1974-es Formula–1 világbajnokság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
1974-es FIA
Formula–1 világbajnokság
Emerson Fittipaldi McLaren M23 1974 Britain.jpg
Fittipaldi a brit nagydíjon a McLarennel
Egyéni világbajnok
Brazil Emerson Fittipaldi 55
Konstruktőri világbajnok
UK McLaren 73

 ← 1973
1975 → 

Az 1974-es Formula–1-es szezon volt a 25. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1974. január 13-ától október 6-áig tartott.

A harmadik világbajnoki címe után visszavonult Jackie Stewart helyére Emerson Fittipaldi, Clay Regazzoni, Jody Scheckter és Niki Lauda pályázott. Az idény a McLaren és a Ferrari izgalmas párharcát hozta, Fittipaldival és Regazzonival az élen. Bár Lauda kilencszer indult a pole-pozícióból, csak két futamot nyert meg.

Márciusban, a Kyalami pályán tesztelés közben Peter Revson, az utolsó versenyen pedig Helmut Koinigg szenvedett halálos balesetet.

A világbajnoki cím sorsa csak az utolsó versenyen dőlt el, ahova Regazzoni és Fittipaldi pontegyenlőséggel érkezett. Fittipaldi negyedik helyével megszerezte pályafutása második, a McLarennek pedig az első világbajnoki címét.

Az 1974-es évad volt az első bajnokság, amelyen futamról futamra minden versenyző állandó rajtszámmal indult (ezt az előző év közepén vezették be).

Futamok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az évadnyitó Argentin Nagydíj időmérő edzésén Ronnie Peterson autózta a legjobb időt a Lotusszal, Regazzoni és Fittipaldi előtt. A rajtot követően Peterson vezetett, míg Regazzoni megcsúszott, káoszt okozva ezzel. Fittipaldit a csapattárs Mike Hailwood ütötte meg, és két kört veszített, amíg szerelői autóját javították. A második helyen haladó James Hunt még az első körben megcsúszott, a második hely Carlos Reutemanné (Brabham) lett. Reutemann megelőzte Petersont a harmadik körben, a svéd pedig hamarosan kiesett fékprobléma miatt. Ennek eredményeképp két McLaren: Hailwood és Denny Hulme haladt a második és harmadik helyen. Hailwoodot Hulme, Jacky Ickx (Lotus), Lauda és Regazzoni is megelőzte, majd Ickx defektet kapott a verseny közepén. Hulme az utolsó előtti körben megelőzte a motorproblémával küzdő Reutemannt, akinek végül elfogyott az üzemanyaga a leintés előtt. A versenyt Hulme nyerte Lauda és Regazzoni előtt.

Brabham BT44

Fittipaldi hazai közönség előtt megszerezte a pole-t Brazíliában, Reutemannt és Laudát megelőzve. Reutemann, argentínai balszerencséjét követően megszerezte a vezetést a rajtnál, másodiknak Peterson jött fel. Reutemann csak rövid ideig vezette a versenyt, a 4. körben Peterson és Fittipaldi is megelőzte. A következő 12 körben Peterson a korábbi csapattárs Fittipaldival harcolt, míg a svéd lassúdefektet nem kapott. Fittipaldi ezzel az élre állt és győzött, míg Petersont többen megelőzték. Regazzoni második, Ickx harmadik lett.

Két hónapos szünet után a mezőny Dél-afrikába érkezett, ahol Laudáé lett a pole. A második helyről José Carlos Pace (Surtees), a harmadikról Arturo Merzario (Iso-Marlboro) indult. Az edzésen Peter Revson autójának meghibásodott az első felfüggesztése, és halálos balesetet szenvedett, miután átrepült a korláton a Shadowjával. Életét már nem tudták megmenteni. A rajt után Lauda megtartotta az első helyet míg Pace és Merzario hamar hátraesett a mezőnyben. Reutemann feljött másodiknak, a 10. körben pedig megelőzte Laudát, és az első helyet a délután hátralévő részében megtartotta. Lauda és Regazzoni a verseny végén kiestek, Jean-Pierre Beltoise lett a második (BRM), Hailwood a harmadik.

BRM P201

Az első európai verseny a spanyol nagydíj volt, a pole-ból Lauda indult, Peterson és Regazzoni előtt. A verseny napján, száradó pályán, Petersonnak sikerült megelőznie Laudát, majd Regazzoni és Ickx is követték. A Lotusok és Ferrarik harca Peterson motorhibájáig tartott, majd Ickx autójáról leesett egy kerék, miután a belga slickekre váltott a boxban. Lauda megszerezte pályafutása első futamgyőzelmét, Regazzoni második helyének köszönhetően a Ferrari kettős győzelmet aratott. Fittipaldi ért célba a harmadik helyen.

Belgiumban Regazzoninak köszönhetően ismét Ferrari indult az első helyről, Scheckter a második, Lauda a harmadik helyet szerezte meg. A verseny elején Regazzoni vezetett, míg Fittipaldi másodiknak jött fel az első kör végére. Később Lauda megelőzte Schecktert a harmadik helyért, végül második lett, mivel Regazzoni egy rosszul sikerült lekörözés miatt a fűre hajtott. A futamgyőzelem Emerson Fittipaldié lett.

Lotus 76

Monacóban a két Ferrarié: Niki Laudáé és Clay Regazzonié lett az első két rajthely, és vezették a versenyt. Regazzoni az élen autózva a Rascasse kanyarban hibázott és több pozíciót veszített. Peterson Reutemannal való ütközése után a 6. helyről a vezető Lauda mögé küzdötte fel magát. Az osztrák gyújtásprobléma miatt a 32. körben kiesett, így Peterson nyerte a 78 körös versenyt. Jody Scheckter második, Jean-Pierre Jarier harmadik lett.

Svédországban a két Tyrrell szerezte meg az első sort, Patrick Depailler és Jody Scheckter sorrendben. A Ferrari versenyzői, Niki Lauda és Clay Regazzoni a második sorba kvalifikálták magukat. A rajtnál Scheckter vette át a vezetést, Peterson pedig sikerült Depailler-t is megelőznie. Őket Lauda, Regazzoni és Reutemann követte. Az első néhány körben a sorrend nem változott, míg a 9. körben Peterson Lotusa a féltengely meghibásodása miatt meg nem állt. A 24. körben Regazzoni váltóhiba miatt kiállni kényszerült, így Hunté lett a negyedik pozíció, mivel néhány körrel korábban megelőzte Reutemann-t. Az argentin a 31. körben olajszivárgás miatt kiállt, és Fittipaldi lépett fel az ötödik helyre, akit Hulme követett. Az 57. körben Hulme-nak eltörött a felfüggesztése, így a helyét Vittorio Brambilla örökölte. Lauda hátsó felfüggesztése is meghibásodott, ezért az autót egyre nehezebben lehetett vezetni, lehetővé téve az előzést Hunt számára a 66. körben. Néhány körrel később Lauda váltóhiba miatt feladta a versenyt. A brit ezután üldözőbe vette a Tyrrelleket, de már nem sikerült megelőznie őket. Scheckter megszerezte pályafutása első futamgyőzelmét, aki mögött szorosan Depailler végzett. A dobogó legalsó fokára Hunt állhatott fel. A további pontszerzők Fittipaldi, Jean-Pierre Jarier és Graham Hill voltak.

Hollandiában Lauda megszerezte negyedik pole-ját Regazzoni, Fittipaldi és Hailwood előtt. Lauda a rajttól kezdve vezette a versenyt, míg Hailwood feljött másodiknak. Regazzoni két körrel később visszavette a második helyet, Hailwood McLarenjét ezután Depailler és Fittipaldi is megelőzte. Lauda győzött Regazzoni előtt, Fittipaldi pedig harmadik lett, miután megelőzte a túlkormányzott autójával küzdő Depailler-t.

Franciaországban is Lauda szerezte meg a pole-t, ezúttal Peterson és Pryce előtt. A rajtnál az első két versenyző megtartotta helyezését, míg Pryce Hunttal és Reutemannal ütközött össze. Mindannyian kiestek, így Regazzonié lett a harmadik hely. Lauda és Peterson a verseny elején még harcolt az elsőségért, de később az osztráknak vibrációval kellett megküzdenie. Peterson így le tudta hagyni ellenfelét és 20 másodperc előnnyel győzött. Lauda célba ért másodikként, Regazzoni harmadik lett.

Tyrrell 007

A brit nagydíjon Lauda szokásosan a pole-ból indult, Peterson és Scheckter előtt. A rajtnál az osztrák megtartotta a vezetést, míg Peterson Scheckter és Regazzoni mögé került. Az első négy sorrendje a verseny feléig változatlan maradt, amikor Regazzoni és Peterson a boxba hajtott, miután törmeléken hajtottak át. A verseny végén Lauda defektet kapott, a vezetés Scheckteré lett, aki könnyedén győzött Fittipaldi és Ickx előtt.

A bajnokság kétharmadánál nagyon szoros, négyesélyes verseny alakult ki Lauda, Regazzoni, Fittipaldi és Scheckter előtt.

A német nagydíjon Lauda-Regazzoni sorrendben a Ferrarié lett az első sor, a másik két bajnoki esélyes a második sorból indult. Regazzoni szerezte meg a vezetést a rajtnál, míg Lauda és Scheckter összeütközött, az osztráknak emiatt fel kellett adnia a versenyt. Fittipaldi defektet kapott, ki kellett állnia a boxba. Regazzoni győzött (így átvette a vezetést a bajnokságban), Scheckter második, Reutemann harmadik lett.

Lauda a hazai közönség előtt megszerezte sorozatban az ötödik pole pozíciót, mögüle Reutemann és Fittipaldi indult. A rajt után Reutemann állt az élre, míg Regazzoni Pace mögé került, de a ferraris hamar visszaelőzte a brazilt. Scheckter, majd ezt követően Lauda és Fittipaldi is kiesett a versenyből, mindhárman motorhiba miatt. Regazzoni a második helyen haladt, amikor lassúdefektet kapott, végül ötödik helyével két pontot szerzett, míg riválisai egyet sem. Reutemanné lett a győzelem, Denny Hulme második, Hunt harmadik lett.

Ferrari 312B3

A Ferrari szurkolóinak örömére Lauda Monzában is az első helyről indulhatott, megelőzve Reutemann és Pace Brabhamjeit. A rajt után az első három versenyző sorrendje nem változott, később azonban Regazzoni feljött a második helyre. Az első két helyen a Ferrarik haladtak, de Lauda autójából víz kezdett szivárogni (az osztrák emiatt kiesett), így az élre Regazzoni került. 10 körrel később a svájcinak is fel kellett adnia a versenyt motorhiba miatt, így Petersoné lett a győzelem. Fittipaldi második, Scheckter harmadik lett.

Az utolsó előtti nagydíjat Kanadában rendezték, ahol Fittipaldi szerezte meg a pole-t, Lauda és Scheckter előtt. A rajtnál Lauda megelőzte brazil vetélytársát, a mezőny élén a négy világbajnoki esélyes haladt Lauda-Fittipaldi-Scheckter-Regazzoni sorrendben. Később Scheckter összetörte autóját fékhiba miatt, majd Lauda is balesetet szenvedett, miután törmeléken hajtott (elveszítve ezzel világbajnoki esélyét). Fittipaldi nyerte a versenyt Regazzoni és Peterson előtt.

Az utolsó futam előtt Fittipaldi és Regazzoni ugyanannyi ponttal rendelkezett, míg Scheckter 7 ponttal volt lemaradva tőlük.

Az Egyesült Államokban Reutemann szerezte meg a pole-t Hunt előtt, a harmadik helyről Mario Andretti indult a Parnelli csapat autójával. Scheckter a hatodik, Fittipaldi a nyolcadik, Regazzoni a kilencedik helyről indult csak. A rajtnál Andretti állva maradt a rajtrácson, a harmadik helyre Pace jött fel. Míg az első három eltávolodott a mezőnytől, Lauda igyekezettt feltartani Schecktert és Fittipaldit, hogy Regazzoninak segítsen. Ő azonban autója nehéz vezethetősége miatt egyre hátrébb került a mezőnyben (kétszer is kiállt kereket cserélni, több körös hátrányban ért célba). Lauda és Scheckter is kiesett a verseny közepén, ezáltal Fittipaldi a negyedik helyre jött fel. Pace 4 körrel a leintés előtt megelőzte Huntot, így Reutemann mögött célbaérve, kettős győzelemhez segítette a Brabham csapatot. Hunt harmadik lett, Fittipaldi negyedik helyével pedig 1974 világbajnoka lett, 3 ponttal megelőzve Regazzonit. A konstruktőri versenyt 73 ponttal a McLaren nyerte a Ferrari (65) és a Tyrrell (52) előtt.

A versenyt beárnyékolta az osztrák Helmut Koinigg halála, aki a korlátnak ütközött, miután defektet kapott a 10. körben.

Nagydíjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# Verseny Dátum Pálya Pályarajz Győztes pilóta Győztes csapat Összefoglaló
236 Argentína argentin nagydíj Január 13. Oscar Gálvez Autódromo Oscar y Juan Gálvez Circuito N° 15.svg Új-Zéland Denny Hulme UK McLaren-Ford Összefoglaló
237 Brazília brazil nagydíj Január 27. Interlagos Interlagos 1973.jpg Brazília Emerson Fittipaldi UK McLaren-Ford Összefoglaló
238 Dél-Afrika 1928-1994 dél-afrikai nagydíj Március 30. Kyalami Kyalami 1968layout.svg Argentína Carlos Reutemann UK Brabham-Ford Összefoglaló
239 Spanyolország spanyol nagydíj Április 28. Jarama Circuito Permanente del Jarama 1980.svg Ausztria Niki Lauda Olasz Ferrari Összefoglaló
240 Belgium belga nagydíj Május 12. Nivelles Circuit Nivelles-Baulers.png Brazília Emerson Fittipaldi UK McLaren-Ford Összefoglaló
241 Monaco monacói nagydíj Május 26. Monaco Circuit de Monaco 1973.png Svéd Ronnie Peterson UK Lotus-Ford Összefoglaló
242 Svédország svéd nagydíj Június 9. Scandinavian Raceway Scandinavian Raceway.svg Dél-Afrika 1928-1994 Jody Scheckter UK Tyrrell-Ford Összefoglaló
243 Hollandia holland nagydíj Június 23. Zandvoort Zandvoort layout 1973 1979.png Ausztria Niki Lauda Olasz Ferrari Összefoglaló
244 Franciaország francia nagydíj Július 7. Dijon Dijon-Prenois Circuit.svg Svéd Ronnie Peterson UK Lotus-Ford Összefoglaló
245 UK brit nagydíj Július 20. Brands Hatch Circuit Brandshatch.png Dél-Afrika 1928-1994 Jody Scheckter UK Tyrrell-Ford Összefoglaló
246 Német német nagydíj Augusztus 4. Nürburgring Nurburgring 1967.jpg Svájc Clay Regazzoni Olasz Ferrari Összefoglaló
247 Ausztria osztrák nagydíj Augusztus 18. Österreichring Österreichring1969.png Argentína Carlos Reutemann UK Brabham-Ford Összefoglaló
248 Olaszország olasz nagydíj Szeptember 8. Monza Monza 1972.jpg Svéd Ronnie Peterson UK Lotus-Ford Összefoglaló
249 Kanada kanadai nagydíj Szeptember 22. Mosport Circuit Mosport Park.png Brazília Emerson Fittipaldi UK McLaren-Ford Összefoglaló
250 USA amerikai nagydíj Október 6. Watkins Glen Watkins Glen International Track Map-1970-1980.svg Argentína Carlos Reutemann UK Brabham-Ford Összefoglaló

A bajnokság végeredménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Versenyzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pontozás:

Helyezés 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.-20.
Pont 9 6 4 3 2 1 0
Helyezés Versenyző ARG
Argentína
BRA
brazil
RSA
Dél-Afrika 1928-1994
ESP
Spanyol
BEL
Belgium
MON
Monaco
SWE
Svéd
NED
holland
FRA
Franciaország
GBR
UK
GER
Németország
AUT
Ausztria
ITA
Olaszország
CAN
kanada
USA
USA
Pontszám
1 Brazil Emerson Fittipaldi 10 1 7 3 1 5 4 3 Ki 2 Ki Ki 2 1 4 55
2 Svájc Clay Regazzoni 3 2 Ki 2 4 4 Ki 2 3 4 1 5 Ki 2 11 52
3 Dél-Afrika 1928-1994 Jody Scheckter Ki 13 8 5 3 2 1 5 4 1 2 Ki 3 Ki Ki 45
4 Ausztria Niki Lauda 2 Ki 16 1 2 Ki Ki 1 2 5 Ki Ki Ki Ki Ki 38
5 Svéd Ronnie Peterson 13 6 Ki Ki Ki 1 Ki 8 1 10 4 Ki 1 3 Ki 35
6 Argentína Carlos Reutemann 7 7 1 Ki Ki Ki Ki 12 Ki 6 3 1 Ki 9 1 32
7 Új-Zéland Denny Hulme 1 12 9 6 6 Ki Ki Ki 6 7 Ki 2 6 6 Ki 20
8 UK James Hunt Ki 9 Ki 10 Ki Ki 3 Ki Ki Ki Ki 3 Ki 4 3 15
9 Franciaország Patrick Depailler 6 8 4 8 Ki 9 2 6 8 Ki Ki Ki 11 5 6 14
10 Belgium Jacky Ickx Ki 3 Ki Ki Ki Ki Ki 11 5 3 5 Ki Ki 13 Ki 12
11 UK Mike Hailwood 4 5 3 9 7 Ki Ki 4 7 Ki 15 12
12 Brazil Carlos Pace Ki 4 11 13 Ki Ki Ki NK 9 12 Ki 5 8 2 11
13 Franciaország Jean-Pierre Beltoise 5 10 2 Ki 5 Ki Ki Ki 10 12 Ki Ki Ki HN NK 10
14 Franciaország Jean-Pierre Jarier Ki Ki Ki 13 3 5 Ki 12 Ki 8 8 Ki Ki 10 6
15 UK John Watson 12 Ki Ki 11 11 6 11 7 16 11 Ki 4 7 Ki 5 6
16 Németország Hans-Joachim Stuck Ki Ki 5 4 Ki Ki Ki NK Ki 7 11 Ki Ki NK 5
17 Olaszország Arturo Merzario Ki Ki 6 Ki Ki Ki Ki 9 Ki Ki Ki 4 Ki Ki 4
18 UK Graham Hill Ki 11 12 Ki 8 7 6 Ki 13 13 9 12 8 14 8 1
19 UK Tom Pryce Ki Ki Ki 8 6 Ki 10 Ki HN 1
20 Olaszország Vittorio Brambilla 10 9 Ki 10 10 11 Ki 13 6 Ki NK Ki 1
21 UK Guy Edwards 11 Ki NK 12 8 7 Ki 15 NK 0
22 UK David Hobbs 7 9 0
23 Németország Jochen Mass Ki 17 Ki Ki Ki Ki Ki Ki 14 Ki 16 7 0
24 UK Brian Redman 7 18 Ki 0
25 USA Mario Andretti 7 Kiz 0
26 Új-Zéland Howden Ganley 8 Ki NK NK 0
27 Dán Tom Belsø Ki NK 8 NK 0
28 Liechtenstein Rikky von Opel Ki Ki NK 9 9 NK 0
29 Franciaország Henri Pescarolo 9 14 18 12 Ki Ki Ki Ki Ki Ki 10 Ki 0
30 Új-Zéland Chris Amon Ki NK NK HN 9 0
31 Ausztria Dieter Quester 9 0
32 Ausztrália Tim Schenken 14 10 Ki NK Ki Nk 10 Ki Kiz 0
33 Ausztria Helmuth Koinigg NK 10 Ki 0
34 Németország Rolf Stommelen Ki Ki 11 12 0
35 UK Derek Bell Nk 11 Nk NK NK 0
36 USA Mark Donohue 12 Ki 0
37 Dél-Afrika 1928-1994 Ian Scheckter 13 NK 0
38 Franciaország François Migault Ki 16 15 Ki 16 Ki Ki 14 HN NK Ki 0
39 UK Ian Ashley 14 HN NK NK 0
40 holland Gijs van Lennep 14 NK 0
41 Dél-Afrika 1928-1994 Eddie Keizan 14 0
42 UK Richard Robarts Ki 15 17 NK 0
43 Ausztrália Vern Schuppan 15 Ki Ki Kiz NK NK Ki 0
44 Franciaország Jacques Laffite Ki HN Ki 15 Ki 0
45 Belgium Teddy Pilette 17 0
46 Dél-Afrika 1928-1994 Dave Charlton 19 0
USA Peter Revson Ki Ki 0
Finn Leo Kinnunen NK Ki NK Nk NK NK 0
UK Mike Wilds NK NK NK NK HN 0
Franciaország Gérard Larrousse Ki NK 0
Dél-Afrika 1928-1994 Paddy Driver Ki 0
Svéd Reine Wisell Ki 0
Svéd Bertil Roos Ki 0
UK Peter Gethin Ki 0
kanada Eppie Wietzes Ki 0
Franciaország José Dolhem NK NK Vi 0
Franciaország Jean-Pierre Jabouille NK NK 0
Új-Zéland John Nicholson NK 0
Olaszország Lella Lombardi NK 0
Ausztrália Larry Perkins NK 0
Olaszország Carlo Facetti NK 0
UK David Purley NK 0
Helyezés Versenyző ARG
Argentína
BRA
brazil
RSA
Dél-Afrika 1928-1994
ESP
Spanyol
BEL
Belgium
MON
Monaco
SWE
Svéd
NED
holland
FRA
Franciaország
GBR
UK
GER
Németország
AUT
Ausztria
ITA
Olaszország
CAN
kanada
USA
USA
Pontszám

Konstruktőrök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyezés Gyártó Model Motor Gumi Győzelmek Dobogó Első rh. Leggy. kör Pont
1 UK McLaren-Ford M23 Ford Cosworth DFV G 4 10 2 1 73(75)
2 ITA Ferrari 312B3 Ferrari 001/11 G 3 12 10 6 65
3 UK Tyrrell-Ford 005
006
007
Ford Cosworth DFV G 2 7 1 3 52
4 UK Lotus-Ford 72E
76
Ford Cosworth DFV G 3 6 1 2 42
5 UK Brabham-Ford BT42
BT44
Ford Cosworth DFV G 3 5 1 3 35
6 UK Hesketh-Ford 308 Ford Cosworth DFV G 0 3 0 0 15
7 UK BRM P160E
P201
BRM P142 G 0 1 0 0 10
8 UK Shadow-Ford DN1
DN3
Ford Cosworth DFV G 0 1 0 0 7
9 UK March-Ford 741 Ford Cosworth DFV G 0 0 0 0 6
10 UK Iso Marlboro-Ford FW
IR
Ford Cosworth DFV G 0 0 0 0 4
11 UK Surtees-Ford TS16 Ford Cosworth DFV G 0 0 0 0 3
12 UK Lola-Ford T370 Ford Cosworth DFV G 0 0 0 0 1
- UK Token-Ford RJ02 Ford Cosworth DFV G 0 0 0 0 0
- UK Trojan-Ford T103 Ford Cosworth DFV G 0 0 0 0 0
- USA Penske-Ford PC1 Ford Cosworth DFV G 0 0 0 0 0
- USA Parnelli-Ford VPJ4 Ford Cosworth DFV G 0 0 0 0 0
- UK Lyncar-Ford 006 Ford Cosworth DFV G 0 0 0 0 0
- UK Ensign-Ford N173
N174
Ford Cosworth DFV G 0 0 0 0 0
- Új-Zéland Amon-Ford AF1 Ford Cosworth DFV G 0 0 0 0 0
- Japán Maki-Ford F101 Ford Cosworth DFV G 0 0 0 0 0

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 1974-es Formula–1 világbajnokság témájú médiaállományokat.