1999-es Formula–1 világbajnokság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
1999-es FIA
Formula–1 világbajnokság
Mika Hakkinen 1999 Canada.jpg
Mika Häkkinen a kanadai nagydíjon
Egyéni világbajnok
Finn Mika Häkkinen 76
Konstruktőri világbajnok
Olasz Ferrari 128

 ← 1998
2000 → 

Az 1999-es Formula–1 világbajnokság volt az 50. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1999. március 7-étől október 31-éig tartott. Ebben az évben mutatkozott be a maláj nagydíj a versenynaptár utolsó előtti versenyeként. Az egyéni bajnokságot Mika Häkkinen nyerte, bár Eddie Irvine, David Coulthard és Heinz-Harald Frentzen is hosszú ideig esélyes volt a címre. A konstruktőri bajnokságot a Ferrari nyerte, amellyel megkezdődött Michael Schumacher és az olasz csapat dominanciája a következő évtizedben. Schumacher lábtörést szenvedett Silverstone-ban, de még a szezon vége előtt visszatért a mezőnybe.

A szezon menete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bajnokság kezdete előtt a McLaren (Häkkinen és Coulthard) és a Ferrari (Michael Schumacher, Irvine) is megtartotta tavalyi versenyzőit. Frentzen a Williamstől a Jordanhez szerződött, míg Ralf Schumacher a Williams versenyzője lett. Villeneuve a Tyrrellből alapított British American Racinghez szerződött.

Az első versenyt Ausztráliában rendezték, ahol Häkkinen és Colthard McLaren-Mercedese indult az első sorból, a két Ferrari előtt. Schumacher az előző év végi versenyhez hasonlóan ismét megállt a felvezető körön, emiatt a mezőny végéről kellett rajtolnia. A McLaren elsőként és másodikként fordultak el az első kanyarban, majd lehagyták a mezőnyt, de végül mindketten kiestek. Coulthard váltóhiba, Häkkinen elektronikai hiba miatt adta fel a futamot. Ennek eredményeképp Eddie Irvine szerezte meg a győzelmet (pályafutása során először). Frentzen a második helyen végzett a Jordannel, a harmadik helyen Ralf Schumacher ért célba a Williamsszel.

Villeneuve Kanadában

Häkkinen és Coulthard Brazíliában is az első sorból indult. Rubens Barrichello a harmadik helyről indult a Stewart-Forddal hazai versenyén. Coulthard technikai hiba miatt a boxba hajtott, később pedig kiesett. Häkkinen roved ideig a harmadik sebességi fokozatban ragadt, így Barrichello és Schumacher is megelőzte, de a finn boxkiállások során visszaállt az élre és győzött. Schumacher második lett, míg Frentzené lett a harmadik hely, miután Barrichello motorja tönkrement.

A San Marinó-i nagydíjon a McLaren sorozatban harmadszorra szerezte meg az első rajtsort Schumacher és Irvine előtt. Häkkinen, aki kétkiállásos stratégián volt, hamar lehagyta a többi versenyzőt, de a 18. körben elveszítette kontrollját autója felett és balesetet szenvedett. Ezt követően Schumacher és Coulthard harcolt a győzelemért. A németnek sikerült megelőznie Coulthardot a boxkiállások során, így győzött a tifosik nagy örömére Coulthard és Barrichello előtt (Irvine motorhiba miatt kiesett).

A monacói időmérőn Häkkinen az első, Michael Schumacher a második rajtkockát szerezte meg, a német a rajtnál megelőzte vetélytársát, és fölényes győzelmet aratott. A negyedik helyről induló Eddie Irvine is a finn előtt tudott célba érni, mivel Häkkinen megcsúszott egy olajfolton. Coulthard mechanikai hiba miatt esett ki. Ez volt az első kettős Ferrari győzelem a monacói nagydíjon. A pontversenyt ekkor Schumacher vezette Irvine és Häkkinen előtt.

Fisichella Kanadában

A következő spanyol nagydíj Häkkinen ötödszörre is megszerezte a pole-t, ezúttal Irvine és Coulthard előtt. A rajtnál Coulthard megelőzte Irvine-t, emellett minkét Ferrari beragadt a jól rajtoló Jacques Villeneuve BAR-je mögé. McLarenek hamar nagy előnyre tettek szert, Häkkinen győzött, míg Coulthard második helyével a McLaren kettős győzelmet szerzett. A boxkiállásoknál mindkét Ferrari visszaelőzte Villeneuve-öt, Schumacher lett a harmadik.

Schumacher Kanadában megszakította Häkkinen pole pozíciós sorozatát, a finn ezúttal második helyről indult, Irvine előtt. A rajtnál mindketten megtartották helyezésüket és leszakították magukról a mezőnyt. Schumacher vezetett, amikor az utolsó kanyar után a falnak, a hírhedt ’Wall of Champions’’-nak csapódott. A német mellett a szintén világbajnok Villeneuve és Damon Hill, valamint Ricardo Zonta is összetörte autóját ezen a szakaszon. A versenyen Irvine összeütközött Coultharddal, amiért a skótot később stop-go büntetéssel sújtották. Ezután Frentzen haladt másodikként, de 4 körrel a lentés előtt fékhiba miatt balesetet szenvedett. Emiatt a futam végén bejött a biztonsági autó, Häkkinen pedig mögötte haladva nyerte meg a versenyt. Meglepetésre Giancarlo Fisichella (Benetton-Playlife) lett a második, Irvine pedig harmadik lett.

Prost AP02

A franciaországi esős időmérőt Barrichello nyerte Jean Alesi Sauberje és Olivier Panis Prostja előtt. Coulthard a 4., Schumacher a 6., Häkkinen a 14. helyet szerezte meg. A verseny sem volt szárazabb, végig esett az eső. Barrichello vezetett az első néhány körben, ezután Coulthard megelőzte, de a skót kiesett váltóhiba miatt. Häkkinen a második helyig zárkózott fel, de ekkor egy megcsúszás miatt visszaesett a mezőnyben. Schumacher megelőzte Barrichellót az első helyért, de később elektronikai hiba miatt lelassult. Häkkinen időközben újra felzárkózott, majd Barrichello megelőzésével az élre állt. Az élen haladók közül sokaknak ki kellett állnia még további üzemanyagért, míg a harmadik helyezett Frentzennek nem, így a német megszerezte pályafutása harmadik, a Jordan második futamgyőzelmét Häkkinen és Barrichello előtt.

A brit nagydíjon újra Häkkinen indult a pole-ból, Schumacher és Coulthard előtt. Schumacher rosszul rajtolt, így Coulthard és Irivne is megelőzte. A német a Stowe kanyarban megpróbálta visszaelőzni csapattársát, de fékhiba miatt nagy sebességgel a gumifanak csapódott. Bár autója elnyelte az ütközési energia nagy részét, Schumacher lábtörést szenvedett. Alex Zanardi autója a rajtrácson ragadt, így a versenyt újraindították, Häkkinen ismét az élre állt. Úgy tűnt, afinn megnyeri a versenyt, de egyik kereke leesett az autójáról. Boxkiállása után visszatért a pályára, de kiállt, mivel túl veszélyes lett volna folytatni a versenyt. Ennek köszönhetően Coulthard győzött Irvine előtt, akit a skót a boxkiállások során megelőzött. A harmadik helyen Ralf Schumacher ért célba.

Frentzen Kanadában

A versenynaptár felénél Häkkinen vezette a pontversenyt Schumacher előtt, de a németnek ki kellett hagynia a elkövetkezendő versenyeket lábtörése miatt. Irvine vált ezután a Ferrari elsőszámú versenyzőjévé, a csapat a finn Mika Salót szerződtette Schumacher helyettesítésére.

Az osztrák nagydíjon is domináltak a McLarenek az edzésen, Häkkinené lett a pole Coulthard és Irvine előtt. A finn jól rajtolt, de az első kanyarban csapattársával koccant, majd megcsúszott, ezzel a mezőny végére került. Egyik autó sem sérült meg, Coulthard került az élre, és a verseny nagy részében vezetett, de Irvine a második boxkiállásnál megelőzte. Häkkinen a harmadik helyig zárkózott fel, a győztes Irvine és Coulthard mögött ért célba.

A német nagydíjon nyolcadszorra indult a finn a pole-ból az évben, Frentzen és Coulthard előtt. Häkkinen megtartotta a vezetést, míg Coulthard megelőzte Frentzent, de Salo a negyedik helyről indulva mindkettejük mellett elment. Coulthard megpróbálta visszaelőzni a Salót, de első szárnya a Ferrari hátsó kerekéhez ért, ezért a skótnak ki kellett állnia szerelőihez. Häkkinen boxkiállásakor probléma történt az üzemanyagtöltésnél, a finn sok időt veszített és negyediknek esett vissza. Frentzen megelőzése után azonban defektet kapott és a gumifalnak csapódott. Az első két helyen a Ferrarik haladtak, Salo elengedte Irvine-t, aki így sorozatban másodszor győzött, míg a Ferrari kettős győzelmet ünnepelt. Frentzen a harmadik helyen ért célba.

Zanardi Monzában

A magyar nagydíjon is a finn indult a pole-ból, Irvine és Coulthard előtt. A skót rossz rajtot vett, Fisichella és Frentzen is megelőzte. Häkkinen előnyét egyre növelte, Coulthardnak sikerült visszatérnie a harmadik helyre első boxkiállása után. A verseny végéhez közeledve utolérte Irvine-t, aki a nagy nyomás alatt hibázott, és a 62. körben kicsúszott. A futamot Häkkinen nyerte Coulthard és Irvine előtt.

Belgiumban Häkkinené lett a pole Coulthard és Frentzen előtt. Coulthard a rajt után Häkkinen mellé ért, és miután az első kanyarban kissé összeértek, a skót átvette a vezetést, majd győzött. Häkkinen második helyének köszönhetően a McLaren kettős győzelmet szerzett, Frentzen harmadik, Irvine negyedik lett.

A szezon háromnegyedénél Häkkinen vezetett 60 ponttal az 59 pontos Irvine előtt.

Häkkinen tizenegyedik alkalommal szerezte meg a pole-t Monzában, Frentzen és Coulthard előtt. A finn elsőként fordult el az első kanyarban, míg második helyre feljött Zanardi feltartotta a mögötte haladókat. Häkkinen vezette a versenyt, amikor a 30. kör első kanyarjában kicsúszott. Ezután Frentzen vette át a vezetést és győzött Ralf Schumacher, valamint Salo előtt. Coulthard és Irvine az ötödik és hatodik helyen végzett.

Johnny Herbert Monzában

A Nürburgringen rendezett európai nagydíjon Frentzené lett a pole Coulthard és Häkkinen előtt. A rajt után az első három sorrendje változatlan maradt. 15 kör után enyhén szemerkélni kezdett, Häkkinen pedig a többiekkel ellentétben kiállt gumit cserélni. Ez a döntés túl korainak bizonyult, a finn sok időt veszített és ismét kiállt szerelőihez szárazpályás gumikért, egy kör hátrányban tért vissza. Irvine fél percig állt három kerékkel a boxban, mivel csapata nem találta meg számára a negyedik kereket. A verseny felénél Frentzen vezetett Coulthard és Ralf előtt, de elektronikai hiba miatt kiesett, első boxkiállása után. Ekkor újra esni kezdett, a vezető Coulthard kicsúszott és kiesett. Ezt követően Ralf Schumacher vezetett, de defektet kapott és az ötödik helyre esett vissza. A nedves pályán Fisichelláé lett a vezetés, de kicsúszása után ő is kiesett. Ezzel Johnny Herbert került az élre a Stewarttal, majd a pálya felszáradását követően győzött Jarno Trulli Prostja és a csapattárs Barrichello előtt. Irvine a verseny végén hibázott, hatodik helyezése Häkkinené lett, aki Marc Gené (Minardi) megelőzése után az ötödik helyen végzett.

Eddie Irvine Monzában

Az évad utolsó előtti versenye a maláj nagydíj volt, ahol Schumacher visszatért a mezőnybe. A német megszerezte a pole-t Irvine, Coulthard és Häkkinen előtt. A rajt után Irvine állt az élre, Schumacher feladata pedig a McLarenek feltartása volt. Coulthardnak sikerült megelőznie a németet, de később technikai hiba miatt kiesett. Schumachernek sikerült maga mögött tartania Häkkinent, így a Ferrari Irvine-nal kettős győzelmet szerzett. A verseny után a Ferrari autóit szabályellenesnek találták, és kizárták őket. A Ferrari ezt követően fellebbezett, az FIA visszavonta döntését, a Ferrari eredményét meghagyták.

Irvine 4 pontos előnnyel érkezett Japánba Häkkinen előtt, így a futamgyőzelem midegyikük számára a bajnoki címet jelentette. Schumacher szerezte meg a pole-t Häkkinen előtt, míg Irvine balesetet szenvedett az időmérőn, csak az ötödik helyről indult. Irvine a boxkiállásoknál megelőzte Panist, majd Coulthard kicsúszása után harmadiknak jött fel. Häkkinen megelőzte Schumachert a rajtnál, majd megnyerte a futamot is, így megszerezte második bajnoki címét.

Häkkinen 76 ponttal lett az 1999-es év egyéni világbajnoka. Irvine 74 ponttal második, Fretzen 54-gyel harmadik lett. A konstruktőri bajnokságot a Ferrari nyerte (1983 után először) 128 ponttal. A McLaren 4 pont hátránnyal második, míg a Jordan 61 ponttal harmadik lett.

Csapatok és versenyzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A következő csapatok és versenyzők vettek rész az 1999-es világbajnokságban:

Csapat Konstruktőr Modell Motor Gumi Rajtszám Pilóták Teszt pilóták
UK West McLaren Mercedes McLaren MP4/14 Mercedes FO110H 3.0 V10 B 1 Finnország Mika Häkkinen Németország Nick Heidfeld
2 UK David Coulthard
Olaszország Scuderia Ferrari Marlboro Ferrari F399 Ferrari 048 3.0 V10 B 3 Németország Michael Schumacher Olaszország Luca Badoer
Finnország Mika Salo
4 UK Eddie Irvine
UK Winfield Williams Williams FW21 Supertec FB01 3.0 V10 B 5 Olaszország Alessandro Zanardi Brazil Bruno Junqueira
6 Németország Ralf Schumacher
írország Benson and Hedges Jordan Jordan 199 Mugen-Honda MF-301 HD 3.0 V10 B 7 UK Damon Hill Csehország Tomáš Enge
8 Németország Heinz-Harald Frentzen
Olaszország Mild Seven Benetton Playlife Benetton B199 Playlife FB01 3.0 V10 B 9 Olaszország Giancarlo Fisichella Franciaország Laurent Rédon
10 Ausztria Alexander Wurz
Svájc Red Bull Sauber Petronas Sauber C18 Petronas SPE-03A 3.0 V10 B 11 Franciaország Jean Alesi nincs
12 Brazil Pedro Diniz
UK Arrows Arrows A20 Arrows T2-F1 3.0 V10 B 14 Spanyolország Pedro de la Rosa Dél-Afrika Stephen Watson
15 Japán Takagi Toranoszuke
UK Stewart Ford Stewart SF-3 Ford CR-1 3.0 V10 B 16 Brazil Rubens Barrichello Brazil Luciano Burti
17 UK Johnny Herbert
Franciaország Gauloises Prost Peugeot Prost AP02 Peugeot A18 3.0 V10 B 18 Franciaország Olivier Panis Franciaország Stéphane Sarrazin
19 Olaszország Jarno Trulli
Olaszország Fondmetal Minardi Ford Minardi M01 Ford VJM1 Zetec-R 3.0 V10
Ford VJM2 Zetec-R 3.0 V10
B 20 Olaszország Luca Badoer Argentína Gastón Mazzacane
Franciaország Stéphane Sarrazin
21 Spanyolország Marc Gené
UK British American Racing BAR 001 Supertec FB01 3.0 V10 B 22 Kanada Jacques Villeneuve Franciaország Patrick Lemarié
23 Brazil Ricardo Zonta
Finnország Mika Salo

Futamok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# Futam Időpont Helyszín Győztes versenyző Konstruktőr Összefoglaló
631 Ausztrália ausztrál nagydíj Március 7. Melbourne UK Eddie Irvine Olaszország Ferrari Összefoglaló
632 Brazil brazil nagydíj Április 11. São Paulo Finnország Mika Häkkinen UK McLaren-Mercedes Összefoglaló
633 San Marino San Marinó-i nagydíj Május 2. Imola Németország Michael Schumacher Olaszország Ferrari Összefoglaló
634 Monaco monacói nagydíj Május 16. Monaco Németország Michael Schumacher Olaszország Ferrari Összefoglaló
635 Spanyolország spanyol nagydíj Május 30. Barcelona Finnország Mika Häkkinen UK McLaren-Mercedes Összefoglaló
636 Kanada kanadai nagydíj Június 13. Montreal Finnország Mika Häkkinen UK McLaren-Mercedes Összefoglaló
637 Franciaország francia nagydíj Június 27. Magny-Cours Németország Heinz-Harald Frentzen Írország Jordan-Mugen-Honda Összefoglaló
638 UK brit nagydíj Július 11. Silverstone UK David Coulthard UK McLaren-Mercedes Összefoglaló
639 Ausztria osztrák nagydíj Július 25. Spielberg UK Eddie Irvine Olaszország Ferrari Összefoglaló
640 Németország német nagydíj Augusztus 1. Hockenheim UK Eddie Irvine Olaszország Ferrari Összefoglaló
641 Magyarország magyar nagydíj Augusztus 15. Mogyoród Finnország Mika Häkkinen UK McLaren-Mercedes Összefoglaló
642 Belgium belga nagydíj Augusztus 29. Spa UK David Coulthard UK McLaren-Mercedes Összefoglaló
643 Olaszország olasz nagydíj Szeptember 12. Monza Németország Heinz-Harald Frentzen Írország Jordan-Mugen-Honda Összefoglaló
644 Európai Unió európai nagydíj Szeptember 26. Nürburg UK Johnny Herbert UK Stewart-Ford Összefoglaló
645 Malajzia maláj nagydíj Október 17. Kuala Lumpur UK Eddie Irvine Olaszország Ferrari Összefoglaló
646 Japán japán nagydíj Október 31. Suzuka Finnország Mika Häkkinen UK McLaren-Mercedes Összefoglaló

Bajnokság végeredménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Versenyzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pontozás:

Helyezés 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.-20.
Pont 10 6 4 3 2 1 0

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

# Versenyző AUS
Ausztrália
BRA
Brazil
SMR
San Marino
MON
Monaco
ESP
Spanyolország
CAN
Kanada
FRA
Franciaország
GBR
UK
AUT
Ausztria
GER
Németország
HUN
Magyarország
BEL
Belgium
ITA
Olaszország
EUR
Európai Unió
MAL
Malajzia
JPN
Japán
Pont
1 Finnország Mika Häkkinen Ki 1 Ki 3 1 1 2 Ki 3 Ki 1 2 Ki 5 3 1 76
2 UK Eddie Irvine 1 5 Ki 2 4 3 6 2 1 1 3 4 6 7 1 3 74
3 Németország Heinz-Harald Frentzen 2 3 Ki 4 Ki 11 1 4 4 3 4 3 1 Ki 6 4 54
4 UK David Coulthard Ki Ki 2 Ki 2 7 Ki 1 2 5 2 1 5 Ki Ki Ki 48
5 Németország Michael Schumacher 8 2 1 1 3 Ki 5 NI 2 2 44
6 Németország Ralf Schumacher 3 4 Ki Ki 5 4 4 3 Ki 4 9 5 2 4 Ki 5 35
7 Brazil Rubens Barrichello 5 Ki 3 9 KIZ Ki 3 8 Ki Ki 5 10 4 3 5 8 21
8 UK Johnny Herbert NI Ki 10 Ki Ki 5 Ki 12 14 11 11 Ki Ki 1 4 7 15
9 Olaszország Giancarlo Fisichella 4 Ki 5 5 9 2 Ki 7 12 Ki Ki 11 Ki Ki 11 14 13
10 Finnország Mika Salo 7 Ki 8 9 2 12 7 3 Ki 10
11 Olaszország Jarno Trulli Ki Ki Ki 7 6 Ki 7 9 7 Ki 8 12 Ki 2 Ki Ki 7
12 UK Damon Hill Ki Ki 4 Ki 7 Ki Ki 5 8 Ki 6 6 10 Ki Ki Ki 7
13 Ausztria Alexander Wurz Ki 7 Ki 6 10 Ki Ki 10 5 7 7 14 Ki Ki 8 10 3
14 Brazil Pedro Diniz Ki Ki Ki Ki Ki 6 Ki 6 6 Ki Ki Ki Ki Ki Ki 11 3
15 Franciaország Olivier Panis Ki 6 Ki Ki Ki 9 8 13 10 6 10 13 11 9 Ki Ki 2
16 Franciaország Jean Alesi Ki Ki 6 Ki Ki Ki Ki 14 Ki 8 16 9 9 Ki 7 6 2
17 Spanyolország Pedro de la Rosa 6 Ki Ki Ki 11 Ki 11 Ki Ki Ki 15 Ki Ki Ki Ki 13 1
18 Spanyolország Marc Gené Ki 9 9 Ki Ki 8 Ki 15 11 9 17 16 Ki 6 9 Ki 1
19 Olaszország Alex Zanardi Ki Ki 11 8 Ki Ki Ki 11 Ki Ki Ki 8 7 Ki 10 Ki 0
20 Japán Takagi Toranoszuke 7 8 Ki Ki 12 Ki KIZ 16 Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 0
21 Kanada Jacques Villeneuve Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 15 8 10 Ki 9 0
22 Olaszország Luca Badoer Ki 8 Ki Ki 10 10 Ki 13 10 14 Ki Ki Ki Ki Ki 0
23 Brazil Ricardo Zonta Ki NI Ki 9 Ki 15 Ki 13 Ki Ki 8 Ki 12 0
Franciaország Stéphane Sarrazin Ki 0
# Versenyző AUS
Ausztrália
BRA
Brazil
SMR
San Marino
MON
Monaco
ESP
Spanyolország
CAN
Kanada
FRA
Franciaország
GBR
UK
AUT
Ausztria
GER
Németország
HUN
Magyarország
BEL
Belgium
ITA
Olaszország
EUR
Európai Unió
MAL
Malajzia
JPN
Japán
Pont

Konstruktőr[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyezés +/- Gyártó Modell Motor Abroncs Győzelmek Dobogó Első rajthelyek Leggy. kör Pont
1 +1 ITA Ferrari F399 B 6 17 3 6 128
2 -1 GBR McLaren-Mercedes MP4/14 B 7 16 11 9 124
3 +1 IRL Jordan-Mugen-Honda 199 B 2 6 1 61
4 +4 GBR Stewart-Ford SF3 B 1 4 1 36
5 -2 GBR Williams-Supertec FW21 B 3 1 35
6 -1 ITA Benetton-Playlife B199 B 1 16
7 +2 FRA Prost-Peugeot AP02 B 1 9
8 -2 SUI Sauber-Petronas C18 B 5
9 -2 GBR Arrows A20 B 1
10 0 ITA Minardi-Ford M01 B 1
11 0 GBR BAR-Supertec 001 B 0
  • +/- Helyezés változás 1998-hoz képest.

Közvetítések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1999-es szezonban továbbra is az MTV rendelkezett a magyarországi közvetítési jogokkal. A kommentátor Knézy Jenő lett, társkommentátora a nyitófutamon Frankl András volt, a későbbiekben Bertalan Zsolt közreműködött szakkommentátorként, majd az utolsó öt futam kommentálásában felváltva vett részt Simon István és Szabó Gergő is. Valamennyi futam az MTV1 csatornán került képernyőre, többnyire élőben, kivéve a felvételről sugárzott ausztrál nagydíjat. A san marinó-i, a spanyol, a kanadai, a francia, a brit, a német és a magyar nagydíjat helyszínről kommentálták, a többit a budapesti stúdióból.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 1999-es Formula–1 világbajnokság témájú médiaállományokat.