1984-es Formula–1 világbajnokság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
1984-es FIA
Formula–1 világbajnokság
Lauda McLaren MP4-2 1984 Dallas F1.jpg
Niki Lauda, az 1984-es szezon világbajnoka
Egyéni világbajnok
Osztrák Niki Lauda 72
Konstruktőri világbajnok
UK McLaren 143.5

 ← 1983
1985 → 

Az 1984-es Formula–1-es szezon volt a 35. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1984. március 25-étől október 21-éig tartott.

Tizenhat éves egyedülálló sikersorozat után a Ford-Cosworth motorokat kiszorította a turbófeltöltős motorok sora. Az 1967-es Formula–1 holland nagydíjon debütáló Cosworth motorokkal 155 nagydíjat nyertek meg a különböző csapatok.

Alain Prost a McLarenhez átigazolva verhetetlen párost alkotott Niki Laudával. Feltűnt a mezőnyben az ifjú Ayrton Senna egy Toleman autóban, amellyel hatalmas meglepetésre már a második helyen haladt az esős monacói nagydíjon, amikor a futamot idő előtt leintették. A versenyzők csak a helyezésükért járó pontok felét kapták meg. Így fordulhatott elő, hogy Niki Lauda mindössze 0.5 ponttal előzte meg Alain Prostot az idény végén. A McLaren óriási előnnyel nyerte a konstruktőri vb-t a Ferrari előtt.

Átigazolások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Összefoglaló[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szezonban a McLaren tarolt a TAG-Porsche turbómotorjaival felvértezett MP4/2-esekkel. A kétszeres világbajnok Niki Lauda és a kilencszeres futamgyőztes Alain Prost uralták a mezőnyt.

Az újonnan bevezetett üzemanyag-szabályok a sebesség csökkentését szolgálták, így már csak 220 liter üzemanyagot használhattak a turbómotoros autók, a verseny közbeni tankolást pedig betiltották. Némi trükközésre adott módot, hogy csak az üzemanyagtartály mérete volt adott, de ha abba különféle trükkökkel, például fagyasztással több üzemanyag fért, az is szabályos volt. A TAG, amely ekkor a Williams szponzora is volt, egy megállapodás keretén belül a McLaren kizárólagos tervezője lett, és úgy alkották meg a Porsche-turbómotort, hogy a gyártó energiatakarékosság terén szerzett tapasztalatait is felhasználták.

A világbajnoki címvédő Nelson Piquet és a Brabham-BMW ideális páros voltak, de az első hét futamon még pontot sem sikerült szereznie motorhiba és turbóhiba miatt, így le kellett tennie a címvédésről. Helyette az idény a McLaren két versenyzője közti titáni küzdelemről szólt. Főleg az időmérőkön volt nagyon gyors, de Lauda a versenyeken képes volt tartani vele a tempót. A két évvel korábban a Formula-1-be visszatérő Lauda úgy tűnt, semmit nem vesztett korábbi elszántságából és lendületéből, de Prost személyében emberére akadt. Az időmérő edzéseket nem is nagyon erőltette, inkább a versenystratégiára koncentrált. Megbízhatósága és folyamatos pontgyűjtögetése eredményezte azt, hogy végül ha mindössze fél ponttal is, de világbajnok lehetett. Ráadásul Denny Hulme után másodikként vitte ezt véghez úgy, hogy az idényben egyetlen pole-pozíciót sem szerzett.

Prost mindazonáltal balszerencsésnek volt nevezhető, hogy ismét elveszítette a világbajnoki címért folytatott küzdelmet. Hét versenyt nyert meg, míg Lauda csak ötöt, a monacói nagydíj után pedig 4 és fél pontot szerzett, amikor az esőben félbeszakították a futamot. Ezt a félbeszakítást - amelyet Jacky Ickx kérésére rendeltek el - sokan vitatták; állítólag a Porsche érdekeltségi körében dolgozó Ickx akkor intette le a futamot, amikor a Porsche-motorral küzdő Prostnak még éppen esélye volt nyerni a feltörekvő Tolemanos Sennával szemben. A megszakításkor Senna haladt az élen, de mivel ilyenkor az előző körös eredményeket kell figyelembe venni, így csak második lett. A Toleman mérnökei szerint a felfüggesztés hibája miatt egyébként be sem tudta volna fejezni a futamot normál körülmények között.

Idény közben a Tyrrell csapatot súlyos büntetéssel szankcionálták. A detroiti kelet-amerikai nagydíj után, ahol Martin Brundle második helyezést ért el, a versenybírák szennyeződéseket találtak a vízbefecskendező rendszerben, valamint becsomagolt ólomgolyókat az üzemanyagtartályban. Vizsgálatokat végeztek, melynek végén kiderült, hogy a csapat üzemanyagot tankolt verseny közben, amely attól az évtől kezdve egészen 1994-ig szigorúan tilos volt. Ennek következtében diszkvalifikálták őket és elvették addig szerzett 13 pontjukat - bár a versenyeken továbbra is indulhattak, amit az utolsó három futam kivételével meg is tettek.

A McLaren dominált, a Formula-1 történetének addigi legnagyobb sikerszériáját aratta 12 futamgyőzelemmel, ebből négy kettős győzelem volt. Ennek köszönhetően nem volt nehéz a konstruktőri cím elnyerése sem, 86 pontos előnnyel a Ferrari előtt. A Brabham nyert még két versenyt, a Ferrari és a Williams pedig egyet-egyet. Ez utóbbi volt a Honda turbómotor első győzelme abból a 40-ből, melyet 1988-ig szereztek, illetve 17 év után az első Honda-motoros győzelem.

Nagydíjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# Verseny Dátum Pálya Győztes pilóta Győztes csapat Összefoglaló
389 Brazília brazil nagydíj Március 25. Jacarepaguá Francia Alain Prost UK McLaren-TAG Összefoglaló
390 Dél-Afrika 1928-1994 dél-afrikai nagydíj Április 7. Kyalami Ausztria Niki Lauda UK McLaren-TAG Összefoglaló
391 Belgium belga nagydíj Április 29. Zolder Olasz Michele Alboreto Olasz Ferrari Összefoglaló
392 San Marino San Marinó-i nagydíj Május 6. Imola Francia Alain Prost UK McLaren-TAG Összefoglaló
393 Franciaország francia nagydíj Május 20. Dijon Ausztria Niki Lauda UK McLaren-TAG Összefoglaló
394 Monaco monacói nagydíj Június 3. Monaco Francia Alain Prost UK McLaren-TAG Összefoglaló
395 Kanada kanadai nagydíj Június 17. Circuit Gilles Villeneuve Brazil Nelson Piquet UK Brabham-BMW Összefoglaló
396 USA kelet-amerikai nagydíj Június 24. Detroit Brazil Nelson Piquet UK Brabham-BMW Összefoglaló
397 USA amerikai nagydíj Július 8. Fair Park Finn Keke Rosberg UK Williams-Honda Összefoglaló
398 UK brit nagydíj Július 22. Brands Hatch Ausztria Niki Lauda UK McLaren-TAG Összefoglaló
399 Német német nagydíj Augusztus 5. Hockenheimring Francia Alain Prost UK McLaren-TAG Összefoglaló
400 Ausztria osztrák nagydíj Augusztus 19. Österreichring Ausztria Niki Lauda UK McLaren-TAG Összefoglaló
401 Hollandia holland nagydíj Augusztus 26. Zandvoort Francia Alain Prost UK McLaren-TAG Összefoglaló
402 Olaszország olasz nagydíj Szeptember 9. Monza Ausztria Niki Lauda UK McLaren-TAG Összefoglaló
403 EU európai nagydíj Október 7. Nürburgring Francia Alain Prost UK McLaren-TAG Összefoglaló
404 Portugália portugál nagydíj Október 21. Estoril Francia Alain Prost UK McLaren-TAG Összefoglaló

A bajnokság végeredménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Versenyzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pontozás:

Helyezés 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.-20.
Pont 9 6 4 3 2 1 0
Helyezés Versenyző BRA
Brazil
RSA
Dél-Afrika 1928-1994
BEL
Belgium
SMR
San Marino
FRA
Franciaország
MON
Monaco
CAN
kanada
USE
USA
USA
USA
GBR
UK
GER
Németország
AUT
Ausztria
NED
holland
ITA
Olaszország
EUR
EU
POR
Portugál
Pont
1 Ausztria Niki Lauda Ki 1 Ki Ki 1 Ki 2 Ki Ki 1 2 1 2 1 4 2 72
2 Franciaország Alain Prost 1 2 Ki 1 7 1 3 4 Ki Ki 1 Ki 1 Ki 1 1 71.5
3 Olaszország Elio de Angelis 3 7 5 3 5 5 4 2 3 4 Ki Ki 4 Ki Ki 5 34
4 Olaszország Michele Alboreto Ki 11 1 Ki Ki 6 Ki Ki Ki 5 Ki 3 Ki 2 2 4 30.5
5 Brazil Nelson Piquet Ki Ki 9 Ki Ki Ki 1 1 Ki 7 Ki 2 Ki Ki 3 6 29
6 Franciaország René Arnoux Ki Ki 3 2 4 3 5 Ki 2 6 6 7 11 Ki 5 9 27
7 UK Derek Warwick Ki 3 2 4 Ki Ki Ki Ki Ki 2 3 Ki Ki Ki 11 Ki 23
8 Finn Keke Rosberg 2 Ki 4 Ki 6 4 Ki Ki 1 Ki Ki Ki 8 Ki Ki Ki 20.5
9 Brazil Ayrton Senna Ki 6 6 NK Ki 2 7 Ki Ki 3 Ki Ki Ki Ki 3 13
10 UK Nigel Mansell Ki Ki Ki Ki 3 Ki 6 Ki 6 Ki 4 Ki 3 Ki Ki Ki 13
11 Franciaország Patrick Tambay 5 Ki 7 Ki 2 Ki Ki Ki 8 5 Ki 6 Ki Ki 7 11
12 Olaszország Teo Fabi Ki Ki Ki Ki 3 Ki 4 5 Ki Ki 9
13 Olaszország Riccardo Patrese Ki 4 Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 12 Ki 10 Ki 3 6 8 8
14 Franciaország Jacques Laffite Ki Ki Ki Ki 8 8 Ki 5 4 Ki Ki Ki Ki Ki Ki 14 5
15 Belgium Thierry Boutsen 6 12 Ki 5 11 NK Ki Ki Ki Ki Ki 5 Ki 10 9 Ki 5
16 USA Eddie Cheever 4 Ki Ki 7 Ki NK 11 Ki Ki Ki Ki Ki 13 9 Ki 17 3
17 Svéd Stefan Johansson Kiz Kiz NK Kiz 4 Ki 11 3
18 Olaszország Andrea de Cesaris Ki 5 Ki 6 10 Ki Ki Ki Ki 10 7 Ki Ki Ki 7 12 3
19 Olaszország Piercarlo Ghinzani Ki Vi Ki NK 12 7 Ki Ki 5 9 Ki Ki Ki 7 Ki Ki 2
20 Svájc Marc Surer 7 9 8 Ki Ki NK Ki Ki Ki 11 Ki 6 Ki Ki Ki Ki 1
21 Ausztria Jo Gartner Ki Ki Ki Ki 12 5 Ki 16 0
22 Ausztria Gerhard Berger 12 6 Ki 13 0
23 Franciaország François Hesnault Ki 10 Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 8 8 7 Ki 10 Ki 0
24 Olaszország Corrado Fabi 9 Ki Ki 7 Ki 0
25 Olaszország Mauro Baldi Ki 8 Ki 8 Ki NK 8 15 0
26 Németország Manfred Winkelhock Kiz Ki Ki Ki Ki Ki 8 Ki 8 Ki Ki Ki NI 10 0
27 UK Jonathan Palmer 8 Ki 10 9 13 NK Ki Ki Ki Ki 9 9 Ki Ki Ki 0
28 holland Huub Rothengatter HN NK Ki HN 9 HN Ki 8 0
29 Venezuela Johnny Cecotto Ki Ki Ki HN Ki Ki 9 Ki Ki NK 0
30 Franciaország Philippe Alliot Ki Ki NK Ki Ki NK 10 Ki Ki Ki 11 10 Ki Ki Ki 0
Németország Stefan Bellof Kiz Ki Kiz Kiz Kiz Kiz Kiz Kiz Ki Kiz Kiz Kiz 0
UK Martin Brundle Kiz Ki Kiz Kiz Kiz NK Kiz Kiz NK 0
Új-Zéland Mike Thackwell Ki NK 0
Franciaország Philippe Streiff Ki 0
Olaszország Pierluigi Martini NK 0
Helyezés Versenyző BRA
Brazil
RSA
Dél-Afrika 1928-1994
BEL
Belgium
SMR
San Marino
FRA
Franciaország
MON
Monaco
CAN
kanada
USE
USA
USA
USA
GBR
UK
GER
Németország
AUT
Ausztria
NED
holland
ITA
Olaszország
EUR
EU
POR
Portugál
Pont

Konstruktőrök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyezés Konstruktőr Model Motor Gumi Győzelem Dobogós hely Pole Leggy. kör Pont
1 UK McLaren-TAG MP4/2 TAG Porsche P01 M 12 18 3 8 143,5
2 Olasz Ferrari 126C4 Ferrari 031 G 1 8 1 3 57,5
3 UK Lotus-Renault 95T Renault EF4B G 6 2 47
4 UK Brabham-BMW BT53 BMW M12/13 M 2 5 9 3 38
5 Francia Renault RE50 Renault EF4 M 5 1 2 34
6 UK Williams-Honda FW09
FW09B
Honda RA163E G 1 2 25,5
7 UK Toleman-Hart TG183B
TG184
Hart 415T P M 3 1 16
8 Olasz Alfa Romeo 184T Alfa Romeo 890T G 1 11
9 UK Arrows-BMW A7 BMW M12/13 G 3
10 Francia Ligier-Renault JS23
JS23B
Renault EF4 M 3
11 UK Arrows-Ford A6 Ford Cosworth DFV G 3
12 Olasz Osella-Alfa Romeo FA1E
FA1F
Alfa Romeo 890T P 2
13 UK Spirit-Hart 101
101B
Hart 415T P
14 UK Spirit-Ford 101C Ford Cosworth DFV P
15 Német ATS-BMW D7 BMW M12/13 P
16 UK RAM-Hart 01
02
Hart 415T P
KIZÁRVA UK Tyrrell-Ford 012 Ford Cosworth DFY G

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 1984-es Formula–1 világbajnokság témájú médiaállományokat.