1957-es Formula–1 világbajnokság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
1957-es FIA
Formula–1 világbajnokság
Maserati 250F Donington 2007.jpg
Maserati 250F
Egyéni világbajnok
Argentin Juan Manuel Fangio 40

 ← 1956
1958 → 

Az 1957-es Formula–1-es szezon volt a 8. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1957. január 13-ától szeptember 8-áig tartott. Pénzügyi nehézségek miatt elmaradt a belga és a holland nagydíj, bekerült egy új futam, a pescarai nagydíj.

Juan Manuel Fangio visszatért a Maseratihoz, 1953 és 1954 után harmadszor versenyzett az olasz csapat autójában. José Froilán González és Mike Hawthorn is visszatért korábbi csapatához, a Ferrarihoz. Moss az évadnyitó argentin nagydíjon még a Maserati színeiben indult, a többi futamon azonban már a Vanwallban ült, kivéve a francia nagydíjat, amelyen nem vett részt.

Szabályok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első öt célba érkezőnek járt világbajnoki pont (8, 6, 4, 3, 2). 1 pontot adtak a leggyorsabb körért. A nyolcból csak a legjobb öt pontszám számított bele a világbajnokság végeredményébe. Ebben az évben adtak pontokat megosztott autókért. A pontokat egyformán megosztották a versenyzők között, tekintet nélkül arra, hogy ki vezette többet az autót. A sűrítő nélküli motorok maximális hengerűrtartalmát 2500 cm³-ben határozták meg.

A szezon menete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Ferrari egyik autója Argentínában

Juan Manuel Fangio bajnoki címe után elhagyta a Ferrarit és a Maseratihoz igazolt. Mike Hawthorn visszatért a Ferrarihoz, ahol Peter Collins és Eugenio Castellotti csapattársa lett. Az évadnyitó argentin nagydíjra csak a Ferrari és a Maserati küldte el autóit. Stirling Moss ezen a versenyen még a Maseratival indult, mielőtt átigazolr a Vanwallhoz. A brit győzött az időmérő edzésen, Fangio és Jean Behra előtt. Castellotti a Lancia-Ferrarival volt az egyetlen az első sorban, aki nem Maseratival indult. A rajtnál Behra szerezte meg a vezetést Fangio előtt, Moss autója megsérült, ezért az első kör végén kiállt a boxba hosszú javításra. Eközben Castellottié lett a vezetést, de Behra visszaelőzte. Hamarosan Collins állt az élre, de rövid idő múlva kuplunghiba kiállt a boxba. Ezután ismét Behra vezetett, de Fangio később az élre állt. Castellotti megpördült, ezért elveszítette harmadik helyezését. Ezután mindkét Ferrari: Hawthorn és Musso is kuplunghiba miatt kiesett. Castellottti maradt a Maseratik egyetlen üldözője, de kereke leszakadása miatt ő is feladta a versenyt. Az élen Fangio és Behra harcolt a győzelemért, végül az argentint intették le elsőként. Carlos Menditeguy harmadik, és Harry Schell negyedik helyével az első négy helyet a Maserati szerezte meg. Moss a leggyorsabb kört autózva egy pontott szerzett.

Monacóban Moss már a Vanwall színeiben indult, Tony Brooks csapattársaként. A Ferrari elveszítette Castellottit Modenában történt tesztbalesete után. Hawthorn és Collins mellé Maurice Trintignant és Wolfgang von Trips csatlakozott. Fangio indult az első helyről, Collins és Moss mellől. Bár a rajt után Moss, majd a második körben Collins is elment Fangio mellett, mindketten baleseteztek a sikánnál. Fangio probléma nélkül továbbhajtott és megszerezte a vezetést. A leintéshez közeledve egyre csökkent a versenyben lévő autók száma, Trips Ferrarijának motorhibája után hatan maradtak. A versenyt Fangio nyerte Brooks előtt. Jack Brabham a futam végén a benzinpumpa meghibásodása miatt kénytelen volt áttolni a célvonalon Cooperét, amivel a hatodik helyen rangsorolták. A harmadik helyen Masten Gregory ért célba.

Az indianapolisi 500-on ismét nem indult európai versenyző, a versenyt Sam Hanks nyerte.

A június 2-ára és 16-ára tervezett Belga és holland nagydíj elmaradt pénzügyi problémák miatt, így hathetes szünet következett a francia nagydíjig.

A Vanwall VW5 a brit nagydíj előtt

Rouen-ban a Fangio autózta a legjobb időt az edzésen, Behra és Musso foglalt mellette helyet az első sorban. A rajt után Behra, majd röviddel ezután Musso vezetett. Őket Fangio követte, aki a második körben Behra, a negyedikben Musso megelőzésével az élre állt. Ron Flockhart egy nagysebességű balesetbn összetörte BRM-jét, de a versenyző nem sérült meg. Miután Collins is Behra elé került, az élen nem változott a sorrend a leintésig. Fangio győzött Musso és Collins előtt. Behra Hawthorn mögé csúszott vissza, így a Lancia-Ferrarik megszerezték Fangio mögött a második, harmadik és negyedik helyet. Az amerikai Herbert McKay-Fraser jó rajtjának köszönhetően az ötödik helyre jött fel, de az áttétel meghibásodása miatt kiesett. Néhány nappal ésőbb meghalt egy Formula–2-es verseny Reimsben.

Miután a francia nagydíjat kihagyták, a Vanwall versenyzői ismét jelen voltak Aintree-ben, a brit nagydíjon, ahol Moss az első, Behra a második, Brooks a harmadik helyről indult. Fangio a negyedik helyre kvalifikálta magát. A rajtnál Behra állt az élre, de hazai közönség örömére az első kör végén már Moss vezetett. Brooks harmadik volt ekkor Hawthorn és Collins előtt. Moss képes volt némi előnyt kiépíteni, de motorprobléma miatt kiállt a boxba. Behra vette át a vezetést Brooks előtt, de kihívták a boxba, hogy adja át autóját Mossnak. A brit csak a kilencedik helyre állt vissza, de elkezdett felzárkózni a mezőnyben. Behra maradt az élen, míg Hawthorn képtelen volt üldözni a franciát, utánuk következett a harmadik Vanwallban Lewis-Evans és Collins. Moss hamar felért az ötödik helyre. Fangio és Collins mechanikai hiba miatt esett ki. Moss Lewis-Evans mögé, majd a 69. körben az egész verseny megváltozott, amikor Behra kuplungja felrobbant, majd Hawthorn ennek a maradványaira hajtva defektet kapott. Ezután Evans vezetett, de Moss megelőzte. Evans később technikai hiba miatt kiesett, de a Vanwall így is megszerezte első győzelmét Mossnak és Brooksnak köszönhetően, akik egyenlően (4-4) osztoztak a győzelemért járó 8 ponton. Ez volt az első verseny, amelyet brit csapat nyert meg. Musso második, Hawthorn harmadik lett.

Az olasz csapatok a német nagydíjon visszavágtak a Vanwallnak: Az első rajtsorban csak Maserati és Lancia-Ferrari állt. Fangio szerezte meg a pole-t Hawthorn, Behra és Collins előtt. A mezőny Formula–2-es autókkal (Porschék és Cooperek) egészült ki. A rajtnál Hawthorn és Collins állt az élre, de Fangio a harmadik körben megelőzte Collinst, majd Hawthornt, így az élre állt. Collins később megelőzte Hawthornt, de ő se tudta utolérni az argentin versenyzőt, aki egyre nagyobb előnyre tett szert. Fangio a verseny közepén a Lancia-Ferrarikkal ellentétben üzemanyagot vételezett és kereket cseréltetett. Az egyik kerék leszedésével komoly probléma adódott, ezért a kiállás nagyon lassúra sikerült. Amikor visszatért a két Ferrari mögé, hátránya már 48 másodperc volt. A következő tíz kör alatt kilencszer döntötte meg a pályarekordot, leggyorsabb köre 8 másodperccel jobb volt a pole pozíciónál. A 21. kör elején utolérte Collinst, és az egyik egyenesben már egymás mellett haladtak. A közeledő híd alatt alig fért volna el a két autó egymás mellett. Collins meghátrált, így Fangio megszerezte a második helyet. A kör végén, egy balos kanyarban úgy előzte meg Hawthornt, hogy bal kerekei a füvön voltak. Fangio ezzel visszaállt az élre, és megnyerte a versenyt Hawthorn és Collins előtt.

A Maserati csapat autói Aintree-ben

Az ötödik bajnoki címét bebiztosító argentin versenyt így kommentálta: "Soha nem vezettem életemben ezelőtt még ilyen gyorsan, és nem hiszem, hogy még egyszer képes lennék rá".

A Belga és holland nagydíj elmaradása miatt az FIA engedélyezte a pescarai nagydíj világbajnokságba helyezését. A sportág történeték leghosszabb, 25 km hosszú pályáját az olaszországi Pescara város körüli közutakon rendezték. Enzo Ferrari nem küldte el autóit a nagydíjra, mivel a bajnoki cím sorsa már eldőlt, és ezzel tiltakozott az olasz kormány azon döntése ellen, amely betiltotta a közúti versenyzést (Alfonso de Portago korábbi halálos balesete miatt a Mille Miglián). Luigi Mussónak azonban sikerült meggyőznie Ferrarit, hogy adjon kölcsön neki egy autót, amivel privát versenyzőként részt vehet.

Cooper T43-as

A pole pozíciót Fangio szerezte meg Stirling Moss és Luigi Musso előtt. A rajtnál Musso állt az élre, Brooks még az első körben mechnikai probléma miatt kiállt. Ezután Moss vette át a vezetést Mussótól, de a két autó együtt haladt tovább a tizedik körig, amikor Musso motorhiba miatt kiesett. Az autójából kifolyó olajon Fangio megcsúszott, amelynek következtében egyik kereke meg is sérült. Fangio visszatért, de Mosst nem tudta utolérni. A brit nagy előnyének köszönhetően egy italra is kiállhatott a nagy hőségben. Schell harmadikként, Lewis-Evans negyedikként végzett.

A szezonzáró olasz nagydíjra Monzában elvetették a bedöntött oválpályát, a Ferrari a pescarai bojkottálása után visszatért a mezőnybe. A pole pozícióba Stuart Lewis-Evans kvalifikálta magát, Moss, Brooks és Fangio mellé. Bár a Vanwallok maradtak az élen a rajt után, az első kör végén Behra vezetett. Miután Fangio is csatlakozott hozzájuk, az öt autó elhúzott a mezőny többi tagjától, pozícióik folyamatosan változtak egymás között. A 20. körben Brooks kiesett a harcból beragadt gázadagolója miatt. Ezután Evans került bajba és kiállt a boxba. Moss maradt az élen Fangio előtt, majd Behra kiállt új gumikért. A harmadik helyre Schell került, de Maseratija olajszivárgása miatt Colins vette át helyezését. A táv kétharmadánál Collins motorprobléma miatt kiállt a boxba. Hawthorn lett a harmadik, de az utolsó körökben az elhasadt üzemanyagcsöve miatt a hatodik helyre csúszott vissza az utolsó körökben. A versenyt Moss nyerte Fangio és Wolfgang von Trips előtt.

Futamok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# Futam Dátum Helyszín Pályakép Győztes versenyző Csapat Összefoglaló
57 Argentína argentin nagydíj Január 13. Oscar Gálvez Autódromo Oscar y Juan Gálvez Circuito N° 2 (Histórico).svg Argentin Juan Manuel Fangio Olasz Maserati Összefoglaló
58 Monaco monacói nagydíj Május 19. Monaco Monte Carlo track.jpg Argentin Juan Manuel Fangio Olasz Maserati Összefoglaló
59 USA indianapolisi 500 Május 30. Indianapolis Indianapolis Motor Speedway - Speedway.svg USA Sam Hanks USA Epperly-Offenhauser Összefoglaló
60 Francia francia nagydíj Július 7. Rouen-Les-Essarts Rouen-Les-Essarts.svg Argentin Juan Manuel Fangio Olasz Maserati Összefoglaló
61 UK brit nagydíj Július 20. Aintree Circuit Aintree.png UK Tony Brooks
UK Stirling Moss
UK Vanwall Összefoglaló
62 Német német nagydíj Augusztus 4. Nürburgring Nürburgring Argentin Juan Manuel Fangio Olasz Maserati Összefoglaló
63 Olasz pescarai nagydíj Augusztus 18. Pescara Circuit Pescara.png UK Stirling Moss UK Vanwall Összefoglaló
64 Olasz olasz nagydíj Szeptember 8. Monza Monza 1957.jpg UK Stirling Moss UK Vanwall Összefoglaló

A bajnokság végeredménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Versenyzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pontozás:

Helyezés 1. 2. 3. 4. 5. Lk. 6.-20.
Pont 8 6 4 3 2 1 0
Helyezés Versenyző ARG
Argentína
MON
Monaco
500
USA
FRA
Franciaország
GBR
UK
GER
Németország
PSC
ITA
ITA
Olaszország
Pontszám
1 Argentína Juan Manuel Fangio 1 1* 1 Ki 1* 2 2 40 (46)
2 UK Stirling Moss 8* Ki 1*† / Ki† 5 1* 1 25
3 Olaszország Luigi Musso Ki 2* 2 4 Ki 8 16
4 UK Mike Hawthorn Ki Ki† / Ki 4 3 2 6 13
5 UK Tony Brooks 2 1† / Ki† 9 Ki 7* 11
6 USA Masten Gregory 3 8 4 4 10
7 USA Harry Schell 4 Ki† / Ki 5 Ki 7 3 5† / Ki 10
8 USA Sam Hanks 1 8
9 UK Peter Collins 6† / Ki Ki 3 Ki / 4†‡ 3 12 8
10 USA Jim Rathmann 2* 7
11 Franciaország Jean Behra 2 6 Ki 6 Ki 14 6
12 UK Stuart Lewis-Evans 4 Ki 7 Ki 5 13 5
13 Franciaország Maurice Trintignant 5 Ki 4† 5
14 Németország Wolfgang von Trips 6† Ki† 3 4
15 Argentína Carlos Menditéguy 3 Ki Ki Ki 4
16 USA Jimmy Bryan 3 4
17 USA Paul Russo 4 3
18 UK Roy Salvadori NK Ki 5 Ki 2
19 USA Andy Linden 5 2
20 Olaszország Giorgio Scarlatti Ki† 10 6 5† 1
21 Spanyol Alfonso de Portago 5† 1
22 Argentína José Froilán González 5† 1
23 Ausztrália Jack Brabham 6 7† / Ki Ki 7 0
24 USA Johnny Boyd 6 0
25 UK Bob Gerard 6 0
26 Olaszország Cesare Perdisa 6† 0
27 Svéd Joakim Bonnier 7 Ki Ki 17 0
28 USA Marshall Teague 7 0
29 UK Mike MacDowel 7† 0
30 UK Ivor Bueb Ki 8 0
31 USA Pat O'Connor 8 0
32 Spanyol Paco Godia Ki Ki 9 0
33 Argentína Alessandro de Tomaso 9 0
34 USA Bob Veith 9 0
35 Olaszország Luigi Piotti 10 NK Ki 18 0
36 UK Horace Gould Ki Ki NI Ki Ki 10 0
37 USA Gene Hartley 10 0
38 UK Bruce Halford 11 Ki 15 0
39 USA Jack Turner 11 0
40 Svájc Ottorino Volonterio 11† 0
41 Franciaország André Simon NK 11† 0
42 USA Johnny Thomson 12 0
43 USA Bob Christie 13 0
44 USA Chuck Weyant 14 0
45 USA Tony Bettenhausen 15 0
46 USA Johnnie Parsons 16 0
47 USA Don Freeland 17 0
UK Ron Flockhart Ki Ki 0
Németország Hans Herrmann NK Ki 0
USA Les Leston NK Ki 0
Olaszország Eugenio Castellotti Ki 0
USA Jimmy Reece Ki 0
USA Don Edmunds Ki 0
USA Johnnie Tolan Ki 0
USA Al Herman Ki 0
USA Fred Agabashian Ki 0
USA Eddie Sachs Ki 0
USA Mike Magill Ki 0
USA Eddie Johnson Ki 0
USA Bill Cheesbourg Ki 0
USA Al Keller Ki 0
USA Jimmy Daywalt Ki 0
USA Ed Elisian Ki 0
USA Rodger Ward Ki 0
USA Troy Ruttman Ki 0
USA Eddie Russo Ki 0
USA Elmer George Ki 0
USA Herbert MacKay-Fraser Ki 0
UK Jack Fairman Ki 0
Helyezés Versenyző ARG
Argentína
MON
Monaco
500
USA
FRA
Franciaország
GBR
UK
GER
Németország
PSC
Olaszország
ITA
Olaszország
Pontszám

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 1957-es Formula–1 világbajnokság témájú médiaállományokat.