Juan Manuel Fangio

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Juan Manuel Fangio
Fangio.png
Életrajzi adatai
Született 1911. július 24.
Buenos Aires, (Argentína)
Elhunyt 1995. július 17. (84 évesen)
Buenos Aires, (Argentína)
Nemzetisége argentin Argentína
Pályafutása
Kategória Formula–1-es világbajnokság
Aktív évei 19501951, 19531958
Csapata olasz Alfa Romeo (1950-1951) Maserati, Mercedes-Benz, Ferrari
Nagydíjak száma 52
Világbajnoki címek 5 (1951, 1954-1957)
Győzelmek 24
Dobogós helyezések 31
Első rajtkockák 29
Leggyorsabb körök 23
Első nagydíj Nagy-Britannia 1950 brit nagydíj
Első győzelem Monaco 1950 monacói nagydíj
Legutolsó győzelem Németország 1957 német nagydíj
Legutolsó nagydíj Franciaország 1958 francia nagydíj

Juan Manuel Fangio [xwan maˈnwel ˈfaŋxjo] (Balcarce, 1911. június 24.Buenos Aires, 1995. július 17.) legendás argentin autóversenyző, akit szülőhazájában még most is egyszerűen csak Mesternek hívják. Ő uralta a Formula–1 történetének első évtizedét. A Formula–1 hivatalos weboldala szerint sokan a legnagyszerűbb versenyzőnek tartják az összes Formula–1-es versenyző közül. Öt világbajnokságot nyert, négy teljesen különböző csapattal – Alfa Romeo, Maserati, Mercedes, és Ferrari. Ezt a sorozatot azóta sem ismételték meg. Miután a hosszú ideje rekordot, az öt világbajnoki címet Michael Schumacher megdöntötte, azt mondta: Fangio sokkal magasabb szinten van, mint ahogy én most magamat látom. Amit ő csinált, az egyedülálló, és amit mi csináltunk, az is unikum. A kettőt egyáltalán nem lehet összehasonlítani.

Fiatalkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az argentínai Balcarce-ban született. Szülei olaszok voltak, akik Olaszország középső részéről, egy Castiglione Messer Marino nevű kis faluból származtak. Autóversenyzői karrierjét Argentínában kezdte 1934-ben. Leginkább hosszútávú országúti versenyeken indult, és 19401941-ben Argentin Nemzeti Bajnok lett. A második világháború kitörése törést jelentett karrierjében, ami miatt 1947-ig nem versenyezhetett Európában.

A Formula–1-ben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Juan Manuel Fangio a legtöbb versenyzővel ellentétben nagyon idősen érkezett meg a Formula–1-be, és sok versenyen ő volt a legidősebb induló. Az ő idejében még nem állt a pilóták rendelkezésére biztonsági felszerelés. Olyan híres versenyzőkkel vívott élvezetes küzdelmeket, mint Alberto Ascari, Giuseppe Farina, és Stirling Moss.

A későbbi korok versenyzői, például Jim Clark, Alain Prost, Ayrton Senna és Michael Schumacher a saját idejükben mindig Fangio eredményeivel hasonlították a sajátjukat. Ezt teszik annak ellenére, hogy köztudomásúlag teljesen más szabályok között futják a versenyeket. Például abban az időben egy versenyző több autót is elhasználhatott. Fangio már az Alfa Romeoval is rendkívül sikeresen versenyzett 1950-ben. 1950-ben a világbajnokságot a második helyen fejezte be, csapattársa Giuseppe Farina mögött. (Abban az évben mind a hat európai Forma 1-es versenyt egy Alfa Romeo nyerte, vagy Fangioval, vagy Farinával a volánnál.) Első világbajnoki címét 1951-ben szerezte meg. Az 1952-es sorozatban szépen szerepelt egészen az olasz monzai futamig, ahol nyaksérülést szenvedett. A baleset után gyorsan visszatért a versenyzéshez, mikor első futamán egy Lancia D24-gyel megnyerte e 200 mérföldes La Camera Panamericana országúti versenyt. Az 1954-es évad első felében, a Mercedes megjelenéséig a Maseratinál, utána az új csapatnál versenyzett. A tizenkét futamból nyolc (a világbajnokság nyolc futamából hatot) megnyert. Ebben az évben a továbbfejlesztett Mercedes-Benz W196 autóval versenyzett. Az 1955-ös (a Le Mans-i katasztrófa miatt szomorú emlékű) szezonban megszerezte második világbajnoki címét, és a Mercedesé lett az összes elsőség abban az évben.

Fangio szobra Monacóban

1956-ban Fangio átment a Ferrarihoz Alberto Ascari helyére, aki egy balesetben életét vesztette. Három futamon győzött, az összes többin pedig második helyen ért célba. 1957-ben visszatért a Maseratihoz, és megnyerte ötödik világbajnoki címét. 51 versenyen indult, és ebből 24 futamot megnyert. (A legjobb nyerési arány a sportág történelmében.)

Kubai felkelők 1958. február 23-án elrabolták, de később kiszabadult.

Élete nagy részében Fangio a Mercedes-Benzet képviselte, gyakran vezette régi versenyautóját bemutatókon. Juan Manuel Fangio 1995-ben Buenos Airesben halt meg. 2005-ben az olasz Pagani róla nevezte el a legújabb, Zonda 2005 C12 F autóját.

Unokaöccse, Juan Manuel Fangio II szintén sikeres autóversenyző volt.

Eredményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Teljes Formula–1-es eredménysorozata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 Csapat Helyezés Pontok
1950 Alfa Romeo GBR
Ki
MON
1
500
SUI
Ki
BEL
1
FRA
1
ITA
Ki
Alfa Romeo 2. 27
1951 Alfa Romeo SUI
1
500
BEL
9
FRA
1
GBR
2
GER
2
ITA
Ki
ESP
1
Alfa Romeo 1. 31 (37)
1953 Maserati ARG
Ki
500
NED
Ki
BEL
Ki
FRA
2
GBR
2
GER
2
SUI
4
ITA
1
Maserati 2. 28 (29.5)
1954 Maserati[1] ARG
1
500
BEL
1
FRA
1
GBR
4
GER
1
SUI
1
ITA
1
ESP
3
Mercedes-Benz 1. 42 (57.14)
1955 Mercedes-Benz ARG
1
MON
Ki
500
BEL
1
NED
1
GBR
2
ITA
1
Mercedes-Benz 1. 40 (41)
1956 Ferrari ARG
1
MON
2
500
BEL
Ki
FRA
4
GBR
1
GER
1
ITA
2
Ferrari 1. 30 (33)
1957 Maserati ARG
1
MON
1
500
FRA
1
GBR
Ki
GER
1
PES
2
ITA
2
Maserati 1. 40 (46)
1958 Scd. Sud Americana ARG
4
MON
NED
500
BEL
FRA
4
GBR
GER
POR
ITA
MOR
J.M. Fangio 14. 7
  1. Az első két futamon Maseratival vett részt, a hátralévő versenyen Mercedesszel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Juan Manuel Fangio témájú médiaállományokat.
Előző világbajnok:
Nino Farina
Formula–1-es világbajnok
1951
Formula–1-logó Következő világbajnok:
Alberto Ascari
Előző világbajnok:
Alberto Ascari
Formula–1-es világbajnok
1954–1957
Formula–1-logó Következő világbajnok:
Mike Hawthorn