Carlos Reutemann

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Carlos Reutemann
Életrajzi adatai
Született1942. április 12.
Santa Fe
Elhunyt2021. július 7. (79 évesen)[1]
Santa Fe[1]
Nemzetisége argentin argentin
Pályafutása
KategóriaFormula–1-es világbajnokság
Aktív évei 19721982
Csapata Brabham, Ferrari, Lotus, Williams
Nagydíjak száma 147 (146 rajt)
Világbajnoki címek 0
Győzelmek 12
Dobogós helyezések 45
Első rajtkockák 6
Leggyorsabb körök 6
Első nagydíj argentin 1972 argentin nagydíj
Első győzelem 1974 dél-afrikai nagydíj
Legutolsó győzelem belga 1981 belga nagydíj
Legutolsó nagydíj brazil 1982 brazil nagydíj
A Wikimédia Commons tartalmaz Carlos Reutemann témájú médiaállományokat.

Carlos Alberto Reutemann (Santa Fe, 1942. április 12.Santa Fe, 2021. július 7.[2]) argentin autóversenyző, Formula–1-es pilóta és politikus. Karrierje során elért 12 győzelmet és 6 pole pozíciót. Sokszor háttérbe szorították még sikeresebb csapattársai. 1981-ben a 2. helyen végzett a világbajnokságban 1 ponttal lemaradva.

Versenyzői pályafutása[szerkesztés]

A Formula–1 előtt[szerkesztés]

Apai nagyapja svájci-német, édesapja argentin, míg édesanyja olasz volt. Reutemann volt az első sikeres argentin Formula–1-es versenyző az ötszörös világbajnok, Juan Manuel Fangio 1958-as visszavonulása óta. Autóversenyzői karrierjét 1965-ben, egy Fiattal kezdte argentin túraautóversenyeken, majd 1967-ben egy de Tomaso autóval első helyen végzett a hazai együléses bajnokságban. Elindult az ottani Formula–2-ben is, ahol 1969-ben a tizenkét versenyből tízet megnyert. 1970-ben Európába költözött, és az YPF argentin olajvállalat színeiben egy Brabham BT30-assal autózott az európai Formula–2 sorozatban. Azonnal felhívta magára a figyelmet, ugyanis első versenyén, Hockenheimben az első körben kiütötte az osztrák Jochen Rindtet, aki abban az évben lett a Formula–1 világbajnoka. Öt autó ütközött egymásnak, de Reutemann sikeresen megmenekült a balesettől, és negyedikként ért célba a futamon. A következő évben szorosan a svéd Ronnie Peterson mögött végzett a második helyen. Formula–1-es autóban a világbajnokság keretein kívül megrendezett 1971-es argentin nagydíjon debütált Joakim Bonnier egykori McLaren M7C-jében, és harmadik lett. 1972-ben továbbra is a Formula–2-ben versenyzett a Rondell csapattal.

Brabham (1972–1976)[szerkesztés]

Abban az évben, 1972-ben Bernie Ecclestone, a Brabham csapatfőnöke leszerződtette a kétszeres világbajnok Graham Hill mellé. Első versenyén, Buenos Airesben a Brabham BT34-et a pole pozícióba kvalifikálta, ami rajta kívül csak Mario Andrettinek és Jacques Villeneuve-nek sikerült. Az év fénypontja számára a világbajnoki pontversenyben nem számító brazil nagydíj győzelme volt. A versenyt gumiproblémák miatt csak a hetedik helyen fejezte be.

Az 1973-as szezonban a brazil Wilson Fittipaldi Júnior, az előző évi világbajnok, Emerson Fittipaldi öccse volt a csapattársa. Reutemann két alkalommal állhatott a dobogó harmadik fokára, és az egyéni világbajnokságot hetedikként zárta. Az 1974-es, Gordon Murray által tervezett Brabham BT44-en sokat tökéletesítettek, és a csapat az ötödik helyen végzett a konstruktőri világbajnokságban. Ebben az évadban szerezte meg első három győzelmét; Dél-afrikában, Ausztriában és az Egyesült Államokban tudott nyerni. A szezonnyitó argentin nagydíjat is megnyerte volna, de nem egészen két körrel a vége előtt kifogyott autójából az üzemanyag. Reutemann kilencszer vett részt hazai versenyén, de egy alkalommal sem sikerült az elsőként célba érnie. Bár többször összemérte képességeit Emerson Fittipaldival, de következetlen szereplése csak a hatodik helyre volt elegendő az összetettben. 1975-ben öt dobogós helyezést illetve egy nagyszerű nürburgringi győzelmet szerzett, mindezzel pedig év végén a harmadik helyre sorolták be. Az 1976-os szezon nehéznek bizonyult a BT45-nek, így Reutemann csak három pontot szerzett.

Ferrari (1977–1978)[szerkesztés]

1978-ban a Ferrarival Watkins Glenben

Amikor Clay Regazzoni 1977-ben elhagyta a Ferrarit, és az Ensignhez szerződött, Reutemann a Ferrarihoz írt alá Niki Lauda mellé, aki az előző évben kis híján halálos balesetet szenvedett a Nürburgring-Nordschleifén. Brazíliában Reutemann nyert, de Lauda hamar visszaszerezte a vezető pozíciót a csapaton belül, és világbajnok lett. Az argentin versenyző még öt dobogós helyet szerzett, de az egyéni bajnokságban csak negyedikként végzett. Lauda 1978-ban elment a Brabhamhez, Reutemann csapattársa pedig a fiatal kanadai Gilles Villeneuve lett. Reutemann a Ferrari 312T3-mal nyert Angliában, Brazíliában és mindkét amerikai futamon (Long Beach-ben és Watkins Glenben), így 1975 után ismét a harmadik helyet szerezte meg.

Lotus (1979)[szerkesztés]

A Lotushoz való átmenetel jó ötletnek látszott, és az évad első felében több alkalommal is kitűnő helyezéseket ért el a Lotus 80-nal, azonban a hátramaradt részben egyetlen pontot sem sikerült gyűjtenie.

Williams (1980–1982)[szerkesztés]

1980-ban a Williamshez szerződött, ami jó döntésnek bizonyult. Megnyerte a monacói nagydíjat, és a harmadik helyen zárta a világbajnoki pontversenyt. Sokan az 1981-es világbajnokság esélyesének tekintették, ugyanis a FW07C jó autó volt, Carlos pedig Brazíliában és Belgiumban is győzött, ezért az évad közepén még úgy tűnt, hogy megnyeri a bajnokságot. Az utolsó verseny előtt még vezette a pontversenyt, és úgy bajnok lehetett volna, ha ötödikként végez Las Vegasban. Az első rajtkockába kvalifikálta magát, ám csak a nyolcadik helyen intették le, ellenben Nelson Piquet-vel, aki pontot szerzett, így övé lett a cím, egy pont előnnyel. 1982-ben Dél-Afrikában második lett, míg a brazil nagydíjon kiesett, ami után visszavonult a Formula–1-ből.

Politikai karrierje[szerkesztés]

Visszavonulása után politikai pályára lépett szülőhazájában, ahol egy ideig Santa Fe tartomány kormányzója volt.

Teljes Formula–1-es eredménysorozata[szerkesztés]

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 Csapat Helyezés Pont
1972 Brabham ARG
7
RSA
Ret
ESP
MON
BEL
13
FRA
12
GBR
8
GER
Ret
AUT
Ret
ITA
Ret
CAN
4
USA
Ret
Brabham 16. 3
1973 Brabham ARG
Ret
BRA
11
RSA
7
ESP
Ret
BEL
Ret
MON
Ret
SWE
4
FRA
3
GBR
6
NED
Ret
GER
Ret
AUT
4
ITA
6
CAN
8
USA
3
Brabham 7. 16
1974 Brabham ARG
7
BRA
7
RSA
1
ESP
Ret
BEL
Ret
MON
Ret
SWE
Ret
NED
12
FRA
Ret
GBR
6
GER
3
AUT
1
ITA
Ret
CAN
9
USA
1
Brabham 6. 32
1975 Brabham ARG
3
BRA
8
RSA
2
ESP
3
MON
9
BEL
3
SWE
2
NED
4
FRA
14
GBR
Ret
GER
1
AUT
14
ITA
4
USA
Ret
Brabham 3. 37
1976 Brabham BRA
12
RSA
Ret
USW
Ret
ESP
4
BEL
Ret
MON
Ret
SWE
Ret
FRA
11
GBR
Ret
GER
Ret
AUT
Ret
NED
Ret
ITA
9
CAN
USE
JPN
Ferrari 16. 3
1977 Ferrari ARG
3
BRA
1
RSA
8
USW
Ret
ESP
2
MON
3
BEL
Ret
SWE
3
FRA
6
GBR
15
GER
4
AUT
4
NED
6
ITA
Ret
USE
6
CAN
Ret
JPN
2
Ferrari 4. 42
1978 Ferrari ARG
7
BRA
1
RSA
Ret
USW
1
MON
8
BEL
3
ESP
Ret
SWE
10
FRA
18
GBR
1
GER
Ret
AUT
Ret
NED
7
ITA
3
USE
1
CAN
3
Ferrari 3. 48
1979 Lotus ARG
2
BRA
3
RSA
5
USW
Ret
ESP
2
BEL
4
MON
3
FRA
13
GBR
8
GER
Ret
AUT
Ret
NED
Ret
ITA
7
CAN
Ret
USE
Ret
Lotus 6. 20 (25)
1980 Williams ARG
Ret
BRA
Ret
RSA
5
USW
Ret
BEL
3
MON
1
FRA
6
GBR
3
GER
2
AUT
3
NED
4
ITA
3
CAN
2
USE
2
Williams 3. 42 (49)
1981 Williams USW
2
BRA
1
ARG
2
SMR
3
BEL
1
MON
Ret
ESP
4
FRA
10
GBR
2
GER
Ret
AUT
5
NED
Ret
ITA
3
CAN
10
LVS
8
Williams 2. 49
1982 Williams RSA
2
BRA
Ret
USW
SMR
Vi
BEL
MON
USE
CAN
NED
GBR
FRA
GER
AUT
SUI
ITA
LVS
Williams 15. 6

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]