Ayrton Senna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ayrton Senna da Silva
Ayrton Senna Imola 1989 Cropped.jpg
Ayrton Senna 1989-ben
Életrajzi adatai
Született 1960. március 21.
São Paulo
Elhunyt 1994. május 1. (34 évesen)
Bologna
Nemzetisége brazil brazil
Pályafutása
Kategória Formula–1-es világbajnokság
Aktív évei 19841994
Csapata Toleman, Lotus, McLaren, Williams
Nagydíjak száma 162 (161 rajt)
Világbajnoki címek 3 (1988, 1990, 1991)[1]
Győzelmek 41
Dobogós helyezések 80
Első rajtkockák 65
Leggyorsabb körök 19
Első nagydíj brazil 1984-es brazil nagydíj
Első győzelem portugál 1985-ös portugál nagydíj
Legutolsó győzelem ausztrál 1993-as ausztrál nagydíj
Legutolsó nagydíj San Marino 1994-es San Marinó-i nagydíj

Ayrton Senna da Silva (São Paulo, 1960. március 21.Bologna, 1994. május 1.) háromszoros Formula–1-es világbajnok brazil autóversenyző. Unokaöccse, Bruno Senna a GP2-ben versenyzett 2008-ig, majd 2010-től 2012-ig versenyzett a Formula-1-ben.[2]

Senna gokarttal kezdte versenyzői pályafutását, majd 1983-ban megnyerte a brit Formula–3-as bajnokságot. A következő évben a Toleman csapattal debütált a Formula–1-ben, de 1985-ben a Lotus csapathoz szerződött, ahol három év alatt hat futamgyőzelmet szerzett. 1988-ban a korszak egyik legjobb versenyzőjének, Alain Prostnak lett a csapattársa a McLarennél, Senna pedig hosszú és heves küzdelem árán megnyerte a világbajnokságot, amely eredményt 1990-ben és 1991-ben sikerült megismételnie. A McLarennél töltött további két évben, annak ellenére, hogy rosszabb autót vezetett,[3] Senna futamokat nyert, és bár 1993-ban az egyéni világbajnokság esélyese volt, de végül másodikként végzett Prost mögött. Az 1994-es évadra az akkori domináns Williamshez igazolt át, de a szezon harmadik futamán, a San Marinó-i nagydíjon halálos balesetet szenvedett.

Ismert volt az időmérő edzéseken nyújtott kiemelkedő teljesítményeiről, hiszen 162 futama során 65 pole-pozíciót szerzett. Edzéselsőségeinek rekordját csak Michael Schumacher tudta megdönteni tizenkét évvel később, a 2006-os San Marinó-i nagydíjon.[4] Senna hat győzelmet aratott Monte Carlóban, de a mai napig rekordnak számít az e pályán szerzett 1989 és 1993 közötti egymás utáni öt futamgyőzelme is. 2000-ben ünnepélyes keretek között bekerült a Nemzetközi Motorsportok Hírességeinek Csarnokába. Általános nézet szerint ő volt minden idők egyik legnagyobb Formula–1-es versenyzője,[5][6][7][8] több millió embernek volt példaképe. Elszántságával sok versenyen kitűnt a mezőnyből.

A kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Senna gazdag brazil földbirtokos családba született, és már korán érdeklődni kezdett a motorsport iránt. Édesapja bátorítására négyéves korában ült először gokartba, majd 13 évesen indult először gokartversenyen, amit pole pozícióból kezdhetett.[9] A gokartján viselt első szám az 1-es volt. Ugyan a versenytársai sokkal tapasztaltabbak voltak nála, nem tudtak vele lépést tartani az egyeneseken[forrás?].

1977-ben megnyerte a Dél-amerikai Gokartbajnokságot, és több más bajnokságban is versenyzett, de győzni azokban nem tudott. 1979-ben és 1980-ban másodikként végzett.[10] 1981-ben feleségével, Lilianéval Európába költözött, és bekapcsolódott két nagy-britanniai Formula Ford 1600-as versenysorozatba, amiket megnyert. Ekkoriban vette fel a da Silva név gyakorisága miatt édesanyja vezetéknevét.[11] 1982-ben Senna két európai versenysorozatban is nyert, a brit és az európai Formula Ford 2000 bajnokságban.[12]

Martin Brundle riválisaként 1983-ban megnyerte a brit Formula–3-as bajnokságot a West Surrey Racing csapattal, majd a makaói nagydíjat is Teddy Yip Theodore versenycsapatával.[13][14]

A Williamsnél McLarennél, a Brabhamnél és a Tolemannál töltött tesztek után 1984-ben a Toleman versenyzőjeként bemutatkozhatott a Formula–1 versenysorozatban.

Az első Formula–1-es szezon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Senna 1984-es Tolemanje

A Williamshez vagy a McLarenhez képest a Toleman egy kis csapat volt, ennek ellenére a csapat egy meglehetősen jó autót készített, amit a Hart turbómotorja hajtott meg, és ez volt az az autó, amivel Senna megkezdte sikersorozatát. Első világbajnoki pontját már a második futamán, Dél-Afrikában, Kyalamiban szerezte egy hatodik helyezéssel és sérült orrkúppal. Két héttel később ugyanezt az eredményt ismételte meg Zolderban, a belga pályán. Az évad negyedik versenyén, a San Marinó-i Nagydíjon azonban kiesett a kvalifikáción, egész Formula–1-es pályafutása során először és utoljára. Senna első évadjának egyik kiemelkedő futama a monacói nagydíj volt, amit a pilóták zuhogó esőben futottak. A brazil csak a tizenharmadik helyet érte el az időmérő edzésen, de a versenyen folyamatosan tört előre, és a 19. körben megelőzte a második helyen álló Niki Laudát, majd körről körre csökkentette a vezető Alain Prosttal szemben lévő hátrányát. Mielőtt a franciát is megelőzhette volna, a versenyt az egyre erősebben zuhogó eső miatt a 31. körben biztonsági okokból leintették.[15]

Senna Piquet mögött Dallasban

Senna az évad során még további két dobogós helyezést ért el, az egyiket a brit nagydíjon, Silverstoneban, a másikat pedig a szezonzáró portugál nagydíjon, Estorilban. Ayrton az évad végén végül tizenhárom ponttal a kilencedik lett, holtversenyben Nigel Mansell-lel. Az olasz nagydíjon nem vehetett részt, a Toleman ugyanis felfüggesztette szerződését, miután Senna úgy határozott, hogy 1985-től a Lotusnál folytatja karrierjét.[16]

A Formula–1-en kívül Senna részt vett még ebben az évben az 1000 kilométeres nürburgringi versenyen is, ahol Henri Pescarolóval és Stefan Johanssonnal közösen nyolcadik helyezést ért el egy Porsche 956-tal. Számos Formula–1-es pilótával együtt részt vett a Nürburgring megnyitása alkalmából rendezett bemutató versenyen, ahol minden versenyző 190E 2.3-16-os Mercedest vezetett. A versenyen Senna győzött Niki Lauda és Carlos Reutemann előtt.

Lotus-évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1985[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Lotus 97T

1985-ben Senna kivásárolta magát a Toleman csapatából, és átigazolt a Lotus istállóhoz, amely csapat versenyautóit a Renault akkori V6-os motorja hajtott. Ekkor már sokat vártak el a brazil pilótától[forrás?], és a csapat nem is csalódott Sennában. Márkatársa Elio de Angelis olasz pilóta volt, és néhány évadon keresztül az egyik legszebb kinézetű Lotusokat vezették (1985-ben a 97T-t).

A szezonnyitó futamon Senna egy elektromos probléma miatt feladta a versenyt, viszont 1985. április 21-én, a szezon második versenyén, Portugáliában megszerezte élete első Formula–1-es futamgyőzelmét zuhogó esőben, amit pole pozícióból kezdett.[17] Az 1985-ös évad többi versenyén azonban számos mechanikai problémával kellett megküzdenie, de így is képes volt arra, hogy újabb öt rajtelsőséget szerezzen. Újra nyerni tudott Spában, szintén esős időjárás mellett. Az 1985-ös szezon végén 38 ponttal a 4. helyen végzett a világbajnoki összetettben (2 győzelem, 2 második és 2 harmadik helyezés, valamint hét pole pozíció).

1986[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Senna a Lotus csapat versenyautójában az 1986-os brit nagydíjon

Senna az 1986-os évadot is a Lotus csapatával versenyezte. Versenyzőtársa a skót Johnny Dumfries lett, miután Senna visszautasította, hogy az angol Derek Warwick csatlakozzon mellé, mondván, a Lotus csapata nem képes két csúcs pilótát versenyeztetni egy időben[forrás?]. A 2. évad jobban sikerült Senna számára, az új Lotus 98T megbízhatóbb autó volt. Az évad jól is indult, Senna a hazai pályán a 2. helyen végzett Nelson Piquet mögött a brazil futamon Jacarepaguában, Rio de Janeiro-ban. Azután vehette át először a világbajnoki összetett 1. helyezését, mikor megnyerte a spanyol nagydíjat Jerezben, ahol Nigel Mansell Williams-Hondáját mindössze 0,014 másodperccel előzte meg, ami a Formula–1 történetének harmadik legkisebb különbséggel megszerzett győzelme. A sok mechanikus probléma miatt nem tudta sokáig vezetni a világbajnoki címért folytatott versenyt, végül Alain Prost McLaren-TAG-je valamint Piquet és Mansell Williams-Hondája között dőlt el a verseny. Senna megszerezte az évad második futamgyőzelmét Detroitban, és végül összesen 55 ponttal zárta az éves pontversenyt a 4. helyen, nyolc pole pozícióval és hat dobogós helyezéssel (4 második hely és 2 harmadik).

1987[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Senna 1987-es Lotus 99T-je

1987-ben Senna még közelebb került a világbajnoksághoz. A Lotus versenyautója az egy évvel korábbi Honda turbómotort kapta, miután a Renault úgy döntött, hogy kilép a Formula-1-ből. Csapatársa a japán Nakadzsima Szatoru lett. Gyengébb kezdés után Senna két versenyt nyert meg egymás után: Monacóban, majd Detroitban. Ebben az évben a Lotus-Honda 99T hol jobban, hol kevésbé jól szerepelt az akkor domináns Williams-Hondához képest, amit az 1986-os évadhoz hasonlóan Nelson Piquet és Nigel Mansell vezetett. A Lotus 99T a javított kiadása ellenére (egy nagyon innovatív és aktív felfüggesztést használtak[18]) gyengébbnek bizonyult a Williams FW11B-hez képest. A két csapat közötti különbség nyilvánvaló volt, az 1987-es brit nagydíjon, Silverstone-ban Mansell és Piquet lekörözte az azonos motorral ellátott Lotusokat. Mexikóban egy pördülés után Senna elveszítette esélyeit a világbajnoki címet illetően, így a verseny Nelson Piquet és Nigel Mansell között dőlt el. Nigel Mansell gerince azonban megsérült egy súlyos balesetben a japán nagydíj edzésén Szuzukában, így Nelson Piquet lett az 1987-es világbajnok, miután Mansell nem tudott elindulni az évadzáró Adelaide-i futamon. Sennának viszont így lehetősége volt arra, hogy a második helyre lépjen előre az összetettben, ha legalább a 3. helyen végez. Viszont az ausztrál nagydíj után a bíróság úgy ítélte meg, hogy a Lotus-Honda fékvezetékei szélesebbek a szabályok által megengedettnél,[19] így a csapatot kizárták a versenyből, ezzel az utolsó és legsikeresebb Lotus-szezon szomorú véggel záródott. Senna a kizárás után 57 ponttal a 3. helyen végzett, 1 pole pozícióval és 6 dobogós helyezéssel (4 második és 3 harmadik). Az évad végén Senna átigazolt a McLaren csapathoz[forrás?], melyet Honda V6-os turbómotorral láttak el.

Sikerek a McLarennel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1988[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Senna 1988-ban az akkor kétszeres világbajnok Alain Prost csapattársa lett. Sok drámai eset fűszerezte az évad futamait, a páros a McLaren MP4/4-gyel 16 versenyből 15-öt megnyert.

Az 1988-as szezon Prost győzelmével kezdődött Brazíliában, ahol Sennát diszkvalifikálták, mert a második rajt után átült a tartalék autójába, ami tilos. Imolában nyert csapattársa előtt. Monacóban is a brazil vezetett, de a korlátnak ütközött és kiesett, Prost pedig nyert.

Mexikóban Prost nyert Senna előtt, Kanadában a brazil nyert, míg Prost második lett, az Egyesült Államokban ugyanez ismétlődött, majd Franciaországban Prost a hazai versenyén nyert Senna előtt.

Senna 1988-ban az MP4/4-gyel Kanadában

A brit nagydíjat Senna nyerte, Prost pedig a 25. körben kiállt az esős versenyen, mert nem volt hajlandó végigmenni a futamon. Németországban, Magyarországon és Belgiumban Senna nyert Prost előtt. Monzában Prostnak a rajttól kezdve gondjai voltak az autójával, ennek ellenére tudta tartani a tempót Sennával. A brazil azonban ütközött a lekörözött Williamses Jean-Louis Schlesserrel és kiesett, ám Prost is kiesett műszaki hiba miatt. Ez volt az évad egyetlen versenye, amelyen nem a McLaren győzedelmeskedett. Az olasz nagydíjat Gerhard Berger nyerte Ferrarival.

Estorilban kezdődtek az ellentétek a két csapattárs között.[20] A rajt utáni kemény csatából Senna került ki győztesen. Senna haladt elől, Prost követte. Amikor az első kör végén befordultak a célegyenesbe, Senna balra húzódott, Prost pedig meglátta a kínálkozó rést a jobb oldalon és bement Senna mellé, aki viszont ezt meglátva elkezdte jobbra húzni az autóját, és 250 km/h sebességnél majdnem a bokszutca falához szorította Prostot. Aztán az első kanyarban a belső íven lévő Prost megelőzte a kívülről bekanyarodni készülő Sennát, így a francia fordult elsőként és megszerezte a vezetést, majd megnyerte a versenyt. Senna csak a hatodik lett.

Prost nagyon megdöbbent azon a minden áron való győzni akaráson, amelyet Sennában meglátott, amikor a brazil majdnem a falhoz nyomta, és ezzel nemcsak a saját életüket, de a bokszutcában lévőkét is kockára téve. Azt mondta, hogy neki ilyen áron nem kell a világbajnoki cím, és ha Sennának ez ennyire fontos, legyen az övé.[21] Spanyolországban ismét Prost nyert, míg Senna negyedik lett. Ezután következett a japán nagydíj, ahol az összetettben ugyan Prost vezetett, de Sennának is volt esélye megnyerni a világbajnokságot. A brazil indult a pole-ból, de leragadt a rajtrácson és csak tizenharmadikként fordult be az első kanyarba. Prost vezetett, de Senna áttörte magát a fél mezőnyön és a 27. körben már Prost mögött volt. A célegyenesben megelőzte a franciát és nyert. Ezzel eldőlt a világbajnokság Ayrton javára.

Ekkor hátra volt még az ausztrál nagydíj, ahol Prost nyert Senna előtt, de ennek már nem volt jelentősége.

Senna megszerezte élete első Formula–1-es világbajnoki címét. Ugyan Prost több pontot gyűjtött, de a szabály szerint csak a legjobb 11 futam eredménye számított be az összetett állásába,[22] ebben pedig Senna volt a jobb, mert Prost kevesebb győzelmet aratott, így a végelszámolásnál a brazil került ki győztesen. Prost gratulált neki, ekkoriban viszonyuk még nem volt végletesen rossz, az igazi ellentétek 1989-ben kezdődtek köztük.[21]

1989[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szezonban még erőteljesebbé vált a Senna és Prost közötti versengés, gyakran harcoltak egymással a futamok közben.[23] Ebben az évben már nem lehetett turbómotort használni, így a csapat V10-es Honda motort használt.

A szezon március 26-án, Rio de Janeiróban kezdődött a brazil nagydíjjal. Senna a pole-ból indult, de az első körben összeütközött több versenyzővel és végül csak a tizenegyedik lett. A versenyt Nigel Mansell nyerte Ferrarival Prost előtt. A következő versenyen, Imolában ismét kiélesedett az ellentét a McLaren versenyzői között. A rajtot – Bergernek a Tamburello-kanyarban bekövetkezett balesete miatt – meg kellett ismételni. Az új rajtnál Prost elment Senna mellett, ő azonban a Tosa kanyarban visszaelőzte. A francia a verseny után dühös volt, mert szerinte Senna becsapta őt. A verseny előtt ugyanis megállapodtak abban, hogy amelyik McLaren-pilóta először ér az első kanyarba, azt a másik nem előzheti meg később. Prost szerint ezt a megállapodást rúgta fel Senna, amikor a Tosában mégis elment mellette. Ayrton máshogy gondolta ezt. Elismerte, hogy valóban volt közte és Prost között ilyen megállapodás, amit már 1988-ban is többször betartottak. Azt mondta azonban, hogy az első rajt után ugyan Prost indult jobban, de ő volt előrébb az első kanyarban. A második rajtra pedig szerinte már nem vonatkozott a megállapodás. A francia ezzel nem értett egyet. Ron Dennis csapatfőnök kérésére Senna elnézést kért a franciától, de mint mondta, csak a békesség kedvéért. Később mindketten kijelentették, hogy a hivatalos és szükségszerű érintkezésen kívül nem akarnak többet egymásról hallani.[21]

Senna a McLaren MP4/5-ös versenyautóban, 1989-ben

A monacói nagydíjon Senna az első helyről indulva nyert Alain előtt. Mexikóban ismét nyert, míg csapatársa csak az ötödik lett. Phoenix-ben Senna 34 addig elért első rajtpozíciójával megdöntötte Jim Clark évtizedekig fennálló rekordját. A futamon aztán kiesett, Prost pedig nyert. Senna Kanadában az esős időben sokáig száraz pályára való (slick) gumikkal autózott, de így is gyorsabb volt a közvetlen előtte lévőknél. A 21. körben kénytelen volt esőgumiért kiállni, majd hamar az élre állt. Három körrel a leintés előtt azonban a motorja tönkrement és kiesett, de szerencséjére Prost is a kiesők között volt. Senna Paul Ricard-on és Silverstone-ban is kiesett, míg Prost nyert. Hockenheimban Sennának volt szerencséje, és az utolsó körökben meg tudta előzni váltóhibával küszködő csapattársát. A magyar nagydíjon parádésan autózva Nigel Mansell a brazil klasszist is maga mögé tudta utasítani és nyert, Senna második, Prost negyedik lett. Spában, az esős belga nagydíjon Ayrton pole-ból indulva nyert a másik McLaren előtt. Monzában Prost bejelentette, hogy az év végén elhagyja a McLarent és a Ferrarihoz igazol. Ebben nyilvánvaló szerepet játszott a Sennával való megromlott viszonya, és az is, hogy úgy gondolta, hogy a Honda jobb motorokat ad Sennának[21] (a monzai időmérőn például Senna majdnem két másodperccel verte Prostot). A brazil a versenyen a 44. körben kiesett, a futamgyőzelem csapattársáé lett.

A portugál nagydíjon Senna vezetett, amikor Mansell megpróbálta megelőzni és kiestek. Mansellnek már nem lett volna szabad versenyben lennie, mert korábban fekete zászlóval kizárták egy bokszutcai tolatás miatt. A brazil nagyon dühös volt Nigelre[forrás?], de ő azt állította, hogy nem látta a fekete zászlót és fogalma sem volt róla, hogy kiintették[forrás?]. A versenyt Berger nyerte Prost előtt. Ezután a spanyol nagydíjat megnyerte Jerezben a pole-ból. Két versennyel a szezon vége előtt az volt a helyzet, hogy Sennának mindkét versenyt meg kellett nyernie, hogy az év végén ő legyen a világbajnok.

A japán nagydíjon Prost mögött autózott, amikor a célegyenes előtti sikánban próbálta megelőzni a másik McLarent. Prost a jobbos kanyarban nekiment a mellé érkező Sennának és mindketten kicsúsztak. A francia kiesett, míg Senna autóját megtolták és folytatta a versenyt, amit meg is nyert. Utólag azonban diszkvalifikálták a mesterséges indítás, a sikán levágása, valamint a bokszutca vonalára való ráhajtása miatt. A kizárás miatt így Alessandro Nannini megszerezte egyetlen futamgyőzelmét a Benetton-Ford-dal, és Prost megnyerte harmadik világbajnoki címét. A McLaren óvást adott be, de elutasították, sőt Senna 100 000 dolláros pénzbüntetést és egy versenyre szóló eltiltást kapott, hat hónapra felfüggesztve.[21] Az ideiglenesen felfüggesztett szerződése miatt 1989 telén vitába keveredett az FIA elnökével[forrás?]. Az utolsó (esős) versenyen, Adelaide-ben Senna a pole-ból indulva kicsúszott, majd hátulról nekiment a lekörözendő Martin Brundle Brabhamjébe.

Az szezon végén Prost 76 ponttal a tabella élén végzett, Senna második lett 60 ponttal. A McLaren-Honda fölényesen nyerte a konstruktőri vb-t.

1990[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1990-es szezont Senna új csapattárssal, az osztrák Gerhard Bergerrel kezdte, akivel jó viszonya alakult ki. Prost a Ferrarihoz ment.

Senna 1990-es autója, a McLaren MP4-5B

Az év első futamán az amerikai Phoenixben meglepetésre Berger gyorsabb volt Sennánál az időmérő edzésen, de a versenyen Ayrton nyert a fiatal Jean Alesi Tyrrellje előtt. 1990-re a hazájának nagydíját visszahelyezték Rio de Janeiróból az átépített Interlagosba. Hazai versenyén a pole-ból indult, de végül a harmadik lett Prost és Berger mögött.

Imolában ismét övé volt a pole, de kiesett, Berger pedig második lett. Monacóban, ahol hagyományosan jól szerepelt, győzött, és nyert Montrealban Nelson Piquet Benettonja előtt. Mexikóvárosban Prost nyert Mansell és Berger előtt, míg a brazil kiesett. Alain Paul Ricard-on és Silverstone-ban is folytatta győzelmi sorozatát, Senna pedig mindkét alkalommal a harmadik helyen végzett. Ezután egy rövidebb sikersorozat következett számára: nyert Hockenheimban, második lett a Hungaroringen Boutsen mögött, Spában és Monzában pedig ismét nyert. Estorilban Mansell nyert, Senna második lett, Prost harmadik. Jerezben Ayrton pole-t szerzett, de a versenyen kiesett és Prost nyert.

Így jutott el a mezőny ismét Suzukába, ahol ismét egy botrányos verseny zajlott le.

A pole pozíciót Senna szerezte meg, mellőle Prost rajtolhatott. Senna csapattársával, Bergerrel még az időmérő edzés előtt elment Balestréhez, mert szerintük a pole helye a pálya kedvezőtlenebb, porosabb oldalán volt és szerették volna elérni, hogy ezt megváltoztassák[forrás?]. Balestre ebbe beleegyezett, de amikor Senna szerezte meg a pole-t, mégsem engedte meg a változtatást[forrás?]. A brazil ezen rettenetesen felháborodott és eldöntötte, ha Prost rajtol jobban, akkor meg fogja akadályozni, hogy az első kanyarba előbb érjen be, mint ő[forrás?]. A versenyen a francia le is rajtolta Ayrtont, és ekkor a brazil 273 km/h-ás sebességgel hátulról belement a Ferrariba, aminek következtében mindketten kiestek a versenyből. Ezzel Senna lett a bajnok. Tettéért nem kapott semmilyen büntetést, mert akkor még nem lehetett tudni, hogy ki okozta a balesetet. Szerinte nem ő volt az oka, hanem közvetett módon a FISA francia vezetője, Jean-Marie Balestre. Így magyarázta a versenyen történteket:

Azt gondolom, 1989-ben megbocsáthatatlan dolog történt, amit soha nem fogok elfelejteni. A mai napig nem tudtam megbirkózni ezzel a tudattal. A lényeg: Prost és én összeütköztünk a sikánban, amikor befordult elém. Visszatértem a versenybe, megnyertem, de később igazságtalanul kizártak. Hogy mi történt később… nem mondhattam ki, amit gondoltam. Ha kimondod, büntetéseket kapsz, megbírságolnak és elveszítheted a szerződésed is. Igazságos ez? Nem az… Suzukában szóltam tavaly az illetékeseknek, hogy tegyék át a rajthelyet a pálya bal oldalára, mivel a jobb oldal a pálya piszkos részén helyezkedik el – kiizzadsz egy pole pozíciót, majd rossz helyről rajtolsz. Azt mondták: „Jól van, nem probléma”. Aztán mi történt? Balestre rendelete szerint nem lehetett megváltoztatni. Tudom, hogy működik a rendszer, és azt gondoltam, ez egy kiszúrás. Azt mondtam magamnak: „Rendben, történjék bármi, elsőként fogok érkezni az első kanyarba” – de nem tudtam Alain Prost mellett elmenni, mert bevágott elém. Ha elég közel lettem volna hozzá, nem tudott volna elfordulni előttem – el kellett volna engednie. Nem törődtem a balesettel; mentem tovább. Adott egy esélyt, befordult, és összeütköztünk. Elkerülhetetlen volt. „Te okoztad az egészet”, mondta valaki. „Miért okoztam volna?”, válaszolta Senna. „Ha mindig rendesen próbálnál dolgozni a rendszeren belül, mit tennél? Visszafojtva azt mondanád, köszi? Ez nem megoldás. Harcolnod kell azért, amiről azt gondolod, hogy igazad van. Ha a rajthely a bal oldalon lett volna, az első kanyarig gond nélkül vezethettem volna. Rossz döntés volt, hogy a jobb oldalon hagyták a pole-t, és ezt Balestre hagyta. Látható volt, hogy mi történt az első kanyarban. Én is benne voltam, de nem vagyok érte felelős.”[24]

Hogy Senna ezt előre kitervelte, csak egy évvel később derült ki, amikor egy interjúban beismerte.[25]

Az utolsó versenyen, Adelaide-ben szerzett egy pole-t, de nem fejezte be a futamot.

A világbajnoki cím 1988 után újra az övé lett. Összpontszáma 78 volt, a második helyezett Prosté 71. A McLaren-Honda előnye ebben az évben már nem volt olyan meggyőző, mint a megelőző két évadban: a Williams-Renault gyorsan fejlődött és az addig viszonylag gyenge Ferrari is előrelépett Prosttal.

1991[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Phoenixben

Az 1991-es évet Senna 96 ponttal könnyedén nyerte, Prost Ferrarija nagyon gyenge volt, az évben mindössze néhány dobogós helyet tudott szerezni. Senna csapattársa a McLarennél továbbra is Gerhard Berger maradt, akivel barátsággá mélyült a kapcsolata[forrás?]. A Honda erre a szezonra V12-es motort bocsátott a csapat részére, amitől több lóerőt vártak, mint a V10-estől. Amikor azonban Senna kipróbálta az új motort, elégedetlen volt vele[forrás?].

Ennek ellenére Ayrton az év első négy versenyéből (Phoenix, Interlagos, Imola és Monte-Carlo) négyen pole-ból indult és mind a négyet meg is nyerte. Ez azonban annak is köszönhető volt, hogy a versenyképes Williams-Renault-k ekkoriban még megbízhatatlanok voltak. Montrealban ismét balszerencse sújtotta a Williamseket: Patrese indult a pole-ból, ám vezető pozícióban defektet kapott és egy kör hátrányba került, míg Mansell (aki vezette a versenyt) autója az utolsó körben állt le. Senna elektronikai problémákkal kényszerült kiállni, így Nelson Piquet (Benetton-Ford) ölébe hullott a győzelem. A mexikói nagydíjon a brazil a két Williams mögül indulhatott. A rajtnál megelőzte az élről induló Patresét, ám az olasz nem sokkal később visszaelőzte, és a McLaren a harmadik lett. A futamot Mansell nyerte, és Senna elismerte, hogy nem tudott mit kezdeni a Williamsek erőfölényével. A francia nagydíjat 1991-ben rendezték először Magny-Cours-ban. Senna ismét a harmadik rajtkockát szerezte meg Patrese és Alain Prost mögött, a verseny első három befutójának a sorrendje is ez volt.

Senna, az 1991-es monacói nagydíjon

Silverstone-ban a második helyről indult Mansell mögül, és szinte a verseny végéig tartotta pozícióját, amikor az utolsó körben elfogyott az üzemanyaga. Szerencséjére negyedik helyre klasszifikálták így is. A levezető körben Mansell felvette és saját autóján vitte be Sennát a boxban található parc fermébe.

Hockenheimban a második helyről indult Mansell mögül, majd a versenyen Patrese is elé került és a két Williams hamar leszakította magáról a harmadik helyért küzdő Sennát és Prostot. A francia nyolc körrel a futam vége előtt előzésre szánta el magát, de Senna ráhúzta autóját, és összeütköztek. Prost kiesett, míg Senna folytatni tudta a versenyt, de az utolsó körben megint elfogyott az üzemanyaga és a hetedik helyen klasszifikálták. A verseny után mindketten egymást okolták az ütközésért[forrás?]. A Hungaroringen Senna pole-ból indulva, sok kevésbé sikeres verseny után ismét győzött. A belga nagydíjon is ezt történt, ám itt a kerékcseréknél Nigel Mansell és Jean Alesi is Ayrton elé került, azonban Nigel a 22. körben elektronikai hibával, Jean pedig a 30. körben motorhibával kiállt. Öt futammal az évad vége előtt Sennának 71 pontja volt, míg a második helyen álló Mansellnek csak 49. Monzában az első helyről indult, de a versenyen Mansell megelőzte, de előnye így is csak 17 pontra csökkent. Estorilban a Williams szerelői rosszul rögzítették az élen álló Mansell jobb hátsó kerekét, és az még a bokszutcában leesett.

Mansell saját autóján viszi Sennát a boxba

Ekkor a szerelői utána rohantak és feltettek neki egy másik abroncsot, de ez a bokszutca olyan területén történt, ahol ez tilos volt, így Nigelt diszkvalifikálták. Senna második lett Patrese mögött, és ezzel 23 pontnyira növelte az előnyét Mansellel szemben. Három futammal a világbajnokság vége előtt ez szinte már behozhatatlan volt. Jerezben Berger nyerte az időmérő edzést, Ayrton a harmadik helyről indult, és a boxkiállásoknál megelőzte Bergert és Nigelt is. Taktikai okokból azonban elengedte csapattársát. Úgy gondolta, hogy amíg ő feltartja Mansellt, addig Berger annyi előnyt szerez, hogy ha Mansell meg is előzi Sennát, már nem tudja utolérni Bergert. Végül nem vált be a taktikájuk, mert a brazil kipördült a 13. körben és visszaesett a hatodik helyre, később pedig Berger is kiesett. Így mégis a brité lett a győzelem, Senna pedig ötödik lett. Két versennyel a szezon vége előtt 16 pontos előnyben volt, ami azt jelentette, hogy Suzukában Mansellnek muszáj volt nyernie. A japán nagydíjon újra Berger indulhatott az élről, míg Senna a második pozícióból. A tervük hasonló volt, mint Jerezben. A 9. körben Nigel előzni készült, de abban a pillanatban hirtelen kicsúszott és belement a gumifalba. Senna ezzel háromszoros világbajnok lett. A verseny hátralévő részében megelőzte Bergert, de az „az nyer, aki a verseny első körében vezet” megállapodás[forrás?] miatt végül elengedte Gerhardot, akinek ez lett az első győzelme 1991-ben.

Egy verseny volt még hátra Adelaide-ben, ahol Senna a pole-ból indulva vezetett, de eső miatt a 15. körben leintették a futamot. A Formula–1 történetének legrövidebb versenyén[forrás?] csak az eredeti pontszámok felét kapták meg a helyezettek, így Senna végül is 95 ponttal lett világbajnok. Rajta kívül akkor Jack Brabham, Jackie Stewart, Niki Lauda, Nelson Piquet és Alain Prost rendelkezett még három világbajnoki címmel. Csak Juan Manuel Fangio birtokolt ennél több címet, aki az ’50-es években versenyzett. 1991-ben Senna hét győzelmet aratott, kanadai kiesésének, silverstone-i negyedik, hockenheimi hetedik és estorili ötödik helyének kivételével, mindegyik versenyén dobogós helyen végzett. A második Nigel Mansell lett.

1992[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Senna 1992-es McLarene

A Williams már 1991-ben nagyon erős volt, csak a megbízhatóság jelentett problémát a csapat számára, de 1992-re ezt is sikeresen megoldották.

Senna ezévben eltökélten harcolt a végső győzelemért, de a McLaren alkalmatlan volt a nyerésre a minden tekintetben felülmúlhatatlan Williams FW14B-hez képest. Az új McLarennek több hiányossága is volt, ráadásul késett is az új modell (a 4. versenyen debütált), hiányzott az aktív felfüggesztés, kiszámíthatatlan volt a gyors kanyarokban, és már a Honda V12-es motorjának ereje sem ellensúlyozta a kocsi hiányosságait[forrás?]. Senna nyert Monacóban, Magyarországon és Olaszországban, de csak a 4. helyen végzett az összetettben, s a brazilnak nem volt szerződése egyik csapattal sem a következő évre.

Érezte, hogy a McLaren versenyautó már nem versenyképes[forrás?] (a Honda motor már nem múlta egyértelműen felül a Renault motor erejét 1992-ben), a Williams csapatban pedig nem versenyezhetett Prost mellett, mivel a francia megtiltotta, hogy Senna legyen a csapattársa[forrás?]. Senna decemberben Phoenixbe ment, hogy letesztelje a Penske IndyCart. Felmerült benne, hogy Mansellhez hasonlóan ő is az IndyCar sorozatban versenyezzen, de a Penskéhez végül nem őt szerződtették. A McLaren főnöke, Ron Dennis, megpróbálta biztosíttatni Renault V10-es motorral a csapatot, sikertelenül. Így a McLaren a Ford V8-as motort használta, ami teljesítményben gyengébb volt a gyári csapaténál, a Benettonénál, de remélték, hogy a kisebb lóerőt az aktív felfüggesztési rendszerrel orvosolni tudják. Senna végül maradt a McLaren csapatban, de kizárólag csak egy versenyre írt alá szerződést (Dél-Afrikára), hogy felmérje a McLaren versenyképességét. A tesztek után Senna úgy vélte, hogy az 1993-as McLarennek van egy különleges képessége, noha a motor még mindig nagyon gyenge volt, s nem tudott versenybe szállni a Williams-Renault-val. Senna ugyan nem írt alá éves szerződést, de abba beleegyezett, hogy versenyről versenyre a csapatnál maradjon[forrás?].

1993[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Senna 1993-ban, Hockenheimban

1993-ban a McLaren már a szezon elejétől kipörgésgátlóval rendelkezett, míg ezt a technikát a Benetton csak a monacói nagydíjtól alkalmazta.

Miután a Dél-Afrikai nyitófutamon a 2. helyen végzett, egy folyamatosan változó körülmények között képes volt nyerni hazájában, Brazíliában, majd egy esős futamon, Doningtonban. Ez utóbbit tartják Senna egyik legnagyobb futamgyőzelmének.[26] A 4. helyről indult, az első kanyarban visszaesett az 5. helyre, de az első kör vége előtt már mindenkit megelőzött. Vezetett az egész versenyen, ahol néhány pilótának hét boxkiállásra is szüksége volt, az időjárási körülmények miatt. Senna Spanyolországban a második helyen végzett, majd Monacóban felállított egy rekordot, a pályán elért 6. futamgyőzelmével. Ekkor Senna már vezette a világbajnokságot Alain Prost és Michael Schumacher előtt a gyengébbnek számító McLarenjével. Az évad többi futamán viszont Alain Prost ledolgozta a hátrányát Sennával szemben, majd átvette a vezetést. Senna szerzett még két győzelmet Japánban és Ausztráliában, és végül a 2. helyen végzett az összetettben. A japán verseny után összetűzésbe került az újonc Eddie Irvine-nal, aki visszaelőzte Sennát, miután a brazil őt lekörözte. Az évad egyetlen pole-ját Ausztráliában szerezte. A győzelmi dobogón megfogta és a magasba emelte Prost kezét a megbékélés jeleként.[20] Prost ebben az évben vonult vissza.

Az utolsó év a Williamsszel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Williams FW16 (Damon Hill autója)

Az 1993-as világbajnokságot követően Alain Prost visszavonult a Formula–1-ből, hagyva ezzel egy üres helyet a Williams-Renault csapatban, amit Senna vett át az 1994-es évadra, csapattársa a brit Damon Hill lett. Senna a Williamsszel, amely megnyerte az előző két évi bajnokságot, az 1994 évi bajnokság egyik legnagyobb esélyese volt. Ebben az évben betiltották az aktív felfüggesztést, valamint az elektronikus segédeszközök használatát, köztük a kipörgésgátlót és az ABS-t is.

Az évad első versenyén, Brazíliában Senna szerezte meg az első rajtkockát, és bár sokáig tartotta a mögötte versenyző Michael Schumachert, a német a bokszutcában mégis megelőzte. Senna, miközben Schumachert üldözte, az egyik kanyarban kipördült és kiesett. A következő verseny a csendes-óceáni nagydíj volt. Itt szintén megszerezte a pole-t, de a versenyen az első kanyarban Mika Häkkinen hátulról beleszaladt, így kiesett. A versenyen Schumacher ismét nyert, Hill lett a második. Ezzel a német 20 pont előnyt gyűjtött Sennával szemben. Ayrton a San Marinó-i nagydíjon az évben harmadszorra is megszerezte a pole pozíciót.

Roland Ratzenberger halálos balesete után az időmérőn Senna azon gondolkodott, hogy elinduljon-e a futamon, és folytassa-e versenyzői pályafutását[27]. Végül mégis rajthoz állt.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tamburello kanyar az imolai pályán

A 7. körben a versenyt vezető Senna a Tamburello-kanyart nem tudta bevenni, egyenesen a betonfalnak ütközött.[28] A baleset után egy pillanatra látni lehetett, ahogyan a sárga sisak félrebillen. Sokan fellélegeztek, hogy Ayrton még él, azonban többet már nem mozdult. Voltak, akik már ekkor a legrosszabbra számítottak, és ez csak fokozódott, amikor elszállítása után vérnyomok voltak a kavicságyon. Senna halálát nem az ütközés, hanem a jobb szemébe fúródó, kerekestül leszakadt felfüggesztés-rúd okozta, megtalálva azt a néhány milliméteres gumírozott helyet, ami a sisak és a rostély között van. A versenyt hosszú időre megszakították, és a brazilt helikopterrel szállították a bolognai kórházba, hivatalosan 18 óra 40 perckor halt meg.[29]

Autója alváza hozzáért az egyenetlen aszfalthoz, ami megdobta az autót, a leszorítóerő eltűnt, és Senna már nem tudta lefékezni versenygépét a betonfal előtti homokágyban. A rajtbaleset után öt körig a Safety Car vezette a mezőnyt, és a lassú tempó miatt a gumik lehűltek, a nyomás a gumiabroncsokban lecsökkent, így az alvázmagasság is. Az autó feketedoboza megmutatta, hogy a kormányoszlop nem tört el, csak az ütközés után. Az autó megcsúszott, mire Senna villámgyorsan korrigálni próbálta. Az autó eleje megkapaszkodott, és jobbra fordult. A feketedoboz szerint a fékek tövig voltak nyomva. Az autó most már drasztikusan lelassult, de Ayrton Senna nekicsapódott a betonfalnak. A jobb első kerék az ütközés következtében leszakadt, és beszorult az autó és fal közé. A kerék kirepült és fejbetalálta Sennát. A hivatalos vizsgálat során találtak egy összehajtogatott osztrák zászlót az autóban melyet a diadal köre alatt akart lengetni Ratzenberger tiszteletére.

Halála után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Halála miatt a brazil kormány háromnapos nemzeti gyászt rendelt el, temetésén sok autóversenyző jelent meg, köztük Alain Prost, Damon Hill és Emerson Fittipaldi is. A São Paulói Morumbi temetőben helyezték örök nyugalomra.

Az Imola után következő monacói nagydíjon a rajtrács első két pozícióját üresen hagyták, egy brazil és egy osztrák zászlót festettek rá, Roland Ratzenberger és Ayrton Senna előtt tisztelegve.[30]

Az imolai tragikus hétvége után számos új biztonsági előírást vezettek be a Formula–1-ben[forrás?]. A pályákat, köztük Imolát is átépítették, nagyobb bukóteret hagyva a kicsúszásokhoz. Brazíliában sok fontos utat neveztek el róla.

Teljesítmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Időmérő edzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Senna 161 futam alatt 65-ször indulhatott az első helyről, amit csak Michael Schumacher tudott felülmúlni a 12 évvel későbbi San Marinó-i nagydíjon, 2006-ban.

A „varázslatos” Senna (a beceneve volt) hatszor nyert futamot a monacói pályán, amit a mai napig nem döntöttek meg. Ayrton kifejtette, hogy egy furcsa érzés tölti el őt a kvalifikáció közben. Állítása szerint az 1988-as monacói nagydíjon a következő történt vele az alagútban:


…az utolsó időmérési szekció. Már az enyém volt az első kocka, aztán fél másodperccel, majd egy másodperccel jobb időt autóztam. Közel két másodperccel gyorsabb voltam mindenkinél, még a saját csapattársamnál is. S rájöttem, nem tudatosan vezettem az autót, hanem egyfajta ösztönnel, egy másik dimenzióban. Ez olyan volt, mint az alagútban. De nemcsak az alagútban volt ez az érzés, hanem az egész kör idején. Én csak mentem és mentem, egyre jobban és jobban. Már a határ fölött autóztam, de még mindig képes többet is elérni. Aztán hirtelen mintha valami megütött volna engem. Felébredtem, és rájöttem, egy másik világban voltam. A közvetlen reakcióm visszalassított. Lassan visszavezettem a boxba, és többet már nem mentem ki a pályára aznap. Ez az esemény eléggé megijesztett engem, mert az öntudatomon kívül történt. Ritkán történik velem ilyen, de mindig komolyan veszem, mert ez fontos az önfenntartáshoz.

[31]

A 2004-es San Marinó-i futamon, Ayrton Senna halálának tíz éves évfordulóján Gerhard Berger, aki 1990-től 1992-ig Senna csapattársa valamint a versenypályán kívül közeli barátja volt, mesélte el egy emlékét, milyen volt Sennával az időmérő edzés:

Emlékszem egy imolai hétvégére, ahol futottam egy jó időt. Majd kijött a pályára, és futott egy jobbat. Kimentem, és javítottam az idején. Aztán kijött, és megint ő volt a gyorsabb. Így ment ez az időmérő végéig, amikor felkerült az utolsó szett gumi, ültünk a versenyautónkban, majd ő kiszállt az övéből, átsétált hozzám, és azt mondta: "Figyelj, ez most nagyon veszélyes lesz" mondtam neki: "És akkor mi van? Menjünk!

[31]

Ez a verseny nemcsak Senna elszántságát és elsőségre való törekvését bizonyította (beleértve az időmérőt is), de Senna és Berger közeli barátságát is. Ketten mindig durva tréfákat játszottak egymással, hogy felülmúlják egymást. Berger idézte a mondását: „Ő sokat tanított nekem a sportunkról, én megtanítottam őt nevetni.”[31]

Esős futamok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Formula–1-ben az esős idő nagyrészt kiegyenlíti az autók közötti különbségeket, ilyenkor sokkal jobban számít a pilóták teljesítménye. A sebességet csökkenteni kell, ezért az autók nagyobb teljesítménye, vagy a kerekek jobb tapadása kevesebbet számít. Az esős idő a jármű precíz irányítását és kiváló vezetői kondíciót igényel. Senna számos győzelmét ilyen körülmények között szerezte.

1984-ben Senna olyan versenyzők közé került, akiknek összesen tizenhat világbajnoki címe volt. Miközben újoncként versenyzett egy gyakorlatilag versenyképtelen Toleman TG184-gyel, az első öt versenyen háromszor kiesett, valamint két a 6. helyet szerzett. Az évad első esős futama Monacoban volt, ahol a 13. helyről indult. A versenyt biztonsági okokból 31 kör után leintették, miközben Senna képes volt egy olyan pályán előzések sorát bemutatni, ahol még száraz körülmények között is nagyon nehéz. Ekkor Senna már a 2. helyen volt, és 4 másodperccel volt gyorsabb körönként az élen járó Alain Prostnál.

Első futamgyőzelmét is esős versenyen aratta 1985-ben, Portugáliában.

1993-ban Doningtonban Senna a McLaren csapat pilótája volt. Az MP4/8-as, bár egy igen jó autó volt, a Williams FW15C-hez képest gyengébb volt. Senna a 4. helyről indult a versenyen. A nagy kezdésben Damon Hill bevágott Michael Schumacher elé, így a németnek a külső íven kellett autóznia, lezárva viszont ezzel Senna vonalát. Karl Wendlinger Sauberrel megelőzte Sennát is és Schumachert is, így Senna az 5., Schumacher a 4. lett. Viszont a kör végén már ő fordult be elsőként a célegyenesbe, megelőzve Schumachert, Wendlingert, Hillt és Prostot.[32] Senna az „Esőmester” címet kapta a '90-es évek elején. Sennát az egyik leggyorsabb F1-es pilótaként tisztelik, egy 2006-os Formula–1 magazin szavazása nyomán ő minden idők leggyorsabb Forma–1-es versenyzője.[8]

Statisztikák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A brazil 161 futamon indult el, ebből 41-et nyert meg, 23-on második, 16-on harmadik lett, 50-et nem fejezett be. 65 első rajtkockát szerzett és 19 versenyen futotta meg a leggyorsabb kört. 86 nagydíjon állt legalább egy körön át az élen, összesen pedig 2987 kört teljesített az első helyen. Pályafutása során 610 pontot gyűjtött.[1][22]

Egyénisége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Senna sisakja
Senna sírja a Morumbi Temetőben, São Paulóban, Brazíliában

Senna különleges vezetési képességein túl is lenyűgöző egyéniség volt a Formula–1-ben. Szenvedélyes vezetési módját használta önmaga felfedezéséhez. A versenyzést a következőképpen hasonlította az élethez: “Minél keményebben vezetek, annál több mindent fedezek fel magamon. Mindig a következő lépést keresem, egy másik világban, egy olyan helyen, ahol még nem voltam azelőtt. Ez egy magányos versenyzés, de nagyon érdekfeszítő. Mindig új érzéseket tapasztalok és mindig többet akarok. Ez az én motivációm.”[31]

Igencsak ellentétes Senna pályán levő élénk és határozott akarata az amúgy emberséges és együttérző tetteivel. Gerhard Bergerrel való barátsága közismert volt, előszeretettel tréfálták meg egymást.

Vallásos ember volt, gyakran olvasta a Bibliát, amikor repülőgépen utazott.[33]

Ayrton körültekintő volt a sportban jelentkező veszélyekkel kapcsolatban, habár a korai karrierje nagyrészt még nem ezt tükrözi. Nézeteit talán Martin Donnelly 1990-es óriási balesete változtatta meg, ami Jerezben, a spanyol nagydíjon történt. Donnely autója darabokra tört, a versenyző az autójából a pályára esett ki. Három hónap múlva ébredt fel kómájából, Sennát megviselte Donnelly balesete[forrás?].

1992-ben a belga pályán, Spa-Franchochampsban a pénteki szabadedzésen Érik Comas összetörte Ligier-Renault-ját a nagy sebességű Blanchimont szekcióban. A többi versenyző elhaladt a roncs mellett, de Senna kiugrott autójából, és visszarohant hozzá, hogy tartsa fejét, amíg az orvosok meg nem érkeztek hozzá. A franciának súlyos agyrázkódása volt, de végül szerencsésen megúszta a balesetet.[34]

1993-ban szintén Spában, amikor Alessandro Zanardi összetörte a Lotusát az Eau Rouge kanyarnál, Senna megint kiugrott az autójából, hogy segítsen a sérült vezetőnek.

Az 1994-es San Marinó-i nagydíjon Senna megdöbbent az osztrák Roland Ratzenberger halálos balesetén. Ragaszkodott ahhoz, hogy kimenjen a helyszínre, hogy lássa, mi történt. Azt, hogy gondolatban a versenyre koncentrált-e a vasárnapi futam megkezdése előtt, már sohasem fog kiderülni. A versenyen, egy nappal később ő is életét vesztette.

Senna halála után kiderült, hogy több millió dollárt adományozott a vagyonából gyermekeknek, jótékonysági intézményeknek. Alapítványa, az Instituto Ayrton Senna Brazíliában közel 80 millió dollárt fektetett be az elmúlt több mint tíz év alatt társadalmi programokba és rendezvénybe, nem kormányzati szervezetekbe, célja az volt, hogy lehetőséget biztosítson az alacsony jövedelmű családból származó gyerekek és fiatalok képességeinek fejlesztésére, hogy később sikeres emberekké váljanak.[35]

Ayrton Senna tiszteletére 2004-ben dokumentumfilmet készítettek „The Right to Win” címmel, ahol – többek között – Frank Williams is felidézte Sennával kapcsolatos emlékeit: „Ayrton nem mindennapi ember volt. Tulajdonképpen nagyobb ember volt a kocsin kívül, mint benne”.[36]

Egy, az emberi nagyságát bizonyító tárgyat a halála után találtak meg. Amint a pályabírók megvizsgálták a versenyautójának a maradványait, találtak benne egy betekert, vérrel átitatott osztrák zászlót.[29] Győzelmi zászlót, amit az osztrák Roland Ratzenberger tiszteletére szeretett volna felemelni a verseny végén, aki az előző nap halt meg. Halálával sok szurkoló távolodott el a "veszélyessé" vált F1-től.[forrás?] Egy 2010-es felmérés alapján mind a szurkolók mind a pilóták őt választották minden idők legnagyobb F1-es pilótájának.[forrás?]

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1997-es Honda Acura NSX

A Hondával kialakult szoros kapcsolata miatt a McLaren-Honda csapat első számú vezetőjét, Ayrton Sennát hívták meg a Honda NSX-ek felfüggesztésének a finomhangolására a végső fejlesztési fázis alatt. A teszteket az NSX főnökével és a műszaki csapattal végezték a suzukai pályán, Japánban. Senna kezdetben az NSX prototípus alvázát nem tartotta eléggé merevnek az ő általa megszokotthoz képest, így a végső típust az ő igényei szerint készítették el.[37]

Super Monaco GPII borító

Feljegyzett idézetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • „Egy adott napon, adott körülmények között azt gondolod, korlátaid vannak. Majd megkísérled elérni és el is éred a határt; ekkor azt mondod, 'oké, ez a határ'. Tehát eljutsz a határig, és ekkor valami történik, hirtelen egy kicsit továbblépsz. A gondolataid hatalmával, az eltökéltségeddel, az ösztönöddel és a tapasztalatoddal nagyon magasan lehet szárnyalni.” [31]
  • „Egy különös dolog, amit a Formula–1 nyújthat neked, hogy tudod, mindig veszélynek vagy kitéve. A sebesülés veszélyének, a halál veszélyének. Ez az életed részét képezi, és te vagy szembe nézel vele mint profi, hűvösen, vagy egyszerűen eldobod, annyiban hagyod, nem csinálod tovább. És én túlságosan szeretem, amit csinálok, ahhoz, hogy csak úgy eldobjam magamtól: nem tudom megtenni.” [31]
  • „A versenyzés a véremben van. Az életem részét képezi, egész életemben ezt csináltam, és ez nálam mindenekelőtt áll.” [31]
  • „Nincsenek kis balesetek ezen a pályán.” – az imolai pályáról alkotott véleménye az 1994-es végzetes futamot megelőzően.[31]
  • „Sok balesetet számláló évad elé nézünk, és véleményem szerint szerencsések leszünk, ha valami igazán komoly nem történik.” – az 1994-es szezon előtt.[31]
  • „Egyfolytában megyek tovább és tovább, hogy megtanuljam a saját testi és a szellemi korlátaimat. Ez nekem az élet útja.” [31]
  • „Természetesen vannak pillanatok, amikor elgondolkozol, meddig kéne ezt még csinálnod, mert ennek az életmódnak vannak olyan velejárói, amik nem jók. De én túlzottan szeretek győzni.” [31]
  • „Ha van egy célod az életedben, egy igazi cél, nem számít, hogy szegény vagy gazdag származású vagy, ha keményen dolgozol, és hiszel Istenben, elérheted a sikert az életedben.” [31]
  • „Tudom, hogy lehetetlen mindig győzni. Én csak remélem, hogy a vereség nem ezen a hétvégén fog eljönni.” [31]
  • „Ha valaha történik velem egy olyan baleset, amitől gyökeresen megváltozik az életem, remélem, gyorsan lezajlik. Nem szeretnék tolószékbe kerülni. Nem szeretnék egy kórházban szenvedni a sérüléseim miatt. Ha élni fogok, teljes életet akarok. Nagyon intenzíven, mert én eléggé nyughatatlan ember vagyok. Tönkretenné az életemet, ha nem tudnék teljes életet élni.” – 1994. január, 4 hónappal a halála előtt.[31]

Viták és kritika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sennát hosszú karrierje alatt többször vádolták különböző esetek miatt. Kritizálták a brit médiában az 1989-es és az 1990-es címdöntő ütközések miatt.

A bajnokságot eldöntő ütközések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1989-es évad utolsó előtti versenyén, a japán nagydíjon a brazilnak nyernie kellett, hogy megmaradjanak az esélyei a világbajnoki cím megszerzésére. Senna megszerezte a pole pozíciót, a világbajnoki címet vezető Alain Prost előtt. A futamon Prost jól rajtolt, átvette a vezetést, és a verseny feléig 5 másodpercre növelte előnyét Sennával szemben. Aztán Senna kezdett felzárkózni hozzá, a 40. körben már csak 1 másodperc volt a kettejük közti különbség. Senna a kanyarokban, míg Prost az egyenesekben volt gyorsabb a másiknál. Senna elszántan harcolt Prosttal, majd a 46. kör végén előzni próbált a sikánban. Prost már befordult a kanyarba, amikor Senna hirtelen a belső íven próbált elmenni. A két összefonódó McLaren felcsúszott a sikán rázókövére. Prost azt gondolta, vége a versenynek, és kiszállt az autójából. Sennát hátrafelé tolták a pályára, hogy szétszedjék a két McLarent. Viszont így veszélyes pozícióban volt a versenyautó, ezért újra előre kellett tolni. Ahogy megtették, Senna beindította a motort. Keresztülhajtott a sikánon, majd kiment a boxba a sérült első vezetőszárnya miatt, de képes volt visszatérni a versenybe 5 másodperccel Alessandro Nannini mögött. Senna elszántan üldözte az olaszt, majd az 50. körben megelőzte, hogy visszafoglalja a helyét, és megnyerje a versenyt. Később azonban mégis Nannini jelent meg nyertesként a pódiumon, mert Sennát kizárták a versenyből a sikán átvágása miatt, és mert súlyos balesetet okozott. A McLaren fellebbezett a döntés ellen, de az FIA nemcsak, hogy elutasította a döntést, de megbüntette Sennát 100 000 dollárra, és kapott egy felfüggesztett 6 hónapos eltiltást is.

Az 1990-es japán nagydíj előtt Senna vezette a világbajnokságot. Az időmérő után hatalmas harc bontakozott ki a pole pozíció helyzetéről. A McLaren azt akarta, hogy tegyék át a rajthelyet a pálya tiszta oldalára, de a kérést elutasították. A versenyen Prost rajtolt jobban, majd ahogy beért az első kanyarba, egy félautó-hossz volt az előnye Sennával szemben. Senna ki akarta használni a Prost melletti rést, de a két autó összeütközött, és belesodródtak a homokágyba. Senna lett a világbajnok, mivel a verseny elvesztése miatt Prostnak már nem volt lehetősége arra, hogy utolérje Sennát a világbajnoki összetettben. A brazilt később gyakran kritizálták a tettéért, és sokan a sporttörténet egyik legnagyobb sportszerűtlenségének tartják.[38] Sok vita volt Senna és Prost között is az összeütközés után. Az FIA biztonsági intézkedéseket tett, mivel a Ferrari azzal fenyegetett, hogy visszavonul a F1-ből, ha nem tesznek valamit Senna veszélyes vezetési stílusa ellen[forrás?]. Senna megmenekült egy figyelmeztetéssel és egy bírsággal.

Más esetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1988-as portugál nagydíjon Prost megtapasztalhatta Senna motivációját, amikor a brazil majdnem a boxfalnak nyomta őt több, mint 290 km/h-ás sebességgel Estorilnél. Prost elhajtott Senna mellett, de a brazil visszavette helyét az első kanyarban. Prost ekkor meg akarta előzni Sennát az első kör végén, de Senna lefarolt, és így majdnem belekényszerítette a franciát a boxfalba. Prost is padlófékezett, majd az első kanyarban elhajtott Senna mellett. A verseny után Prost nem volt valami boldog Senna manővere miatt.[21] A brazil kapott egy figyelmeztetést az FIA-tól.

Formula–1-es pályafutásának összes eredménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat Modell Motor 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 Helyezés Pontok[22]
1984 Toleman Group Motorsport TG183B Hart V6 BRA
Ki
RSA
6
BEL
6
SMR
Nk
9. 13
TG184 Hart V6 FRA
Ki
MON
2
CAN
7
USE
Ki
USA
Ki
GBR
3
GER
Ki
AUT
Ki
DUT
Ki
ITA
EUR
Ki
POR
3
1985 John Player Special Lotus 97T Renault V6 BRA
Ki
POR
1
SMR
7
MON
Ki
CAN
16
USE
Ki
FRA
Ki
GBR
10
GER
Ki
AUT
2
NED
3
ITA
3
BEL
1
EUR
2
RSA
Ki
AUS
Ki
4. 38
1986 John Player Special Lotus 98T Renault V6 BRA
2
ESP
1
SMR
Ki
MON
3
BEL
2
CAN
5
USE
1
FRA
Ki
GBR
Ki
GER
2
HUN
2
AUT
Ki
ITA
Ki
POR
4
MEX
3
AUS
Ki
4. 55
1987 Camel Lotus Honda 99T Honda V6 BRA
Ki
SMR
2
BEL
Ki
MON
1
USE
1
FRA
4
GBR
3
GER
3
HUN
2
AUT
5
ITA
2
POR
7
ESP
5
MEX
Ki
JPN
2
AUS
Kiz
3. 57
1988 Honda Marlboro McLaren MP4/4 Honda V6 BRA
Kiz
SMR
1
MON
Ki
MEX
2
CAN
1
USE
1
FRA
2
GBR
1
GER
1
HUN
1
BEL
1
ITA
10
POR
6
ESP
4
JPN
1
AUS
2
1. 90 (94)
1989 Honda Marlboro McLaren MP4/5 Honda V10 BRA
11
SMR
1
MON
1
MEX
1
USA
Ki
CAN
7
FRA
Ki
GBR
Ki
GER
1
HUN
2
BEL
1
ITA
Ki
POR
Ki
ESP
1
JPN
Kiz
AUS
Ki
2. 60
1990 Honda Marlboro McLaren MP4/5B Honda V10 USA
1
BRA
3
SMR
Ki
MON
1
CAN
1
MEX
20
FRA
3
GBR
3
GER
1
HUN
2
BEL
1
ITA
1
POR
2
ESP
Ki
JPN
Ki
AUS
Ki
1. 78
1991 Honda Marlboro McLaren MP4/6 Honda V12 USA
1
BRA
1
SMR
1
MON
1
CAN
Ki
MEX
3
FRA
3
GBR
4
GER
7
HUN
1
BEL
1
ITA
2
POR
2
ESP
5
JPN
2
AUS
1
1. 96
1992 Honda Marlboro McLaren MP4/6B Honda V12 RSA
3
MEX
Ki
4. 50
MP4/7A Honda V12 BRA
Ki
ESP
9
SMR
3
MON
1
CAN
Ki
FRA
Ki
GBR
Ki
GER
2
HUN
1
BEL
5
ITA
1
POR
3
JPN
Ki
AUS
Ki
1993 Marlboro McLaren MP4/8 Ford V8 RSA
2
BRA
1
EUR
1
SMR
Ki
ESP
2
MON
1
CAN
18
FRA
4
GBR
5
GER
4
HUN
Ki
BEL
4
ITA
Ki
POR
Ki
JPN
1
AUS
1
2. 73
1994 Rothmans Williams Renault FW16 Renault V10 BRA
Ki
PAC
Ki
SMR
Ki
MON
ESP
CAN
FRA
GBR
GER
HUN
BEL
ITA
POR
EUR
JPN
AUS
- 0

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Senna statisztikái (chicanef1.com) (angolul)
  2. Interjú Bruno Sennával (formula.hu)
  3. formula.hu, Ayrton Senna (formula.hu)
  4. Schumacher megdöntötte Senna rekordját!
  5. Senna minden idők leggyorsabb versenyzője az F1 Racing 2006-os szavazása alapján (motorsport-total.com) (németül)
  6. Interview with Bernie Ecclestone.. The Independent
  7. Alan Henry's Top 100 F1 Drivers. The Telegraph online.
  8. ^ a b F1 Racing's Fastest F1 Drivers. F1 Racing from formula1sport.net
  9. Ayrton Senna: Racing in My Blood, Official Video Biography (Kultur Video, 1991).
  10. Ayrton Senna – Racing Career (MotorSportsEtc.com)
  11. Hilton (2005), 9, 33-43, 154. oldal
  12. Senna pályafutása (www.motorsportsetc.com) (angolul)
  13. Hilton, Christopher, Ayrton Senna - The Complete Story (2004) , 99-116. oldal
  14. Greg Girard, Ian Lambot, and Philip Newsome, Macau Grand Prix: The Road To Success (Watermark Surrey, 1998).
  15. Videó az 1984-es monacói nagydíjról
  16. Hilton (2004), 149-152. oldal
  17. Az 1985-ös portugál nagydíj videója
  18. Williams FW14 és az aktív felfüggesztés
  19. GRAND PRIX RESULTS: AUSTRALIAN GP, 1987 (grandprix.com)
  20. ^ a b Ayrton Senna by Alain Prost
  21. ^ a b c d e f Alain Prost. www.formula.hu
  22. ^ a b c 1990-ig a versenyzők nem kapták meg az év végi összesítéskor az összes pontjukat (Formula–1-es pontozási rendszer)
  23. Gyűlölöm a csapattársam!. www.sportgeza.hu
  24. "Senna blows his top at Suzuka," www.autosport.com, 2007 május 30.
  25. Videó az 1991-es interjúról
  26. Donington Park 1993
  27. Kapadia Asif (Rendező). (2010. október 7). Senna [dokumentumfilm].
  28. Videó Senna halálos balesetéről
  29. ^ a b Longmore, Andrew. „Ayrton Senna: The Last Hours”, The Times, 1994. október 31., 30. oldal 
  30. www.nationmaster.com
  31. ^ a b c d e f g h i j k l m n o Idézetek Sennától
  32. A doningtoni nyitókör (videó)
  33. findarticles.com (angolul)
  34. Videó az 1992-es belga nagydíj időmérő edzéséről, Senna kiszáll autójából
  35. Instituto Ayrton Senna
  36. Ayrton Senna. Formula 1 Website. (Hozzáférés: 2008. december 16.)
  37. Videó Senna tesztjéről az NSX-szel
  38. A formula-1 legaljasabb pillanatai

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ayrton Senna témájú médiaállományokat.
Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Ayrton Senna témában.

Emlékoldalak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előző világbajnok:
Nelson Piquet
Formula–1-es világbajnok
1988
Formula–1-logó Következő világbajnok:
Alain Prost
Előző világbajnok:
Alain Prost
Formula–1-es világbajnok
19901991
Formula–1-logó Következő világbajnok:
Nigel Mansell