Tony Brooks

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tony Brooks
Vanwall VW5 Aintree 1957.jpg
Életrajzi adatai
Született 1932. február 25. (82 éves)
Nemzetisége Egyesült Királyság brit
Pályafutása
Kategória Formula–1-es világbajnokság
Aktív évei 19561961
Csapata BRM, Vanwall, Ferrari, Cooper
Nagydíjak száma 39 (38 rajt)
Világbajnoki címek 0
Győzelmek 6
Dobogós helyezések 10
Első rajtkockák 3
Leggyorsabb körök 3
Első nagydíj Monaco 1956-os monacói nagydíj
Első győzelem Brit 1957-es brit nagydíj
Legutolsó győzelem Német 1959-es német nagydíj
Legutolsó nagydíj USA 1961-es amerikai nagydíj

Charles Anthony Standish Brooks (Dukinfield, 1932. február 25. –) brit autóversenyző, volt Formula–1-es pilóta.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapja fogorvos volt, és Brooks is fogásznak tanult Manchesterben. 1952-ben kezdett el versenyezni egy Healey-vel. A következő három évben főleg klubversenyeken vett részt, majd 1955-ben lehetősége nyílt kipróbálni egy Formula–2-es Connaughtot a Kristály palotánál. A futamon a negyedik helyen végzett három Formula–1-es autó mögött. Ebben az évben kipróbálhatott egy gyári Aston Martint, és jó eredményei miatt egy Formula–1-es Connaughtot vezethetett a világbajnokság keretein kívül megrendezett Siracusa-i Nagydíjon. Közeledő záróvizsgája ellenére Szicíliára repült, és megnyerte a versenyt. Ezzel ő lett az első brit, aki egy brit autóval nyert a kontinensen, Sir Henry Seagrave óta, aki az 1924-es San Sebastiani Nagydíjon győzedelmeskedett.

Miután visszatért Nagy-Britanniába, leszerződött a BRM-hez az 1956-os szezonra. Első Formula–1-es versenyén, a brit nagydíjon, Silverstone-ban nehézségei akadtak a váltóval, és olyan súlyos balesetet szenvedett, hogy eltörött az állkapcsa. Abban az évben nem állt többször rajthoz. 1957-től a Vanwallnál versenyzett, de továbbra is szerepelt sportautó-versenyeken Aston Martinnal. Monacóban második lett, míg a brit nagydíjon, Aintree-ben megosztott győzelmet szerzett, miután átadta a vezetést Stirling Mossnak, mert az ő autója leállt. 1958-ban Brooks megnyerte a Belga, Német és olasz nagydíjat, de a világbajnokságban csak a harmadik helyet érte el, Mike Hawthorn és Stirling Moss mögött. Az év végén a Vanwall visszavonult a versenyzéstől, és Brooks az 1959-es évadra a Ferrarihoz szerződött. Megnyerte a Francia és a német nagydíjat, de az olasz autók alulmaradtak a farmotoros Cooperekkel és Jack Brabhammel szemben. Brooks a második helyen végzett a világbajnoki pontversenyben.

Brooks 1960-ban visszatért Nagy-Britanniába, és csatlakozott a Yeoman Credit elnevezésű Cooper csapathoz. Háromszor szerzett pontot, de egyre többet foglalkozott weybridge-i autószerelő műhelyével. A következő évben visszament a BRM-hez, de a szezon újabb csalódás volt számára, és az év végén visszavonult a sportágtól.

Teljes Formula–1-es eredménylistája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 Helyezés Pont
1956 BRM ARG
MON
Ni
500
BEL
FRA
GBR
Ki
GER
ITA
0
1957 Vanwall ARG
MON
2
500
FRA
GBR
1*
GER
9
PES
Ki
ITA
7**
5. 11
1958 Vanwall ARG
MON
Ki
NED
Ki
500
BEL
1
FRA
Ki
GBR
7
GER
1
POR
Ki
ITA
1
MOR
Ki
3. 24
1959 Ferrari
Vanwall
MON
2
500
NED
Ki
FRA
1
GBR
Ki
GER
1**
POR
9
ITA
Ki
USA
3
2. 27
1960 Cooper
Vanwall
ARG
MON
4
500
NED
Ki
BEL
Ki
FRA
Ki
GBR
5
POR
5
ITA
USA
Ki
11. 7
1961 BRM MON
13
NED
9
BEL
13
FRA
Ki
GBR
9
GER
Ki
ITA
5
USA
3
10. 6
* Az 1957-es brit nagydíjat Brooks nyerte Stirling Moss-szal közös autóval, így a győzelemért járó nyolc pontot megosztva kapták.
** Az 1957-es olasz nagydíjon és az 1959-es német nagydíjon megfutotta a leggyorsabb kört, amelynek teljesítéséért egy pontot kapott.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Tony Brooks című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]