Ferrari 412 T2

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ferrari 412 T2
Gyártási adatok
VersenysorozatFormula–1
GyártóScuderia Ferrari
ElőzőFerrari 412 T1
KövetkezőFerrari F310
Műszaki adatok
VázszerkezetSzénszálas méhsejt szerkezetű monocoque
Első felfüggesztésTorziós karos nyomórudas
Hátsó felfüggesztésMint az előző
MotorFerrari Tipo 044 3L V12 szívó
VáltóFerrari 6 sebességes szekvenciális félautomata
Tömeg595 kg
ÜzemanyagAgip
GumikGoodyear
Versenyeredmények
Csapat(ok)olasz Scuderia Ferrari
Pilóták27. FRA Jean Alesi
28. AUT Gerhard Berger
Első versenyBrazília 1995-ös Formula–1 brazil nagydíj
Utolsó versenyAusztrália 1995-ös Formula–1 ausztrál nagydíj
Futott versenyek17
Győzelmek1
Dobogós helyezések11
Edzéselsőségek1
Leggyorsabb körök3

A Ferrari 412 T2 egy Formula–1-es autó, melyet a Scuderia Ferrari tervezett és versenyeztetett az 1995-ös Formula-1-es világbajnokság során. Pilótái Jean Alesi és Gerhard Berger voltak. Ez volt a Ferrari utolsó V12-es motorral szerelt versenyautója, és szintén az utolsó, ami Agip üzemanyagot használt.

Áttekintés[szerkesztés]

Fejlesztése során kiemelt hangsúlyt kapott, hogy az 1994-es szezonban történt tragikus események után a sportágban különös figyelmet kezdetk el fordítani a biztonságra. A V12-es motor hengerűrtartalmát 3,5 literről 3 literre csökkentették, a versenyző feje körül pedig újabb, a biztonságára is ügyelő oldalelemek jelentek meg. Keskenyebb lett a kialakítás, a leszorítóerő csökkentése miatt pedig áttervezett első és hátsó szárnyakat kapott elődjéhez képest. Külsőre szintén szembeötlő változás, hogy elvetették a magasan fekvő orr koncepcióját, kompenzációképp pedig nagyméretű oldaldobozokat alkalmaztak a jobb motorhűtés érdekében.

A szezon[szerkesztés]

Az előd 412 T1-hez képest valóban előrelépés volt az autó, de ahhoz nem volt elég jó, hogy érdemben küzdhessen a világbajnoki címért. Egyetlen futamgyőzelmet arattak, azt is Jean Alesi érte el Kanadában. A Ferrari az előző évekhez hasonlóan a megbízhatósággal küszködött. A belga és az olasz versenyeken például Alesi a felfüggesztés sérülése miatt esett ki az élről, de egyéb műszaki hibák, vagy nagyritkán balesetek is kedvező pozíciókban találták őket. Mivel azonban egyébként gyors konstrukció volt, ha nem hátráltatta semmi, akkor versenyképes lehetett.[1] Az évet ismét konstruktőri harmadikként zárták.

Gerhard Berger sokat panaszkodott a motorra, ami a rossz elhelyezkedése miatt nem a kocsi tömegközéppontjában volt, így a kanyarokban egyfajta ingaként kilendítette a kasztnit is. Ráadásul érzékeny volt a túlmelegedésre, így a versenyek vége felé vesztett a teljesítményéből.[2]

A csapathoz a következő évben igazoló Michael Schumacher az év végén tesztelte is az autót, de már az új V10-es motorral felszerelve.

Teljes Formula–1-es eredménylistája[szerkesztés]

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat Motor Gumik Pilóták 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 Pontok Helyezés
1995 Scuderia Ferrari Tipo 044 3L V12 G BRA ARG SMR ESP MON CAN FRA GBR GER HUN BEL ITA POR EUR PAC JPN AUS 73 3.
FRA Jean Alesi 5 2 2 KI KI 1 5 2 KI KI KI KI 5 2 5 KI KI
AUT Gerhard Berger 3 6 3 3 3 11 12 KI 3 3 KI KI 4 KI 4 KI KI

Egyéb megjelenései[szerkesztés]

Az autó szerepel az F1 2017 és az F1 2018 című játékokban, mint klasszikus versenyautó. A Real Racing 3 nevű mobiljátékban jutalomként megszerezhető autóként szerepel.

Források[szerkesztés]

  1. Ferrari 412 T2 Grand Prix Rennen. web.archive.org, 2005. október 31. [2005. október 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. február 2.)
  2. Revolution in Rot”, Der Spiegel, 1996. január 14. (Hozzáférés: 2022. február 2.) (német nyelvű) 

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Ferrari 412T2 című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.