857 km/h augusztus 11. Összefoglaló
1990 Belgium Thierry Boutsen Williams-Renault 1:49:30,597 h 3,968 km 77 167,402 km/h augusztus 12. Összefoglaló
1989 Egyesült Királyság Nigel Mansell Ferrari 1:49:38,650 h 3,968 km 77 167,197 km/h augusztus 13. Összefoglaló
1988 Brazília Ayrton Senna McLaren-Honda 1:57:47,081 h 4,014 km 76 155,401 km/h augusztus 7. Összefoglaló
1987 Brazília Nelson Piquet Williams-Honda 1:59:26,793 h 4,014 km 76 153,239 km/h augusztus 9. Összefoglaló
1986 Brazília Nelson Piquet Williams-Honda 2:00:34,508 h 4,014 km 76 151,804 km/h augusztus 10. Összefoglaló
1937 és 1985 között nem rendeztek magyar nagydíjat.
1936 Olaszország 1861 Tazio Nuvolari Alfa Romeo 2:14:03,500 h ~5,000 km 50  ? km/h június 21. Összefoglaló

Az eltérő színnel jelölt verseny nem számított bele a világbajnokságba. Ezt a versenyt a Népligetben rendezték.

Többszörös győztesek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Michael Schumacher négyszer nyerte meg a magyar nagydíjat
A McLaren győzött a legtöbbször a nagydíjon

Versenyzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Versenyző Évek
4 német Michael Schumacher 1994, 1998, 2001, 2004
UK Lewis Hamilton 2007, 2009, 2012, 2013
3 Brazil Ayrton Senna 1988, 1991, 1992
2 Brazil Nelson Piquet 1986, 1987
UK Damon Hill 1993, 1995
kanada Jacques Villeneuve 1996, 1997
finn Mika Häkkinen 1999, 2000
UK Jenson Button 2006, 2011

Csapatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csapat Évek
10 UK McLaren 1988, 1991, 1992, 1999, 2000, 2005, 2007, 2008, 2009, 2011, 2012
7 UK Williams 1986, 1987, 1990, 1993, 1995, 1996, 1997
5 olasz Ferrari 1989, 1998, 2001, 2002, 2004
2 osztrák Red Bull 2010, 2014

Szponzorok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pop 84 magyar nagydíj 1988-1990
Marlboro magyar nagydíj 1991-2005
Shell magyar nagydíj 2006
Agip magyar nagydíj 2007
ING magyar nagydíj 2008-2009
ENI magyar nagydíj 2010-2012
LG magyar nagydíj 2013
Pirelli magyar nagydíj 2014

Mérföldkövek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első győzelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első dobogó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első verseny[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első pole pozíció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első leggyorsabb kör[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bajnokavatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1992, Nigel Mansell, 16-ból a 11. futamon
  • 1996, Williams, 16-ból a 12. futamon (az is eldőlt, hogy ez egyéni címet csak Williams-pilóta szerezheti meg)
  • 2001, Michael Schumacher és a Ferrari, 17-ből a 13. futamon
  • 2002, Ferrari, 17-ből a 13. futamon
  • 2004, Ferrari, 18-ból a 13. futamon (az is eldőlt, hogy az egyéni világbajnoki címet csak Ferrari-pilóta szerezheti meg)

Rekordok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1992, Nigel Mansell: legkorábban eldőlt világbajnoki cím (2002-ben Michael Schumacher megdöntötte)
  • 2001, Michael Schumacher: 51. futamgyőzelmével beállította Alain Prost addigi csúcsát (a belga nagydíjon meg is döntötte)
  • 2003, Fernando Alonso: legfiatalabb futamgyőztes (a 2008-as olasz nagydíjon megdőlt)
  • 2009, Jaime Alguersuari: legfiatalabb versenyző

Nem világbajnok versenyzők győzelmei a versenyen[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Világbajnokok, akik nem tudták a versenyt megnyerni[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Alan Jones (indult: 1986)
  • Keke Rosberg (1986)
  • Alain Prost (1986–1991, 1993) – Magyarországon kívül csak Argentínában és Japánban nem sikerült nyernie.
  • Sebastian Vettel (2007–) – 2013 végéig csak a magyar nagydíjat nem tudta megnyerni a debütálása óta szereplő nagydíjak közül.

Trófeák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2006 óta a kupát a Herendi Porcelángyár készíti: 2006-ban a Budai Várat, 2007-ben a Parlamentet, 2008-ban a Halászbástyát, 2009-ben pedig a Lánchidat ábrázolta.

A nyolcvanas és a kilencvenes években a Hollóházi Porcelángyárban készültek a kupák, egy részük másolata meg is tekinthető a porcelángyár múzeumában.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 2021-ig aláírták a Magyar Nagydíj új szerződését. f1hirek.hu, 2013. július 28. (Hozzáférés: 2013. július 28.)
  2. Az 1986-os magyar nagydíj leírása (angol nyelven). (Hozzáférés: 2010. március 2.)
  3. Az 1987-es magyar nagydíj leírása (angol nyelven). (Hozzáférés: 2010. március 4.)
  4. Räikkönené a pole a magyar nagydíjon
  5. Button megszerezte első győzelmét a Ringen

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Formula–1 magyar nagydíj témájú médiaállományokat.