1958-as Formula–1 argentin nagydíj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Argentína 1958-as argentin nagydíj
Az évad 1. versenye a 11-ből
az 1958-as Formula–1 világbajnokságon.
Buenos Aires 1954.png
Versenyadatok
Dátum 1958. január 19.
Hivatalos elnevezés VI. Gran Premio de la Republica Argentina
Helyszín Autódromo Oscar Alfredo Gálvez, Buenos Aires, Argentína
Versenypálya 3,912 km
Táv 312,960 km
Körök 80
Pole-pozíció
Versenyző Argentína Juan Manuel Fangio
(Maserati)
Idő 1:42,0
Leggyorsabb kör
Versenyző Argentína Juan Manuel Fangio
(Maserati)
Idő 1:41,8 (30. a(z) 80-ból)
Dobogó
Első Egyesült Királyság Stirling Moss
(Cooper-Climax)
Második Olaszország Luigi Musso
(Ferrari)
Harmadik Egyesült Királyság Mike Hawthorn
(Ferrari)

Az argentin nagydíj volt az 1958-as Formula–1 világbajnokság szezonnyitó futama, amelyet 1958. január 19-én rendeztek meg az argentin Autódromo Oscar Alfredo Gálvezen, Buenos Airesban.

Futam[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mike Hawthorn a verseny közben a Ferrarival

Mivel a szezonnyitó nagydíjra sem a Vanwall, sem pedig a BRM nem készült el autójával, így mindössze tíz versenyző utazott el Buenos Airesbe. A Ferrari a régi Lanciák helyett az új Dino 246-os modellekkel nevezett a versenyre Mike Hawthornnal, Peter Collinsszal és Luigi Mussóval. A Maserati gyári csapata pénzügyi gondok miatt az előző év végeztével kivonult a Formula-1-ből, így a magáncsapatok vették át a 250F-eseket. Juan Manuel Fangio és Carlos Menditeguy Scuderia Sud Americana néven állt össze, de Jean Behra és Harry Schell is talált magának privát autót. Stirling Moss Vanwallja sem lett startrakész, ezért Rob Walker kis Cooper-Climax T43-asával nevezett be a futamra. Az időmérőn Fangio volt a leggyorsabb Mike Hawthorn, Collins és Behra előtt. A rajtnál Behra állt az élre, Collins viszont hamar kiállni kényszerült a kardántengely meghibásodása miatt. A 2. körben Hawthorn vette át a vezetést, akit Behra és Fangio követett. A 10. körben az argentin megelőzte Hawthornt, míg időközben Moss Luigi Musso, Behra és Hawthorn elé került. Miután Fangio kiállt a boxba új gumikért, visszaesett Moss, Behra és Musso mögé. Behra megcsúszott, Fangio motorjában pedig kihagyott a gyújtás, így Musso feljött a második helyre, Hawthorn elé. Musso arra várt, hogy Moss kiálljon, ezért nem hajott annyira, míg túl késő nem volt, így az olasz közvetlenül a brit után ért célba, aki megszerezte a Cooper és a farmotoros autók első győzelmét a sportágban.

Helyezés Rajtszám Versenyző Csapat/Motor Futott kör Idő/Kiesés oka Rajthely Pont
1 14 Egyesült Királyság Stirling Moss Cooper-Climax 80 2h19:33,7 7 8
2 16 Olaszország Luigi Musso Ferrari 80 + 2,7 5 6
3 20 Egyesült Királyság Mike Hawthorn Ferrari 80 + 12,6 2 4
4 2 Argentína Juan Manuel Fangio Maserati 80 + 53,0 1 4
5 4 Franciaország Jean Behra Maserati 78 + 2 kör 4 2
6 8 USA Harry Schell Maserati 77 + 3 kör 8
7 6 Argentína Carlos Menditéguy Maserati 76 + 4 kör 6
8 10 Spanyolország Paco Godia Maserati 75 + 5 kör 9
9 12 Egyesült Királyság Horace Gould Maserati 71 + 9 kör 10
Ki 18 Egyesült Királyság Peter Collins Ferrari 0 Féltengely 3

Statisztikák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A versenyen vezettek: Jean Behra 1 kör (1.), Mike Hawthorn 8 kör (2–9.), Juan Manuel Fangio 25 kör (10–34.) és Stirling Moss 46 kör (35–80.).
  • Ez volt a Cooper első győzelme.
  • Stirling Moss 7. diadala volt a Formula–1 első nem gyári csapat győzelme.
  • Itt szerezte meg Juan Manuel Fangio utolsó (29.) első rajthelyét (R) és futotta meg utolsó (23.) leggyorsabb körét (R).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző nagydíj:
1957-es Formula–1 olasz nagydíj
FIA 1958-as Formula–1 világbajnokság Következő nagydíj:
1958-as Formula–1 monacói nagydíj